Vee gyorsan végigfuttatta tekintetét úgy nagyjából a szerződésen - mint valami felelősségteljes felnőtt - és kezébe vette a tollat. Remegő ujjakkal kezdte odakanyarítani nevét a megfelelő vonalakra, de úgy izgult, hogy először el is rontotta.

A saját nevét.
Remek, nem tűnt még elég hülyének.

Nagyot pislogva továbbrajzolta az R-t egy B betűvé, aztán odabiggyesztve a többit is, máris hivatalossá vált az egész. Egyetem, otthon, munka. A jövője fényesebben tündökölt, mint valaha.
Hevesen dobogó szívvel és egy levakarhatatlan mosollyal arcán nézett fel a férfira.
- Ha most azt mondod, hogy innentől kezdve a rabszolgád vagyok és magamra vessek, hogy nem böngésztem át az egészet, kiakadok.
- Nem olvastad el az apróbetűs részt? - vonta fel szemöldökét Tony. - Benne van, hogy az alattam lévő szinten kell laknod, mosni és főzni rám, mellesleg pedig teljesítened kell minden igényemet. - mutatott rá véletlenszerűen a szerződés egy pontjára, várva hogy Vee megdöbbenjen ő meg jót mulathasson rajta.
A lány azonban csak mélyen a szemébe nézve visszakérdezett halk, egyenesen érzéki hangon.
- Hol itt a probléma, hm? - dőlt hátra összefont karokkal, de a férfi enyhén meglepett arcát látva, kibukott belőle a nevetés. - Majd néha leviszem a szemetet.

Mielőtt még megtárgyalhatták volna, hogy a friss újság ropogása, vagy a távolodó szemét zöreje a csodálatosabb, elhívták a lányt a konyhába. Vee leporolta kötényét, aztán sietve eltűnt, hogy elkérje magát előbb. Nem volt nagy forgalom késő délután és a múltkor túlórázott, így a bisztró idős vezetője könnyed szívvel hagyta, hogy lelépjen.
Tony már kinn várt a vendéglő hátuljánál - újfent a napszemüveg és kapucni együttesében - és a telefonján intézte a kocsit. Happy körülbelül tíz percre volt.
A fiatal szőke lány kisétált hozzá és az alkonyat adta fényben rámosolygott.
- Végeztünk mára Mr. Stark? - próbált komoly lenni, mint egy igazi gyakornok, de túlságosan szertelen természete miatt képtelen volt erre.
- Hogyne Ms. Borsten. Happy elvisz minket a toronyhoz, a holmija ügyében pedig már intézkedtem. Néhány napon belül megkapja. - bólintott a háta mögött összekulcsolt kezekkel. Felszegte állát és ismét szólásra nyitotta száját, ám ekkor megpillantott Vee mögött néhány alakot.
Tekintete elsötétült és megfeszítette állkapcsát.
- Nagyon népszerű vagy ma. - mondta éles hangon, mire a másik is megfordult.

Azonnal összerándult a gyomra és automatikusan hátra lépett egyet.
- Mondd, hogy itt van a ruhád. - suttogta.
- Persze, rajtam van ez a nagyszerű kékgombos ing a pulóver alatt. Tortát enni jöttem, nem harcolni.
Vee nagyot nyelt és rémülten kapkodta tekintetét a közeledő srácok és Tony között. Nincs itt a Vasember páncél, ő pedig nem tud egyszerre kettejük helyett küzdeni.
Ám nem volt mit tenni, Mason egy önelégült mosollyal arcán közeledett. A lány már jól ismerte ezt a maszkot, tudta, hogy a látszat ellenére forr az agyvize ellenségének. Miután megölte Coreyt és Benből ideiglenesen matricát csinált az a rendőrautó, a falkának vezérükön kívül két tagja maradt.
Naná, hogy szikrákat szórt tekintetével.

- Mire jó ez az egész dráma Vee? - tárta szét karjait a sötéthajú vérfarkas, ahogy feléjük sétált a többiekkel. - Mennyi vérnek kell még folynia, hogy megértsd, egy nemes célt kell szolgálnod az életeddel? - hangja kimért volt, de éles, mint aki ennyi idő után is nehezen fogja vissza farkasösztöneit, amikor dühös. - Belerángattad Starkot, eltűnt miattad egy társunk...
A srác lassan sorolta a tényeket, ám Tony megköszörülve torkát, azonnal belerondított a képbe.
- Chipet kellett volna raknod bele, nem tudom melyik államból jöttél, de ez nálunk kötelező. - ráncolta szemöldökét szokásos nagyszájú stílusában. Mason szeme villámokat szórt, miközben újfent a lány felé fordult.
- Baromi aranyos a lovagod, de jobb lesz, ha ebből most kimarad. - morogta neki.

Vee összeszedte minden bátorságát, s bár láthatóan a fiú közelében mindig visszahúzódóbb lett, ezúttal megpróbált keményen fellépni ellene.
- Tűnj el Mason, itt csak az idődet pazarlod és az ő életüket kockáztatod. - biccentett Harry és Logan felé, akik főnökük két oldalán foglaltak helyet. A vérfarkasok egy pillanatra feszülten összenéztek.
- Elég! - csattant fel az agresszív vezér és miközben megindult, hörögve folytatta. - Ide a képességeiddel!

Ekkor egyszerre sok dolog történt. Vee végre utat engedett másik énjének és sárgán villogó szemekkel, illetve éles fogakkal és karmokkal hárította Mason támadását. A vöröshajú Harry társa segítségére sietett, Logant pedig kiütötte egy vakítóan erős sugár.
A lány meglepetten konstatálta, hogy a fényhatás Tonytól érkezett, akinek órája egy gyors mozdulattal a Vasember páncél kézfejévé vált. Nem hazudott, nem tartotta magánál az egész ruhát, viszont védtelen sem volt.
A férfi könnyedén kilőtte mindkét srácot, akik egy konténernek csapódtak és fájdalmasan felnyögtek. Tudták, hogy begyógyul a seb, ám jócskán legyengítette ez őket. Mason eközben mit sem törődve társaival, kihasználta, hogy a szőkeség figyelme egy pillanat erejéig lankadt és karmaival végighasított vállán.
Vee fájdalmasan felsikoltott, térde megrogyott és tehetetlenül tűrte, ahogy ősellensége a falhoz nyomta. A sötéthajú vérfarkas felemelte kezét, hogy a lány tarkójára helyezhesse azt és végre beteljesítse tervét.
...A kisutcába bekanyarodó fekete autóval azonban nem számolt.

A következő másodpercben Mason métereket repült hátrébb, Tony pedig - aki előrelátóan félre ugrott a jármű útjából - elégedetten biccentett.
- Szép volt Happy! - hajolt be a lehúzott ablakon, sofőrje pedig rávigyorgott. Nem volt idő azonban csevegésre, ellenségüket néhány törött csontja sem tarthatta vissza: máris megpróbált feltápászkodni vért köpködve.
Tony egy halk káromkodás kíséretében odasietett Veehez és talpra állította.
- Gyerünk Venus, mennünk kell! -nyitotta ki a kocsi hátsó ajtaját és először beültette a nyöszörgő lányt, majd ő is beszállt.
- Mit csináljak Főnök? - markolta meg a kormányt Happy kissé idegesen, miközben az izzó szemű, feléjük közeledő alakot bámulta.
- ÜSDELMEGINT. - hadarta a férfi, barátja pedig készségesen teljesítve a kérést, megindult a Stark Torony felé.

Ahogy beléptek újdonsült lakosztályába, Vee nem tudott teljes mértékben örülni. Úgy képzelte el, hogy majd megérkezik, mindent megcsodál, esetleg még az ágyon is ugrál kicsit.
Véletlenül sem félholtan akart beesni.
Tony leültette a sötétzöld kanapéra, aztán néhány perccel később egy vizes törölközővel tért vissza.
- Egyszer...lenne... egy jó...napom. - zihált a nő és remegő kezét vállára szorította. A párhuzamosan futó négy karmolás -amit Mason karmai okoztak- mély volt és a kulcscsontjától majdnem egészen a lapockájáig húzódott. A fájdalom velejéig hatoló volt és belülről égette minden porcikáját.
- Nem kellett volna kiállnod és hősködnöd Venus, tapasztalatlan vagy még.
A férfi hangja kissé dorgáló volt, de közben érződött, hogy csak azért mondta, mert valahol törődött vele. Eltolta finoman a kezét a sérülésről, s habár tisztában volt a ténnyel, hogy pár órán belül be fog gyógyulni, mégis gondosan odébb húzta a szakadt felsőt és a hideg, vizes anyaggal elkezdte letörölgetni a vért.

Vee arcvonásai kissé kisimultak, ahogy a hűvös kendő a bőréhez ért. A fájdalom elviselhetővé csökkent.
- Az én múltam, az én dolgom is, hogy lerendezzem.. - motyogta neki, mire a másik csak a szemét forgatta.
- A múltad mentálisan fáj, ez még láthatóan elég élénken a jelened. - biccentett a seb felé.
Vee szorosan összepréselte ajkait, tekintete kétségbeesést sugárzott, mikor ránézett.
- Nem kellett volna beszállnod, így csak... feldühödött.
- A kis barátod eleve úgy nézett ki, mint akin egy levél nyugtató sem segítene, nem hiszem, hogy miattam fogják beutalni pszichológushoz a problémájával. - Tony felvonta szemöldökét és tovább folytatta a törölgetést.
- De most megint megteszi! Nem akarom, többet nem. - csattant fel a másik, majd szipogva felhúzta lábait és ép karjával átkarolta térdét.
A férfi keze megállt a mozdulatban és egy percig értetlenül figyelte őt, nem értve a hangulatváltozást. Ekkor hirtelen kiszaladt egy mondat a száján, amit nem gondolt, hogy valaha még ki fog mondani. A pánikrohamok hatására azt hitte azzal, hogy megtörhetetlen falat épít maga és a világ közé megóvja önmagát, ám belül tudta, hogy másfajta célokért kell élnie.

- Ha bajban vagy, segítek, nem kérheted, hogy ne tegyem. - bukott ki a száján és letette a törölközőt. Finoman kisimított egy szőke tincset arcából, aztán leeresztette kezét.
- É-én.. -dadogta Vee és nagyot nyelt, mialatt egy könnycsepp legurult az arcán.- ...félek. A markában vagyok, azt csinál velem amit akar, mindig is így volt. - lassan előtörtek könnyei és halkan szipogva folytatta. - Minden lehetséges módon kihasznált már, érted...? Nem bírom tovább, nem akarom. - suttogta.

Tony csak remélhette, hogy nem az történt vele amire gondolt, ám legbelül tudta, hogy a sejtése helyes. Izmai megfeszültek és egy olyasfajta düh kerítette hatalmába, amivel még nem találkozott eddig. Minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy visszafogja magát és ne bújjon bele a páncélba, majd ölje meg végleg azt a kölyköt.
Vett egy mély levegőt és maga felé fordította finoman az arcát.
- Vee, figyelj rám. - tette ujjait az álla alá. - Itt nem eshet bántódásod, ide nem juthat be. Addig maradsz ameddig szeretnél, nem véletlenül rendeztem be neked ezt a lakosztályt. - mondta komoly hangon. - Képtelen elérni, így a markában sem vagy többé. Most pedig mosd meg az arcod, fürödj meg és pihenj egy kicsit. Péntek, rendelj a szokásosból kérlek!
A végét fennhangon közölte, ugyanakkor viszont utána rögtön visszafordult vendége felé és válaszok után kutatva figyelte arcát.

Vee szóhoz sem jutott. A szavai hatására feloldódott az a görcs a gyomrában, ami évek óta megkeserítette az életét. Úgy érezte végre először rendesen kapott levegőt.
Nagyra nyílt szemekkel nézett rá és könnyei már nem a félelem miatt peregtek le bőrén.
- Sokkal tartozom neked. - nyögte ki végül halkan, egy másodpercre sem törve meg a pillanatot.
- Ne butáskodj Venus. - felelte Tony.
A lány arcán futólag egy halovány mosoly jelent meg, majd amilyen hamar jött, úgy tűnt el.
- Csak Vee. -suttogta.
Tekintete akaratlanul is az ajkaira tévedt. Talán csak az őrült harc volt az oka, vagy a kialakult feszültség, nem tudta pontosan, ám őszintén, nem is izgatta.
A férfi is megérezhetett ebből valamit, mert kezét nem húzta vissza, hüvelykujjával pedig megsimította a lány sima bőrét.
Közel voltak, szinte levegőt sem mertek venni, s talán mindkettejük szíve hevesebben vert a szokásosnál.

- Uram, a pizzarendelése 43 percen belül fog megérkezni. - szólalt meg hirtelen Péntek.
A pillanat pedig véget ért.
Tony nagyot pislogva elhúzódott és megköszörülte torkát.
- Köszönöm Péntek. - kelt fel a kanapéról. - Addig iszom valamit. - motyogta és megindult a konyha felé.
A szőke lány is felpattant és a fürdőhöz sétált kissé zavartan. Fogalma sem volt, mi is történt az előbb köztük.
Egy dologban azonban biztos lehetett.

Biztonságban volt és itt nem érhette semmiféle baj.

A Vasember védelme alatt állt.