2018.09.30.

Egy hónap telt el az iskolából. Ki gondolta volna, hogy ennyi mindenben lesz részem! Elmerengve ültem a padban, amikor valaki leült mellém. Bence még nem jött iskolába, így idegesen néztem az illetőre. Noel volt az, aki vérszomjas mosollyal nézett rám. Mélyet sóhajtottam. Nem tudtam, hogy mit akar, de nem kellett sokat várnom rá. Kettőt pislogtam, amikor elém tett egy lapot. Párszor elolvastam a szöveget, ami rajta állt. Hitetlenkedve pislogtam. Az állt rajta, hogy Bence mellettem mást is szédít. Kezemben a lappal felálltam, és lebasztam Endre elé, aki megdöbbenve nézett fel rám. A fejemmel Noel felé böktem. Endrének több sem kellett, felállt, és a lábára taposott, hogy elérje: felüvöltsön. Ahogy kinyitotta a száját, bele is tömte a papírcetlit. Örültem, hogy elintézte helyettem, mert ha én csináltam volna, akkor sokkal rosszabbat kapott volna! Élvezettel néztem, ahogy Endre megadja neki, ami jár, de kezdett túlzásba esni. Ekkor éreztem, hogy ideje elráncigálni onnan, de azért én sem maradtam tétlen. Ahogy taszigáltam Endrét, még bele is rúgtam egyet Noelbe. Felkiáltott, mérgesen nézett rám, de én csak vállat vontam.