Hakyeon

-Kérem, könyörgöm, kegyelmezz!-jajveszékelve, esedezve imádkozik előttem az életéért, mint ahogy azt általában mindegyik szokta. Csak azért kellett idejönnöm erre az elhagyatott roncstelepre, hogy behajtsak valakin egy régebbi adósságot. Az elmúlt egy hétben nagyon zavart vagyok, folyamatosan azon jár a fejem, hogy mit tettem Lee Chansunggal. Nem tudom feldolgozni, hogy megöltem őt hiszen minden olyan gyorsan történt.  A bűntudat lassan és fájdalmasan felemészt legbelül, ehhez pedig bőven társul elegendő düh is.

-Nem megmondtam neked, hogy hó elején kérni fogom a pénzt? Azt hiszed, hogy ez valami kívánságműsor? Úgy gondoltad te mondod meg, hogy mikor fogsz fizetni? Elfelejted, hogy itt én vagyok a főnök, ami azt jelenti, hogy az lesz amit én modok. Ha azt mondom, hogy a hónap legelső napjára kérem a tartozásodat, akkor a legkevesebb amit megtehetsz az az, hogy lemész nekem kutyába és mint egy okos eb, teljesíted amit mondok neked. Tehát mi lett volna a teendőd?  Szépen ide beloholsz és átadod nekem a pénzt, mint egy hűséges kutya. Bizony, nem vagy más, mint egy kis pincsi.-próbálom őt észhez téríteni, minél aljasabb és mocskosabb módon.

-Én elhoztam volna, de ellopták tőlem! Értsd meg, kifosztottak azok a pimasz kölykök.-próbálja menteni a bőrét mire én csak megrázom a fejemet és nyelvemmel csettintek egyet.

-Te most tényleg az arcomba hazudsz? Képzeld, vannak embereim akiknek az a dolga, hogy a magad fajta kutyákat kövessék és jelentsenek nekem. Szerinted nem tudok arról, hogy eljátszottad a pénzt? Nem szégyenled magadat? Nem veszel engem komolyan, ez pedig nagyon elszomorít. Ha jól tudom van két lányod, nem őket kellene etetned, nem a feleségedet kellene ellepned mindennel? Netán nem a családoddal kellene foglalkoznod? Akkor még talán azt mondtam volna, hogy jólvan, kapsz még egy kis időt, de így sajnos nem tudok többet várni. Minden egyes másodperc pénz számomra.-veszem elő kedvenc revolveremet és egy gyors mozdulattal kibiztosítom. Erre a megmoccanásomra szinte azonnal ijedtség ül ki az arcára és térdre borulva kezd el zokogni, mint egy kisgyerek akitől elvették a nyalókáját.-Jaj..mi legyen veled? Vajon jól meglenne nélküled is a családod? Szerintem simán elboldogulnának, hisz nem lenne aki költi a pénzüket faszságokra.-leguggolok vele szemben, felpillantok két testőrömre akik a férfi mögött állnak, jelzek nekik egy bólintással, hogy vigyázzanak, nehogy elfusson majd hátra tekintek titkáromra aki egyben jobb kezem is.-Jaeyong..menj és készítsd elő a kocsit, itt mindjárt végzek.-küldöm ki, hogy ne kelljen végig néznie ahogy végzek adósommal.-Ide figyelj, Kang Suchang, elmondom szépen, hogy mi lesz.-teszem kezemet tarkójára és közelebb rántom magamhoz-Ne aggódj a családod miatt, itt és most végzek veled és akkor elengedem az adósságodat, nem kell szenvednie a lányaidnak és a feleségednek se kell vállalnia plusz 3 munkát.-kezdem az első ajánlattal majd elengedem tarkóját, felállok és kiegyenesedek-Vagy..elengedlek és kapsz 3 napot, hogy visszaszerezd nekem a 10 milliót, ha pedig esetleg nem sikerül összeszedned, megöllek téged is és a családodat is. Na, hogy döntesz?-döntöm oldalra a fejemet egy elégedett mosoly kíséretében. Látom, ahogy megfagy a vér is az ereiben, hirtelen felpattan és megfordulna, hogy elszökjön, de embereim ebben azonnal megakadályozzák. Nevetve nézem végig ahogy vergődik, hogy mentse az életét-Úgy látszik az A lehetőséget választod. Hah, ez most nagyon jól fog esni-veszek egy nagy levegőt majd hirtelen elsütöm a pisztolyt gerincére célozva, így szinte azonnal összeesik, lassan fölé lépek majd még kétszer hátba lövöm és végül egyszer fejbe. Vigyorogva nézem végig ahogy teste elernyed és egy hatalmas vértócsa veszi körbe élettelen testét. Revolveremet visszateszem a helyére és végig simítva öltönyömön, ismét a két gorillára tekintek.-Tudjátok mi a dolgotok..-adom ki a parancsot és megindulok nagy léptekkel kifelé. Ahogy kilépek az ajtón, a nap sugarai arra késztetnek, hogy hunyorogjak.-Aish..faszom ebbe a világosba.-veszem elő Ray-Ban napszemüvegemet és felhelyezem, nem nagyon vagyok hozzászokva a nappalhoz hisz javarészt éjszaka intézem a dolgaimat. A nap mellett ami még kikészít, az a rohadt büdös abroncs és olaj szag. Sietek egyenesen a kocsihoz, hogy minél hamarabb elhúzhassak innen. Amint beülök egy nagy sóhaj kíséretével, szólok barátomnak-Jaeyong-ah..küldj pénzt a családjának.-nézek ki az elsötétített ablakon miközben elindul az autó.

-Mennyi pénzre gondolsz?-tekint hátra a visszapillantóból, de inkább az útra figyel vezetés közben.

-Kapjanak 5 milliót, azzal csak ellesznek egy kis ideig.-vonom meg a vállamat nemtörődöm módon.

-Uram..-szólal meg picit vonakodva és feltolja kerek szemüvegét orrnyergén majd folytatja-szerintem jobban oda kellene figyelnünk a költekezésre. Úgy értem, az utóbbi 1 hétben 3 embert ölt meg és mind több millióval tartozott, kin fogja behajtani az adósságaikat?

-Mennyi a veszteség?-kapom elő cigis dobozomat.

-33 millió.-közli félve mire azonnal megállok mozdulataimban és idegességemben belerúgok az előttem lévő ülésbe. Nagyon elengedtem magamat Chansung halála óta, jobban oda kellene figyelnem a düh rohamaimra, lehet edzéssel jobban letudnám vezetni a stresszt.

-Intézd el azzal a festménnyel amiről beszéltünk a minap, az 25 milliót ér, nem?

-Igen, de eltarthat egy ideig és veszélyes is lehet. Hozzátéve pedig..az még mindig nem fogja takarni az elmaradt összeget.

-Ugyan már..úgy viselkedsz, mintha még nem csináltunk volna ilyet. A maradék 8 milliót szerezzétek meg a drogokon vagy a fegyvereken keresztül. Emeljetek árat vagy mit tudom én-rázom meg a fejemet nevetve miközben előveszek egy szál cigit a dobozból, leengedem az ablakomat majd rágyújtok. Amint a testembe jut a nikotin érzem, hogy picit lenyugszok.-Bár, ezeket magadtól kellett volna elintézned, Jaeyong-ah. Megbízom az embereimben..benned meg pláne. Intézd el szépen.-intek neki egyet hanyagul miközben előrántom telefonomat és elkezdem átnézni az e-mailjeimet így az út további részében csendben ülök hátul. 

Amikor megérkezünk a nagy birtokra, kinyitják nekem a kocsi ajtaját, így ki is szállok és megigazítom ruhámat egyenesen kihúzva magamat.-Lent leszek a bunkerben.-jelzem Jaeyongnak aki meghajolva veszi az adást és siet is elintézni a dolgokat amiket a kocsiban megbeszéltünk. Miután elmegy, azonnal megindulok a kiépített bunkerünk fele ami az irodámból vezető pánik szoba után található. Ahogy belépek az irodámba becsukom magam után az ajtót és a könyvespolchoz lépek, a falon lévő elektromos szerkezetbe beütöm a kódot amit rajtam kívűl csak másik 6 ember ismer...plusz még kettő. Amint beütöttem a 200307 számjegyeket eltolódik a teljes polc, pont annyira, hogy beléphessek a keskeny folyosóra, lefele egy rövidebb lépcsős út vezet, így hamar leérek. A pánik szobán áthaladva belépek a bunkerünkbe. Régen egy boros pince volt itt amit a nagypapám használt mindenre csak nem borok tartására. Amikor 2009-ben elköltöztünk Olaszországba, apa kiüríttette az egész helyet és egészen addig üresen állt amíg 2012-ben vissza nem költöztünk. Elkezdtem kipofozgatni amikor volt rá időm, felszereltem drága technológiával, játékgépekkel amikor pedig 20 évesen átvettem apám helyét és én lettem az új főnök, nem is volt kérdés, hogy ezt a pincét fogom használni. Ahogy teltek az évek és csatlakoztak a csapattagok, úgy vált a pince egyre és egyre csak színesebbé, sok oldalúbbá. Mindenkinek megengedtem, hogy úgy rendezze be ahogy csak szeretné, így meg is látszik, hogy mindenkinek más az ízlése, de nekem így is nagyon tetszik..kivéve egy dolgot, még csak be se tettem a lábamat, de már hallom, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül. 

-Oh, Hyung! Jó gyorsan megjártad.-köszönt lelkesen a legfiatlabb tagunk aki nemrég csatlakozott kegyeinkhez. 

-Ah, igen. Hát..nem volt mit húzni az ügyön.-vonom meg a vállamat majd lehuppanok a kanapéra nagyot sóhajtva és hajamba túrok fejemet hátra döntve.

-Nahát, csak nem bűntudata van a maffia főnöknek?-ugrik a kanapéra vigyorogva Kwon Daesung egy teljesen másik dologra célozva.

-Yah, Daesung-ah..ezt most ne. Biztos bűntudata van, de nem kell az orra alá dörgölni.-véd meg húgom karba tett kezekkel.
-Valaki szóljon Jaeyongnak, ha visszatért, hogy tudja meg mikor lesz a temetés-kérem meg a többieket-Legalább ennyivel kellene előtte tisztelegnem..-állok fel rideg tekintettel a kanapéról.-Ha pedig valaki keresne az edzőteremben megtalál.-hagyom ott őket. Bevallom, most inkább egy kis csendre van szükségem, de mellettük erre sose lesz lehetőségem. Az edzőterembe érve átveszem a lazább és kényelmesebb ruhámat, felteszem a kezemre a boxkesztyűt, anélkül, hogy tekernék fel bandázst a kezemre. Jelenleg semmi se érdekel, legfőképp a fájdalom nem, ami sokszor inkább lenyugtat. Elkezdem a zsákot ütni nagy erővel, megállás nélkül, folyamatosan. Érzem ahogy a stressztől egy adrenalin löket árad szét egész testemben így hevesebben véve a levegőt. Emellett azt is érzem, hogy vérzik a kezem és, hogy a bőröm lehorzsolódott, így a mentális és fizikai fájdalom hatására végül felordítva ütök a boxzsákba egy nagyot és bekönnyezek. Nem vagyok rá büszke, hisz nem igazán szoktam sírni. Először is férfi vagyok, a férfiak pedig nem sírnak; másodszor pedig én vagyok a szájbatekert maffia főnök szóval kurvára nem lenne szabad pityognon, mint egy kisgyerek. Ha apám meglátna ilyen állapotban, azonnal kitagadna valószínűleg. A bűntudat belül szétáramlik az ereimben, az egész testemben és nem tudok vele mit kezdeni, nem lehet megállítani. Az évek alatt felépített falaimon csak úgy hirtelenjében áttör és nem tudom mitévő legyek. Kihez kellene fordulnom. Egyetlen egy dologban viszont holt biztos vagyok, mégpedig abban, hogy rohadtul kifogom csinálni azt a nyomorékot, ha egyszer megtalálom. 
Megfogom a zsákot, megállítom majd felordítok ismét és beleütök még egyet. Ezek után leroskadok a földre zokogva.-Miért?!-kiabálom fájdalmasan. Ezt az egyetlen egy szót ismételgetem, egyre halkabban miközben megállás nélkül folynak könnyeim. Nem szabadna, de nem tudok megálljt parancsolni a könnyeknek.-Hogy tehette ezt veled? Hyung..sajnálom.-temetem arcomat térdeim közé. Az én hibám, csakis az enyém. Én öltem meg..
-Hakyeon..-hallok meg magam mögül egy hangot, de nem nézek rá. Ezer hang közül felismerném a hangját, az egyetlen egy hangot amely képes arra, hogy megnyugtasson. Hallom halk lépteit, felém lépked majd a vállamra teszi egyik kezét. Felemeli a fejemet szabad kezével, hogy a szemébe nézzek. Próbálom kerülni a szemkontaktust, de nem engedi.-Ide figyelj, tudom jól, hogy milyen fontos volt neked, azt is tudom, hogy bűntudatod van amiatt amit vele tettél, de kérlek..ő keresett fel téged. Ha bele gondolsz egy áruló volt. Megérdemelte valamilyen szinten.
-Hogy mondhatsz ilyet?! Nem ismerted őt! Ő egy nagyon jó ember volt most pedig..halott. Nem ott lenne a helye Yewon-ah. Azt akarta, hogy kibéküljünk, de én ellöktem. Ő nevelt fel szinte, hálásnak kellett volna lennem, de amint nem figyeltem rá kiderült, hogy mit tett és megölte. Chansung megbízott benne azok után is ami 13 évvel ezelőtt történt, de mégis kinyírta őt.-mondom feszülten, eltolom magamtól a lányt és elkezdem lehúzni a kesztyűt ami eléggé fájdalmas, ezáltal pedig felszisszenek és káromkodok is halkan.
-Nem tekertél fel bandázs szalagot? Te normális vagy? És ha eltörik az ujjad?-szid le engem legjobb lány barátom. Tiszta vér az öklöm, csíp is méghozzá. Kurva jó, gratulálok magamnak. Jól elintéztem az öklömet, még jó, hogy nem más arcán vezettem le a dühömet.
-Dobhatom ki a kesztyűket basszameg..pedig most vettem őket. Picsába-motyogom halkan miután meglátom, hogy a felszerelés is véres belül. Mérgemben neki dobom a falnak majd elindulok felfele, de Yewon természetesen követ engem.
-Yah! Yang Hakyeon!-megállok azonnal amikor nevemet kiáltja, felé fordulok hirtelen, közelebb jön hozzám, jóval közelebb. A közelsége nem riaszt vissza, mert nagyon szoros kapcsolatunk van. Yewont mondanám talán az ideálomnak is, hisz mind amellett, hogy gyönyörű még a személyisége is tetszik. Nem ijedős, kiáll magáért, vissza mer szólni. Megvan benne a láng és ezt egyszerűen imádom rajta. Bár ahogy ismerem, nem nagyon érdeklik őt a fiúk, meg hát így is van barátnőm.    -Tudom, hogy szeretsz antiszockodni, de legalább had segítsek leápolni, ha már voltál ilyen balfasz és elbasztad a kezedet.-válaszként inkább csak bólintok egyet halványan. Megragadja a csuklómat és elkezd engem a fürdő felé húzni. Ahogy belépünk a fürdőbe, leültet a wc-re és előveszi az elsősegély dobozt. Segít leápolni a sebeket az öklömön. Nagy a csend és szinte biztos vagyok abban, hogy valami nagy hegyibeszédre készül.
Amint befejezte felállok és megköszönöm neki a segítséget. Sietve az ajtó felé veszem az irányt, de megszólal, így maradásra késztetve engem.
-Nehogy azt hidd, hogy az életben csak könnyű helyzetek vannak, dönteni nagyon nehéz és nem minden ember tud helyesen választani. De ez a lényege az életnek.-mondja miközben pakolja vissza a dobozt, felém se tekint.-Lehet, hogy rossz döntést hoztál, de nem mindig lehetsz tökéletes és nem bocsáthatsz meg minden egyes embernek. Nem enyhülhetsz meg..mert akkor gyenge ellenfél leszel és könnyen ki fognak téged ütni a ringből. Minden nap egy új nap, új válaszlehetőségekkel. Nem ragadhatsz el egy rosszul elsült választás miatt, főleg ha egy csapat van mögötted aki megbízik benned.-amikor befejezi a mondanivalóját fogja magát és kimegy a mosdóból. Engem ott hagyva, tétlenül, elgondolkodva azon amit mondott. Teljes mértékben igaza van. Erre a hideg zuhanyra volt szükségem, akármennyire is rühellem, ha valaki kioktat, ennek mostmár itt volt az ideje. Magamhoz kell térnem és többet kellene foglalkozni a csapat sikereivel valamint jövőjével, emelett esetleg bosszút állhatnék, de semmikép se az a megfelelő út, hogy sirok utána.

Hyewon

A megadott címhez érve leparkoljuk a kocsit majd mind kiszállunk és besétálunk a boltba ahol már a többiek várnak ránk.

-Ah végre itt vagytok, ezt nektek is látnotok kell.-lép elém Taemin és megfogja a kezemet, hogy a számítógéphez húzzon.

-Ne rángasd úgy, mint egy rongybabát-állítja meg Minjae a fiút. Ahogy rápillantok Jae-re látom rajta, hogy nem tetszett neki az előbbi jelenet így mindkét fiú kezét lelököm sajátomról és mérges pillantások kíséretében hagyom ott őket, hogy megnézhessem végre azt a nyomorult felvételt. Mivel sötétben történt így nehezebben vehetők ki az arcok, de ezer közül is felismerem a bátyámat. A hátsó parkolóban találkozott egy másik férfival, alacsonyabb, mint Chan, de még így is magasnak tűnt és edzettnek. 

-Mondja csak, ismerte Lee Chansungot?-teszek fel pár kérdést az eladónak, mivel ez egy éjjel nappali bolt gondolom gyakran járt ide Chan.

-Mh..Lee Chansung, ismerősnek hangzik-gondolkodik a fiatal lány aki velem lehet egyidős. A telefonomat elővéve mutatok egy képet neki testvéremről mire azonnal szájához kap.-Ahh így már megvan! Hogy is felejthettem el azt a jóképű fiút. Ami azt illeti eléggé gyakran járt ide, szinte minden este itt vacsorázott, de egy hete már nem láttam. Csak nem..történt vele valami?-kérdi aggódva.

-Egy hete holtan találtunk rá a lakásában, de ennél többet nem áll szándékomban önnel közölni.-válaszolok és teszem vissza a telefonomat a zsebembe. Mivel jobbnak láttam nem belevonni ennél is jobban a bolti eladót, így elkértem a felvételt, amelyet oda is adott nekünk, így gyorsan indultunk is vissza együttesen Migeun-dong-ba.

Amint visszatérünk azonnal megyünk a számítógéphez, Hee leül a gép elé és beteszi a pendrive-ot, hogy mégegyszer megnézhessük a felvételt. Megkeressük, hogy Chansung mikor érkezett a bolthoz. 10:07-kor ment be és pontosan 10 perccel később ki is jött. A telefonja kijelzőjét figyeli, eléggé zavartnak látszik. Felemeli a fejét majd elindul a sikátor felé és ott megáll a fal mellett, láthatóan vár valakire aki nem is sokkal később megérkezik. Egy ideig csak beszélgetnek majd az a bizonyos valaki meglöki Chant. Mintha vitatkoznának. Ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy ismerték egymást. Eddig még nem lehetett látni az ismeretlen arcát, de abbahagyják a veszekedést. Látom, hogy mindketten feldúltak, de nem bántják egymást. Ekkor megfordul a férfi, hogy elmenjen így lehet látni az arcát.

-Állítsd meg!-szólok Heenek aki megállítja a felvételt.-Nagyítsd ki és élesíts rajta kérlek.-kérem meg a lányt mire teszi amit kértem.-Letudod olvasni, hogy ki ez az ember?

-Persze, de lehet, hogy el kellene küldenem Kangmin-nak ezeket, a hírszerzésnél hamarabb leolvassák nekünk és Kangmin még titokban is tartja..természetesen csak akkor, ha téged nem zavar.-feleli mire megrázom a fejem, hogy nem zavar. Woo Kangmin az exem, mint már említette Hee, a hírszerzésnél dolgozik. Csúnyán váltunk el miután megtudtam, hogy megcsalt az egyik közös egyetemi barátunkkal, de nincs mit tenni most nagy szükségem van rá. Egyébként Hee nagyon figyelmes tud lenni amit imádok benne, emellett még csendes is. Ő a csapatunk hetedik es egyben utolsó tagja. Félénk, de nagyon okos és értelmes. Seongjun mellett ő a másik tag aki ért a számítógépekhez és (ez igazából egy titok) nagyon ügyenesen hackel. Rengeteget olvas, olyan mint egy stéber, de ő egy nagyon intelligens ember akivel szívesen barátkozik az ember.

-Rendben.-órámra pillantok, hog lecsekkoljam mennyi az idő, 10 perc múlva lesz 3. Körbenézek a csapaton és picit elgondolkodok.-Hee addig megtudod keresni, hogy kivel társalgott Chan az email-eken keresztül? Lehet, hogy ugyanaz az ember lesz az akivel vitatkozott a felvételen.

-Persze, máris. Hol van a laptop?-fordul felém mosolyogva.

-Hozom, egy perc-veszem az irányt az asztal felé majd felkapom a tárgyat és odaviszem a lánynak, leteszem elé. Amíg ő neki kezd a levelek átnézésének én addig visszaülve az asztalhoz kezdem el tanulmányozni a széfet.

-Srácok egy pillanat és jövök csak el kell intéznem egy fontos telefonhívást. Majd szóljatok, hogy miről maradtam le, ha visszajövök.-áll fel Minjae a kanapéról majd elhagyja a szobát, hogy elintézhesse a telefont.

-Taemin...nem találta meg senki se a bátyjám telefonját?-érdeklődök mire megrázza a fejét.-A gyilkos úgy látszik erre is gondolt.-Gondolkodok a lehetséges számsorokon sokat, próbálgatok számjegyeket, de egyszerűen nem járok sikerrel. Egy olyan érzés fog el, mintha nem is Chansung széfe lenne. Egy jó ideig ülök felette mikor hirtelen Hee megszólal.

-Ohh!-fordul felénk.-Ezt látnotok kell. Találtam valami nagyon érdekeset a gépen, képeket.-azonnal felpattanok és odamegyek mögé. Elkezdi mutatni a képeket, megakad a szemem egy fotónál így megállítom őt.

-Ez meg ki?-3 kisfiú áll egymás mellett, összekapaszkodva, nevetgélnek. Chant és Minjaet felismerem, de a harmadik kisfiút nem igazán..habár...

-Ahh!-a fejemhez kapok hirtelen és fájdalmasan felnyögök amikor hirtelen beugrik egy emlék, ahogy kicsiként kergetőzök CHansunggal, Jaevel és..nem tudom ki a harmadik fiú, a picsába. Váratlanul ér és eléggé fájdalmas is, pedig ez egy boldog emlék.

-Oh! Hyewon, minden rendben van?-fogja meg a karomat Taemin.

-I-igen csak. Belenyíllalt a fájdalom hirtelen. De jól vagyok.-bólogatok, hogy elengedhet. Nem rémlene, hogy a testvérem valaha említette volna, hogy volt egy harmadik tag is..az sem rémlik, hogy valaha engedte volna, hogy játszak velük akkoriban. Milyen emlékek lehetnek még a fejemben amikre nem emlékszem?

-Nem tudod, hogy ez ki lehet?-kérdezik a többiek mire megrázom a fejemet.

-Chansung sose engedte, hogy játszak velük.-legalábbis eddig így emlékeztem erre, de most az emlékkép összezavart-Ah ez hülyeség lehet, hogy csak egy csapatban játszottak és nyertek. Anya nagyon sok mindent örökített meg amikor kicsik voltunk. Rengeteg felesleges dolgot fényképezett le.

-Biztos, hogy nem emlékszel egy harmadik kisfiúra?

-Mondom, hogy semmire se emlékszem. Minjaeről se tudtam, Chan sose mutatta be nekem a barátait. Jaet is akkor ismertem csak meg amikor elkezdtem dolgozni a rendőrségen 4 évvel ezelőtt. Addig nem tudtam róla.-nagy gondolkodásomat egy hirtelen csipogás szakítja meg, felkapom a fejemet meglepetten.

-Egyezést talált!-Taemin, Jun, Minyeo és Hayoung is idejön, Hee azonnal megnyitja az emailt amelyet Kangmin küldött át. Amikor betölt a gép és megjelenik az aki a felvételen szerepelt, szinte mindenki elcsendesül, egymás légzését halljuk és csak bámuljuk a képernyőt. Érzem ahogy hevesen kezd dobogni a szívem, ideges leszek és zavart.

Cha Hakyeon

Ő volt a bátyám gyilkosa? Mi köze lett volna ehhez az emberhez? 

-Hyewon-ah-teszi vállamra kezét legjobb barátnőm.

-Ezt nem hiszem el.-nevetek fel idegességemben-Mi a faszt csinált ez a barom?! A kibekúrt maffia. Olyan vak voltam-hitetlenkedek. Pedig olyan egyértelmű volt, túl tökletes volt ez a gyilkosság. Ahogy végeztek vele, ez nem csak egy sima gyilkosság volt, hanem egy megalázás. Teljesen kitisztul előttem a kép és összeállnak a kis darabkák is. Ám még mindig vannak dolgok amiket nem értek és nem tudok feldolgozni se. Mi dolga volt neki a maffiával?

-Amúgy annyira nem kell kiakadni szerintem. Nézzetek rá milyen jól néz ki, olyan mint egy félisten. Nem hiszem, hogy ő bántotta volna a bátyádat.-néz ránk Minyeo értetlenlekdve.

-Yah! Noh Minyeo! Félisten?! Te észnél vagy? Ez az ember egy hideg vérű gyilkos. Korea egyik legismertebb maffia vezére az apja és ő se törpül el mellette. Sose tudjuk rájuk bizonyít, ha valamit illegálisan követnek el, mert mindent eltusolnak, mindent. Olyan gazdagok, hogy az egész rendőrséget megvehetnék. Mióta Hakyeon átvette az apja helyét, megnőttek a bűncselekmények száma is amik szinte biztos, hogy hozzá köthetőek. Mindig megússza a gyilkosságokat. Mindig! Hogy fogjuk ezt börtönbe juttatni? Olyan háttere van, tele van pénzzel és sose tudja rábizonyítani senki a gyilkosságokat. Mielőtt leadnád az aktáját megtalál és szépen átlövi a csinos kis agyadat-szembesíti Taemin a tényekkel a fiatal lányt.-Hogy fogjuk őt elkapni valaha is?!

A szék mögött állok, a támláján támaszkodok és csak a falat bámulom majd hirtelen megszólalok.

-Egyszerűen. Egyetlen egy megoldás van csak. Túl sokáig volt szabadon tehát eljött az én időm. Ideje elintéznem ezt a senkiházit. Megfogadtam, hogy börtönbe juttatom ezt a szemetet.-nézek végig a többieken egy mosollyal az arcomon.

-De Hyewon-ah, Minyeonak annyiban igaza van, hogy nincs arra bizonyiték, hogy ő ölte meg Chant, mármint persze van pár felvételünk, de szerintem nem egyezik meg a 2 férfi. Az biztos, hogy Hakyeonnal találkozott, de az nem biztos, hogy az apartman felvételén is őt látjuk. -szólal fel Hayoung mire picit elgondolkodok.

-Igazad van, de mi van akkor, ha az aki az apartmanban járt, Hakyeon embere?-kérdezek vissza, mire ő nem tud mit felelni.-Nekem mindig jók a megérzéseim, szinte biztos vagyok abban, hogy valami köze van Chan halálához, csak bízz bennem kérlek.-próbálok rávenni mindenkit arra, hogy megbízzanak bennem.

-Legyen-bólint egyet legjobb barátnőm, mire a többiek is beleegyeznek.-Na de mi az az egyetlen megoldás, amit említettél?-néz rám érdeklődve, mire belép Minjae a szobába.

-Visszatértem-jelenti be jókedvvel és helyet foglal az asztal tetején, kezében egy dobozos Colaval, amit gondolom az imént vett.-Mikről maradtam le? Hirtelen olyan komoly lett a légtér idebent-néz körbe nevetve.

-Azonosítottuk, hogy ki volt a felvételen.-felelek neki, mire az egész teste lefagy, mondhatni szinte, hogy megijed.

-Milyen felvételről beszélsz?-kapja rám a tekintetét hirtelen.

-Hát arról ami a bolt parkolójában készült.-nézek rá furán.

-Oh hát persze.-neveti el magát megint.-Bocsi, összezavarodtam kicsit, de már képben vagyok. Na és végül ki a gyanusítottunk?

-Cha Hakyeon-válaszolok neki izgatottan, mire elmosolyodik.

-Mh nem vagyok meglepve. Arról tudtam, hogy Chan sokat találkozgatott vele, de nem gondoltam, hogy rosszban voltak. Legalább tudjuk mi történt a nyelvével.-vonja meg a vállát.

-Ezt meg hogy érted?-néz rá értetlenül Seongjun.

-Sose volt még dolgotok ilyen bűncselekménnyel? Azoknak szoktákk kivágni a nyelveiket akik árulók,  elárulták a vezérüket.-magyarázza miközben kortyolgatja az italát. Próbálom feldolgozni amit ondott. Áruló? Hogy Chansung elárjulon bárkit is? Az lehetetlen, nem hiszem el.-Na mindegy is. Most akkor, hogyan tovább?

-Van egy tervem, de lehet kelleni fog b, c, d lehetőség is-bólogatok még mindig sokkos állapotban.

-Na mesélj drágám-mosolyodik el miközben engem figyel szemeivel.

-Be fogunk olvadni.-megrázom a fejemet, hogy magamhoz térjek-Ám első sorban van még pár elintézni valónk. Hee, megtaláltad, hogy kivel beszélgetett Chanie emailen keresztül?

-Igen, de nem Hakyeon volt az. Chansung meg lett fenyegetve valaki által, hogy ha nem hagyja abba a Cha Hakyeon után való koslatást akkor a főnöke -azaz gondolom Hakyeon- szerint csúnya vége lesz, mert meg fogja találni és megöli. Letudom nyomozni, hogy hol lakik ez az ember. Hátha többet tud mondani az úgy nevezett főnökéről.

-Tetszik az ötlet.-felelem nyújtózkodva miközben ásítok egy nagyot.

-Én azt mondom, hogy vacsorázzunk meg együtt szépen majd utána mindenki haza mehet aludni. Holnap reggel kilenckor pedig itt találkozunk. Taemin, Hayoung és Minyeo elmegy arra a címre amit Hee mindjárt leír és kikérdezitek az embert. Lehet megered a nyelve, ha megfenyegetjük egy kicsit. Jun és Hee ti elviszitek a széfet és elintézitek. Én pedig Jaevel összeállítom a tervet. Mindenki megértette?-tekintek körbe mire mindenki bólogat.-Rendben. Hee, megkérhetlek arra, hogy kinyomtatod nekem azt a képet a 3 kisfiúról?-kérem meg a lányt mire bólint egyet.

-Természetesen! Eszek és utána ki is nyomtatom neked.

-Köszönöm.-mosolygok rá majd Minjaet keresem, de észreveszem, hogy nincs itt.

-Jae merre ment megint?

-Valószínűleg a tetőre.-válaszol Taemin teli szájjal mire csak megforgatom a fejemet nevetve és felállok az asztaltól, hogy felmehessek az épület tetejére, amint megpillantom a fiút hátulról, elmosolyodok. Széles vállak, keskeny csípő, magas és izmos, de nem az a kigyúrt vadállat. Emiatt borzasztóan tetszik igazából, hisz nagyon is az ideálom. Odamegyek Jaehez és ekkor észreveszem, hogy cigizik ami eléggé érdekes, hisz általban akkor gyújt rá, ha ideges.

-Adsz nekem is egy szálat?-nézek fel rá vigyorogva. Szív mégegyet majd miután kifújta a füstöt rám néz. Eldobja a csikket és lehajol a szintemre, mivel jóval magasabb nálam. Szemeimbe néz mélyen, én nem rezzenek, hanem csak figyelem őt. Vajon mi járhat a fejében? Ahogy elgondolkodok rajta már csak arra leszek figyelmes, hogy egyre közelebb hajol és pár centire az ajkaimtól megáll. Meglep a hirtelen közelsége, most meg akar csókolni? Vagy meg is fog csókolni? Szemeim ide oda cikáznak ajkai és szemei között, tenyerem elkezd izzadni és érzem, hogy a szívverésem is szaporább lesz.-Mit csinálsz?-teszem fel a kérdest szinte suttogva, attól félek, hogy ha hangosabban kérdem és artikuláltan akkor összeérnek ajkaink, az pedig nem lenne jó.