- Stark, te aztán tudsz időzíteni.
- Sokan mondták már.
Vee megtörölte könnyes arcát és szipogva meredt a gyűrűre. Még kislányként rengetegszer álmodozott arról, hogy egyszer férjhez megy, ám ahogy a sorsa rosszra fordult és belépett Mason az életébe, minden elképzelése szertefoszlott. Nem várta, hogy egyszer megjelenik majd egy Tony kaliberű férfi és itt fog térdelni előtte Ausztrália homokos partján, a világ legszebb gyűrűjét feltartva.
Őrület volt az egész és mégis a legkellemesebb fordulat, ami csak történhetett vele.

Szíve majd' kiugrott a helyéről és legszívesebben azonnal felvisított volna, hogy "Viccelsz? IGEN!", ám egy másik gondolat is szöget ütött a fejében.
A férfi kimondta korábban, hogy nem neki való a párkapcsolat, s ezután mégis ilyen döntésre jutott: ráadásul egy természetfeletti, veszélyes lénnyel készült lepaktálni. A lánynak pedig esze ágában sem volt ezt hagyni.
- Tényleg ezt akarod? Elvenni egy szörnyeteget? - kérdezte halkan és beharapta halvány rózsaszínre festett ajkát.
Tony válaszul értetlenül meredt rá.
- Fogalmam sincs miről beszélsz, egy kotnyeles kislányt akarok épp elvenni.

Vee elnyomta mosolyát és megcsóválta fejét.
- De nem lesz egy hosszú életű házasság. - emlékeztette a még mindig térdelő férfit. - Mindketten tudjuk, hogy haldoklom, és hát...tudod... - köszörülte meg a torkát. - Döglött lónak minek abrak?

Tony egy lesújtó pillantással jutalmazta a megjegyzést és színpadiasan felsóhajtott.
- Nagyon szellemes Venus. Egy sima "nem" is megteszi, de akkor gyorsan, mert tudod kezd beállni a derekam és a homok is kicsit vizes, ráadásul ez a kedvenc nadrágom és épp kitérdelem...
- Igen. - szakította félbe hirtelen a lány és halkan nevetve húzta fel a földről. - A válaszom igen. Hozzád megyek.

Egy széles vigyor terült szét a férfi arcán és boldogan megcsókolta Veet.
A mozdulataiban benne volt minden: a nevetések, a dráma, a fájdalom, s az összes apróság, amelyet együtt megéltek.
A szőke lány felszabadultan viszonozta, miközben átkarolta a másik nyakát.
Régen azt hitte, hogy számára semmit sem tartogat a jövő, s most Tony Stark menyasszonya lett.
Miután szétváltak ajkaik, ismét előkerült a kicsi, kék, bársonyos dobozka. A férfi kivette az apró, gyönyörű gyűrűt a helyéről és Vee ujjára húzta.
Tökéletesen passzolt.

Vee felemelte kezét és megcsodálta az ékszert. Egyszerű, vékony aranykarika volt, a tetején pedig egy szinte szikrázó, kék kő állt. Hasonló fényben csillogott, mint az ARK reaktor, ez pedig még különlegesebbé tette.
A lány szemeibe ismét mintha könnyek szoktak volna és felpillantott újdonsült vőlegényére.
-Hihetetlen, hogy elszúrtad a lánykérést egy veszekedéssel. - bukott ki belőle, mire a másik csak a szemét forgatta.
- Ez nem kudarc volt, Venus. Újraértelmezett cél. - helyesbített, de egy félmosoly bújkált arcán. - Technikailag pedig te rontottad el a kíváncsiskodással. Ha nyugton maradsz, minden a terv szerint haladhatott volna, de neked bele kellett ütnöd az orrodat.
A lány csak a fejét csóvalta, miközben ujjaikat egybe fűzte.
- Szeretlek, te bolond.
A férfi elvigyorodott büszkén.
- Tudom. - Válasza hallatán Vee gyengéden megütötte mellkasát. - Akarom mondani, én is szeretlek Venus.
- Csak Vee.

Az este további részét a nyaralóban töltötték, s megünnepelték az eljegyzést. Végül a lány rávette, hogy menjenek ki úszni. Hamar átöltözött az új Vasember-témájú bikinijébe, majd a kihalt strand felé vették az irányt az éjszaka közepén.
A part felől fújó hűvös szél belekapott a lány szőke hajába, ahogy a sötét óceán felé közeledtek. Tony mosollyal az arcán figyelte leendő feleségét, aki egy gyermek lelkesedésével ugrándozott a vízhez.
Amint beleérintette lábujját, libabőr futott végig rajta. A sós illat, a Hold baljós fénye és a hűvös óceán egy pillanat erejéig rossz érzést keltett a lányban, ám hirtelen két meleg kéz simult derekára és húzta magához közel.
Vee azonnal elmosolyodott, s habár a férfi mellkasában lévő reaktor hidegen érintette halovány bőrét, hozzásimult Tony testéhez. Kissé hátra hajtotta fejét és kezeit az övére helyezte.
 A férfi lágy csókot lehelt arcára és élvezettel nézte, milyen hatást vált ki belőle. A hullámok, mint apró hűvös nyelvecskék nyaldosták bokájukat, de ketten már nem érezték többé ridegnek az őket körülvevő messzeséget.

Vee hirtelen megfordult és csuklójánál fogva kezdte beljebb húzni. Percekkel később már a mellkasig érő vízben álltak, Tony pedig ismét magához vonta menyasszonyát.
- Tönkre tett Ms. Borsten. - szólalt meg aztán tettetett komolysággal, mire a másik csilingelő hangon felnevetett.
- Hogy én? Mégis mivel?
- Teljesen elcsavarta a fejemet.
Vee elvigyorodott.
- Óh, ez megbocsáthatatlan.
- Találunk módot a kiengesztelésre. - hümmögött Tony, a lány pedig átkarolta nyakát és a sötét, nedves tincsekkel kezdett játszadozni.
- Gondoltam, hogy vannak ötletei.
- Persze Ms. Borsten, hiszen zseni vagyok.
- Tony?
- Hm?
A lány elmosolyodott és mélyen szemébe nézve szólalt meg.
- Hamarosan már nem Borsten leszek, hanem Stark.
Tony számára pedig ez jobban csengett, mint bármi más a világon.

Visszatérve a nyaralóba, hamar száraz ruhába bújtak. A férfi éppen két italt kevert a pultnál, míg Vee a szőke hajzuhatagot törölgette.
- Drágám? - nyújtotta felé Tony az egyik poharat.
- Köszönöm. - vette át mosolyogva a másik, majd koccintottak.

Itt kezdődött a probléma.
 
Egyetlen korty után Vee nagy szemeket meresztve levegő után kapott. Az italt letette az asztalra és megtámaszkodott a bútor szélében.
- Úristen... - nyöszörögte, vonásai pedig fájdalmasan eltorzultak.
- Venus! - fogta meg a karját a férfi es aggodalmasan figyelte kedvesét. - Ennyire erős? Alig van benne egy kis fehérbor.
- Nem tudom mi van velem. - nézett rá kétségbeesetten.
A fájdalom a hasa felől indult meg, felkúszott egészen a mellkasáig és olyan érzése támadt, mintha valaki fojtogatta volna. A kín gyors hullámokban érkezett, neki pedig könnyek gyűltek a szemébe.
- Basszus. - motyogta, miközben egy szédülés újult erővel terítette le.
Tony azonnal elkapta és könnyedén megtartotta a lány súlyát. Pulzusa az egekbe ugrott és félelemmel telve fürkészte barátnője arcát.
- Hé, minden rendben lesz, nyugodj meg! - hadarta gyorsan és leültette a kanapéra. - Mondd, hogyan segítsek!

Vee a férfi vállába temette arcát, miközben könnyek áztatták azt.
Próbált egyenletesen levegőt venni, de érezte, hogy ezúttal képtelen visszatartani a másik énjét.
Szemei átváltottak sárgára, karmai és tépőfogai megjelentek. Az indokolatlan düh, az inger, hogy tomboljon szinte leküzdhetetlenné vált, így hirtelen hátrébb húzódott Tonytól és zihálva vette a levegőt.
- A táskám.... első zseb... - hörögte nagy nehezen, mire a férfi azonnal felpattant és a bőröndhöz sietett. Kinyitotta és a sok ruha és egyéb mellett meglátott egy ezüstbilincset.
Nagy szemeket meresztett, de tudta, hogy nem volt idő kérdésekre. A lány csuklójára kattintotta a kis szerkezetet, majd gondterhelten nézte végig, ahogy a vérfarkas jegyek lassan eltűntek. Külseje normálissá vált, a késztetés pedig - hogy bántson valakit - rögtön csillapodott.
Újra emberi volt.

Vee zihálva hunyta le szemeit, homlokán izzadtság gyöngyözött. Úgy tűnt - habár a bilincs vörös sávot hagyott kezein, ahol csak hozzá ért - a fiatal nő kissé megkönnyebbült.
A mellette ülő férfi csendben méregette, aztán megszólalt.
- Rengeteg kérdésem van Venus, de mindenekelőtt azt mondd meg, hogy miért hoztál bilincset a nyaralásunkra? - Tony pislogott egyet, majd folytatta. - Persze van ötletem, ami mindkettőnknek tetszene, de gondolom, nem az volt az eredeti cél.
A szőkeség fáradtan, levegő után kapkodva fordult felé.
- Elővigyázatosság. - sóhajtotta. - Az ezüst éget és így segít koncentrálni. Vészhelyzet esetére hoztam, mint ez.
A férfi felvonta mindkét szemöldökét és értetlenül figyelte.
- És beavatnál abba, hogy mi is volt ez?
- Nem tudom. - felelte őszintén a másik. - Máskor semmi bajom az alkoholtól, de most...mintha belülről égetett volna. - Vee hátratűrte megbilincselt kezeivel szőke haját. - Pokoli volt és nem bírtam arra fókuszálni, hogy ember maradjak.

Tony szomorúan pillantott rá, s gyűlölte, hogy a lánynál újabb tünetek buktak csak elő, ahelyett, hogy a régiek szívódtak volna fel. Akármit is tett vele Mason, úgy tűnt a hatása egyre erősebb.
- Jól van, szóval az alkohol kilőve. - bólintott és megdörzsölve arcát, a csuklói felé sandított. - Levehetem?
Vee biccentett és hagyta, hogy a férfi a bilincs zárjával kezdjen ügyködni.

Ekkor egy hang harsant fel a nyaraló ajtaja előtt.
- Mr. Stark, meghoztam a rendelt vacsorát és a... - sétált be egy fiatal futár a megbeszéltek szerint, de ahogy meglátta a jelenetet, elakadt a mondatban. - Óh. Elnézést. - nyögte.
Tony egy pillanat erejéig nem értette mi olyan meglepő, ám jobban belegondolva, elég furcsán festett a helyzet.

A kanapén ülve épp egy bilincset igazgatott újdonsült menyasszonya kezén.
Kínos.

- Elhiszi, ha azt mondom, hogy ez nem az aminek látszik? - kérdezte a férfi, mire a futár letette a vacsorát és védekezően maga elé emelte kezeit.
- Én nem ítélkezem Uram! - hadarta, s a következő pillanatban már le is lépett.

A történtek ellenére, Vee ajkai halovány mosolyra görbültek és fáradtan felnevetett.
- Ezt soha nem mosod le magadról.
- Pompás, alig várom, hogy címlapon legyünk. - A férfi megforgatta szemeit, nem igazán érdekelte ilyesmi.
Sokkal inkább az ő Doktor Szöszijének állapota aggasztotta.
- Venus, ez nem mehet így tovább.
- Mit akarsz tenni? - kérdezte a szemöldökét ráncolva a másik, de a férfi fejben már teljesen máshol járt.
Elővarázsolta a hologrammos paneleket és rögtön belevetette magát az ügybe.

- Tony, te nem tudod leállítani. Mit művelsz? - nyomta meg a szavakat a lány.
Vőlegénye azonban mindössze egy magabiztos pillantást küldött felé és néhány szót ejtett ki száján.

- Találok egy megmentőt.