A lány levegő után kapott és a félelem máris összerántotta belülről. Felcsendült fejében Mason gonosz nevetése, mintha csupán az emléke képes lett volna előre kárörvendeni.
Vee ijedten fordult férje felé és úgy szorongatta a kezét, hogy bőre kifehéredett a csontok felett.
- A-azt hittem megszabadultatok tőle. Úgy volt, hogy ő... az épület... - dadogta kétségbeesetten, egyre szaporábban lélegezve.
Tony gondterhelten megcsóválta a fejét, s mikor szerelmére pillantott, csupa szomorúságot tükrözött tekintete.
- Mikor leomlott az épület csak Parker volt a közelében, de ő is menekült. Senki nem látta, hogy a kis farkas hogy reagált. - magyarázta. - Azt hittük, a hely ráomlott és matricát csinált belőle, de ezek szerint megszökött. Fürge kis rohadék.

A szőke lány elengedte a kezét és pánikolva a hajába túrt. Járkálni kezdett a nappaliban csípőre tett kezekkel.
- Nem hiszem el, hogy mindent túlél. Beáldozná az egész bandáját, ha azzal megmenthetné saját magát. - morogta idegesen. - Ha ő él, veszélyben vagyok. Ráadásul így küzdeni sem tudok ellene.
Vee megtorpant és végigsimított nagy hasán. Fogalma sem volt, mennyi idejük maradt még a baba érkezéséig, hiszen a farkasgének mindent megkavartak.
Tony lassan felkelt és finoman a lány derekára helyezte egyik kezét.
- Nem is kell. A címünket nem tudja és New York szélén vagyunk. A városban keres téged. Nem fog megtalálni. - biztosította róla feleségét, ám Veet nem győzte meg igazán.
- Nem, keresni fog új tagokat a falkába és ha az egyik olyan nyomkövető, mint Harry volt, akkor nekünk végünk és... és... basszus.
A lány egyre nehezebben kapott levegőt, érezte, hogy akárhogy küzd, az ereje elhagyja. Lassan már kezdett hozzászokni ahhoz, hogy időről időre elgyengül, ám ez olyan váratlanul érintette, hogy megkapaszkodott Tony vállában.
A stressz és a félelem teljesen leterítette, a hívogató sötétséggel szemben pedig képtelen volt tovább helytállni.
Ajkai elnyíltak, lábai feladták és Vee ájultan hullott a férfi karjaiba.

Tony meglepetten tartotta meg a lányt, majd óvatosan a kanapéra fektette. Betakarta a barna pokróccal és finoman megsimította arcát.
Aggódott érte. Borzasztóan.
Az, hogy gyermeket várt, eleve rengeteget kivett belőle, ám az utóbbi időben rosszabbodott a dolog: amint egy erősebb hatás érte, szinte rögtön elájult. Féltette a lány épségét - hiszen nem sejthette egyikük sem, bírni fogja -e a továbbiakban is, avagy nem. Minden alkalommal végigfutott fején a gondolat, hogy bár ne lett volna vele olyan goromba az elején. Több időt tölthettek volna együtt.

- Uram, Steve Rogers áll az ajtóban. - szólalt meg hirtelen Péntek, mire a férfi felsóhajtott. Mióta a lány visszaköltözött, Steve minden hétfőn benézett hozzá. Tony csupán azért viselte el a jelenlétét, mert az kedvesét boldoggá tette.
- Engedd be, mielőtt még dörömbölni kezd az ajtón.. - morogta, miközben a konyhába indult. Három poharat vett elő, mindbe jégkockát tett, majd kettőt felöntött egy kevés whiskyvel. A harmadikba csupán multivitaminos gyümölcslevet töltött.

A nappaliba beérve letette a poharakat az asztalra és figyelmen kívül hagyta Steve jelenlétét.
- Visszajöhetek később, amikor már nem alszik. - szólalt meg. Egy sötétkék inget viselt, kezeit pedig a zsebébe süllyesztette.
- Nem alszik, elájult. - közölte a másik, nagyot kortyolva poharából.
- Hogy mi? Mi történt?
Steve vonásai egy döbbent fintorba torzultak, mely végül egy aggodalmas és egyben gyanakodó arckifejezéssé vált. Nem tudta mire vélni az esetet, neki egy szót sem mesélt Vee az eszméletvesztésekről.

Tony a pohárban lévő italt figyelte, arcáról pedig semmilyen érzelem nem volt leolvasható. Igyekezett erős maradni és fenntartani a látszatot, miszerint képes volt kezelni a helyzetet.
- Érzékenyebben reagál a dolgokra, mint a sima emberek, a farkasgének nem igazán segítenek ezen a téren. - mondta végül kimérten.
A lány ezalatt lassan kinyitotta szemeit és hunyorogva próbált környezetére fókuszálni. Iszonyúan hasogatott a feje és még mindig bizonytalannak érezte magát.
Steve rögtön odalépett hozzá és segített neki felülni.
- Szia kölyök. Hogy vagy? - guggolt le mellé.
- Pazarul. - nyögte ki Vee és megdörzsölte arcát. - Így érezheti magát a zokni a mosógépben.
Tony arcára egy halovány mosoly kúszott és átnyújtotta neki a gyümölcsleves poharat.

A jó hangulat azonban nem tartott sokáig, Steve ugyanis kiegyenesedett és maga előtt összefont karokkal meredt a férfire.
- Azt mondtad vigyázol rá. Megfogadtad.
Tony amolyan "ezt te sem gondolhatod komolyan" arcot vágott.
- Vigyázok rá és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy minél jobb környezetben legyen és minimálisra csökkentsük a veszélyeket. Talán az én hibám, hogy vérfarkas? - vonta fel szemöldökét.
- Nem, de felteszem a gyerekhez sok közöd van és jelen pillanatban az árt neki a legtöbbet. - felelte kemény hangon a másik.
- Fejezzétek be...!

Habár Vee erőtlenül szólalt meg, látszott rajta, mennyire rosszul érinti a veszekedés. Egyikőjüknek sem volt joga bántani a másikat, főleg nem miatta.
Ám a két férfi úgy tűnt, meg sem hallotta a lány kérését.
- Többször megmentettem, amíg te, a nagy barátja, sehol nem voltál! Mit is kapott tőled? Néhány smst. Biztos rendkívül hasznos volt, amikor épp fel akarták tépni a torkát egy sikátorban. - Tony megfeszítette állkapcsát és közelebb lépett hozzá. - Vagy mondok jobbat! Te Csipkerózsikát megszégyenítően szunyókáltál, én pedig felépítettem egy világot a Stark Vállalattal. És lám, részben ezt is arra használtam, hogy neki jobb legyen. Gondolkozz Rogers! - nyomta meg a szavakat, majd megveregette a férfi vállát és elsétált mellette a poharához. - Hagyok rá időt, semmi nem megy könnyen, ha először csináljuk.

Steve idegesen fordult utána és habár tisztában volt azzal, hogy egy baba a legnagyobb öröm lehet nekik az életükben, csak azt látta maga előtt, hogy végül majd ez veszi el a lányt tőlük.
- Nem én akartam a jégbe fagyni. Azt a világot mentettem meg, amiben te felnőttél.
- Óh tényleg? Nem hallottam ezt a történetet, csak úgy... ezerszer. Minden egyes alkalommal, mikor csalódást okoztam az apámnak.
- Fejezzétek be. Elég legyen...! - próbált közben érvényesülni a szőkeség is, ám mintha láthatatlan lett volna a számukra.
Steve csupán egy horkantással felelt a másiknak és csípőre tette kezeit.
- Egyre jobban gyengül és már ájuldozik. Te pedig itt állsz, kortyolgatod a drága italokat és végignézeted velem páholyból, ahogy meghal.
- NEM TUDOM MIHEZ KEZDJEK! - csattant fel hirtelen Tony. - Tessék, jól esett?! Végre valami, amit Tony Stark nem tud. Nem értek hozzá, nem tudom mit kell csinálni, pont ugyanannyi tudással rendelkezem a vérfarkasok terén, mint te!

- Azt mondtam elég! - kiáltott fel a lány. Kezében remegett a pohár, s úgy szorította, hogy az lassan repedezni kezdett.
Mindenki elhallgatott. Tonynak ekkor tűnt fel, hogy nála jobban már csak felesége remegett a kétségbeeséstől. Szinte kézzel tapinthatóvá vált a feszültség a helyiségben. Vee letette a poharat és könnyektől csillogó szemekkel pillantott fel rájuk.
- Te túldramatizálod... - mutatott a szőke férfira. - ...Te pedig kiprovokálod. - A lány Tony felé fordult, aztán megrázta fejét. - Elég legyen, nem bírom tovább ezt hallgatni, értitek? Most van a legjobban szükségem rátok és ti egymást tépitek szét!
Újfent csend telepedett rájuk, amelyet egy darabig egyikük sem tört meg. Mindannyian magukban rágták át a történteket, a gondolatok pedig egymást követték.

Végül Steve közelebb lépett és nyomott egy puszit a lány homlokára.
- Sajnálom. Csak féltelek Vee.
- Tudom. - suttogta az és feljebb húzta magán a barna takarót.
- Magatokra hagylak titeket. - felelte a másik, majd vegyes érzésekkel biccentett Tonynak. Gyors mozdulattal felvette kabátját és elsietett.

A lány megdörzsölte arcát, aztán kinyújtotta kezét Tony felé és maga mellé húzta a sárga kanapéra. Most, hogy végre lenyugodtak a kedélyek, nem haragudott egyikükre sem - volt elég baja enélkül is.

- Furdal a lelkiismeret, hogy az elején olyan rosszul bántam veled, mikor még semmi nem volt köztünk. - szólalt meg váratlanul a férfi. A szőke tincsekkel kezdett játszadozni; az ujja köré csavart néhányat, majd hagyta, hogy maguktól visszahulljanak a lány vállára.
Lassan magához ölelte és úgy folytatta.
- Nem érdemelted meg Venus.
- Ugyan. - mosolyodott el fáradtan. - Csak furcsa belegondolni, hogy hova jutottunk el. Ha néhány éve valaki azt mondta volna, hogy én leszek Tony Stark felesége és közös gyerekünk lesz, szerintem beutaltam volna a legközelebbi elmegyógyintézetbe.

Egy darabig még halkan beszélgettek semmiségekről, hogy Vee teljesen megnyugodjon, aztán felkelt a férfi a kanapéról és a fürdőszoba felé vette az irányt. Vizet kezdett ereszteni a kádba, hogy még inkább elkényeztesse kedvesét. A kedvenc levendulás fürdősójából tett bele és már épp azon kezdett gondolkodni, hogyan dobja fel még inkább a dolgot, mikor Vee megköszörülte a torkát az ajtóban állva.
- Tony?
- Hm?
- Van egy kis gond.
- Itt is, nem találom azt a sípoló gumikacsát, aminek olyan vicces hangja van.
- Tony! - szólt rá keményebb hangon a lány.
- Tessék?
- Azt hiszem szülni fogok.
- Hát egyszer biztos. - pakolászott tovább.
- Úgy értem most, te idióta!

A férfi azonnal odakapta a fejét és elnyílt ajkakkal meredt rá. Hirtelen nem tudta eldönteni viccel -e, vagy sem, de mivel Vee nem nevetett fel, be kellett látnia, hogy ez nem csupán egy poén volt.

Tony nagyot nyelt és lassan felemelve kezét, mindössze néhány szót bírt kinyögni.

- ....Pedig megtaláltam a gumikacsát.