???

-Te tényleg nem értetted mi az amit én elvártam tőled?-haját megmarkolva emelem meg a fejét miközben leguggolok a véres teste mellé, közel hajolva a füléhez csak annyit suttogok, hogy: lojalitást. Borzasztó mérges vagyok és szinte azt se tudom mit teszek, de becsapott, átvert és a szemembe is hazudott.-Yah..Lee Chansung. Én azt hittem újra barátok leszünk, de te...úgy tűnik nem így gondoltad. Azt hitted, hogy hülyének nézhetsz, igaz?-kérdem nevetve. Élvezem látni ahogy kúszik előre és próbál a telefonjáért nyúlni, de még mielőtt elérné a készüléket rátaposok a bal lábára amit az imént eltörtem, a fájdalomtól felordít ami engem ismét nevetésre késztet. Egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne kacagjak azon, hogy milyen fájdalomban részesül, ami pedig még szánalmasabb az az, hogy mennyire próbálja menteni jelentéktelen életét. Lehajolok és lábainál fogva visszarántom majd hátára fordítva térdelek fölé és elkezdem ütni az arcát, amikor már alig lehet felismerni elengedem, majd visszafordítom hasára és felállok. Mindkét kezem csupa véres lett, ami szerintem a legjobb érzés a világon. Vigyorogva kenem el a vérét arcomon majd veszek egy mély levegőt és fegyveremért nyúlok.-Nos, szerintem sikerült eléggé szépen meggyaláznom téged.-mérem végig elégedetten gyenge testét.-Figyelj, tényleg sajnálom, de meg kell értened, hogy az én világomban ez szinte még jutalom. Fájdalmasabban is végezhetnék veled, ám még nincs vége itt a tervemnek. Valami utolsó szó esetleg?-hajolok közelebb, de mivel nincs teljesen eszméleténél nem tud válaszolni.-Hm, én is így gondoltam.-bólintok egyet majd a fejére célozva meghúzom a ravaszt kétszer, véglegesen kiiktatva szánalmas életét. Még pár dolgot elintézek indulásom előtt, mint például, elveszem a telefonját, elteszem a pisztolyomat és ami a legfontosabb dolog, amiért igazából jöttem, megszabadítom ízlelőszervétől. Végül kapucnimat a fejemre húzva hagyom el a lakását, a kinti tűzlépcsőt használva, vissza se nézve arra a személyre, akire valaha egyszer bátyámként tekintettem.

Hyewon

Amint meghallottam a lift ismerős, néha napján szinte már idegörlő hangját, azonnal felkaptam a fejemet. Megpillantva az ismerős alakot, fénysebességgel álltam fel az asztaltól és szaladtam a felettesem felé.

-Kapitány kérem!-érem utól hamar-Nos, szerintem ön is sejti, hogy mit szeretnék kérni. Lehet már unalmas, de meg kell értenie engemet. Képes lennék rá, de tényleg. Könyörgöm adja át nekünk az ügyet!-követem végig a folyosón, szegény épphogy berakta a lábát az emeletre már elkezdtem zaklatni, mondjuk ez alatt a pár év alatt megszokhatta a viselkedésemet, közel álltunk egymáshoz. Próbálta betartani a szigorú munka kapcsolatot ami egy felettes és egy nyomozó között úgymond normális és elvárandó lenne, de ez engem nem tántorított soha. Az utóbbi 1 hétben folyamatosan zaklattam őt, akár az ebédlőben, akár cigi szünet alatt, nem hagytam élni. Tényleg nem értem, miért nem képes megbízni bennem. Lehet az elhanyagolt külsőm az ami aggodalmat kelt benne, vagy az, hogy nem eszek rendesen a bátyám halála óta? Így is folyamatosan oda ütöm bele az orromat, ahova csak tudom a nyomozás során, pláne, hogy én találtam meg testvérem holttestét, a saját vérében ázva. Hogy megrendített-e a látvány? Teljes mértékben. Megőrültem-e azóta? Az sem kizárt. Viszont mégis úgy gondolom, hogy engem illetne az ügy.

-Ms. Lee!-áll meg és fordul felém. Alacsony termete csak ijesztőbbé teszi amikor mérges.-Nem tehetem és nem is fogom kitenni ekkora érzelmi rombolásnak. Mr. Min és a csapata kiváló munkát fognak teljesíteni, biztosíthatom önt erről.

-Uram...tudom, azt hiszi, nem lennék képes végig vinni, de ismer engem! Az összes eddigi ügyemet hibátlanul megoldottam, sose ragadtak el az érzelmek. Nincs olyan nyomozó aki jobb lenne nálam vagy a csapatomnál és tudja milyen makacs tudok lenni, sose adom fel. Az összes gyilkossági ügyem rémes volt mégis kibírtam. Nem fogok megtántorodni, pláne nem, ha a többiek velem vannak. Tudom, képes leszek arra, hogy ne essek össze. Bíznia kell bennem, én akarom elfogni a gyilkost.-hegyi beszédemet végighallgatva hunyja le a szemét, látom hogy hezitál. De mégis, mégis bízik bennem és ismeri a képességeimet.

-Ezt még nagyon megfogom bánni-csípi össze két ujját az orrnyergénél és végül rám tekint. Lehet, hogy az egy hetes könyörgésnek megérett a gyümölcse?-Szólok Mr. Min-nek, hogy az eddig összegyűjtött adatokat valamint nyomokat vagy bizonytítékokat adják át önöknek.-feleli és megindul az irodája felé, de mielőtt bemenne, még hátrafordul egy szóra-Ja, és Ms. Lee..sok sikert az ügyhöz.-biccent egyet a fejével majd becsukja az ajtót maga után.

-Ezaz!-ütök egyet a levegőbe örömömben majd sietősen visszatérek az székemhez, felkapom a papírjaimat és rápillantok a gagyi, szinte már végét járó asztalomra. Egy ideig a megbeszélő szobába fogok költözni, hogy minél könnyebben haladjon a nyomozás és ne kelljen emeleteket utazni oda vissza. Miközben elindulok a 6. emeletre, írok nyomozó társamnak, hogy hívja össze a csapatot minél hamarabb. Remélem nem fognak késni, mert elakarom kezdeni a nyomozást amint csak lehet.

Miután belépek a szobába lepakolom a papírokat az egyik asztalra, kinyitom az ablakot, hogy szellőzön a helység bár nincs rá nagy esély. Teszek a kávégépbe egy kapszulát majd lehuppanok az ócska, kopott, barna bőrkanapéra és magam elé bámulok. Körbenézek és elgondolkodok egy kicsit. Nagyon le van pusztulva minden idebent, a világosbarna tapéta, ami a 80-as években volt csak divat, már elkezdett leszakadozni felül, bár alúl sincs jobb állapotban. Itt-ott egy-egy kávéfolt tarkítja a tapétát. A mennyezet be van ázva még a múltkori vihar miatt. A padló szinte ragad, a szőnyeg meg borzasztóan néz ki. Látok rajta sár foltot, kávé voltot, étel maradékot talán még ondó is van rajta, ki tudja milyen titkokat rejtenek a falak. Ráférne egy takarítás vagy átépítés erre a szobára. A gondolataim egyik pillanatról a másikra térnek át a piszkos szobáról a halott testvéremre. Ami azt illeti kezdek hozzászokni, szinte mindig ez történik. Egyik pillanatban boldog vagyok, elgondolkodok valamin aztán valahogy beugrik a kép arról az estéről. Nagyon magam alatt vagyok, minden egyes percben reménykedek abban, hogy belép az ajtón, felém sétál majd átölel és bevallja, hogy ez mind csak egy vicc volt. Bár sajnos nincs erre sok esély.

A kanapéról felállva indultam meg a kávégéphez, a már elkészült kávéval a kezemben támaszkodtam a pultnak. Egy nagy levegőt véve hajamat hátratúrom jobb kezemmel, körbenézek a szobában mégegyszer. Összesen kettő ablak van és az is csak a kinti sikátorra néz így szinte lehetetlen szellőztetni idebent. -Ah faszom, rohad büdös van idebent.-rázom meg a fejemet, de ekkor az ajtó nyitódására leszek figyelmes, tekintetemet odakapva mosolyodok el halványan. Beharapva alsó ajkamat, kerülöm a szemkontaktust és inkább hátat fordítok az imént érkezőnek.

-Neked is szia egyébként, hogy vagy?-sétál beljebb a fiú, maga után bezárva az ajtót és átkarol hátulról, vállamon pihentetve állát. Veszek egy mély levegőt, mielőtt válaszolnék.

-Sokkal szívesebben lennék most máshol..-mondom szinte suttogva, remegő hangon, majd lehunyom szemeimet és megint sírásba kezdek. Akármennyire erősnek mutattam magamat a kapitánynak, Minjae előtt sose kellett visszafognom a könnyeimet és az érzéseimet. Tudom, hogy ő is szomorú hiszen Chansung a legjobb barátja volt, bár ő ezerszer jobban tartja magát, mint én, amiért bevallom, irigykedek is. Még általános iskolában ismerték meg egymást, együtt keveredtek bajba 1.-ben és azóta elválaszthatatlanok voltak, legalábbis nekem csak ennyit mesélt Jae. Ő már régebb óta dolgozik a rendőrségen és tapasztaltabb, de egy jó párszor sikerült már leköröznöm.

-Szóltál a többieknek?-kérdem szipogva mire csak bólint egyet majd elenged engem. Egy nagy sóhaj után ajkaimhoz emelve a kávés bögrémet, belekortyolok.

-Azt mondtam nekik, hogy jöjjenek ide 11-re.-bólogatok neki majd az órára pillantok. Még 20 perc van 11-ig így van egy kis időm rendbe szedni magamat.

Miután elfogyasztottam a kávémat neki is állok kijavítani a sminkemet valamint a hajamat is rendbe hozom valamennyire. Minjae felé fordulok miután végzek.-Milyen? Nagyon látszik, hogy sírtam?

-Mh..annyira nem de a szemeid így is pirosak maradtak.-vizslatja végig arcomat aggodalommal teli szemekkel.-Mikor ettél utoljára?

-Nem tudom-vonom meg a vállamat majd keresek a táskámban szemcseppet, hátha van.

-Te nem vagy normális, hogy érted, hogy nem tudod? Szólok Hayoungnak, hogy hozzanak enni-veszi elő azonnal a telefonját mire csak felsóhajtok.

A személyiségemet úgy írnám le, hogy nem törődöm; néha önző; maximalista és rohadtul makacs, sokszor előre tervezek és inkább az agyam után megyek, gondolkodó típus vagyok. Mindezek mellett nem szeretem az igazságtalanságot és lázadok is, eléggé gyakran. A munkámban is sikeresnek számítok, sőt mondhatni talán a legsikeresebbnek. Mindig pontos vagyok, minden kis hiba irritál, de ne hidd azt, hogy nekem nincsenek mélypontjaim. A gyilkosságok eléggé megtudnak rendíteni, mindig próbálok igazságot szolgáltatni, hogy a halottak lelke felszabaduljon és az áldozatok családjai is megnyugvást kapjanak. Viszont ahhoz, hogy profin végezhessem a munkámat, az érzelmeimet teljes mértékben ki kell zárnom, így sokan ridegnek tartanak.

-Megjöttünk!-lép be hirtelen a kis csapat az ajtón.

-Késtetek.-mondom rezzenéstelen arccal miközben az órámat nézem a csuklómon.

-Igen 2 percet. Dugó volt valamint Minjae későn szólt, hogy hozzunk neked ennit, szóval Taemin még picit késik, mert elment neked ételért.- feleli Hayoung egy sóhaj kíséretével majd leteszi az asztalra a kávékat amiket hoztak.-És megmondanád, hogy mi a jó istenért nem eszel?

-Mert nincs étvágyam esetleg? Sherlock...-mosolygok rá "kedvesen".

-Most tényleg vitatkozni fogtok?-szól közbe Seongjun eléggé bátran, ahhoz képest, hogy milyen félénk általában. Ő itt a legfiatalabb közülünk, nemrég került a rendőrséghez Minyeoval együtt. Általában nagyon aranyos, segítőkész és tisztelettudó, ezért is lepett meg ez a mondata. Felvont szemöldökkel készülök arra, hogy kérdőre vonjam, de ekkor Minjae szól közbe.

-Seongjunie úgy értette, hogy jobb lenne, ha a munkára összpontosítanánk minthogy nekiálljunk veszekedni.-mondja kétségbeesett nevetéssel miközben maga mögé húzza a gyakornokot. Megrázom a fejemet és inkább elengedem a fülem mellett ezt a kis beszélgetést. Megvárom amíg Taemin megérkezik az étellel és mindenki leül az asztal köré, majd amint ez megtörténik, felállok a kanapéról és a táblához sétálok, egy filcet a kezembe véve kezdem el felírni azokat a tényeket amiket már tudunk mivel idő közben megérkeznek az akták, bizonyítékok és nyomok.

-Nos kezdjük a kamerákkal szerintem-veszem ki a pendrive-ot a dobozból majd behelyezem a laptopba és lejátszom, hogy mindenki lássa-A lépcsőház kamerája szerint este 10-kor hagyta el a lakást, a halottkém szerinti kutatás pedig azt mutatja, hogy fél 12 és 3 között ölhették meg. Mint azt mondtam, 10 körül elhagyta a lakását, elment valahova és valakivel tért vissza.-gyorsítom fel kicsit a videót, hogy lássák amikor valakivel visszatér.- Az arca sajnos nem vehető ki mivel baseball sapka volt az elkövetőn. Látjuk megérkezni ám nem látjuk, hogy távozna valaha, tehát bentről jutott ki, elméleteim szerint a tűzlépcsőt használhatta.-miután bementek a lakásba leállítom a felvételt.- Olyan háromnegyed 11 körül térhettek vissza. Az a 3 óra eléggé nagy intervallum, ahhoz képest, hogy nem történt semmi, de a nyomok által szerintem letudjuk ezt az intervallumot csökkenteni. A tárgyat amellyel megölték nem találták meg.

-Hogyan ölték meg?-teszi fel a kérdést Taemin. Erre a kérdésre picit lefagyok majd egy nagy levegőt veszek.

-Hát -megremeg a hangom egy kicsit, érzem az aggódó tekinteteket.

-Fejbe lőtték kétszer, megcsonkították, eltörték a lábát, beverték az arcát és kivágták a nyelvét...De a legvalószínűbb az, hogy akkor végeztek vele amikor fejbe lőtték.-feleli helyettem Minjae. Az alattam levő bútort bámulom, lehajtott fejjel. Remegnek a kezeim így jó erősen megmarkolom az asztal széleit. Nem merek felnézni a szemeikbe hiszen utálom, ha valaki sajnálkozik. Nem mintha sokra mennék vele.

-Hyewon..biztos vagy abban, hogy neked kellene ezt az ügyet megcsinálnod? Mármint lesz hozzá lelkierőd? Nem akarom, hogy még jobban összetörj.-néz rám aggódva Hayoung. Egyszerre kerültünk a rendőrséghez 4 éve és egyszerre lettünk nyomozók is 2 éve. Kiváló detektív és társ egyben, a legjobb barátom. Mindig jók voltunk együtt, egyszerűen az életemet is rabíznám. Tipikus anyáskodó személy, amit nagyon szeretek benne.

-Nem kell miattam aggódni-nyelek egy nagyot majd egy nagy levegőt veszek és folytatom-Nem vagyok egy kisgyerek. Nem azért harcoltam annyit, hogy hirtelen visszariadjak..-majd a tábla elé visszalépve írok fel még pár dolgot.

-Hol kezdjük a nyomozást? Úgy látom a másik nyomozó csapat nem szedett össze valami sok infót..-Seongjun az asztalon és a dobozban lévő bizonyítékok után keresve érdeklődik, ám igaza van, a másik csapat nem talált annyi nyomot, de van egy pár jó tippük, ami kiváló indulópont lehet.-Sőt..csak még jobban megnehezítették a dolgunkat. Mármint már nincs holttest, se vér vagy nyomok. Találtak egyáltalán bármit is ezek a nyomorékok?

-Seongjun te is tudod, hogy az értékek általában csak később jutnak el hozzánk. A leletek is csak ma érkeztek meg így ők se tudtak annyi mindent kezdeni. Friss még ez az ügy, hiszen alig egy hete történt csak.-közelebb megyek az asztalhoz majd a mekis táskát kinyitva (amelyet Taemin hozott) kiveszek egy sima sajtburgert, kinyitom és beleharapok.-Egyébként a gyilkos fegyver-kezdek bele mondandómba nagyokat naymmogva- egy 9 mm kaliberű pisztoly volt. Egyértelműen előre meg volt tervezve a merénylet és az is evidens, hogy haragból ölték meg. Nagyon sok indok lehetett a gyilkosságra, ha így végzett vele. Mind ezek mellett, a holttest hason feküdt a nappaliban, így nem nehéz megállapítani, hogy hátulról lett fejbelőve. Mindkét golyó átment az agyán. -teszem odébb a sajtburgert majd kiveszem a kis zacskót amelyben a töltények vannak és odaadom Minyeonak, hogy megvizsgálhassa.

-Ezt nem értem..honnan veszed, hogy hátulról lőtték fejbe?-néz rám értetlenül a lány, mire csak felsóhajtok.

-Állj fel.-szólok hozzá mire azonnal felpattan.-Gyere ide-mutatok magam elé, már most hallom, ahogy Minjae próbálja visszafogni a nevetést-Fordulj meg okoska.-adom ki az utasítást amint ideér. Miután megfordult meglököm, de próbálok finomabb lenni. Amikor meglököm előre borúl és térdre esik.

-Yah! Ezt most miért?!-fordul felém hisztizve. Taemin segíti fel miközben én visszatérek a félig megevett sajtburgeremhez.

-Úgy látom te nem tanulsz. Hátulról kaptál egy lökést mire szépen előre borultál. Tehát ebből mit következtetünk?-nézek rá kíváncsian.

-Hogy őt is hátulról támadták meg..de mi van akkor, ha már a földön hevert amikor fejbe lőtték? Azt mondtátok, hogy eltörték a lábát, akkor szerintem azért lett eltörve, hogy elessen és ne tudjon felkelni, tehát szerintem beverte az arcát majd hasra fordította és csak azután lőtte fejbe.-motyogja megsértődve miközben leporolja a harisnyáját-Aish, kiszakadt miattad a harisnyám.. és még beletenyereltem valami undiba is. Simán elmagyarázhattad volna.- duzzogva visszaül a helyére.

-Elmagyarázhattam volna, de nem akartam. Viszont az is lehet, hogy a te gondolat meneted a helyes. Ha azt a tényt is nézzük, hogy eltörték a lábát akkor sorba téve a történteket..tényleg értelmesebb az amit te mondtál.-tapsolom meg a lányt-Te is tudsz meglepetéseket okozni. Na de tovább víve a magyarázatot, a boncolás alatt derült ki, hogy a nyelvét is kivágták. Hozzáteszem nem találták meg sehol, nem tudom kinek mi célja lehet egy nyelvvel, de nagyon beteg dolog. Mint azt említettem voltak még zúzódások a testén és a bal térde nem volt a helyén. Így mostmár én is arra következtetek ebből az egészből, hogy valaki hátulról kirúgta a lábát, Chansung elesett és amikor a földrekerült fejbe lötték. Szóval ez egy plusz pont Minyeonak.

-Woah ez nem semmi volt!-dícséri meg Seongjun a lányt tapsolva, ahogy a fiúra nézek halványan elmosolyodok. Jó látni, hogy vannak még olyan emberek akik képesek örülni annak, ha a barátaik sikert érnek el.-Nagyon menő voltál.-mutatja neki mindkét hüvelykujját vigyorogva mire a lány csak elégedetten elmosolyodik.

-Ha majd többet tanulsz lehet te is leszel olyan jó mint én-tapogatja meg a fiú arcát mire csak megforgatom a szemeimet, eddig tartott a cuki és megható pillanat.

-Folytatva mondandómat-kezdek megint bele-Dulakodásnak voltak jelei, hiszen a kanapé el volt tolva, az üvegasztal szilánkokra tört. Ujjlenyomatot nem találtak sehol, betörésre utaló nyomokat szintén nem találtunk tehát ő engedte be, mivel ismerte azt akivel érkezett és megbízott benne.

-A fegyvert tényleg nem találták meg? És hogy nem hallotta senkit a lövéseket?-néz rám Hee.

-Hangtopmítót használt szerintem.-teszi keresztbe lábait Minjae majd végig simítja a bal vádliját fedő, farmer anyagot.

-Amikor Chan elhagyta a házat kényelmes ruhában volt. Melegítőt viselt, rajta egy pulcsival ami azt jelenti, hogy nem készülhetett messzire, maximum boltba mehetett vagy egy megbeszélt találkozóra. Legalábbis a másik csapat így gondolta és szerintem se akkora hülyeség, mivel ismerem Chaniet. Mindenhova úgy ment, hogy felöltözött normális ruhákba, tehát nem tervezett nagyon hosszútávon kint maradni. Visszatérve a gondolatmenetünk elejére, meg kell néznünk a legközelebbi boltokat. El kell kérni a boltoktól a kamerák felvételeit és át kell őket nézni 10-től 11-ig. Ehhez Itaewon-ba kell menjünk, egy három kilométeres távolságban kellene körbenéznünk, körülbelül 6 bolt lehet a közelben, szóval minimum 3 ember jó lenne ehhez a feladathoz.

-Majd én elmegyek és magammal viszem a két kezdőt.-Teszi fel a kezét Taemin, miközben a füzetébe jegyzetel.-Ha jól haladunk 35 perc alatt ott is vagyunk.

Taemin-re szívesen rábízom a két kezdőt, mert nagyon türelmes ember és egyébként is jóban van velük, mondjuk Tae szinte mindenkivel jóban van, mivel nagyon barátságos és nyitott. Ő is akkor került a rendőrséghez amikor Hayoung és én és azóta is nagyon jóban vagyunk. Mindenkit meghallgat és jó tanácsokat ad, a munkáját is elvégzi, ámbár néha noszogatni kell, meg vagyok vele elégedve.

-Köszönöm Tae.-mosolygok rá.-Én Minjae-vel, Hayoung-al és Hee-vel elmegyek Chan lakásához és körbenézünk hátha találunk még valamit.-kezdem összepakolni a dolgaimat amikor hirtelen Minyeo megszólal.

-Mikor tervezünk elindulni? Csak mert, ha most akartok indulni, akkor haza kellene fussak egy másik ruciért. Nem akarom, hogy tovább szakadjon a harisnyám, ha már valaki volt olyan szíves, hogy elszakítsa-mindannyian a lányra pillantunk. Noh Minyeo, a másik gyakornok aki Junnal együtt érkezett, apuci elkényeztetett kicsi lánya akit semmi se érdekel csak a külseje és a pasik. Sajnos az igazság az, hogy nagyon sok ilyen van Migeun-dong-ban. Lehet, hogy kissé korruptív a főnök, Minyeo apja a Kék házban egy politikus így elég egyet csettintenie és amit csak akar a pici lánya azt meg is kapja. Vannak akik aranykanállal a szájukban születnek és vannak akik kanál nélkül. Ami azt illeti, nincs ötletem, hogy mit keres itt, de meglepő módon mindig élvezi a bűneseteket. Néha nyávogós és lusta, van hogy visszadumál, de nem olyan gáz. Van esze egyébként, nem mindig látszik rajta, de van neki.

-Kapsz 20 percet..ha nem érsz vissza addigra nélküled megyünk-mutatok rá az ujjammal majd az asztalra csapok egyet és kimegyek a szobából, mert kell egy kis friss levegő.

Minyeo azonnal szalad haza, a többiek viszont bent maradnak, de még így is nagy csend uralkodik a termen.

-Szerintetek képes lesz rá?-töri meg a nagy csendet Hayoung miközben az öngyújtójával játszadozik és az arca szinte érzelemmentes.

-Noona nagyon erős, nem? Vagyis úgy értem, hogy eddig még nem láttam összetörni az ügyek alatt. -tekint fel Seongjun az idősebbekre.

-Lehet, hogy erős..az is lehet, hogy csupán csak nem mutatja ki a fájdalmát. Te mit gondolsz Minjae?-pillant Hayoung az említettre.

-Erős, de szerintem most is a mosdóba ment sírni. Amikor bejöttem az előbb, akkor is sírt. Egyértelműen elrejti az érzelmeit. Pont ahogy szokta.-feleli a kezeit bámulva.

-Tényleg, jut eszembe az érzelmekről -kezd bele Taemin, hogy terelje a témát- elmondtad már neki azt, hogy szereted?-Minjae válaszként csak a fejét rázza.-Nem tudod, hogy mit érez, ugye? Gondolom nem akarod elrontani a barátságotokat.

-Ahogy mondod. Félek, hogy utána már máshogy kezelne, azt meg nem akarom. Fontos nekem, bármit megtennék érte, bármit.-feleli miközben a semmibe bámul. 

-Itt vagyok ugye nem hagytatok el?-fut be Minyeo kiabálva, immár teljesen másik ruhában és ami nagy mázlija, hogy nem késett. Nem tétlenkedünk tovább és el is indulunk gyalog a busz megállóhoz együttesen. Egy szép séta után a 6os buszra szállunk és 2 megálló múlva meg is érkezünk Itaewonba ahol viszont külön válik csapatunk. Mi Chansung lakása felé vesszük az irányt ami itt van a közelben. Amint megérkezünk a kártyámat használva bemegyünk a több emeletes, luxus, apartman lakásba ott pedig a lifttel megyünk fel a 4.re, ám útközben beszáll hozzánk egy pár. Érzem magamon a lány tekintetét, eléggé hamar fel is ismer hisz sokat jártam ide Chanhoz.

-Oh! Várjunk csak! Te vagy Lee Chansung húga, igaz? Hyewon a neved, ha jól emlékszem-mutat rám a lány.-Istenkém, annyira sajnálom ami a tesóddal történt. Részvétem-fogja meg hirtelen a kezemet és megszorítgatja-Chanie nagyon kedves volt, igazán kár érte. Igaz, hogy te találtál rá a holttestére?

-Drágám engedd el a kezét-suttogja a fiú a lány fülébe amikor meglátja az arcomat. Mint már mondtam, rühellem ha valaki sajnálkozik, az utolsó kérdése pedig kiütötte a biztosítékot nálam. Elhúzza a párját tőlem majd felpillant a többiekre és megakad a szeme valakin, odanézek és Minjaet pillantom meg.-Téged már láttalak szerintem itt, nem?-vonja fel a szemöldökét a srác.

-Nem hiszem. Nem tudom miről beszélsz, de szerintem összekeversz valakivel.-tagadja Jae az imént állított kérdést. Érdekes, de valahogy elsuhan a fülem mellett. Nem fordítok ennek nagy figyelmet, mert lehet akkor látta Minjaet amikor átjött Chanhoz. Pont szólalnék meg, de ekkor megérkezünk a 4. emeletre és kiszállunk, Hee szinte kitol mielőtt neki állnék verekedni a párral, pontosabban a lánnyal. A kulcsaimat elővéve nyitom ki Chan lakásának ajtaját, mind bemennek majd végül én is belépek és becsukom magam után az ajtót.

Még régebben kaptam testvéremtől egy pótkulcsot a lakásához, hogy megtudjam látogatni. Sose gondoltam volna, hogy pont egy ilyen helyzetben kell majd használnom ezt a nyamvadt kulcsot. Miután mindenki beért a házba, levesszük a cipőinket majd elindulunk különböző irányba. A nappaliba érve feltörnek az emlékek..olyan, mintha az egész tegnap törtánt volna, nem is...sokkal inkább pár perce. Látom magam előtt Chan holttestét a földön heverni, saját vérében ázva. Nagyon elbambulhattam, mert csak arra leszek figyelmes, hogy Minjae megfogja a kezemet.

-Megvagy?

Válaszként csak bólintok egyet majd elhúzva a kezemet Chansung szobájába felé veszem az irányt, elkezdem átkutatni a fiókjait, szekrényeit. Átnézek minden kis zugot, elég sokáig nem találok semmit, de amikor lehajolok az ágya alá, megpillantok valamit. Látom eléggé hanyag munkát végzett a másik csapat, ha egy ilyen nyomot itt hagytak, biztos lesz még több is. Benyúlok érte és kihúzom nagy nehezen pár nyögés között.-Jaj de nehéz, mi a franc ez?-amikor sikerül kiszedni a fém dobozt elcsodálkozok kissé.-Egy széf? Erről miért nem tudtam?-suttogom magam elé. Egy számkód nyitja a széfet, de nem tudom mi lehet az a 4 jegyű szám, elkezdek gondolkodni, de semmi se jut eszembe, próbálkozok születési évekkel, alap béna kódokkal, mint a 0000 vagy az 1234, de nem tudom kinyitni. Csoda is lett volna, ha ilyen egyszerűen kinyitom, Chanie mindig szerette megnehezíteni mások dolgát. Felállok és odébb teszem a széfet, hogy folytathassam a kutatást. Közben picit elmerengek, megnézem a képeinket a falon, visszaemlékezek pár dologra. Eszembe jutnak a közös élményeink, emlékeink a kiskorunkról és a nem olyan távoli emlékek is feltörnek bennem. Mindig sikerült megnevettetnie és mindenben támogatott, mint ahogy az egy jó testvérhez illik. A kiskori emlékeim -ami azt illeti- nem nagyon vannak meg mivel volt egy balesetem amikor betöltöttem a 13 éves kort.

Egy elszabadult játék közben leestem a kertünkben lévő faház létrájáról és amikor földet értem bevertem a fejemet, ez pedig egy szép agyrázkódást eredményezett nálam, emlékezetkiesésekkel. Úgy hangozhat az életem eddig, mint egy pocsék film vagy sorozat, nem igaz? Visszatérve az emlékképekre van egy pár, még ha csak egy-egy felvillanást látok magam előtt, akkor is vannak.

Visszafojtom könnyeimet és próbálok mosolyogni. -Olyan üresnek érzem magam mióta elmentél-suttogom a képnek az ágya mellett. Egy nagy levegőt veszek és erőt véve magamon megyek vissza a többiekhez, a széfet is magammal cipelve. -Nézzétek csak mit találtam!-szólok a többieknek. Mintha mi sem történt volna odabent, nem is lehet látni, hogy sírtam. Vagy lehet csak én gondolom így és amúgy a szemeim full vörösek.

-Az ágya alatt találtam meg, de nem tudom mi a kód. Pedig lehet valami fontos dolog van benne.-magyarázom miközben körém gyűlnek.

-Elvihetjük magunkkal, ha gondolod.-néz rám Hayoung mire csak biccentek egyet.

-Ti mit találtatok?-nézek rájuk.

-A kukában találtam pár levelet meg csekkeket, de mind össze volt tépve. Összeragaszthatom, ha szerintetek fontosak lehetnek.-Hee a széf tetejére teszi a kis zacskót amibe begyűjtötte a papírokat.

-Én a laptopját találtam meg, de nem tudom mi a jelszava. Ti tudjátok esetleg?-néz rám és Minjaere legjobb barátnőm.

-Nem tudom sajnos..ilyeneket nem mondott el soha. Mármint na, azért ez egy privát dolog.-vonom meg a vállamat és rázom meg a fejemet.

-Próbáld azt, hogy 200307-szólal meg hirtelen Jae. Hee beüti és azonnal elfogadja a laptop a jelszót.

-Azta, honnan tudtad?

-Hát....A legjobb barátom volt-nevet fel aranyosan-persze, hogy tudtam a jelszót.-mondja egy kis hezitálással.-Ugyan már ne nézzetek így rám-neveti el magát ismént-Egy légynek se ártanék valamint egyértelmű volt, hogy ez lesz a jelszava.-vonja meg most ő a vállát.

-Mit jelent a jelszava? 2020.03.07?-érdeklődik Hee miközben kutakodik a laptopban, mire a fiú megrázza a fejét.

-Majdnem, nem 2020 hanem 2000, azaz 2000.03.07. Azon a napon lettünk legjobb barátok, szóval mindkettőnknek fontos volt az a dátum, eléggé elszomorító, hogy ennyit se tudsz a tesódról picúr-mondja Jae nevetve és összeborzolja a hajamat, mire csak egy gyilkos pillantást vetek felé, a középsőujjammal társítva.

-Nézd csak! Ebbe ülj bele Song.-ironikusan mosolygok rá majd megforgatom a szemeimet, kiegyenesedve odébb sétálok és megnézem a falon lógó naptárat.-Figyeljétek csak..-akad meg a szemem valamin.-Július 26, negyed 11 és ez Vasárnap volt vagyis amikor megölték-érzem, hogy valaki közelebb lép hozzám, ismerős parfümje beférközik szaglószervembe, a közelsége pedig egy kisebb megnyugvást sugároz.

-Akkor valószínűleg ez az egész már le volt beszélve előre, Hee nézd meg az e-mailjeit, hátha ott találsz valamit.

-Nem nézem ki Changból, hogy valakivel e-mailen keresztül társalgott volna-rázza a fejét Hayoung.-Ezerszer egyszerűbb lenne, ha meglenne a telefonja.

Elkezdjük nézegetni az e-mailjeit és meglepetésünkre találunk leveleket, valakivel elkezdett beszélgetni, a levelekből úgy tűnik, hogy közel álltak egymáshoz, de valahogy mégse hiszen tele van veszekedéssel és bocsánatkéréssel.

-Letudjátok nyomozni, hogy honnan küldték a leveleket?-nézek Heere mire ő csak bólint egy aprót.

-De kell egy kis idő hozzá, ezt is hozzuk magunkkal szerintem, valamint a papírokat és a széfet is. Oppa, Te találtál valamit?-nézünk mind Jaere.

-Nem. Semmit.-feleli zsebre tett kézzel, éppen kérdeznék tőle valamit, de hirtelen megcsörren a telefonom amit szinte azonnal fel is veszek.

-Igen? Találtatok valamit?

-Nara.. nem fogod elhinni mit találtunk. Ezt nektek is látnotok kell. Van a főúton egy kis éjjel nappali bolt, Chan itt vásárolt magának ételt és találkozott valakivel olyan 10:20 körül. Gyertek ide a bolthoz, hogy megnézzétek a felvételt, máris átküldöm a címet!-mondja Taemin izgatottan.

-Megyünk Tae, 10 perc és ott vagyunk.-teszem le a telefont.-Irány a bolt, megvan hol vásárolt Chansung utoljára.-ezzel el is indulunk. Vajon kivel találkozhatott? Egyre jobban kezd érdekelni az ügy. Akárki is tette vele azt amit tett..meg fog lakolni érte.