Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
- Miooooo, ébredj - ugrott az ágyamra izomból Ginny. - Ma jönnek Harryék! - sikoltott fel izgatottan.
- Ahj, Ginny. Hétvége van, kérlek - mondtam a párnámba. Eltelt egy teljes hét, és szombat volt. A vörös barátnőm nagy örömére.
- De, lekéssük a reggelit. Pedig szombaton mindig olyan finom csokis muffin van - suttogta a fülembe a kis sunyi.
- Olyan gonosz vagy - sóhajtottam fel, de már gondolatban lent ültem a Nagyteremben és minimum a harmadik muffint tömtem magamba. Kalóriadús életmód, na!
Bementem a fürdőbe és felvettem egy babarózsaszín pulcsit, az alá pedig egy halványkék inget. Egy fekete magasderekú csőnadrágot és egy fekete bokacsizmát vettem magamhoz. A szememet halványan kifestettem, és a számra is tettem némi szájfényt. Ahogy kiléptem a fürdőből Ginny elismerően nézett.
- Wow, ez a lüke bátyámnak szól? - nevetett fel, majd a vállamat átkarolva elindultunk le, a Nagyterembe. Amint leértünk nekem a Mardekár asztalához siklott a tekintetem. Hülye vagy, Hermione! Malfoy halál nyugalomban ott ült és hagyta, hogy az asszimetrikus fekete hajú barátnőjének nevezett cafka, egy extra kivágott zöld felsőben mellette üljön és a fél kezén lógjon, miközben ő a mardekáros prefektussal, Montgomery-vel szemezett.
- Chh - mondtam halkan. Igazán szántam Parkinsont. Leültem Ginny mellé, és a beígért csokoládés édességet vettem magamhoz, majd nyúltam a kávés kancsóért.
- Dean! Kérlek ideadnád? - kérdeztem, mire a barna bőrű srác már készségesen is nyújtotta felém a kávéval teli kancsót.
- Köszi - vettem elő, és öntöttem a poharamba.
- Nincs mit, Hermione. Nincs valami híred Neville-ről? - kérdezte, miközben jelentős mennyiségű felvágottat pakolt egy megvajazott zsemlére.
- Nekem van - szólalt meg a hátunk mögül egy hang. Luna Lovegood. - Magas szintű Gyom -és Gyógynövénytant tanul a, Dél-Németországban, Münchenben - mondta a szőke lány, majd vidáman az asztalukhoz szökdécselt.
- Köszi Luna! - vigyorgott utána Dean.
- És Seamus? - kotyogott bele Ginny.
- Azt hiszem aurornak tanul - vont vállat Dean és a szendvicséhez fordult.
10 órakor Frics úrral lementünk Roxmortsba, majd kikötötte, hogy este 7-re legyen mindenki a Roxmorts-i határban.
- Aki nem lesz itt, magára vessen! - vicsorgott "jóindulatúan". Ginnyvel elkezdtünk sétálni és a Három Seprű felé vettük volna az irányt, amikor a kedves barátnőm felvisított és elrohant. A következő kép amit láttam, az annyi volt, hogy Harryval hevesen smárolnak és a sebhelyes fiú hátratántorodik. Ekkor valaki megkopogtatta a vállamat.
- Szia, Mio! - vigyorgott rám Ron.
- Szia - hajoltam oda hozzá és egy csókkal üdvözöltem. Ron átkarolta a derekamat, és a csók után nyomott egy puszit az arcomra. Elmosolyodtam. Mintha tökéletes lenne ez a pillanat. Mintha...
Elsétáltunk a Három Seprűhöz és mindannyian rendeltünk egy vajsört. Én gyömbérrel. Miközben felhajtottam a forró italt, majdnem a lakkozott asztalra köptem, ugyanis Ron orra alatt egy méretes "hab-bajusz" díszelgett.
- Ron, van egy kis... - mutattam a felső ajkamra.
- Bajszod - fejezte be a mondatomat Harry. Hangos kacagásban törtünk ki, Ron pedig megpróbálta az agyonmosott, zöld csíkos pólójának ujjával letörölni. Ekkor kicsapódott a kis kocsma ajtaja. Malfoy és a "bandája" lépett be az ajtón.
- Helló Potter! - köszönt Malfoy hangosan, majd a pulthoz csörtetett és kért egy lángnyelvet. Elnyílt szájjal néztem, ahogy felhajtja az italt, majd a pultra csapja a poharat. Eközben Parkinson mögüle nyávog. Az én fülem már régen bevérzett volna. Ekkor viszont Malfoy a szemembe nézett. De nem úgy, futólag, ahogy a Nagyteremben néha. Hanem úgy igazán. A gerincemen végigfutott egy remegés hullám és az ajkaim megremegtek. A szürke íriszekben sohasem látott tűz lobogott.
- Hermione jól vagy? Nincs meleged? Olyan piros az arcod... - ráncigált vissza Ron hangja közéjük.
- Olyan hülye vagy! Inkább sápadt. Oké vagy? - hajolt közelebb hozzám Ginny, és a károkra tette a kezét és enyhén rászorított.
- Aha, persze, bocsi. Jól vagyok - tűrtem a fülem mögé egy barna, hullámos tincset és kortyoltam egy jó nagyot a gyömbéres vajsörömből.
Rohadtul nem vagyok jól.

Draco
° ° ° ° ° °
Potter és Weasley patkány megérkezett. Ennek a kicsi Potti ribanc kurvára örült, ugyanis majdnem leteperte Szent Pottert a kocsma előtt. Granger pedig szemmel láthatólag örült annak a vörös csótánynak. Kibaszottul elegem van Sárvérből!
Amint kiléptem a Három Seprű ajtaján az járt a fejemben, hogy Grangernek milyen jól áll ez a fekete farmer. A picsába!
- Draco, szivi. Hahó! - hadonászott Pansy az orrom a kezével.
- Haver, még köztünk vagy? - kérdezte flegmán Blaise.
- Aha, persze - dugtam zsebre a kezemet, nem akartam megfogni a "barátnőm" kezét. Utat törtem magamnak.
- Na, Szárnyas Vadkan? - vetette fel Pansy, miközben ismét mellém került.
- Mi az, baba? Be akarsz rúgni? - kérdeztem, és elmosolyodtam.
- Csak a te kedvedért! Tudod, milyen vagyok részegen... - duruzsolta a fülembe és hosszú, jeges ujjaival végig simított a mellkasomon.
- Tudom - csókoltam meg, és a szabad kezemmel a hajába túrtam és igyekeztem lecsókolni a szájáról a pink rúzst.
- Ha befejeztétek a nyalakodást mehetünk is - mondta unottan Blaise, miközben megfogta Zora Pucey kezét.
- Jó, na. Blaise, ne legyél ilyen morcos! - nevetett visítva Pansy, miközben az összes foga hidegen csillogott.
Miután pár lángynyelv és jelentős mennyiségű Vipera Vodka elfogyasztása után feltámolyogtunk a kastélyba Frics-csel szinte bedőltem az ágyba. De persze nem aludhattam, mert a drága Pansym túl...nos fogalmazzunk úgy, hogy eleven volt.
- Huhh - dőlt rám Pansy és kifújta a benntartott forró levegőt. Leszállt rólam és mellém bújt.
- Szivi, alszol? - annyira egy agysebész vagy, baba.
- Nem - morogtam és igyekeztem magamról lefejteni Pansy karjait.
- Baj van? - kérdezősködött tovább.
- Bazdmeg, hadd aludjak már! - csattantam fel és felültem az ágyban, felvettem egy méregzöld selyemköntöst és kiszálltam az ágyból.
- Bocsi, akkor én...
- Igen, akkor te mész is - tettem hozzá gúnyosan. Pansy lehajtott fejjel kiment és gyengén rázkódott a válla. Olyan gyenge!
Bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Az arckifejezésem pillanatok alatt lekezelőből  sápadt lett. Felvettem egy semleges arckifejezést és a borotva pengéért nyúltam. A kezembe vékony, cirkalmas betűkkel a Sötét Jegy alá odaírtam, hogy ‘gyenge’. Az is vagyok. Fülembe most is szaporán dobolt a vér. Gézbe csavartam a csuklómat és az ágymahoz lépdeltem. Belefeküdtem és lehunytam a szememet.
Sárvér.
Felsejlett előttem egy csokibarna szempár, egy vékony, karcsú termet és egy cseresznyeszínű száj. Elképzeltem ahogy odarohanok hozzá és megcsókolom. Nem üti el a kezemet, nem tesz semmit. Csak áll és remeg, és hogyha én nem tartanám a lábai összecsuklanának.
Nagyot nyeltem...
A szája forró és puha, én pedig a kezemet a hosszú, hullámos barna hajába vezetem. A derekán által fogva közelebb húzom magamhoz, ő végigsimít az arcélemen. Szép álom.
Mert ez egy álom. Egy kibaszott álom.
_________________________________________
Halihó!💚
Friss résszel jelentkezem. Remélem tetszik!
Jövőhéten max. 1 rész lesz, de még ez se biztos.
Addig is jó szünetet, meg szép hétvégét!

Outlaaw♡