Ritkán történt olyan, mint abban a pillanatban, mikor a lány kiejtette az utolsó szót:

Tony Stark nem tudott mit mondani.

Döbbenten meredt a szőkeségre, pulzusa az egekbe ugrott és csak az asztallap szélét szorongatta, annyira, hogy szinte kifehéredtek ujjai.

A menyasszonya gyermeket várt. El sem akarta hinni.
- Beszarás. - bukott ki belőle, de mást nem tett hozzá egy jó darabig.
- Király, lefagyott. Hogy kell téged újraindítani? - tette csípőre kezeit a lány, hiszen már percek óta nem kapott egyéb reakciót a hírre.
- Az...az enyém? - bökte ki végül Tony, mire a másik nagyot pislogott.
- Nem, Happyvel nagyon összemelegedtünk, amíg te megbeszélésekre jártál.
- ....Tessék?
- Persze, hogy a tiéd, te idióta! - szűrte a fogai közt Vee és idegesen összefonta maga előtt karjait. - Ki másé lenne?

Tonyból kiszakadt egy halk nevetés és hitetlenkedve megcsóválta fejét. Lassan ellökte magát az asztaltól és közelebb lépve magához ölelte a lányt. Kicsit bekönnyesedtek szemei, így behunyta azokat, miközben megállíthatatlanul vigyorgott.
- Babánk lesz! - motyogta boldogan és belepuszilt a hajába. Kicsit el is emelte a földtől, majd letette és két keze közé fogva arcát, hosszan megcsókolta.
Vee meglepetten fogadta a kitörő lelkesedést: arra számított, hogy a férfi kiakad és időt kér tőle, hogy gondolkodjon.
Lehunyta szemeit és finoman megsimította arcát, ahogy viszonozta a csókot.

- Akkor... örülsz neki? - Vee óvatosan tette fel a kérdést, mint aki egyszerre több dologtól is retteg ezzel kapcsolatban.
- Hülyéskedsz? Venus, ez csodálatos. - lelkendezett a másik és összekulcsolta ujjaikat. - Sosem gondoltam volna, hogy megállapodom és gyerekem lesz, de te...
- Megváltoztattam mindent? - vágott közbe a lány.
Tony elhúzta száját és vállat vont.
- ...Én azt akartam mondani, hogy felrúgtad a terveimet, de a tied se hangzik rosszul.
Vee felnevetett és homlokát az övének döntötte.
- Nem tudom melyik a rosszabb, hogy ha belőled lesz kettő, vagy ha belőlem.
A férfi a derekára csúsztatta kezét, aztán meggondolva magát, inkább a hasát simította meg.
- Te makacs vagy és heves, ráadásul folyton kiakasztasz.
- Te meg egoista és önfejű, és mindig a hátam mögött szervezkedsz.
- Micsoda páros. - vigyorgott rá Tony, a lány pedig csak a fejét rázta.
- És micsoda őrültség gyereket vállalni.
- Csináltam már nagyobb hülyeséget is.
Vee elfintorodott és az orrát ráncolva nézett fel rá.
- Hülyeséget. Kedves. Ez legyen talán a középső neve.

A férfi bocsánatkérően mosolygott rá és leült egy székbe. Az ölébe húzta a lányt, aki átkarolta nyakát. Tonynak nem kellett sok, hogy feltűnjön: barátnője nem olyan boldog, mint ő.
Összeráncolt homlokkal fürkészte arcát és értetlenül szólalt meg.
- Venus, mi a baj? Azt hittem örülsz, hogy nem haldokolsz, ez egész jó hírnek tűnik.
A lány beharapta ajkát és füle mögé tűrt egy szőke tincset, mielőtt válaszra nyitotta volna száját.
- Én, én csak... -kezdte lassan. - ...Nem tartom jó ötletnek, hogy belőlem anya legyen. Úgy értem, te pontosan tudod, hogy sokszor mennyire összezuhanok és egy gyerek nevelése közben ez nem elfogadható.
A férfi megrázta fejét, majd végigfuttatta ujjait derekán, nyugtatóan cirógatva azt.
- Drágám, nagyszerű anya lesz belőled, ne viccelj. Mellettem pedig amúgy is jobbnak fogsz tűnni, főleg mikor leejtem.
Vee halkan elnevette magát, ám az aggodalmát továbbra sem tudta félre tenni. A férfi felsóhajtott és igyekezett valami megnyugtatót mondani menyasszonyának.
- Mason miatt meg ne aggódj. Csak egy dühkezelési problémákkal rendelkező kiskutya, majd elaltatják. - mosolygott rá, mire a másik felszisszent.
- Ne becsüld alá, egyszer már megölt engem.
A férfi nagyot pislogott.
- De csak mert épp nem figyeltem.

Ekkor váratlanul Péntek szólalt meg.
- Uram, videóüzenet érkezett a Stark Központi Szerverre, magának címezve.
Tony összeráncolta homlokát és mindketten felkeltek a székből. Előhívta a hologrammos panelt és komoly hangon szólalt meg.
- Mutasd!
A képernyőn egy ismeretlen férfi jelent meg, arcán pedig aggodalom tükröződött.
Homlokán egy hatalmas karmolás nyoma éktelenkedett, melyből apró vércsíkok indultak felfedezőútra, követve csontjainak vonalát.
- Állítsd meg! Vee, tudod ki ez? - fordult a lány felé, miközben karba tette kezeit.
A szőkeség a kimerevített képre meredt és nagyot nyelt.
- Ő Harry. Egyszer találkoztál vele. - kezdte rezignált hangon. - Mikor elraboltak és Nattel érted mentünk... Mikor még bíztunk Loganben... - sóhajtott fel. - Meg akart állítani, de egy vezetékhez bilincseltem és nem öltem meg. Azt mondtam, emiatt tartozik nekem.
Tonynak felsejlett valami homályos kép emlékezetében arról, hogy barátnője kiütött egy nála kétszer nagyobb fickót a mentőakció során.
- Akkor nézzük meg, mit akar. - A férfi rányomott a képernyőre, a videó pedig elindult.

- Vee, nincs sok időm beszélni. - pillantott oldalra és hadarva folytatta. - Mason megbízott azzal, hogy vezessem el hozzád, de délre irányítottam. Eddig hitt nekem, de nem tudom még meddig fog. Az elmúlt hónapokban utánad kutatott és falkákkal csapott össze, hogy beszervezze őket a seregébe. Annyira őrjöngött, hogy nem vált Alfává Stark miatt, hogy mészárlást tartott a csónakházas harc túlélői között. - Harry megrázta fejét, szinte kirázta a hideg, ahogy visszagondolt arra a napra. - Azt hiszi hozzád vezetem, de csak idő kérdése, hogy rájöjjön: csak elterelem tőled. Ha összegyűjt elég farkast, újra támadni fog, úgyhogy menj, menekülj el, vagy szedd össze a Bosszúállókat! Csinálj valamit, mert legközelebb le fog nyomni.
A háttérben üvöltözés és morgás zaja keveredett, Harry pedig halkan káromkodott egyet. Még egyszer a kamerába nézett és nagyot nyelt.
- Most már nem tartozom neked. Sok szerencsét!
A felvétel pedig megszakadt.

Vee szíve a torkában dobogott és rémülten belekapaszkodott a férfi karjába. Erős szédülés kapta el és úgy érezte, egy jeges kéz szorongatja belülről.
- Úristen... Még mindig célpont vagyok. - suttogta és lerogyott egy székbe.
Tony megfeszített állkapoccsal, érzelemmentesen meredt a képernyőre, majd a lányhoz fordult.
- Kitalálunk valamit, nem hagyom, hogy bántson téged. - Ismét a hologramm felé pillantott, aztán eszébe jutott a baba-dolog. Halkan helyesbített.
- ...Titeket.

Az elkövetkezendő napokban Tony lekért minden információt és kamerafelvételt, aminek köze lehetett a pszichopata szörnyhöz. Telefonált Natashaval, Rhodeyval és különböző biztonsági intézkedéseket hozott a lány védelmének érdekében.
Vee közben maga is döntésre jutott. A legutóbbi hangüzenete után a férfi - akivel smsben tartotta a kapcsolatot - visszahívta. Megbeszélték a találkozó időpontját, így Veenek már csak egy feladata maradt: finoman közölnie kellett vőlegényével a dolgot.
A férfi azonban elfoglalt volt, folyamatosan szervezkedett és szinte meg sem hallotta, mikor a lány közölte, hogy vendégük lesz.

Ahogy a csengő megszólalt, Vee szíve majd' kiugrott a helyéről. Elérkezett a pillanat: be kellett avatnia Tonyt múltja egy igen fontos részletébe. Az ajtóhoz rohant és szélesre tárta azt.
- Istenem, de jó, hogy itt vagy! - ugrott a nyakába a lány és belefúrta arcát vállába.
- Én is örülök, hogy látlak, a frászt hoztad rám azzal az üzenettel. - ráncolta a szemöldökét a férfi és gyengéden átkarolta a másikat. - Stark hogy fogadta a hírt?
Vee beharapta ajkát és miközben behívta a nappaliba, óvatosan fogalmazva felelt.
- Nem mondtam el. Sem azt, hogy meghívtalak. - húzta el a száját és könyörgően tekintett rá. - Ígérem, mindent elmesélek neki, ha szükséges lesz, de te is tudod, hogy ez nem a megfelelő pillanat.
A férfinek nem tetszett, amit hallott, ám esze ágában sem volt keresztül húzni a szőkeség számításait. Az ablakhoz sétált és kibámult a tengerre.
- Szóval arra kérsz, hogy hazudjak? - kérdezte komoran.
- Csak egy kicsit. Kérlek, most...most nehéz helyzetbe kerültünk és szükségem van rád, több szempontból is. - Vee kérlelően nézett vendégére, aki a fejét csóválta.
- Az igazság utat fog törni Vee.
- Tudom! Tudom. - bólogatott a lány, majd felsóhajtott. - Nem kérném, ha lenne másik megoldás.

Egy pár percig csend ereszkedett rájuk, aztán a férfi biccentett. Vee megkönnyebbülten kifújta a levegőt és lement Tony laborjába.
Leendő férje épp egy biztonsági rendszer javítását futtatta végig Péntekkel, amit a régi Bosszúállók épületébe helyezett volna el a felújítás során.
A lány lesétált a lépcsőn hozzá, beütötte a kódot, majd megállt mögötte és állát a vállára helyezte.
- Ugye azért pihensz is néha? - kérdezte és úgy pillantott fel rá, mint egy anya, aki felelősségre vonja épp a fiát.
- Nagy ritkán, sok dolgom van. Szeretnél valamit? - hümmögött a férfi, de csak félig figyelt rá, tekintete a képernyőn felbukkanó adatokra tapadt. - De ugye te is? Neked most nem kell senkit körbeugrálnod, másoknak kell téged.
Vee egy mosollyal fogadta az aggodalmat, de aztán elé lépett és beletúrt zavartan szőke hajába.
- Hát tudod....egy kicsit mégis pattogtam. Szervezkedtem. - húzta el száját, mint egy gyerek, aki pontosan tudja hogy rossz fát tett a tűzre.

Tony keze megállt a mozdulatban és felé fordult.
- Mit csináltál? - kérdezte gyanakodva, mire a másik zavartan mosolyogva nézett rá.
- Semmi rosszat... De mielőtt felmész a nappaliba, ígérd meg hogy adsz neki egy esélyt!
A férfi arca elsötétült, hirtelen túl sok lehetőség ugrott fel előtte és egyik rosszabb volt, mint a másik. Azonnal elindult felfelé feszülten, komor arccal, Vee pedig gyorsan követte és nem maradt le tőle. Talán ő volt az egyetlen ember, aki képes lett volna megakadályozni, hogy verekedés alakuljon ki a nappaliban.
- Nem ígérhetek semmit. - morogta közben a férfi.

Ahogy felért és meglátta őt az ablaknál ácsorogni zsebre tett kezekkel, kicsúszott a száján egy halk káromkodás.
A férfi lassan megfordult, arcán pedig egy félmosoly díszelgett.
- Tony. - biccentett és közelebb sétált. Kézfogásra nyújtotta kezét, de a másik csak némán bámulta.
- Venus? - szólította meg végül Tony a lányt, ám tekintetét nem vette le a vele szemben állóról.
- Tessék?
- Mit keres Steve Rogers a nappalinkban?