Vee már vagy tíz perce állt tanácstalanul a szekrény előtt. Szőke, nedves haját törülközőbe csavarta és a sminkeléssel is készen volt.
A ruha azonban kifogott rajta.
Legyen elegáns? Vagy vegye lazára? Mi van, hogyha kiöltözik és közben kiderül, hogy a sarki étkezdébe mennek?
Végül arrébb tolt néhány fogast és meglátta a tökéletes választást. Még az édesanyja vette a születésnapjára, mivel anno neki is volt egy ehhez hasonló és úgy gondolta, a lányának is szerencsét hozhat.
Ujjával megsimította a selymes, piros anyagot és elmosolyodott. Kész csodának számított, hogy ezt Mason csatlósai nem szaggatták szét, mikor betörtek hozzá.

Egy negyedórával később már indulásra készen állt, s a tükörképét szemlélte. Lesimította a szoknya alját, majd közelebb lépve kezdte tanulmányozni a ruha kivágását. Remélte, hogy nem ment messzire és az ízlésesen elegáns kategória határain belül sikerült maradnia.
- Mr. Stark már várja Önt az ötödik szinten. - szólalt meg hirtelen Péntek, a lány pedig vett egy mély levegőt.
- Máris megyek. - felelte és indulás előtt még vetett egy utolsó pillantást a tükör felé.
Furcsa volt, hogy ismét a születésnapja környékén viselhette a ruhát.

Amint kilépett a liftből és besétált a laborba, Tony megfordult. Fekete öltönyt viselt egy elegáns nyakkendővel és az ingujjánál lévő gombot igazgatta.
- Milyen pontos, kiváló... - kezdte a mondatot, ám ahogy felpillantott, elakadt a lélegzete egy másodperc erejéig.- ...gyakornok. - fejezte be kissé meglepetten, majd megköszörülte torkát és kihúzta magát. - Nagyon csinos vagy.
Vee elmosolyodott és hátratűrt egy szőke hajtincset.
- Te sem nézel ki rosszul. Nem egy Thor, de hát... - húzta az agyát vigyorogva, mire a férfi a szemét forgatta.
- Nagyon vicces.

A lány ekkor meglátta a mögötte lévő félkész páncélt. Felcsillantak szemei és közelebb lépve finoman megérintette a hűvös fémet.
- Lenyűgöző. Főleg ez az illesztés itt. - húzta végig ujját rajta. - Ezen dolgoztál mostanában?
Tony egy félmosollyal arcán fordult felé, de nem az asztalon heverő művét figyelte, hanem őt.
- Részben. Egyszerre több projekten dolgozom, de majd meglátod. - legyintett, aztán az ajtó felé biccentett. - Mehetünk?
Bár Vee kissé furcsállta a titkolózást, annyiban hagyta. Megszokta, hogy Tonyt nem érdemes faggatni.

A vacsora igazán jó hangulatban telt. Az étterem hangulatos volt és a férfi miatt különösen gyors kiszolgálásban részesültek. Ráadásul a lánnyal már rég nem bánt senki olyan kedvesen, mint aznap este ő. Semmiségekről beszélgettek, de ez nem számított, mert végre ketten voltak.
Bár Tony nem akarta bevallani, a védőfal - amit önmaga védelmére tartott fenn - szinte leomlott. Egyikőjük sem gondolt a tengernyi problémára, ami előttük állt még megoldásra várva, mert egy este erejéig minden könnyednek és egyszerűnek tűnt.

Az idő lassan éjfélre járt, mire visszaértek a Stark Toronyhoz. Happy kinyitotta nekik az autó ajtaját és boldogan nézte, ahogy besétálnak az épületbe. Vee éppen nevetve csóválta a fejét.
- Ne mondd, hogy nem láttad, hogyan botlott meg a pincérlány, amikor meglátott téged.
- Hogy ki? - fintorgott a másik, magabiztosan lépkedve a lift felé. Vee hangjába akaratlanul is némi féltékenység vegyült, amikor válaszolt.
- Pedig majdnem felszolgálta a telefonszámát is az étel mellé.
Tony vállat vont és nyugodtan felelt.
- Nem szeretek átvenni dolgokat, ráadásul csak egyetlen pincérlány telefonszámára volt szükségem. Azt pedig megkaptam.

Vee szíve kihagyott egy ütemet, habár tudta, hogy valószínűleg mindössze az egyetem és gyakornoki állás miatt kellett neki. Fogalma sem volt miért, de az elmúlt időszakban akarva-akaratlanul egymás mellett kötöttek ki. Persze sokszor képtelen volt elviselni az egoista, gyakran bunkó beszólásait, ám amikor segítségre volt szüksége, végül mindig ott termett és megmentette.
A pénz, vagy a lakosztály nem járult hozzá az érzelmeihez, ezekért csupán rendkívül hálás volt, de nem befolyásolta a tényeket. A szabadidejében a közelében akart lenni, megmutatni, hogy ő sem haszontalan és több annál, mint amennyit láttatni enged.
Szerette volna elnézegetni, ahogy a szemét forgatja valami őrültségen, amit mondott, vagy hallani ahogy idegesíti azzal, hogy Venusnak hívja.

Igazából a szíve tudta azt, amit az elméje nem akart belátni.
Kezdett beleszeretni Tony Starkba.

Gondolataiból a lift halk csengése rázta fel. Beléptek az ajtón és a köztük beállt csend szokás szerint zavarni kezdte a lányt. Nem bírta, ha nem használták ki a lehetőséget és némaság ereszkedett rájuk.
- Köszönöm az estét! Nagyon jól éreztem magam. - mosolygott fel rá végül, amit ezúttal halványan, de viszonzott a férfi.
- Nincs mit. - felelte, majd visszafordult előre. - Mindig elviszem az új gyakornokokat vacsorázni.
Tony arcán látszott, hogy viccel, így a lány könnyedén belement a játékba.
- Hát persze, én is mindig elmegyek ünnepelni a főnökömmel egy túlságosan kivágott ruhában. Pezsgőzünk, flörtölünk és a végén táncolunk. Ne tudd meg milyen jó esténk volt Mrs. Dawsonnal. - utalt a bisztrót vezető idős hölgyre. Tony egy félmosollyal jutalmazta, majd kiléptek a nyolcadik emelet folyosójára. Az épület szinte üres volt, csupán a biztonsági emberekkel találkoztak Vee lakosztálya felé sétálva. Mivel egyikük sem tudta, mit is kellett volna kezdeni a helyzettel, gondosan egymástól fél méterre mentek.
Tony kinyitotta neki az ajtót, majd szólt Pénteknek, hogy ne kapcsoljon túl sok fényt. Finoman megfogta a lány kezét és a nappalirész padlótól plafonig tartó üvegablakához húzta.
A város fényei úgy világítottak a sötét éjszakában, mint apró szentjánosbogarak. Ebből a magasságból tökéletesen rá lehetett látni mindenre és az egész olyan volt, mintha egy apró univerzum terült volna el alattuk.

- Hogy tetszik? - eresztette el a kezét gyorsan és kihúzta magát. Még akkor is csupa magabiztosság áradt belőle, mikor csak a várost bámulta.
Vee mosolyogva fürkészte az építményeket, s habár esténként néha már megfigyelte ezt egyedül, ezúttal mintha különösen szép lett volna.
- Elképesztő. - felelte halkan, ám amint tekintete letévedt az alattuk lévő mélységre, rögvest hátrébb lépett egyet.
Tony a szemöldökét ráncolva fordult felé.
- Az a lány, aki egyedül legyőzött két másik vérfarkast...fél a magasságtól? - kérdezte kissé furcsállva, mire a másik csúnyán nézett rá.
- Mit tegyek, a tériszony megszüntetése nem volt a csomagban.

Mielőtt még a reagálhatott volna a férfi, Péntek hangja csendült fel.
- Uram, elmúlt éjfél.
- Áh igen, köszönöm. - csillantak fel a szemei és a konyha felé vette az irányt, magára hagyva az értetlenül álldogáló szőkeséget.
- Fellőtték a pizsit, vagy ez miért fontos..? - pislogott párat, de válaszadás helyett, Tony a kezébe nyomott egy pezsgős poharat.
Felemelte sajátját, aztán az övéhez koccintotta.
- Péntek, nyisd meg kérlek a Venus projektet. - utasította a rendszert, anélkül, hogy egy másodpercig is levette volna tekintetét a lányról.
Vee nagyra nyílt szemekkel nézett rá és ide-oda forgatta fejét az ital, a férfi és a megjelenő holografikus képernyő között.
- Tony, mi ez az egész?
- Az ajándékod. - felelte a másik és képtelen volt elrejteni izgatottságát.

A hologram dokumentumokat formázott, egyiket a másik után. Vee végigfuttatta tekintetét a sorokon és nem akarta elhinni amit látott.
- Te tényleg...
- Igen.
- ...Úristen.
- Boldog születésnapot Venus.
A fájl tartalma pár hivatalos papír volt, melyek értelmében néhány héten belül szabadalmaztatásra, majd gyártásra került volna a lány találmánya a Stark Vállalat keretein belül. A cég programjai között volt egyébként is a chitauri hulladékok újrahasznosítása - többek közt önvédelmi eszközök kifejlesztésének céljából - Vee frekvenciaváltáson alapuló karperece pedig tökéletesen beillett ide. Úgy vélte, hogy ez bőven többet ért, mint holmi egyetemi projekt és a munkálatok megkezdéséhez már csak a lány beleegyezése kellett volna.
Ezeket a papírokat állította elő Péntek, amíg ők szórakozni voltak.

- Ho- honnan tudtad...? - Vee suttogva szólalt meg, hiszen egyfelől a meglepetés hatása alatt volt még, másrészt fogalma sem volt, hogyan szerzett tudomást a szülinapjáról.
- Az egyetemi jelentkezés során meg kellett adni az adataidat Venus, nem volt nagy kihívás. - hadarta, majd összeráncolta homlokát. - Bár azt nehezen hiszem el, hogy 38 éves lettél.
Vee végre magához tért a döbbenetből és dadogva felelt.
- Ne-nem öregszem úgy 24 éves korom óta.- motyogta, aztán felé fordult és kissé bekönnyesedett szemekkel folytatta. - Ez megint...megint egy óriási dolog, amit nem tudok viszonozni.
A lány letette poharát, majd a férfiét is és szó nélkül közelebb lépett. Átölelte lehunyt szemekkel.
- Köszönöm. - suttogta.

Bár meglehetősen váratlanul érte, Tony ezúttal nem zárta olyan rövidre, mint akkor a bisztróban. Finoman magához vonta és átkarolta a derekát. Furcsán hevesebben dobogott a szíve, nem szokta meg, hogy bárki is ilyesmit váltson ki belőle. Egy másodpercre ő is lehunyta szemeit, majd hátrébb húzódott, azonban csak néhány centire.
- Péntek? Zenét kérek. - közölte fennhangon, majd ismét a szőke lányra fókuszált.
- Mit csinálsz? - kérdezte halkan nevetve a másik, Tony pedig vállat vonva felelt.
- Felülmúlom a Mrs. Dawson nyújtotta estét.
Vee ismét felnevetett és boldogan figyelte a férfi arcát. Olyan könnyedén vette a dolgokat és minden tökéletes volt ezáltal.
A Flightless bird című szám csendült fel, a férfi pedig finoman arrébb húzta az üvegtől a tágas nappali közepére. Egy félmosollyal arcán kezdett vele óvatosan táncolni, habár mindig ügyetlennek tartotta magát az ilyesmiben.

Partnere teljesen elvarázsolva fürkészte arcát, miközben karjait nyaka köré fonta. A gimi óta nem táncolt senkivel. Lassan ringatóztak a zene ritmusára, a férfi pillanatnyi bizonytalanságát látva pedig elmosolyodott.
- Nem is rossz Mr. Stark. - mondta halkan.
- Ahhoz képest, hogy csak lépkedek jobbra-balra. - Tony megrázta fejét, de Vee gyorsan felelt elvigyorodva.
- Őstehetség.
Lassan beharapta ajkát, pulzusa szaporábbá vált. A zene csodálatos volt, testük egyre közelebb került. Látta a férfin, hogy neki is szinte az újdonság erejével hat az egész, mintha sosem lett volna ilyen pillanatban része. Vee nagyot nyelt és halkan sóhajtott fel.
- Köszönöm. Úgy mindent.
Tony vonásai ellágyultak és őszintén mosolygott rá. Talán egyszer sem volt ezelőtt még ilyen meghitt pillanatuk és ezt ő is értékelte.
- Igazán nincs mit Venus.
Ahogy kimondta a szavakat, megálltak a táncolásban, habár a zene még bőven tartott. A lány először kérdőn meredt rá, majd tekintete ajkaira tévedt. Tony észrevette a mozzanatot, egyik kezével pedig finoman eltűrt egy szőke tincset arca elől.
- ....Csak Vee. - suttogta a lány.

Tony pedig elmosolyodva közelebb hajolt és lágyan megcsókolta.