~Jungkook szemszöge~

Hiába vagyok kiírva a tanórákról Jimin testőreként, kémiára be kellett ülnöm, mert bukásra állok és javítanom kellet. Már megírtam a dolgozatot és a kettes biztosan megvan, így nyugodtan dőlök hátra a székemben. Kinézek az ablakon és bámulom a sötét udvart, miközben azon gondolkodom, amit a városban láttam. Jiae viselkedése... és ahogy szemrevételezte azt a nőt... Én nem akarom elítélni, amiért fiús a személyisége és úgy eszik, mint egy jól megtermett malac, de ha leszbikus, akkor soha nem lesz nála esélyem. Persze az is lehetséges, hogy csak a ruhát nézte a lányon, vagy csak elbambult, de nem túl valószínű. Sajnos nem kérdezhetem meg tőle, hogy leszbikus-e, Jimin pedig ha tudja is a választ, nem mondta el, hiába kérdeztem.

Bár... valószínűleg ki tudnám belőle szedni bizonyos módszerekkel.

Halványan elmosolyodom, amiért sikerült meglelnem a megoldást a problémára. Ahogy Jimin vérének ízére gondolok, a saját vérem felpezsdül és az egész testem izgatottan feszül meg. Olyan hevesen reagál az érintésemre, hogy attól csak még kívánatosabb lesz a szememben. Mármint a vére.

[...]

Amikor véget ér az órám, sietősen a hálókörlet felé megyek, de ahogy benyitok a szobánkba, nem találom ott Jimint. Várok egy kicsit, hátha csak a mosdóba ment, de öt perc eltelte után felkapom a telefont és megpróbálom felhívni.

A telója elkezd rezegni az éjjeliszekrényén, így kinyomom és egyre idegesebb vagyok, hogy mi történhetett. Elszaladok a mosdóba, majd a másikba is, ami még viszonylag közel van, de egyikben sincs...

Hova a francba tűnhetett egyetlen óra alatt??

Eszembe jut, hogy talán a tanulószobában vagy a könyvtárban lehet, így idegesen elindulok arrafelé. Nagyon remélem, hogy ott van és nem rabolták el...

Amikor a tanulószobában nem találom, már bánom, hogy nem tiltottam meg neki, hogy egyedül kószáljon az iskolában. Egyetlen nap alatt kétszer támadták meg és én vagyok a felelős a biztonságáért, ráadásul nem akarom, hogy bárki más igyon belőle. Magamnak akarom az összes vérét.

Ahogy eszembe jut, hogy talán éppen a vérét veszi egy vámpír, felgyorsítom lépteim és futva közeledek a könyvtár felé. Egyre idegesebb vagyok, amiért szem elől tévesztettem. Ha megtalálom, sokkal jobban fogok vigyázni rá... Talán magamhoz kéne láncolnom, hogy ne tudjon köddé válni egyetlen óra leforgása alatt.

Berontok a könyvtárba és a könyvtáros rosszalló tekintetével nem foglalkozva futok egyik sortól a másikig. Nagy a helyiség, ezért egyre kétségbeesettebben keresem Jimint. Nemsoká elérek az utolsó sorhoz is és már olyan ideges vagyok, hogy ha nem lesz itt, én felforgatom az egész kurva iskolát miatta.

De amint benézek az utolsó sorba, meglátom őt, ahogy a polc mellett állva nézeget egy rohadt könyvet. El sem hiszem, hogy itt baszta az időt végig, az infarktust hozva rám.

Nem tudom leállítani magam, mert még mindig ideges vagyok, így egy pillanat alatt mellette termek. Mikor mellé érek, észrevesz, de már késő: vállainál fogva erősen nekinyomom a polcnak, amitől halkan feljajdul és elejti a könyvet. Összeszorítja a szemeit, én pedig dühtől elvakultan megragadom az arcát az állánál fogva és megszólalok:

- Ne merj még egyszer eltűnni, főleg ne éjszaka! Tisztában vagy vele, hogy bármikor megölhetnek??

A szemei könnyesnek tűnnek, mikor rám néz és dadogni kezd:

- É-én... sa-sajnálom...

Lejjebb nézve megpillantom az ütőerét, ami sebesen lüktet megfeszült nyakán, azt a mennyeien finom vérét hordozva testében. Az éhség győz, így egyik kezemmel megragadom Jimin csuklóját és a polcnak nyomom azt, másikkal pedig elfordítom az arcát, hogy kényelmesen hozzáférjek ahhoz a gyönyörű nyakához és érezhessem, ahogy ízletes vére enyhülést hoz száraz torkomnak. Beszippantom az illatát, ő pedig megremeg és amint hozzáérnek ajkaim vékony bőréhez, halk, visszafojtott nyögést hallat. Nagyot nyelek a vére illatára, amit érezni vélek, bár lehet, hogy csak a képzeletem játszik velem. Olyan, mintha hallanám a vérét, ahogy sebesen száguldozik az ereiben. Tudom, hogy ő is azt akarja, hogy megharapjam és ettől csak még jobb az egész.

Megnyalom a nyakát és már készülök beleharapni, amikor meghallok egy zavaró hangot:

- Megtaláltam a... Hé!

Odakapom a fejem és egy hullámos hajú vámpír fiút látok meg, kezében egy könyvvel. Rávicsorítok, amiért közbeavatkozott a legrosszabbkor, de látszólag nem ijed meg. Látásból ismerem, de nem tudom a nevét... viszont ha már hallott rólam, akkor tudnia kell, hogy erősebb vagyok itt mindenkinél és nem érdemes velem ujjat húznia.

- Kopj le, Bongyori! - vicsorgok rá, a nehezen lélegző Jimint egy pillanatra sem eresztve - Ez csak ránk tartozik.

- Hagyd békén! - lép közelebb, mire felvonom a szemöldököm. Ez tényleg nem tudja, ki vagyok...

- Vagy mi lesz? - kérdezek rá, mire dühös arckifejezést ölt magára - Egyáltalán ki a fasz vagy te, hogy itt ugatsz nekem?

- Myungsoo vagyok - Mondja vakmerően a szemembe nézve, ökölbe szorított kézzel, mintha készen állna a harcra - Jimin barátja.

Erre döbbenten a szobatársam felé fordulok és lazítok a szorításon, majd elengedem őt. Jimin kétségbeesetten néz rám és nem szól semmit, így magam kezdem összerakni a képet.

Jimin kiszökött a szobánkból, mikor én órára mentem, hogy találkozzon ezzel a Myungsooval, aki a hullámos haja ellenére nem éppen egy csúnya gyerek. Kettesben voltak a könyvtárban éjnek idején, amikor csak a könyvtáros van itt, de az is a terem legelejében. Ki tudja, mit akartak itt csinálni... talán már meg is harapta és a finom vérét vette... Pedig még el sem utasítottam őt. Ma derült ki, hogy elvileg szerelmes belém és máris feladta volna? Technikailag együtt járunk...

- Én vagyok a barátja - csúszik ki a számon meggondolatlanul, mire összeszorítom a szemem. Ezt jól elcsesztem... Nem úgy volt, hogy titkoljuk az ál-kapcsolatunkat??

Miért vagyok annyira frusztrált és...féltékeny, hogy nem tudok uralkodni magamon?

Nyugalom; nem vagyok buzi, ez biztos. Csak éppenséggel nem örülök neki, ha megmondják nekem, hogy mit tegyek és a vérét veszik annak, akinek csak én vehetem. Jimin vére az enyém. Csak emiatt vagyok féltékeny.

A szobatársam elnyílt ajkakkal néz rám, a szemei pedig feltűnően csillognak. Odafordulok Bongyorfürthöz, aki összevont szemöldökkel méreget, majd megszólal:

- Nem mesélt rólad... de ha mégis a barátja vagy, akkor sem bánhatsz vele ilyen erőszakosan és főleg nem haraphatod meg az iskolában!

- Hát rólad sem mesélt - nézek végig rajta lesajnálóan - És nem akartam megharapni. Ez csak amolyan előjáték köztünk.

Mi a fenét beszélek itt össze-vissza?? Végérvényesen melegnek fognak hinni, ha ezt elterjeszti... a hírnevemnek annyi. Honnan a fenéből jött ez a szöveg?? Addig oké, hogy nem tudhatja meg, hogy már megharaptam, de azért nem kéne azt hinnie, hogy szexelni szoktunk...

- Oh - mondja Myungsoo meglepetten és zavartan - Akkor...

Mivel zavarba jött és úgy érzem, pont eleget mondtam, kihasználom az alkalmat és megragadom Jimin kezét, majd elkezdem kifelé húzni a könyvtárból. Ennél kellemetlenebb szituban is régen voltam már... Nem is értem, hogy keveredhettem ebbe bele.

- Hova... megyünk? - kérdezi félve, mire tovább húzom magam után és komoran hátraszólok neki:

- Aludni.

Esküszöm, még ez is egy kicsit furán hangzott, pedig nem gondoltam semmi olyanra. De legalább nem azt mondtam, hogy "lefeküdni", vagy hogy "ágyba duglak"...

Amikor kiérünk a könyvtárból, összefutunk egy hülye gyerekkel, aki kötelességének érzi, hogy megjegyzést tegyen ránk:

- Szóval tényleg buzi vagy, Jungkook. Most viszed szobára, nem igaz?

Elengedem Jimin kezét és dühösen torkon ragadom a parasztot, majd fel is emelem, hadd fuldokoljon. Kapálózni kezd a lábával, a kezeivel meg gyengén megszorítja az enyémet, de alig érzem meg.

- Egyszer mondom el, úgyhogy kapard össze azt a három csökevényes kis agysejtedet és jól figyelj! - sziszegem elég agresszívan ahhoz, hogy tapinthatóvá váljon a félelme - Aki kéretlen megjegyzéseket tesz rám vagy Jiminre, az meghal. Remélem, felfogtad.

- I-igen - nyögi fuldokolva, szemében rémülettel - Bo-bocsánat!

Elengedem, így a földre esik és köhögve nyúl a torkához, én pedig ismét megfogom Jimin kezét és tovább vonszolom a szobánk felé. Nem kéne fogdosnom a kezét, amikor melegnek hisznek miatta, ráadásul neki sem jó, ha velem látják a féltékeny csajok... de sietni akarok és ha nem vonszolom, elég lassan halad.

Pár vámpír meglátja, hogy a kezénél fogva húzom Jimint, de nem szólnak semmit. Ideges vagyok miatta, így végül elengedem és átkarolom a vállát, úgy sietek vele végig a folyosókon, hátha az kevésbé gyanús.

Amikor végre beérünk a szobánkba, becsapom az ajtót és sarokba szorítom Jimint, hogy közvetlen közelről kérdőre vonjam:

- Ki ez a Myungsoo gyerek?? Mit csináltál vele ilyenkor?? Miért maradsz vele kettesben, mikor ő is lehetett a támadód??

- É-én... - dadogja ijedten, összehúzva magát előttem, így csak még kisebbnek és védtelenebbnek tűnik - Sajnálom... csak egy ismerősöm... ritkán találkozunk... meg akartam keresni e-egy könyvet, hogy ne unatkozzak itt egyedül, de nem találtam... csa-csak segített...

Lesütött szemmel motyog előttem, én pedig akaratlanul is lenézek a nyakára, amin lüktet az ütőér az idegességtől. Olyan kívánatos látvány, aminek nem bírok ellenállni. A menzán és az étteremben is annyira ízetlen volt a vér Jiminéhez képest, hogy nem ettem rendesen, mert csak az övét akartam... Most itt van előttem, amire vágyom és könnyedén megszerezhetem. Az egyetlen dolog, ami ellene szól az az, hogy reggel megcsapoltam és nem tudom, mennyi vért veszíthet egy nap anélkül, hogy rosszul lenne miatta.

Mély levegőt veszek, ami elég hangosra sikeredett, ezért Jimin óvatosan felnéz rám. Amint találkozik a tekintetünk, elpirul és ismét lesüti a szemét. Megragadom az állánál fogva, hogy elfordítsam a fejét, majd a másik kezemmel végigsimítok azon a kívánatos ütőerén. Behunyja szemét és megremeg, a megfeszült nyakán pedig még jobban lüktet az édes vérével teli ér arra várva, hogy megcsapoljam. Olyan könnyű elvenni, amit akarok...

- Mostantól nem mászkálhatsz mással az iskolában, csak velem - súgom a fülébe közvetlen közelről, amitől érezhetően megemelkedik a testhőmérséklete - Nekem kell vigyáznom rád. Ne lássalak meg még egyszer egy másik vámpírral!

- Rendben... - nyögi halkan és amikor hozzáér az ajkam a bőréhez, libabőrös lesz és megremeg.

- Nem mehetsz sehova nélkülem, érted? - kérdezem az ingjét kicsit félrehúzva a nyakánál, nehogy véres legyen, amikor végre belé mélyesztem a fogaim - A felügyeletem alatt állsz.

- É-értem - nyögi ki, én pedig elérkezettnek látom az időt, hogy megkapjam, amire vágyom. Beleharapok nyakába, erőszakosan feltépve bőrét, hogy tanuljon a leckéből. Felszisszen, de ahogy elkezdem kortyolni az isteni finom vérét, halk nyögdécselésbe kezd és egyre nehezebben tartja magát. Az első pillanattól fogva próbálom visszafogni magam, hogy ne igyak túl sokat, de ahogy fokozatosabban hangosabbá válik az élvezetteljes nyögése, egyre jobban és jobban akarom. Hozzápréselem magam és ösztönösen átölelem a derekánál, hogy olyan erővel szorítsam, ahogy jólesik. Másik kezemmel még jobban elfordítom a fejét és erősebben belefúrom nyakhajlatába az arcom, mélyeket szippantva vérének csábító illatából, ő pedig eddig bírta. Nyögve csuklik össze, így megtartom őt, hogy ne essen a földre, de rendületlenül iszom tovább az éltető vérét, ami olyan édes, hogy eszemet vesztem tőle. Mindig csak ezt akarom inni, annyira csodálatos... Teljesen elbódít ez az íz.

Jimin hangja egyre erotikusabbá válik, egy ponton túl pedig már nem ura önmagának, így ösztönösen előrelökődik a csípője. Annyira hirtelen volt, hogy nekiér az én ágyékomnak is a merevedése, ami valamiféle furcsa reakciót indít el bennem...

Ahogy tudatosul bennem, hogy a vére olyan szinten elvette az eszem, hogy valami... szexuális jellegű izgalom lett úrrá rajtam, döbbenten hagyom abba a táplálkozást. Annyi lélekjelenlétem még van, hogy gyorsan végignyaljak a bőrén, amitől gyorsabban begyógyul a sebe, majd elengedem őt és ellépek tőle, elfelejtve, hogy nem tudja megtartani magát, így térdre esik. Próbálom meggyőzni magam, hogy csak random merevedésem van, hiszen ilyen elő szokott fordulni... A semmitől is van ilyen, nem kell a legrosszabbra gondolni... Nem vagyok meleg... Nem vagyok az.

Jimin vágyittas tekintettel néz fel rám, majd belekapaszkodik a combomba, hogy ne dőljön el. Talán sokat ittam belőle és szédül? Annyira nem lehetett sok, mert nem élvezett el... pedig akkor olyan édesen nyög...

Behunyom a szemem, hogy észhez térjek egy kicsit, de csak még rosszabb lesz, mert magam előtt látom, ahogy a fürdőben ittam a vérét és közvetlen közelről láttam, ahogy a farka remegve emelkedik fel miattam, majd hangosan kéjelegve elélvezett és lecsorgott a negédes vére a combján. Megnyalom ajkam az emlékre és megérzem a finom vérét, ahogy a sok cukortól ragacsossá teszi ajkaimat. Lenézek rá és megsimogatom a fejét; selymes tincsei csiklandozzák az ujjaimat. Még nem múlt el vérének hatása, mert cseppet sem csökkent az izgalmam... Nemrég ehetett valami édeset, annyira csodálatosan finom és telt íze volt. Igen, csak ezért lehet ennyire erős hatással rám. Reggel még nem volt benne táplálék, most viszont feltölthette a vérét valamivel, amitől még erősebb volt az édes íz, ezért őrültem meg ennyire tőle.

Ahogy simogatom a fejét, ő pedig csillogó szemekkel térdel előttem a lábamba kapaszkodva, akaratlanul is eszembe jut valami... valami mocskos, aminek nem kéne eszembe jutnia. Miért gondolok ilyesmire?? Finom a vére és a vámpíroknál összekapcsolódik a szerelem a táplálkozással, de... ő egy fiú.

Ha több tapasztalatom lenne, nem tudna ennyire összezavarni egy ilyen élmény. Sajnos nem volt sok lehetőségem mások vérét venni és még nem jártam senkivel. Jó lenne végre lehiggadni és elfelejteni ezt az esetet, de ahogy a térdelő Jimin fejét simogatom, képtelen vagyok erre. Biztosan megőrültem.

Hirtelen feljebb nyúl, így zökkentve ki engem gondolataim fogságából. El sem hiszem, hogy hová nyúl... El sem hiszem, hogy ez velem történik... és hogy tetszik, amit csinál.

- Jimin... - szólítom meg, de ő teljes figyelmét a nadrágom kigombolásának szenteli. Hamar kiszabadítja duzzadt farkam, én pedig tágra nyílt szemmel nézem, amit művel, miközben megáll a kezem a tincsei közt.

- Kemény vagy - súgja a farkamra forró leheletével, mire megremegek és olyan erős ingert érzek odalent, amitől teljesen ledöbbenek. Nem lehet rám ilyen hatással... hiszen ez egy fiú!

- Nhem... attól... - nyögöm ki, de már a hangomon is hallani, hogy nem vagyok ura a helyzetnek.

Nagyot nyelek, de majdnem félrenyelem a nyálam, amikor megcsókolja a makkom és nyelvével ingerelni kezdi, amitől azonnal szétterjed a forróság testemben. Nézem, ahogy lassan eltűnik a farkam azok közt a húsos ajkak közt, az izmaim pedig megfeszülnek, miközben egyre keményebbé és keményebbé válok odalent. Nem akarom elhinni, ami történik. Ez nem velem történik...

Pillanatokon belül olyan izgatottá válok, mint még soha. Még nem voltam ilyen helyzetben, csak ezért fordulhat ez elő... Ha tapasztaltabb lennék, nem reagálna ennyire hevesen a testem.

Megpróbálom rávenni magam, hogy lehúzzam a fejét a farkamról, de ehelyett csak belemarkolok puha hajába, miközben ő perzselő tekintettel néz engem és lassú tempóban szopkod. Olyan, mintha nem lennék ura a testemnek. Nem bírom megállítani, annyira akarom... és olyan jó érzés.

- Ké-khérlekh... - nyögöm kétségbeesetten, de nem bírom tartani magam az eredeti elképzelésemhez, miszerint megkérem, hogy hagyja abba - Khérlek, gyorsabbanh...

Erre készségesen gyorsít a tempón és közben egyre többet használja a nyelvét, az ajkai pedig annyira fenomenálisak, hogy az agyamra sűrű köd telepszik miatta. Csak simogatom a fejét, miközben próbálom nyitva tartani a szemem, mert ha becsukom, csak még intenzívebb az érzés... így viszont nem tudok máshova nézni, csak a szemébe, ami olyan perzselő, hogy teljesen kész vagyok tőle. Még sosem nézett rám így...

Előveszi a saját péniszét is és verni kezdi magának, miközben bólogat rajtam és valahogy ez a látvány csak még jobban felhergel. Undorodnom kéne és ellöknöm őt, de nem megy. Sőt, ahogy ő élvezetteljesen hümmögve szop erőteljesen, egyre kevésbé bírok csendben tűrni. Fel-felnyögök a csodás érzéstől, miközben össze vagyok zavarodva, de nem tudok a józan eszemre hallgatni, annyira élvezem, amit csinál. Azt veszem észre magamon, hogy megtelik a fejem Jimin gondolatával és az ő nevét mondogatom magamban. Őrültség, mégse bírok ellenállni...

Mikor már nagyon közel kerülök az élvezéshez, újra feltámad bennem a vérszomj, így odanyúlok a nyakához és ajkamhoz emelem ínycsiklandozó vérétől nedves ujjam, majd bekapom azt, az agyam pedig üvöltve könyörög egy újabb adagért. Zsong a fejem és fájón lüktet az ínyem, ahogy előjönnek szemfogaim, az izmaim pedig úgy feltöltődnek adrenalinnal, mintha járőrök előtt készülnék embereket legyilkolni. Megragadom Jimin combomon nyugvó kezét olyan erősen, hogy fájón hümmögni kezd farkam szopása közben, de nem hagyja abba egy pillanatra sem a kényeztetésemet. Feljebb húzom a kezét és lehajolok, hogy elérjem vékony csuklóját, a fejemben pedig felerősödik a dübörgő vágy az extázis után, amit a vére íze nyújthat nekem. Rányomom nyelvem, hogy érezzem, ahogy lüktet pont, mint kemény farkam a forró szájüregében. Megremegek a vágytól, majd még tökéletesebbé teszem az egészet és belemélyesztem fogaimat a puha bőrébe, ami azonnal kilyukad és a forró, testes ízű életnedve engedelmesen ömlik a számba. Felsóhajtok és nagyot kortyolok, mélyre görnyedve, hogy elérjem vérének forrását, Jimin pedig amint megérzi a vámpírharapás édes kínját, teli szájjal nyögni kezd. A kettős mámornak hála innentől már képtelen vagyok gondolkodásra használni az agyam. Csak szívom a vérét és kiélvezem annak minden cseppjét, ahogy beterítenek forró élvezettel és elrepítenek egy vérrel borított, hamis mennyországba. Az egész testem bizsereg, miközben Jimin még mélyebben nyel el, mint eddig: már az alhasamat súrolja az orra, ahogy tövig elnyeli folyamatosan remegő farkam. Minden aggályom távozik a Jimin szájüregébe robbanó élvezetemmel együtt és kezéről elvonva ajkam olyat nyögök, ami valószínűleg éppen elegendő bizonyítékot szolgáltat a nemi beállítottságomra vonatkozóan az egész hálókörlet számára. Az agyam elszáll, a testem remeg, a farkam meg csak úgy ontja magából a végeláthatatlan élvezetet. Vad, állatias nyögésem visszhangzik a fülemben, miközben szorongatom Jimin édes vérétől nedves karját és olyan erővel szorítom össze szemeim, hogy félek: meg fogok vakulni ettől a szopástól. Egyszerűen fenomenálisat élvezek bele a szájába.

Amikor kinyitom a szemem és kezd kitisztulni a fejem, egy félájult Jimint látok magam előtt, vagy inkább magam alatt, mivel előrehajolva szorongatom a kezét. Gyorsan elrakom a farkam és megnyalom a még vérző sebet szobatáram kezén, hogy begyógyuljon, majd pofozgatni kezdem, de nem tér magához, csak érthetetlenül motyog, mintha álmodna. Apró nyálcsík díszeleg arcán, ondója pedig a padlót fényezi. Felkapom és az ágyamra teszem, bár nem tudom, miért a sajátomra. Telt ajkain mintha enyhe mosolyt látnék, de ami biztosan ott van, az az ondómból egy kevéske. Elszégyellem magam, amiért ezt tettem vele. Felizgattam a harapásommal, aztán abbahagytam idő előtt, így nem tudott kielégülni... és valószínűleg a fejsimogatást úgy értelmezte, hogy szopjon... Na meg egy nap alatt harmadszorra csapoltam meg, amitől elvesztette a tudatát. Miért kell ennyiszer megharapnom?? Miért nem bírok uralkodni magamon? Teljesen kihasználtam őt és most miattam fekszik ilyen kábán. Nem én voltam a támadója, mégis én jelentem a legnagyobb veszélyt rá, nem más.

A vihar a fejemben egyre erősödik, így, miközben az ágy mellett térdelek és Jimin kezét szorongatom, bekönnyezek. Döbbenten veszem tudomásul, hogy megint egy tőlem szokatlan reakciót váltott ki belőlem az a fiú. Nem értem az egészet... Annyira gyorsan változnak az érzelmeim és olyan zavarosak, hogy nem tudok kiigazodni rajtuk. De nem is igazán akarok, mert félek velük szembenézni.

Legördül egy könnycseppem, Jimin pedig résnyire nyitja a szemét és összeérinti ajkait, mintha valami finom lenne rajtuk...

Felforrósodnak orcáim, miközben azokat a telt ajkakat nézem, ahogy mozognak, miközben ő halvány, bágyadt mosollyal megszólal:

- Végre én is kaptam belőled valamit.

Köszi, hogy elolvastad!♥️

Mit szóltok, hogy így beindultak a dolgok kettejük közt? Túl korai?

Ha korai, az azért van, mert régóta írom a ficit és ugyan a könyvben kevés idő telt el, de nekem már sok xd sajnos ilyen türelmetlen vagyok 🙄

Myungsoo amúgy L az Infinite-ből.

Neki állítólag természetesen hullámos a haja, ami a koreaiakra ugye nem jellemző. Valamiért egy hullámos hajú fiút képzeltem el🙄