~Jimin szemszöge~

Kopognak az ajtón, így kíváncsian emelem fel a fejem a párnák közül. Az igazgatón kívül gyakorlatilag bárkinek örülnék, aki meglátogat ebben a siralmas, tanárokhoz közeli szobában. Elég unalmas idefent feküdni egész nap... Jiae felügyelete alatt pedig kész rémálom tud lenni.

- Kinyitom - teszi le a könyvet a nővérem, majd feláll az ablakból és elindul az ajtó felé. Út közben egy pillanat alatt előrántja a bicskáját, mivel nagyon komolyan veszi a védelmezésemet. Ha engem kérdeztek, egy kicsit túlzásba is esik...

Elhúzza a reteszt, majd a kést takarásban tartva résnyire nyitja az ajtót, hogy kinézhessen rajta.

- Te meg mi a francot akarsz itt?? - rivall rá az ajtóban álló személyre, maga elé tartva a bicskát, hogy elijessze az illetőt. Nem látom, ki az, de a nővérem reakciójából ítélve van egy sejtésem, így azonnal tágra nyílik a szemem.

- Csak meg szeretném nézni, hogy jól van-e... - hallom Jungkook hangját, amitől a testem magától mozdul: lerúgom magamról a takarót és felállok, amitől el is szédülök, így meg kell kapaszkodnom az ágyban. Egy pillanatra elhomályosul a látásom és csak rengeteg apró fekete pontot látok, a szívem pedig össze-vissza ver. Képtelen vagyok állva maradni, így összeesek, de szerencsére nem ütöm meg magam nagyon.

- Jimin, feküdj vissza! - kiált rám Jiae, de mintha nagyon távolról hallanám a hangját. Próbálok nem elájulni és mélyeket lélegezve kapaszkodom az ágy szélébe. Talán nem vagyok még elég erős az ilyen hirtelen mozdulatokhoz... - Te meg takarodj innen, vagy kivágom a szemedet!!

- Jimin! - szólít meg Jungkook ha jól hallom, ijedten - Sajnálom!

- Dugd föl magadnak a sajnálatodat, seggfej! - javasolja a nővérem agresszívan, majd becsapja az ajtót.

Hát ennyi volt. Nem tudtam vele beszélni... Itt lihegek az ágyba kapaszkodva, mint egy nagypapa lépcsőzés után. Pedig annyira látni szeretném! Nem kéne ennyire hiányoznia, de hát ki tudna ellenállni az iskola legjóképűbb pasijának?

Legalábbis nekem a legjóképűbb.

Olyan érzés, mintha kitépték volna a szívem és anélkül kéne léteznem. Siralmasan üres nélküle az életem.
Majdnem megölt, mégis annyira hiányzik minden porcikámnak, hogy legszívesebben sírva fakadnék. Csakhogy Jiae felém jön, miután bezárja az ajtót, így muszáj visszatartanom a könnyeimet.

- Gyere, segítek - ajánlja fel, majd a hónom alá nyúl és felemel. Csukva tartom a szemem, miközben a nővérem letesz az ágyra és betakargat. A szomorúság akkora csomót szőtt a torkomba, hogy nyelni is alig bírok, de még tartom magam. Egész addig, amíg meg nem simítja az arcom. Akkor aztán folyni kezdenek azok az átkozott könnyek, amiket annyira keservesen próbáltam visszatartani. Mindig ez van, ha érzékeny pillanatomban kedvesek velem vagy lágyan megérintenek.

- Tudom, hogy nehéz - mondja meglepően együttérzőn, amitől kipattannak szemeim. Nem szokott ilyen finoman beszélni velem... - De muszáj erősnek lenned. Majdnem megölt téged és nem vagy biztonságban vele.

- De... - kezdem hozzám képest is nagyon vékony hangon, miközben remeg a szám és megállíthatatlanul folynak a könnyeim - Nagyon hiányzik...

- Jimin - szólít meg letörölve egy könnycseppem, mire ránézek és hirtelen olyan érzésem van, mintha anyánkat látnám - Ez a vámpír csak bántott és kihasznált téged az elejétől fogva. Muszáj nemet mondanod a szívednek, mert egy ilyen fiúval sose lehetsz boldog.

Hirtelen elapadnak a könnyeim és elkap valami különös érzés, amit nem tudok hova tenni. Egyfajta rejtett erő, ami eddig nem mutatta meg magát nekem... és ami olyan szilárd, hogy minden kétségemet könnyedén elsöpri. Úgy érzem, bárkivel szembe tudnék szállni. Sose éreztem még ennyire erősnek magam.

- Így még kevésbé vagyok az - válaszolok határozott hangon, amivel magamat és Jiae-t is meglepem, annyira, hogy megáll a keze az arcom simogatása közben - Vele akarok lenni. Bármibe is kerül.

- És ha az életedbe kerül?

- Akkor neki adom a francos életem - mondom szilárdan a szemébe nézve, miközben megfogom a kezét és elhúzom az arcomtól, ő pedig láthatóan le van döbbenve a határozottságomon - Senki se dönthet helyettem. Én döntök.

- Biztos vagy benne, hogy fel akarod magad áldozni neki? - kérdezi tőle nem megszokott, komoly, halk hangon - Egy olyan fiúnak, aki nem is szeret?

- Egészen biztos - válaszolok mindenféle hezitálás nélkül, még mindig a szemeibe bámulva, pedig sose bírtam ennyi ideig fenntartani a szemkontaktust senkivel.

Erre sóhajt egyet és lehajtja a fejét, a szemeit pedig pár másodpercig lehunyva tartja. Úgy tűnik, én győztem... ami talán még sosem történt meg. El sem hiszem, hogy meg tudtam győzni az igazamról.

Épp hitetlenkedve nézek magam elé, mikor ismét megszólal:

- Akkor legalább hagyd, hogy fusson utánad egy kicsit. Ne add magad azonnal neki! Majdnem megölt, szóval...

- Tudom, hogy majdnem megölt - vágok a szavába, de ő zavartalanul folytatja:

- ...hagyd, hogy nyaljon neked!

Ezt a perverz pillantást meg a szájnyalogatást igazán kihagyhatta volna, mert úgy sejtem, örökké kísérteni fog. Bele se akarok gondolni, hogy mik jártak a nővérem leszbikus fejében, mikor kimondta, hogy "nyaljon"...

- Kösz, most már nem kell felhoznod a vacsorát nekem! - vágok undorodó fejet, mire elröhögi magát, szokás szerint röfögve egy sort a végén.

- Pedig jobban tennéd, ha sokat ennél, hogy ne gyengülj le - fordítja látszólag komolyra a szót - Ha egyszer olyan pasid van, aki hányásig képes zabálni belőled...

- Nem gondoltál még rá, hogy életvezetési tanácsokat kéne adnod? - kérdezem bedöntött fejjel, mire bólogatni kezd:

- De, persze, hogy gondoltam! Nekem nem szabad elpazarolnom a tehetségem. Egy önsegítő könyvet is fogok írni "Hogyan ne zabáltasd túl a vámpír pasid petting közben" címmel.

- Kicsit hosszú lesz ez címnek - morgom rosszkedvűen, amiért megint gúnyolódik - Lehetne inkább az, hogy "Hogyan viselkedj nőként, ha egy trampli vagy"...

- Hé! - csapja meg a vállam, mire feljajdulok. Akkorát üt, mint egy kétméteres vadember - Hogy szólhatsz be a drága nővérednek, amikor ilyen kedvesen védelmez téged egész nap?

- Inkább elszigetelsz a külvilágtól - nézek rá vádlón - Mindenkit elijesztesz, aki él és mozog.

- Hálás lehetnél érte. Ha nem késsel a kezemben nyitnék ajtót, talán még mindig itt lebzselne az igazgató.

- Nem érdeklem azt annyira - vonok vállat - Le se szar minket. Csak az elmélete fontos neki, miszerint a vámpírok nem veszélyesek.

- Pont azért akart bejönni, hogy kimagyarázza a dolgot. Mintha lehetséges lenne, hogy nem egy vámpír csinálta ezt veled...

Elgondolkodom, közben meglátom a telefonom a szoba távoli sarkában, az asztalon, így témát váltok:

- Add oda a mobilom!

- Nem kell az neked - mondja olyan hangsúllyal, mintha a nemlétező jedi erejét akarná rajtam használni.

- De, egészen biztos vagyok benne, hogy kell! - nézek rá szúrós szemmel, mivel már tudom, hogy határozottnak kell lennem vele, ha el akarok érni nála valamit. Nagyon megszokta, hogy csendben tűrök és irányíthat helyettem, de ennek most vége.

- Jungkooknak akarsz írni, ugye?

A picsába! Honnan...

Ja, igen. Kábé mindent tud rólam, mert ő a francos ikertestvérem.

- És ha igen? - vonom fel a szemöldököm, majd kinyújtom a tenyerem - Kérem!

- Ne legyél már ilyen könnyen kapható! Ha ilyen ütemben haladtok, két nap múlva szanaszét repeszti a meleg segged. Azt meg elég nehéz lesz kimagyarázni a sulidokinak...

Új, magabiztos énem ezennel hivatalosan is elhalálozott, mivel Jiae mondandójának hallatán pipacsvörös színbe borult arcom és szaggatottan veszem a levegőt. Legszívesebben a takaró alá bújnék, annyira zavarba ejtő volt a gondolat, hogy... Jungkook... meg én... uhh.

A nővérem elégedetten lépdel vissza a könyvéhez, mint aki jól végezte dolgát. Érzem, ahogy önelégülten mosolyog, amiért sikerült kibillentenie a nyeregből. Megérdemelné, hogy leoltsam, de képtelen vagyok valami frappáns választ kieszelni, mert csak arra tudok gondolni, hogy... miket csinálhatnánk Jungkookkal. Meg hogy vajon fájna-e. Vagy belehalnék-e, ahogy a kontrollt elveszítve vedelné a véremet szex közben...

Őszintén mondom, ennél szebb halált el sem tudok képzelni.

*Egy héttel később*

~Jungkook szemszöge~

Ma reggel is kimerülten fekszem egy újabb álmatlan éjszaka után, méghozzá Jimin ágyán, hogy érezhessem az illatát, mintha itt lenne velem. A szobánk annyira üres nélküle, hogy szinte hallom, ahogy kong. Engem is megfertőz ez az üresség, mert úgy érzem, mintha mindent kiszipolyoztak volna belőlem. Jiae nem enged be a szobájukba, így csak chaten tudok beszélni Jiminnel, de ott se ír sokat. Vagyis lehet, hogy sokat ír, csak nekem nem elég... úgy érzem, ha mindig velem lenne, akkor se lenne belőle elég. Már nem működik a józan ítélőképességem. Legszívesebben egész nap vele beszélnék, vele mennék órára, vele aludnék... Mindent vele akarok csinálni és mivel semmit se csinálhatok vele, érzem, ahogy a lelkem szép lassan elsorvad nélküle. Teljesen kicsinál, hogy nincs itt.

Még csak meg se nézhettem, hogy jól van-e... persze, azt írja, hogy jól van, de írni bármit lehet. Talán csak meg akar nyugtatni, mert annyira jólelkű, hogy hiába akartam megölni, még mindig törődik velem. Ő a legjobb. Miért is nem vettem ezt észre előbb?? Őrület, hányszor kívántam, hogy bárcsak ne lenne itt és csak az enyém lenne a szoba... Most meg majd' megveszek a hiányától.

Ráadásul a vére is annyira finom és édes... a menzán kapható vér pocsék, így nem is nagyon eszek, mert csak arra tudok gondolni, mennyivel rosszabb, mint Jiminé. Most, hogy így bevedeltem belőle és majdnem megöltem őt, talán soha többé nem ihatok belőle, amitől csak még jobban sóvárgok utána. Valószínűleg nem bízik bennem, sőt, talán fél is tőlem. Lehet, hogy nem csak Jiae tiltja tőlem, hanem egyszerűen nem akar velem találkozni... azért, amit tettem vele.

Ahogy így szenvedek az ágyon, hasamra fordulok, a fejem pedig a párnába fúródik, amitől szinte ellep Jimin illata. Annyira finom, hogy magányos, bűntudattal fűszerezett nyomorom ellenére elmosolyodom, mert szinte magam előtt látom az arcát. Az emlékek egyre jobban kitöltik az elmémet, a szívembe pedig melegséget csempésznek a hosszú ideig tartó, kongó üresség helyére. Belemarkolok a lepedőbe és mocorgok még egy kicsit, kiélvezve Jimin illatát, majd átölelem a párnáját és csukott szemmel elképzelem, hogy őt ölelhetem. Olyan, mintha tényleg itt lenne... Az illata elhiteti velem, hogy ő az. Itt van velem és megbocsájtott. Velem marad örökre és még anális tovább.

(Eskü véletlen elírás volt)

Úgy kapaszkodom a párnájába, mintha az életem múlna rajta. Sóhajtok egyet, annyira jó érzés érezni ezt az illatot és róla álmodozni. Szinte érzem a vérének illatát is, ami rögtön azután töltötte be az orrom, miután beleszimatoltam a nyakába és belemélyesztettem a fogaim. Olyan gyorsan és akaratlanul ugrottak elő a szemfogaim, mint még soha. Ha nagyon koncentrálok, még a vérének ízét is érezni vélem a számban... azt a testes, mézédes, semmihez sem fogható vérét, ami képes volt teljesen elvenni az eszemet.

Érzem, ahogy az emlék hatására előjönnek a szemfogaim, a torkom pedig szárazzá válik a több napnyi koplalástól. Az étvágyammal együtt a vágyam is nőni kezd, mivel egy jó ideje hozzá se nyúltam a farkamhoz. Eddig semmi ilyen inger nem ért, csak a kedvetlenség töltötte ki a mindennapokat, de most hirtelen túl erős a kísértés, én pedig ennyi önmegtartóztatás után nagyon gyenge vagyok...

Hirtelen a torkomban kezd dobogni a szívem, mintha tényleg Jiminnel készülnék valami mocskos dologra. A párnát szorosan ölelve, az illatát beszívva kezdem mozgatni a csípőm, miközben arra gondolok, hogyan mozgott rajtam. Szinte ugyanolyan hatással van rám az emlék, mint akkor... teljesen elveszi az eszem. Egyre kevésbé fontos, hogy mennyire hülyének érzem magam, hiszen most nem lát senki. Akár meg is rakhatom a párnáját, ha akarom. Csak azért nem fogom megrakni, mert nem akarom, hogy kecis legyen.

Megfordulok, hogy a hátamon feküdjek és a Jimin illatú párnát magamhoz szorítva tartom, mintha megint rajtam feküdne. Elképzelem, hogy mi lett volna, ha legutóbb nem cseszem el olyan átkozottul az egészet. Jimin édes csókja, finom vére és izgató csípőmozgása olyan élénken él az emlékezetemben, hogy egyáltalán nem esik nehezemre elképzelni, hogy most is itt van. Egyre jobban érzem őt... és egyre nagyobb hatással van rám.

Hevesen dobogó szívvel, lassan végigsimítok a testemen, míg el nem érek az ágyékomig. Elképzelem, hogy Jimin játszik velem és olyan izgatottá válok, hogy már meglehetősen kemény vagyok, mielőtt egyáltalán hozzáérnék. Nadrágon keresztül markolok rá a farkamra, ami a sok kihagyás után annyira élénken reagál az érintésre, hogy halkan felnyögök és a testem magától mozdul. Megemelkedik a csípőm, a fejem fura szöget vesz fel, a hátam megfeszül, a lábujjaim pedig begörbülnek. Olyan elsöprő a vágy és annyira hirtelen ért az élvezet, hogy már egyáltalán nem hezitálok: egy pillanat alatt kiszabadítom a farkam, a pólómat pedig feljebb húzom, nehogy ragacsos legyen az élvezetemtől. Mert amilyen türelmetlen vagyok, valószínűleg nem kell rá túl sokat várni, hogy elszabaduljon a tejslag.

Egyik kezemmel a Jimin illatú párnát ölelem, másikkal pedig a farkamat veszem kezelésbe. Amint ráfogok, érzem a mennyei megváltás előszelét; pont erre van most szükségem. Egy kis kezelésre, amitől jobban fogom érezni magam és végre alszom egyet.

Megragadom a tövénél, majd verni kezdem magamnak a szokásos tempóban, ami már jól bevált nekem, közben felidézem, milyen érzés is volt, mikor Jimin a szájába vett.

Elképzelem, milyen lenne, ha büntetésből incselkedne velem és csak a tetejét nyalogatná. Épp csak hozzáérve izgatna percekig, én pedig teljesen megőrülnék tőle, de semmit se tehetnék, mert bűntudatom van és megérdemelném az édes kínt. Próbálnám csendben tűrni, ahogy óvatosan, makkomat alig érintve, körkörös mozdulatokkal ingerelne, nem törődve a kétségbeesett nyögdécselésemmel, majd később a nehezen kinyögött könyörgéseimmel. Csak felhúzná a pólóját, hogy hegyes mellbimbói hozzáérjenek befeszült combomhoz, aztán elkezdené magának verni, miközben pimaszul nézegetne fel rám. Megőrülnék tőle... biztosan nem kapnék levegőt, ha így ingerelne. Az egész testem befeszül, ahogy elképzelem a privát kínzásomat, miközben szagolgatom Jimin párnáját, de ez sem bizonyul elégnek, így végül megnyitom a közösségi oldalt, ahonnan egy pillanat alatt le tudok szedni róla néhány képet.

Véletlenül belájkolom az egyik képét, de nem fogom fel tragédiának, mivel tényleg nagyon jól sikerült. Meg is nyitom a galériámban és ráközelítek az arcára. Olyan mocskosnak érzem magam, de valahogy csak még izgalmasabb az egész így, hogy olyat teszek, amit nem szabadna.

Jimin ajkát nézem a képen és elképzelem, ahogy hosszas könyörgés után végre bekapja, de épp csak a makkomat, mert olyan kis huncut. Az egész farkam duzzad, dagad, mint a kenyértészta meleg helyen. Egyre sűrűbben lököm fel a csípőm türelmetlenségemben, miközben a képzeletemben ingerelnek azok a dús ajkak, óvatosan, lágyan, izgatóan. Aztán végképp nem bírom tovább, így elkezdek mozogni, ő pedig kinyújtja a nyelvét és megpróbál minél messzebb elérni vele az eres, vöröslő farkamon.
Egyre csak csapkod a nyelvével, miközben óvatosan mozgok forró, nedves szájüregében, kiélvezve azokat a puha, telt ajkakat, amik olyan szégyentelenül megkínoztak. A farkam egy része eltűnik a szájában és kidudorodik az arca oldalán, a másikra pedig erősen ráfog és úgy szorongatja, mint én ezt a rohadt párnát. Direkt nem próbál teljesen elnyelni, hadd szenvedjek tovább; a keze hol kegyetlenül szorongat, hol nagyon-nagyon óvatosan mozog hosszomon, hogy megtanuljam a leckét és ne merjem többet bántani. A szájába csak a farkam egy kis része nyer betekintést, mintha meg akarná mutatni, mennyire jó dolgokat rejt a tarsolyában, de nem fogja odaadni egyből, mert rossz fiú voltam...

Annyira gyűlölöm magam azért, amit tettem, annyira erős a bűntudatom, hogy esküszöm, még azt is élvezném, ha letérdelnék és Jimin ostorral verne engem. Bárcsak bántana, hogy megbűnhődjek... és utána megbocsájtana és akkor ott folytathatnánk, ahol abbahagytuk. Azaz ő is letérdelne előttem.

Jimin arcának látványa, az illata, a képzelgéseim róla és nem utolsó sorban a kézimunkám hamar eljuttatnak a földi paradicsomba, így kénytelen vagyok még feljebb húzni a pólóm, mert úgy sejtem, itt erőteljes lövöldözés lesz pillanatokon belül...

Még egy szippantás az illatából, még néhány erőteljes kézmozdulat, miközben Jimin rám mosolyog és már pumpálom is kifelé az ondómat, ami olyan vaskos sugárban ömlik kifelé a farkamból, hogy meglepetésemben majdnem felkiáltok. Ennyire bőséges adagot se lőttem még, így azonkívül, hogy rohadt nagyot élvezek, le is vagyok nyűgözve saját fröcskölő farkamtól. Egyre csak jön és jön, mintha sose akarna kifogyni, én pedig olyan hosszasan élvezek, hogy félek: eltörik a gerincem, ahogy ívbe feszül a hátam. Mindenem remeg, ahogy kezdek túljutni a csúcson, de még eltart egy ideig, mire elérünk az utolsó cseppekig, annyira bőségesre sikeredett. A szívem nagyon lassan tud csak lehiggadni, Jimin pillantása a képen pedig csodával határos módon akkor sem tűnik rosszallónak, amikor már kezd visszatérni a józan eszem. Ugyanúgy mosolyog, mint eddig, a bűntudat pedig, amitől féltem, elmarad. Helyette csak végtelen nyugalom van, elégedettség, fáradtság és... egy nagyon, nagyon nedves has. Teljesen beborítottam magam...

- Ah, Jiminie... - nyögöm a nevét rosszallóan, mintha ő tehetne róla, hogy egy kibaszott szökőár tört utat magának a farkamból így, másfél hét után. A hasamon lévő gyerekgyártó folyadék befolyt a kockáim közé és elkezdett lecsorogni az oldalamon, így az ujjaimmal próbálom megállítani a cseppeket, mielőtt még elérnék Jimin ágyát. Az kicsit kínos lenne.

Mikor végre sikerül megfékeznem a lecsordogálást, már nagyon fáradt vagyok, de még az utolsó csepp energiámat arra használom fel, hogy megint felemelem a fejem és zsebkendő után kutatok. Ami éppenséggel sehol sincs, max talán a táskámban...

Mérlegelek egy sort, miközben tehetetlenül nézem a rendetlenséget, amit csináltam. Ha most felállok, az egész lefolyik és a jövő hét is kecis lesz, ráadásul rohadt álmos is vagyok. Ha alszom így egy kicsit, talán rászárad és akkor nem fog lefolyni és mindent összekoszolni. Talán úgy eljutok a táskámig, ahol nagyjából letörölhetem és utána a fürdőbe, ahol lemosom a farkam végtermékét.

Ahogy ezt kigondolom, meg is nyugszom és végre átadom magam a pihenésnek. Óvatosan oldalra fordítom a fejem, hogy alvás közben is beszippanthassam Jimin illatát, a párnát viszont érthető okokból kifolyólag nem ölelem magamhoz.

Annyira fáradt voltam és úgy ellazultam ettől a bitang jó masztitól, hogy a telefont csak leejtem magam mellé és azonnal elalszom. Az agyam pedig az összes álmomat Jiminről szövi, mintha emlékeztetni akarna, hogy sosem fogok szabadulni a gondolatától. Örökre a hálójába gabalyodtam és cseppet sem bánom, ha kegyetlenül felfal, mint egy feketeözvegy.

Ölj meg, Jimin... hogy örökké a részeddé válhassak.

~Jimin szemszöge~

Rezeg a telefonom, így meglesem, hogy ki írt, de kiderül, hogy nem üzenet jött, hanem Jungkook lájkolta a képemet... Boldogan elmosolyodom és annyira szeretnék vele beszélni, hogy majdnem ráírok.

De aztán jobb ötletem támad.

Miért ne mennék le hozzá??

Pár percig gondolkodom, hogy hogyan is hozhatnám fel a témát, de nem hiszem, hogy elengedne a nővérem hozzá egyedül, pesztráláshoz meg nincs sok kedvem. Francba vele... Hova is tettem a magabiztos énemet?

Jiae kis idő után feláll, így remény gyúl a szívemben, hogy esélyem lesz leszökni pár percre Jungkookhoz. Gyorsan rendezem vonásaim, mintha valami unalmas dolgot néznék a telómon, de belül remegek, annyira várom már, hogy ennyi idő után végre láthassam őt. Egész eddig visszatartott a nővérem szövege, hogy hagyjam, hadd fusson utánam, meg hogy nagyon veszélyes lenne találkozni vele, de most már rettenetesen hiányzik.

- Mindjárt jövök - jelenti ki Jiae kifelé menet - Zárkózz be!

- Oké - mondom megindulva az ajtó felé, aztán be is zárom, majd várok egy kicsit. Hála a jó égnek, hogy nincs kulcs, csak retesz! Így nem tud bezárni és nem kell veszekedni vele, csak kislisszolok és talán észre se veszi. Ugyanis ha pisilnie kell, akkor azt mondja. A "mindjárt jövök" nála azt jelenti, hogy szarni megy és legalább negyed órát vagy húsz percet odavan. Néha többet.

Fél perc izgatott várakozás után elhúzom a reteszt és kinézek. Sehol senki, így halkan becsukom az ajtót és sietősen megindulok a szobánk felé. Kicsit begörnyedt háttal kocogok, halkan, jobbra-balra pillantgatva, mintha egy akciófilmben lennék. Végülis nemrég az életemre törtek ebben az iskolában, az őrült nővérem pedig tutira kicsinál mindkettőnket, ha rájön, hogy a tudta és felügyelete nélkül találkozom a "vérszomjas" Jungkookkal, úgyhogy talán jogos az izgalmam. Meg hát beszari vagyok.

Már reggel van, úgyhogy parázok, hogy meg ne lássanak az emberek, akik már fent vannak. Remélhetőleg még a szobájukban vagy a fürdőben készülődnek. Bár, az is lehet, hogy fogalmuk sincs, meddig vagyok kötelező őrizetben, vagy csak simán leszarnak, mert már elég idő telt el a "szenzáció" óta... amikor megtámadott egy vámpír a sötétben, akiről fogalmam sincs, hogy ki lehet, ugye.

Eljutok a szobánkig és még lopakodó üzemmódban vagyok, így akaratlanul is elég csendesre sikeredik az ajtó kinyitása, pedig tudom, hogy Jungkook fent van, hiszen pár perce lájkolta a képem.

Kicsit későn jut eszembe, hogy talán kopoghattam volna, de ez az én szobám is, szóval megszoktam, hogy csak úgy bejövök. Nem itt verjük a faszunkat, hogy kopogni kelljen...

De aztán, ahogy közelebb lépek az én ágyamhoz, lassan leesik, hogy igenis itt verjük...hiszen én is vertem már itt magamnak, mikor Jungkookot kényeztettem, és most... most pedig...

Jungkook verte ki magának, de nem is kicsit. Akkora adag majonéz díszeleg rajta, amennyit egy majonézgyár se tudna legyártani egykönnyen. Ráadásul jobban megnézve feltűnik, hogy milyen szexi izmos is a hasa.

Aztán meglátom, hogy a mosolyogva szundikáló, ondóval borított krássom mellett virít a telefonja, ami ad egy kis világosságot az ablakon beszűrődő kevéske napfényen kívül. Közelebb lépve még pont vethetek egy pillantást a mobil képernyőjére, mielőtt elsötétülne, így lehetőségem nyílik még jobban ledöbbenni.

Az az én képem volt...

Köszönöm szépen, hogy elolvastad!💙

Kicsit vidámabb rész volt, mint az előző. Nem volt uncsi?
Ja meg nem volt túl sok a kép?xd

Köszönöm még egyszer❤️