2018.10.01.

Reggel apa már várt rám. Megbeszéltük, hogy náluk töltöm a hosszú hétvégét, ha már Bence a kórházban lábadozott. Szerencsére nem laktak messze. Tőlünk csupán négy utcányira vettek egy családi házat. Kicsit idegesen léptem be apám mellett. A kis Patrik tüneményes volt! Amint meglátott, már jött is oda hozzám, de az anyja mindenre, amit tettem, húzta a száját. Az egyik szobában ültem az öcsémmel, amikor meghallottam, hogy apával rólam beszélgetnek. Erika azt mondta, ő nem örül annak, hogy ott vagyok! Fél attól, hogy a kis Patrik is meleg lesz, ha velem tölt időt. Apa már szólt volna, amikor megjelentem, és haragos tekintettel néztem a nőre. Nem akartam mondani semmit, csak annyit, hogy haza szeretnék menni, de sokkal rosszabb dolgok csúsztak ki a számon! Az arcába vágtam, hogy nem kell elviselnie a jelenlétem, és ha ennyire ostoba és tudatlan, akkor inkább távol maradok tőle! Azt is sikeresen kinyögtem, hogy amúgy meg büszke lehet magára, mert szétbarmolt egy családot! Már indultam volna ki, amikor apa megállított. Szomorúan nézett a szemembe, amelyből folytak a könnyek. Még egyszer Erikára néztem, és mielőtt távoztam volna, még közöltem vele: „Lehet, hogy én meleg vagyok, de ezt nem adhatom tovább, mint te a sötétséget!" Ezek után sírva indultam haza.