Csak felnőtteknek ajánlott rész_

~Jimin szemszöge~

Miközben bekötik a kezemet az orvosiban, Nana elmegy tanárt keresni, akinek elmondhatjuk, mi történt. Az öreg földrajz tanár alig akarja elhinni, hogy Yuqi meg akart ölni és most is a nővéremmel viaskodik, de amikor odavezetjük a tornaszertárba, a saját szemével láthatja, hogy igazat mondtunk.

Ezután fel kell mennünk az igazgatóhoz és neki is elmondani mindent, aztán még egyszer elmondani, mivel odahívja az iskolatitkárt, aki leírja az egészet nem tudom, miért. Talán mert addig akarják rögzíteni a történteket, amíg még friss az emlék.

- Most kihívjuk a rendőrséget - néz az igazgatónő a titkárra, aki máris pattan a vonalas telefonhoz tárcsázni a yardot - Maga nagy bajban van, kisasszony.

- Kérem... - szólal meg Yuqi szemeiben kamu könnyekkel, én meg magamban szidom, hogy kussoljon már és hadd menjek. Jungkook a szobánkban vár! - Nem úgy sült el a dolog, ahogy terveztem... Maga is tudja, hogy csak egy gyerek vagyok. Nem akartam bántani Jimint.

- Most befoghatja - inti csendre az igazgatónő a szokásos modorával, ami most nem zavar különösebben - Hamarosan ideérnek a rendőrök és majd nekik elmagyarázhatja.

Erre Yuqi lehajtja a fejét, de engem nem tud érdekelni, hogy szomorú. Ez egy vadállat! Nagyon remélem, hogy bezárják és nem engedik ki egyhamar.

A rendőröknek aztán megint el kell magyarázni, hogy mi volt, de ami a legrosszabb, hogy be is kell mennünk az őrsre vallomást tenni, mert enélkül nem jelenthetjük fel Yuqit. Komolyan megfontolom, hogy hagyom a picsába és megyek Jungkookhoz, hiszen szeretnék már végre beszélni vele, de a nővérem nem engedi:

- Megőrültél??! Ha nem jelented fel, szabadon mászkálhat és visszajöhet érted, hogy megöljön! Ez a csaj közveszélyes!

- Te is az vagy... - mondom halkan, de tudom, hogy igaza van. Ha velem megcsinálta, mással is megteszi és ha megöl valakit, az az én hibám lesz. Be kell záratni.

- Ha-ha - forgatja a szemét Jiae - Nagyon vicces. Na, intézzük ezt el.

- Jó... - sóhajtok szomorúan, majd írok Jungkooknak, hogy még nem mehetek. Értetlenkedik, hiszen semmit se tud a történekről, de mivel ez egy pletykás iskola, hamarosan meg fogja tudni... hiszen valaki biztosan látta a rendőröket. Én viszont azt szeretném, ha tőlem tudná meg...

Az őrs felé vezető úton megírom neki, hogy mi történt, mire felhív, de nem veszem fel, mert nem akarok a rendőrök előtt beszélni vele. Valahogy most nem menne... így csak írok neki, hogy most nem beszélhetünk.

A szüleimet is értesítik, a sérüléseimről pedig képeket készítenek és hosszas kihallgatás után engednek csak ki, késő este. Mire elindulunk vissza az iskolába, rohadt fáradt vagyok.

Napközben Jungkook rengeteg üzenetet írt és követelte, hogy amint elindulunk hazafelé, értesítsem. Mivel idegbetegnek tűnik az üzenetei alapján, inkább szót fogadok és megírom neki, hogy elindultunk. Aztán elalszom a kocsiban.

Ütésre és fájdalomra ébredek, így halálosan rémülten ülök fel a kocsiban. Egy pillanatra azt hiszem, Yuqi tért vissza, hogy meggyilkoljon, de csak a hülye nővérem volt az:

- Hopsz... bocsi, csak megérkeztünk.

- Hülye állat - motyogom morcosan, miközben a felkaromat dörgölöm, amit megcsapott. Nem volt nagy ütés ehhez a brutál cunához képest, de azért hirtelen ért, na.

Elköszönünk a rendőröktől, majd belépek az aulába a nővéremmel, de ami ott vár, arra nem számítottam...

Hatalmas tömeg gyűlt össze, nagyjából mindenki itt van a suliból. Jöttünkre elnémulnak egy pillanatra, majd pusmogás veszi kezdetét, én pedig idegesen odafordulok Jiae-hez:

- Honnan tudták, hogy most...?

- Hát... Megírtam egy barátnőmnek - mondja kicsit habozva, mire szúrós szemmel nézek rá - Most mi van? Nem tudtam, hogy mindenkinek elmondja. Nem tehetek róla, hogy ilyen pletykás ez az iskola.

Épp mondanék neki valamit, amiért így kiadott, de ekkor észreveszem a szemem sarkából, hogy Jungkook kiválik a tömegből:

- Jimin!!

Ajkamba harapok, ahogy meglátom őt és érzem, hogy elpirulok. Olyan feldúltnak tűnik... látszik, hogy aggódott értem. Annyira szeretném megölelni, de tudom, hogy itt nem lehet. Most nem, hiszen itt van az egész iskola.

- Szia - motyogom lesütött szemmel, megpróbálva leplezni az érzelmeimet és teszek egy lépést a szobánk felé abban a reményben, hogy a tömeg majd szétnyílik előttem és hagynak eljutni odáig, hogy Jungkookkal beszélhessek végre. De mielőtt még egy lépést tehetnék, Jungkook előttem terem és felemeli az állam, majd szájon csókol.

Totális sokként ér, amit tesz és a döbbent csend alapján a többieket is meglepte. Egy pillanatig annyira össze vagyok zavarodva, hogy meg se mozdulok, csak nyitott szemmel, lemerevedve állok, miközben Jungkook sötét pilláit csodálom egész közelről és a puha ajkait érzem enyéimen.

Aztán, amikor megfogja a kezeimet és a nyaka köré teszi azokat, majd magához von és szorosan átöleli derekam, szemeim automatikusan csukódnak le és végre visszacsókolok. A gyomrom liftezik, az ajkam bizsereg, a szívem pedig teljesen megőrült, mégis annyira jól érzem magam, mint még soha talán. Kit érdekel, mit gondolnak rólunk? Jungkook felvállalt mindenki előtt és most már biztos lehetek benne, hogy ő is ugyanúgy szeret, mint én őt. Ha el bírnék szakadni tőle, madarat lehetne velem fogatni.

A fülemben dobol a vérem, de jól hallom, hogy elkezdenek huhogni és néhányan még meg is tapsolnak. Belemosolygok az első igazi, őszintén szerelmes csókunkba, amiből csak úgy árad a tiszta szeretet. Teljesen máshogyan csókol most, mint korábban... ebben nincs semmi hezitálás és érzem, hogy nem csupán a nemi vágy fűti és nem is csak a véremet akarja. Jungkook tényleg szeret engem.

Megtelik a szemem könnyel, de most kivételesen a boldogságtól. Alig tudom visszatartani őket, annyira ujjongok legbelül. Az egész testemben érzem az izgalmat, az energiát és a szerelmet, amit Jungkook iránt érzek és ami most végre, olyan hosszú idő után viszonzásra talált. Olyan érzés, mintha az egész világ az enyém lenne.

Végül elválik az ajkaimtól és szeretetteljesen lenéz rám. Csak rám; a tömeggel cseppet sem törődik. A tekintetén látom, hogy nem bánta meg és tényleg velem akar lenni. Még mindig alig tudom elhinni, hogy így felvállalt mindenki előtt... azok a fránya könnycseppek pedig már nagyon utat akarnak törni maguknak.

- Gyere - mondja halkan, majd elkezd a hálókörlet felé húzni, én pedig csak követem a bizsergő ajkaimmal és a hevesen dobogó, őrült szívemmel, ami mintha képtelen lenne megmaradni a mellkasomban. Az emberek utat engednek nekünk, páran füttyentenek és kuncognak, de én alig látok az izgalomtól. A fejemben zűrzavar, a könnyeim pedig csak elkezdtek lefolyni az arcomon most, hogy Jungkook már háttal van nekem. Minden olyan gyorsan történik... de a világért se lassítanék rajta, bármi is következik.

Ahogy a szobánk felé sietünk, a szívem egyre hevesebben dobog. Képtelen vagyok megszólalni, annyira izgatott vagyok magam sem tudom, miért. Vajon... miért siet Jungkook ennyire?

Ajkamba harapok, amikor odaérünk és szerelmem feltépi az ajtót. A torkomban dobog a szívem, miközben ő behúz maga után és amikor becsapja az ajtót mögöttünk, bennem reked a levegő. Képtelen vagyok megszólalni, pedig szívesen megkérdezném, hogy mit akar csinálni... El sem akarom hinni, hogy készen áll valami olyasmire.

De aztán elkezdi az ajtó elé tolni a szekrényt és leesik, hogy valószínűleg pont valami olyasmire készül...

Idegesen, mégis boldogan elmosolyodom és csak rágcsálom a számat, miközben ő eltorlaszolja az ajtót. Folyton le kell sütnöm a szemem, annyira zavarba jöttem hirtelen, de izgatott is vagyok és ha ő készen áll, én aztán biztosan nem fogom megállítani semmiben...

Sebtében letörlöm a könnyeim, hogy ne lássa őket, mert még félreérti és megáll ahelyett, hogy megtenné, amit akar. Vigyorgok, mint egy hülye, mikor felém fordul és lassan elém lép, majd kezei közé veszi arcom. Nem sokat látok belőle, mert sötét van, de tudom, hogy ő elég jól lát engem. De talán a vörös foltokat nem látja a pofámon... remélhetőleg.

- Jimin... - kezdi érzelmes hangon, majd mélyet szippant a levegőből, bent tartja azt és szaggatottan kifújja. Én viszont jelenleg képtelen vagyok levegőt venni - Annyira féltettelek... és úgy sajnálom, hogy nem én találtam rád! Ha így lett volna, az a liba már nem élne...

- Cssss - némítom el, mivel most semmi kedvem erről beszélni, csak át akarom adni magam Jungkooknak - Hagyjuk ezt. Inkább tedd, amit akarsz... ha van valami konkrét dolog, amire vágysz...

Elmosolyodom ezen a szövegen, ami nem tudom, honnan jött nekem, de láthatóan tetszik neki, mert hatalmasat nyel szavaim hatására. Pár másodpercig csak azt hallom, ahogy nehézkesen veszi a levegőt, majd közelebb hajol a nyakamhoz és tarkómra teszi egyik kezét. Végighúzza ajkait a bőrömön, amitől megremegek és egyértelművé válik számomra, hogy mi fog következni. Behunyom a szemem és hátradöntöm a fejem, hogy jobban hozzáférjen és tudjon inni, majd várok.

Ahelyett azonban, hogy megharapna, belesuttog a fülembe:

- Téged akarlak, Jimin... nem a véredet, hanem a szívedet. Testestül-lelkestül magaménak akarlak tudni... és én is a tiéd akarok lenni.

Kipattan a szemem és most én nyelek egy hatalmasat. Teljesen ledöbbenek, hiszen ő egy vámpír és azt hittem, a vérem a legfontosabb neki... talán eddig így is volt, de most már...

Engem akar.

- Ju-jungkook... - dadogom kiszáradt szájjal és ugyan nem kérdés, hogy felizgat, amikor a véremet veszi, ettől most még jobban beindultam. A szívem sebesen pumpálja a vért ereimbe és az izgalom kezd a farkamban is lüktetni. Legszívesebben felnyögnék, annyira izgató, ahogy a nyakamba bújva a bőrömre suttogja szerelmes szavait.

- Bocsáss meg, amiért kihasználtalak... - súgja kicsit arrébb haladva nyakamon, amitől a szívem meglódul és felugrik a torkomba, hogy ott dobogjon tovább - Soha többé nem fogok ilyet tenni, megígérem. Mostantól jól fogok bánni veled, Jimin. Nemrég jöttem rá, mennyire szeretlek... ma pedig annyira aggódtam érted, hogy megjártam a poklot.

Meg akarok szólalni, de képtelen vagyok rá. Valahogy annyi érzelem dúl bennem és annyi emlék áraszt el az évekig tartó viszonzatlan szerelmemről, hogy sírhatnékom támad. Megremegek és amikor megpróbálok legalább annyit kinyögni, hogy "én is szeretlek", egyszerűen nem jön ki hang a torkomon. Még sosem gyűrtek ennyire maguk alá az érzelmeim... olyan, mintha egy őrvénybe kerültem volna.

Bele kell kapaszkodnom Jungkook vállába, ő pedig erősen megtart a derekamnál fogva, mikor érzi, hogy nehezemre esik megtartanom magam. Akármennyire is nem akarom, sírni kezdek a rengeteg rám törő érzelemtől és a levegőt is nehezen veszem. Nem tudom elhinni... még mindig nem tudom elhinni, hogy tényleg szeret és engem akar. Ezek a szavak a világot jelentik nekem.

- Jimin, jól vagy? - kérdezi aggódva, mire bólogatni kezdek, de még mindig nem bírom megtartani magam, így lefektet az ágyamra.

- Ühüm - hümmögök szipogva, mire megsimítja az arcom - Csa-csak... boldog vagyok.

- Én is - mondja egész halkan, ahogy közelebb hajol, majd lecsókolja a könnyeimet és ez is annyira jól esik, hogy majdnem ismét elsírom magam a gyönyörűségtől - Szeretlek, Jimin...

Még mielőtt kimondhatnám, hogy én is szeretem őt, az ajkamra tapad és bennem reked a levegő. Rájövök, hogy feleslegesek a szavak, mert a csókommal is megmutathatom, mennyire szeretem őt... így csak engedek a késztetésnek és szívből visszacsókolok, egyre hevesebben, egyre forróbban és mélyebben. Jungkook elhelyezkedik rajtam, mire lábaim dereka köré fonódnak. Minden olyan automatikusan történik, mintha a testünk egy előre megírt forgatókönyvet követne. Alig vagyok magamnál, annyira megnő a forróság és ahogy egyre jobban összefonódunk, úgy repül egyre messzebb a tudatom. A tüdőm mintha fel akarná mondani a szolgálatot, de akármennyire is fulladozom, hihetetlenül jól érzem magam. A boldog izgatottság szinte szétfeszít belülről, ahogy minden porcikámat csutkára kitölti. Lüktet bennem a vágy és egyre többször nyögök bele mély, forró csókunkba, miközben a testünk együtt hullámzik. Nem tudom, mi történik velem, mert mintha nem lennék magamnál, de egyre mohóbban akarom őt. Mind közelebb és közelebb vonom magamhoz Jungkookot végtagjaimmal, miközben szenvedélyesen csókol és ruhám alá benyúlva simogatja oldalam. Amikor végighúzza kezét a derekamon, majd combomon és végül alám nyúlva belemarkol a fenekembe, fejem hátracsuklik és szerelmem ajkaitól elválva olyan kéjesen felnyögök, amilyet még sosem hallottam sehol. Eközben a csípőm automatikusan fellökődik, nekinyomódva Jungkook ágyékának, amitől ő is felnyög, de olyan mély, öblös, férfias hangon, amitől megráng a farkam a nadrágomban és még egy apró nyögés szakad ki ajkaim közül. Annyira felizgat a hangja... még soha nem éreztem ilyet. Mintha egy olvasztótégelybe kerültem volna... a ruháim olyan forróak és miattuk nem érezhetem Jungkookot... érezni akarom őt... a bőrét... mindenét.

- A-ah - nyögöm elvékonyodott hangon, lihegve, majd behunyom szemem, hogy lehiggadjak egy kicsit és tudjak beszélni - A rhuhák... vhedd leh...

- Igenis - egyezik bele mély hangján, mint egy százados egy szexi egyenruhában. Kibújtat a zakómból és én türelmetlenül segítek neki, mert mindjárt meggyulladok. Amikor szó szerint letépi rólam az inget, még jobban felpezsdül a vérem és miközben eldobja a szükségtelenné vált ruhacafatokat, lehúzom magamhoz és erőszakosan magamhoz láncolom őt a lábammal. Úgy tekeredek köré, mint egy inda, de rajta még mindig ott a rohadt ing és zakó, ráadásul a nadrágtól is gyorsan meg kell szabadulnunk, mert kezd szűkössé válni... inkább Jungkook kezének szorítását érezném már odalent.

A heves csók közben átadom magam az ösztöneimnek, így a testem elkezd Jungkookhoz tapadva hullámozni, ő pedig azonnal felveszi velem a ritmust. Lassan megőrülök, annyira fojtogatóvá válik a vágy, de képtelen vagyok megállítani magam. Most Jungkook veti hátra a fejét és állatiasan felnyög, ahogy hozzádörgölőzöm ágyékának. Szexin liheg párat, a lélegzete pedig eléri felhevült mellkasomat és érzékeny nyakamat, amitől durván megráng és megint fellökődik a csípőm. Ezek a hirtelen mozdulatok is azt mutatják, mennyire ki vagyok éhezve Jungkookra... csak rángatózom, mint egy eszelős.

Elkezdem lehámozni róla a zakót, de az ing gombjaival nem boldogulok, annyira remeg a kezem az izgatottságtól, így azt ő fejezi be. Helyette felülök és az övét kezdem kicsatolni, amitől apró, várakozásteljes sóhaj hagyja el ajkait. Mindketten kétségbeesetten akarjuk a másikat...

Végre sikerül lejjebb tolni a nadrágját, így kiszáradt szájjal megtorpanok egy pillanatra, majd vágyamnak engedve rámarkolok már kő kemény szerszámára az alsóján keresztül. Érzékien felnyög és annyira őszintén élvezetteli ez a hang, hogy majdnem megbolondulok tőle. Hallani akarom még ezt a nyögést, így letolom az alsóját, ő pedig kibújik belőle, majd eldobja a ruhadarabokat, amik súlyos másodperceket jelentenek, amíg nem érinthetem őt. Őrültségnek hangzik, de amikor végre visszakapom őt és újra érinthetem csupasz bőrét, úgy érzem, túl sok idő telt el, amíg nem volt elég közel hozzám. Itt akarom tudni őt, magamon... hozzám préselődve olyan szorosan, hogy semmi se férhessen közénk és ne választhasson szét minket soha.

Fölém tornyosulva csókolgatni kezdi felsőtestem: a meleg bőrt, mely az érte dobogó szívemet takarja. Élvezetteljes mosollyal vetem hátra fejem és kellemesen felsóhajtok, miközben belemarkolok puha, selymes hajába. Kiélvezem minden érintését, melyek szinte megbabonázzák testem: ujjai nyomán forró csíkokat hagy bőrömön, még tovább hevítve engem. Amikor különösen érzékeny részhez ér, megugrok egy kicsit és elakad a lélegzetem, de akkor őrjít meg igazán, mikor beszopogatja mellbimbómat: kidomborodik tőle a mellkasom, ezzel felkínálkozva neki, közben a kezem automatikusan fejére kerül, hogy eszébe se jusson lecummanni rólam. Szenvedő nyivákolásba kezdek, miközben érzem, ahogy megkeményedik a bimbóm forró, izgató szájüregében. Teljesen megőrjít, ahogy nedves nyelvével csapkodja erogénzónám, amiről eddig nem is tudtam, hogy az lenne. Izmos, már enyhén izzadt hátára tapasztom szabad kezem, miközben ő egyre csak izgatja bimbóim szájával és kezével, amitől a testem folyamatosan hullámzik és egyszercsak érzem, hogy benedvesedik a farkam. Felnyüszítek a forróságtól, ami érzékeny makkomon át távozik izgalmam jeléül és akkorát lökődik a csípőm, hogy Jungkook is megugrik tőle kissé.

Mivel elszakadt bimbóimtól, új célpontot keres magának, ami a hasamban nyilvánul meg. Egyre lejjebb halad puha ajkával és forró csókjaival, miközben kigombolja nadrágom és amint kiszabadul a farkam, felismeri a helyzet komolyságát. Nincs több idő, Jungkook...

- Shiess! - szólok rá zihálva, mert már forog a szoba, annyira felizgatott ez a szexisten.

Csak kínlódva nyögdécselek, miközben megszabadít utolsó ruhadarabjaimtól és szégyenlősség helyett mindössze egy valamit érzek: türelmetlen, mohó vágyat, ami lassan felzabál. Amint lekerülnek rólam a ruhadarabok, a lábaim szétnyílnak, hogy Jungkook odaférjen, ahova kell. Minden magától történik, mintha nem én uralnám a testem, de annyira izgató érzés, hogy semmi kedvem megkérdőjelezni az ösztöneimet.

Ahogy széttett lábakkal, kitárulkozva fekszem előtte, megint várnom kell, mert megállt. Gondolom, a sötétben stíröl a vámpírlátásával, de bennem már ketyeg az óra, így türelmetlenül rászólok:

- Jungkookh!!

- Bocsánat... - mondja halk, rekedt hangon, ami eszméletlenül férfias és szexi - Csak olyan... rohadtul gyönyörű vagy.

Szavai hallatán mintha forró láva öntené el eszívemet és vele egész mellkasomat. Egyre jobban szeretném, ha belémharapna és összeolvadna velem, de tudom, hogy nem lehet azonnal. Előbb tágítani kell... ő viszont nem hiszem, hogy nézett volna már melegpornót, mivel sokáig azt hitte, hogy csak a lányokat szereti. Nekem kell megmutatnom neki, ha akarok valamit, mert ő most itt kissé elakadt és ha jól sejtem, nem teljesen tudja, mihez kezdjen.

Nem akadok fenn a dolgon, sőt, valahol még örülök is neki, hogy én mutathatok neki valamit; bár én se vagyok tapasztalt egy cseppet sem. Megragadom a kezét és erotikusan szopogatni kezdem az ujját, mélyre engedve számban, mintha csak a farkát kényeztetném. Hallom, ahogy egyenetlenül veszi a levegőt a művelettől, de nincs időm sokáig húzni a dolgot, így oda is vezetem kezét testem nyílásához, innen pedig már tudja, mit kell tennie.

Felkészülök a fájdalomra, ő pedig belém vezeti ujját, de csak azt érzem, hogy nagyon szorosan zárulok köré. Rettentően kevés a hely, de próbálok nem idegeskedni, hogy hogyan is fog belém férni a farka; inkább ellazulok, ahogy olvastam korábban. Mélyeket lélegzek, miközben Jungkook lassan kényelmesebben elhelyezkedik: lábaim közé fekszik és csókolgatni kezdi a combom, lassan a farkam felé haladva.

Amikor óvatosan rácsókol makkomra, felnyögök és megremegek, az ujja okozta apró kellemetlenség pedig érzem, hogy nem állítana meg abban, hogy elélvezzek, mert már kibírhatatlanul izgatott vagyok. Kis idő után kihúzza ujját belőlem és a farkamon lévő vágycseppjeimmel benedvesítve folytatja, immáron két ujjával tágítva. Ezt már jobban megérzem, így néha halkan felnyögök a feszítő érzéstől, ami egyszerűen szokatlan és nem is kellemes sajnos. De felkészültem arra, hogy fájni fog, a vágyam pedig erősebb, mint a fájdalom, így igyekszem ellazulni, hogy minél előbb magamba fogadhassam Jungkookot. Magamnak akarom őt... csak magamnak.

Nagyon lassan mozgatja bennem ujjait, ami egy fájdalmas tortúrának tűnik, de aztán szerencsére bekapja a farkam jó mélyen, ezzel alkalmazva az instant fájdalomcsillapítót. Tövig szop azzal a forró, nedves szájával és érzem, ahogy néha-néha torkát verdesi farkam, annyira mélyen nyel el. Élvezetteljesen nyomom mélyre a fejét, míg fuldokló hangot nem ad, amikoris gyorsan elengedem, de ő még másodpercekig lebukva marad. Végül kiengedi szájából tűzforró tagom, amitől az pukkanó hanggal ugrik ki a szabad levegőre, a hirtelen jött hűvöstől pedig megremeg nedves péniszem és szinte könyörög, hogy hadd menjen vissza köhécselő szerelmem szájába. Szegény majd megfullad, olyan hevesen akarja szopni a farkam, hogy nekem jó legyen. Amint kicsit kiköhögte magát és újra rendesen kap levegőt, nyaldosni kezdi a farkam, amitől az meg-megráng, a csípőm meg állandóan fellökődik. Jungkook újra ráhajol a péniszemre és jó mélyen szop, immáron sebesebben, miközben ujjaival is gyorsít a tempón. Határozottan kevesebb kellemetlenséggel jár így az ujjazás... már folyamatosan mozog a csípőm, a kezemmel meg a lepedőt markolom, miközben próbálok nem olyan piszkosul hangosan nyögni, hogy még az igazgató is hallja, mit művelünk. Na nem, mintha ránk tudnának nyitni... Ez most a mi éjszakánk.

Egy pillanatra abbahagyja és nehezemre esik elködösült agyammal gondolkodni, de kis idő után rájövök, hogy valószínűleg a harmadik ujját nedvesíti éppen, amit mindjárt feltol belém. Szabad kezéért nyúlok, ő pedig összekulcsolja ujjainkat, majd egyszerre nyeli el rángatózó farkam és kezd tágítani három ujjával. Akármilyen mélyen is nyel el és akármennyire gyűlik az élvezetem az alhasamban, azért a fenekemben érzem a fájdalmat is, így összeszorítom a szám, majd kényszerítem magam az ellazulásra. Mélyeket lélegzem, miközben egyre mélyebbre jut bennem kutakodó keze és egyre csak fulladozik a mélytorkozástól. Olyan erősen szorítjuk egymás kezét, hogy már remeg és valahogy a fájdalom ellenére úgy érzem, ez életem legromantikusabb pillanata. Elmosolyodom, de aztán hirtelen kipattannak szemeim és ajkam néma sikolyra nyílik.

Jungkook megérzi a változást, így újra megnyomja azt a pontot, amit az előbb, a csípőm pedig magától fordul el és megemelkedik, miközben rászorulok Jungkook ujjára és lüktetek. Az érzés leírhatatlan. Talán a gyönyör mértéke hasonlít arra, amit akkor érzek, mikor a véremet veszi, de ez valami egészen más.

Rámászom az ujjára, hogy jó mélyen bennem legyen, ő pedig egyre többször találja el azt az édes kis pontot, amitől begörbülnek a lábujjaim és egész testem megfeszül. Felhagy a mélytorkozással, mivel már önmagában is élvezem az ujjait magamban, így csak izgatóan nyalogatja és csókolgatja makkom, miközben a csípőm úgy mozog, mintha valaki dróton rángatná. A legjobb helyeken matat és egyre többször nyögök fel élvezetteljesen, magamon is meglepődve, hogy ilyen vékony és kéjes a hangom. Úgy hullámzik a testem, mint egy viharos tenger. Annyira jó érzés, ahogy a prosztatámnál matat, hogy sírni tudnék a gyönyörűségtől.

Mikor ismét telibe kapja gyönyöröm központját, a farkam megemelkedik, mintha önálló életre kelne. Jungkook erősen megnyomja édes pontom, amitől vékony hangon felsikítok és egész testemben megfeszülök, vészesen közel a kilövéshez. Már nem nyalja a farkam; nincs szükség rá, mert ahogy bennem matat, úgy ugrál kőkemény hímtagom. Fájóan csodálatos érzés... nem tudom, hogy könyörögjek-e, hogy hagyja abba, vagy inkább azért esedezzek, hogy folytassa. Olyan jó, hogy teljesen megbomlasztja az elmém.

Mikor már nagyon lihegek illetve szenvedve nyüszítek, kihúzza ujjait belőlem, mire az imént még felemelkedett farkam visszasimul hasamra és kiköp egy újabb adag előváladékot magából, amit érzem, hogy alig pár percen belül követni fog az ondóm is. Csak pár rántás választ el tőle és rettenetesen akarom...

Már azt hiszem, hogy belém csusszantja azt a gusztusos farkát, de ehelyett ismét ujjazni kezd, úgyhogy szenvedve, lihegve és prüszkölve megszólalok:

- Neh! Mindjárt...elmegyekh... Gyereh... ú-úgy akarom, hogy... bennemh vhagy...

Olyan összeszedetlen a mondandóm, de a hangom könyörgő és a kérésem egyértelmű, Jungkook pedig szerencsére szót fogad és benedvesíti farkát a frissen kifolyt előváladékommal, majd elhelyezkedik a lábaim közt, behatolásra készen. A farkam újra megráng az izgalomtól és már annyira akarom őt, hogy kicsit sem félek. Csak gyere, Jungkook... gyere!

- Mehet? - kérdezi hozzám képest egész összeszedetten, hiszen én már csillagokat látok és lassan az ájulás határán vagyok.

- Igehn! - nyögöm vékonyka hangon, mire odailleszti makkját bejáratomhoz, amitől megborzongok és megnyalom ajkam. Lassan indul befelé, de aztán felhördül az élvezettől és hirtelen vágódik belém teljes hosszával állatiasan, durván és teljesen kitöltve engem. Egyszerre nyögünk fel, de olyan artikulálatlan hangok törnek fel mindkettőnk torkából, hogy a vadállatok megirigyelnék az Animal Planeten.

Jungkook megáll és liheg, miközben próbál nem belém élvezni, ha jól sejtem. Mindezidáig ő is szűz volt és bizony nagyon forrón szorítom a farkát, így nem meglepő... de én is hamar elélveznék pár jól irányzott lökéstől.

- Lüktetszh... - nyögi a nyakamba mély, rekedt hangján, amitől megborzongok és eszembe jut, mivel tehetné még tökéletesebbé és mitől élveznék el én is azonnal, vele egyszerre:

- Harapj mheg! - nyögöm kiéhezetten, mire remegve még közelebb hajol ütőeremhez és a mozgásából illetve a belőle áradó feszültségből érzem, hogy nagyon nehezen fogja vissza magát, amíg visszakérdez:

- Biztosh?

- Csináld!! - követelem fejét a nyakamba tolva, mire átszakad a gát és brutálisan belémharap, amitől fennakad a szemem és egész testemet befeszítve nyögök, ahogy eluralkodik rajtam a kéjmámor.

Amúgy is csodás érzés, mikor megharap, de ebben a szexuálisan túlfűtött helyzetben egyszerűen fenomenális. Szemhéjamra ezer csillag fénye vetül és fokozatosan egyre vakítóbbá válik, miközben olyan mértékű élvezet kerít hatalmába, amitől legbelül megrémülök. Jungkook a harapással teljesen elvesztette az önkontrollt és elkezd brutálisan mozogni bennem. Minden korttyal egyre keményebben és keményebben nyomódik belém, megállíthatatlanul, egyenesen a prosztatámat megcélozva, én pedig csak magatehetetlenül rázkódom, miközben fülemben cseng a behatolások csattogó hangja és Jungkook nyeldeklése, ahogy véremet veszi. Olyan állapotba kerülök, amiből nem látok kiutat... és annyira őrülten jó érzés, hogy nem tudom, ki akarok-e szállni egyáltalán valaha, vagy inkább hagyom, hogy kiszívja az összes vérem és akkor örökké tarthat ez a pillanat. Ha ez lenne az utolsó dolog, amit érzek, boldogan halnék meg.

Jungkook szinte felnyársal, többször is belém vágódva egyre keményebben, egyre gyorsabban, mintha ez az egész egy őrült hajsza lenne. Elérem a csúcsot és élvezetem kirobban a farkamból, ami folyamatosan remeg és hosszú másodperceken keresztül ereszti ki magából fehér nedvemet, miközben megérzem, hogy forróságomba robban Jungkook is, jól megtöltve engem folyékony örömével. A sikításom még akkor is a fülemben cseng, mikor már elhalkultam, mert a hosszú kiáltástól elment a hangom. Egy soha véget nem érő, világmegváltó élvezet ez; olyan forró és olyan eszméletlen, amiről eddig még álmodozni sem mertem. Minden cseppje aranyat ér és az egész testem hálásan, jóllakottan ernyed el, miután teljesen lecsengett az orgazmusom.

Észre sem vettem, hogy mennyire belevájtam a körmöm Jungkook hátába; csak akkor tűnik fel, mikor abbahagyja vérem ivását. Egy utolsót rándul a testem, mikor megnyalja nyakam, hogy hamarabb gyógyuljon a sebem, majd újra teljesen elernyedek. Jungkook kihúzódna belőlem, amit nem akarok még, így nagyon halk, sípóló hangon megszólalok:

- Neh... mhég ne.

- Rendben, Édesemh... - mondja óvatosan rámnehezedve, majd nyom egy csókot orcámra. Bágyadt, boldog mosoly kúszik arcomra és úgy megsimogatnám most őt, de teljesen kiszállt belőlem minden energiám... Jungkook kipréselte belőlem.

Nem hittem, hogy ilyen mértékű önuralmat tanúsít... bár egy kissé szédülök, de valószínűleg csak az élménytől van, nem attól, hogy sokat ivott volna. Észre se vettem, hogy sok lenne... annyira jó volt... ahh.

Ez az én pasim. Örökre.

Köszönöm, hogy elolvastad ennyi idő után 😅❤️ Illetve a támogatást és a biztatást is köszönöm... sokat kaptam tőletek! Sajnálom, hogy ilyen rövid lett a fici, de úgy éreztem, nem akarom tovább írni. Ennek ellenére mikor sikerült rávennem magam ennek a résznek a megírására, élveztem. Szóval nem ígérem, hogy tuti nem lesz több rész, de azt se, hogy mostanában lesz. Még nem tudom, hogy elengedjem-e így a történetet, vagy legyen még valami. Esetleg egy epilógus, amiben egy-két apróság még történhet; bár prológus se volt xd
❤️❤️❤️😘