Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

tizenharmadik

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
Annyi idő után végre elérkezett a - számomra - várva várt nap. A téli bál napja.
Délelőtt érkezett Ron és Harry, olyan 10 óra tájékában. A táncunk jól ment, alig volt hiba benne már. A főpróba tegnap volt, így én nyugodtságot magamra erőltetve indultam ki Ginnyvel a pályaudvarra, hogy fogadjuk a fiúkat.
Ahogy a folyosón lézengtem, reggeli után, egy kéz kulcsolódott a derekamra.
- Szia Hermione - búgta Draco a fülemtől néhány centire, libabőrös lettem a fiú kellemesen mély hangjától.
- Helló Draco - fordultam meg és a kezeimet megtámasztottam a mellkasán. Gyors csókot nyomtam a szája szélére és kuncogva elhúzódtam tőle.
- Nananaaaa... - mordult fel türelmetlenül és visszahúzótt, majd olyan csókot adott, hogy beleszédültem.
- Így már jobb - nyugtázta pimasz elégtétellel, hogy az arcom piroslóan égett.
- Sokkal - forgattam meg a szememet. Sétálni kezdtünk, Draco arisztokratikusan hosszú ujjai lassan az enyéimre kulcsolódtak.
- Ma jönnek Harryék - fújtam ki szaggatottan a levegőt, Draco keze szorosabban kezdte az enyémet fogni, miközben a folyosókat róttuk.
- És Weasley patkány is? - szaladt ki a száján hirtelen, mire oldalba böktem.
- Igen, de ne hívd így kérlek - köszörültem meg a torkomat.
- Jó. Beszéltetek azóta? - kérdezte.
- Nem, éppen ezért félek is. Szóval...nem tudom, hogy hogyan fogja azt fogadni, hogy mi együtt táncolunk.
- Túlzottan nem érdekel, tehát pont leszarom, de ha neked ez fontos, akkor nem csókollak meg majd a tisztelt publikum előtt - szája sarkában huncut mosoly játszott.
- Nem, mármint, nem tudom. Felvállalnál? - álltam meg és a szemeit a szürke íriszekbe fúrtam. Draco átölelt, és megpuszilta a számat.
- Te lennél az első lány, akivel szívesen mutatkoznék - lehelte a számra.
- És...az apád, a barátaid, a családod? Mit fognak szólni, hogy egy - itt hezitáltam, de végül kimondtam - sárvérű a barátnőd?
- Egyáltalán nem érdekelnek. Egyedül te érdekelsz, és anyám véleménye. A többiek mehetnek a picsába. Apám meg valószínűleg nem tudja meg, mert az Azkabanban rohad - feszült meg az állkapcsa.
- Értem. Félek - hunytam be a szememet és eltereltem a témát.
- Ugyan, ne félj. Megvédelek, oké? - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Oké - húztam mosolyra a számat. Már nem féltem. Semmitől.

- Megyünk? Basszus, Mio...elkésünk - toporgott Ginny.
- Nem fogunk - nyugtattam meg a vörös barátnőmet és egy utoljára beletúrtam gesztenyebarna fürtjeimbe. Összébb húztam magamon a kabátomat és elindultunk. McGalagony megengedte, hogy csak mi ketten lemenjünk. Lebaktattunk a pályaudvarig, és 9 óra 53 perckor már lent is voltunk.
- Mondtam, hogy nem késünk el. Igazam volt vagy igazam volt? - nevettem fel. Ginny mellettem megvonta a vállát.
- Igazad volt, na - lökte meg a vállamat. Ekkor a Londoni vonat pöfékelve futott be a vágányra. Az ajtók nyíltak, néhány öregebb roxmortsi lakos lépett le, majd oldalra néztem, de ekkorra Ginny már Harry nyakában kalimpált.
- Meeerlinnre, de jó, hogy itt vagy! - sikoltozta a vöröske.
- Én is örülök neked, Ginny - csókolta meg a szokásosan csálé szemüvegű, sebhelyes fiú a barátnőmet.
- Szia - hallottam mögülem egy mély hangot. Ösztönösen megperdültem a tengelyem körül, hogy Ronald szemébe nézhessek.
- Szia - erőltettem mosolyt az arcomra. Ron szokásosan egy viseltes barna kabátot és kötött sapkát viselt, ami alól kilátszódtak a homlokába lógó vöröses tincsei. Arca frissen borotvált és kék szemei égetően mértek végig.
- Hogy vagy? - kérdezte, majd az arca rövid fintorba rándult, amikor meglátta, hogy a gerlepár már előre is rohant.
- Jól. Hogy lennék? - nevettem fel kínosan. Kicsit haragudtam még rá...kicsit. - És te? - kérdeztem vissza. Ez kezdett durván átmenni bájcsevejbe.
- Köszi, én is - dugta vörösre fagyott ujjait a kabátja zsebébe, hogy némileg felmelegítse azokat.
- Ééés...milyen a Roxfort? - tett fel egy újabb kérdést, csak, hogy ne kelljen csöndben gyalogolnunk egymás mellett.
- Szokásos - vontam vállat, és a kastély ódon sziluettjére tévedt a tekintetem. - Apropó, kivel táncolsz?
- Ha nem nagy baj, akkor...veled - vette le a sapkáját és felborzolta vörös haját.
- Hogy mi?! Tessék? - csattantam fel és megtorpantam. - Erről nem volt szó!
- Tudom, hogy az utolsó pillanatban kérdezem, de valahogyan mégis... - kezdte tétovázva, de feldúltan közbevágtam.
- NEM! - szóltam, a karomat keresztbefontam és gyorsítottam a lépteimen.

Draco
° ° ° ° ° °
Elkezdtem készülődni a bálra. Nem olyan nagy dolog, szóval a kezdés előtt 1 órával kezdtem kiválasztani a ruhámat. Egy sötétzöld dísztalárra esett a választásom. A hajamat kellőképpen felborzoltam, amikor is Blaise feltett egy kérdést; ‘Nem is mondtad még, Draco. Kivel is táncolsz?’
- Hermione Granger-rel - szorítottam össze a fogamat. Blaise hideg, sötétbarna szemei szánalmasan csillogtak.
- Te és Granger? Te és egy sárvérű?! - köpte a szavakat.
- Ne nevezd őt így - sziszegtem csendesen.
- Mindenki megőrült?! - morogta Zambini és bennem abban a pillanatban felment a pumpa.
- Miért? Parkinson annyival jobb? - vontam fel idegesen a szemöldökömet.
- Ő legalább aranyvérű - vonta meg a vállát a sötét bőrű fiú.
- Szarok a vértisztaságra! - féltem fel az ajtót és kiléptem és a fejemet a hideg kőfalnak vetettem. Le kellett nyugodnom.
Elérkeztünk a kezdéshez, a márványból készült lépcső alján vártam a partneremet. És vártam, és vártam... A lányoknak mi a fasz tart eddig?
És ekkor megláttam Őt.
A olvadt csokoládé színű szemei csillogtak; meggypiros, telt ajkai enyhén elnyíltak. Gesztenyebarna haja laza hullámokban volt, félig meddig felfogva. Egy borszínű ruhát viselt, ezüst nyakékkel. Aztakurva! Ezért megérte várni.
- Szia Draco! - ejtette ki puhán a nevemet és mosolyogva belém karolt. És ekkor a levegő megfagyott. Az összes szem ránk szegeződött és elkezdtek rólunk sutyorogni.
De nem érdekelt. Ma egyedül Ő érdekelt.
A Nagyterem felé vettük az irányt, én pedig még mindig a lányt néztem.
- Gyönyörű vagy! - súgtam a fülébe.
- Köszönöm - szökött pír az arcába. Az egész Roxfort táncolni kezdte a koreográfiát. Ugrások, forgások. Még élveztem is.
Meghajoltunk és levezettem Hermioné-t a tánctérről. Leültünk az egyik hófehér abrosszal borított asztalhoz és beszélgetni kezdtünk. Mellettünk a tánctér őrjöngött, de valahogy egyiküknek sem volt kedve az önfeledt táncoláshoz.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem és egy ösztönös mozdulattal átnyúltam az asztal felett és a barna lány kezét próbáltam megfogni, de ő csak az ölébe ejtette. Tudom, baba, hogy ez volt megbeszélve...de azért kurvára szarul esik.
- Egy kis manóbort, köszönöm - állt volna fel éppen.
- Maradj csak! - mosolyogtam rá kedvesen. Elindultam és szereztem egy borospoharat, melyet a feléig vörösen örvénylő borral töltöttem meg. Az én poharamba jég és Lángnyelv Whiskey került.
Visszatértem az italokkal, és láttam, hogy a távollétemig Szent Potterral beszélget.
- Helló Potter! - vettem fel egy vontatott hangot.
- Malfoy! - biccentett és a szája sarka felfelé rándult. - Akkor nem is zavarok tovább, már vár Ginny. Mindenképpen táncolni akar - sóhajtott fel gondterhelten és a hollófekete hajába túrva otthagyott bennünket.
- Itt a bor - adtam a kezébe a poharat, amibe a szomjas lány rögtön bele is kortyolt. Én pedig a whiskey-ért nyúltam. Szükségem volt rá, ugyanis láttam, hogy Weasley nagyon méregeti a mellettem ülő barna lányt, de persze ez Hermioné-nak fel se tűnt.
- Draco... - suttogta a lány, mire rögtön felé kaptam a fejemet.
- Igen, baba?
- Rá fognak jönni. Ron nagyon néz minket. - remegett a hangja.
- Nyugi, nem lesz semmi baj - nyugtattam a lányt -, inkább gyere táncolni.
Magammal húztam Hermioné-t és egy andalítóan lassú számra kezdtünk el táncolni. A lány csokibarna szemeibe fúrtam az én szürke íriszeimet, teljesen elvesztem bennük. A kezemet lágyan Hermione derekára helyeztem, ő pedig átkarolta a nyakamat. Beszívtam a lány rózsás illatát, és teljesen elfeledkezve magamról, magunkról eltoltam magamtól és egy ösztönös mozdulattal birtokba vettem Hermione telt ajkait. Senki se vette észre, kivéve egy embert. Egy törött pohár maradványai a földön és egy Nagyteremből kisiető kinőtt talárú Weasley.
Hermione pedig lefagyott, de aztán felszabadultan elnevette magát és nyomott egy puszit a számra.
_________________________________________
Sziaaasztook!
Meghoztam a báli jelenetet. Hát remélem tetszik mindenkinek!💞
Amúgy irtózatosan köszönöm a több, mint 1,2K megtekintést és a több, mint 100 vote-ot. Ezek annyira nem nagy számok, de nekem annál többet érnek.
Köszönöm, hogy olvastok!

Puszi😙; Outlaaw

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro