- Naa, hogy tetszik?
- Venus Elisabeth Borsten, ki vagy rúgva.

A lány csak felnevetett a megjegyzésen és továbbra is büszke vigyorral nézett rá.
Néhány nappal korábban Tony kijelentette, hogy a hétvégén elutaznak és csomagoljon fürdőruhát is, mire Veetől egy értetlen pillantás volt jutalma.
"Szerinted van nekem olyanom? Két falka eltiprása közt valahogy sosem jutott idő strandolásra." - felelte, majd elkezdett keresgélni a neten.
Mivel nem tudhatták Mason merre járt és mit tervezett, nem sokszor hagyta el a házat. A vásárlásokat általában egy laptopon végezte, amit Tony nem ellenőrzött.

Ezért is érte olyan váratlanul, mikor barátnője kilibbent elé a nappaliba egy Amerika Kapitányos törölközőbe csavarva.

- Ugyan már, szerintem király. - vigyorgott rá Vee, s még mielőtt a férfi kiakadhatott volna, félredobta a könnyed anyagot. - Most jobb?
Ahogy a törölköző lekerült, láthatóvá vált a vadiúj, kétrészes fürdőruhája. A piros bikini tökéletesen passzolt a lány testére, oldalt a csípőjénél pedig ott virított egy apró Vasember-maszk rajza.
Annak ellenére, hogy a hasán végigfutó heg kissé belerontott az összképbe, Tony arcára elégedett vigyor kúszott.
- Ms. Borsten, megvan az új munkaruhája.
Vee elfintorodott és összefonta maga előtt a karjait.
- Óh hogyne, ha szeretné, hogy az egész Stark Torony engem bámuljon...
- Felejtsük el, maga csak az enyém. - vágott közbe a férfi és odasétált hozzá.

Derekára csúsztatta a kezét és kifürkészhetetlen arckifejezéssel nézett rá. A lány vonásai kisimultak és inkább izgatottság lett úrrá rajta.
- Mikor mondod végre el, hova megyünk?
- Ha odaértünk, bár akkor már elég egyértelmű lesz.
- De tudni akarom! - erősködött a másik és egy pillanatra könyörgő kiskutyára hajazó szemeket meresztett.
Ahogy ilyen közel álltak egymáshoz, Vee látta, milyen fáradt a férfi. Feltűntek neki a sötétebb foltok szemei alatt, amik az alváshiányról árulkodtak; s máris nem az utazás foglalkoztatta.
- Hé, minden oké? - tette kezét lágyan az arcára és aggódva vizsgálgatta.
- Hát persze.
- Akkor miért nem alszol eleget?
- Dolgoznom kell Venus.

A lány összeráncolta homlokát; tudta, hogy kérdezősködéssel nem fog választ kapni. Hátrébb lépett és miközben a törülközőt kezdte hajtogatni, fennhangon szólalt meg.
- Péntek, miken dolgozott mostanában Mr. Stark?
-Számos projekttel foglalkozott az elmúlt 72 órában, többek között a Medúza-tervvel és az Ön állapotának javításáva....
- Némít! - kiáltott fel rémülten Tony.
Péntek elhallgatott, de a lényeg már elhangzott. Vee felemelte mindkét szemöldökét és meglepetten fordult a férfi felé.
- Te próbálsz megmenteni.
Tony csendben bólintott és megdörzsölte arcát.
- Nem kérheted, hogy ne tegyem. - felelte halkan.
Barátnője arcára szomorúság ült ki és lassan közelebb lépett hozzá. Megsimította a karját nyugtatólag.
- Nem a te hibád volt. Vakon megbíztam Loganben. Csak magamnak köszönhetem az egészet. - sóhajtotta, mire a másik fájdalmas tekintettel nézett rá.
- De nekem kell nélküled élnem.

Csend telepedett rájuk és a légkör nyomasztóvá vált. Az utazás okozta lendület elillant, s csak ők ketten maradtak abban az óriási házban a bizonytalan jövő súlya alatt megtörve.
- És mi az a Medúza-terv? - köszörülte meg a torkát a lány. Igyekezett valami vidámabb téma felé terelni a beszélgetést, ráadásul kíváncsívá tette a különös elnevezés.
Tony halvány mosolyt erőltetett magára.
- Általában értékelem azt a fenenagy kíváncsiságod, de ez titok.
- És mikor tudom meg?
- Nemsokára. Összepakoltál már? A repülő körülbelül két óra múlva száll fel, habár magángép, úgyhogy megvár. - vont vállat.
- A világért se váratnám meg Mr. Stark. Lábujjhegyre állva csókolta meg Vee, miközben finoman hajába túrt. Szinte reagálni sem volt ideje a férfinak, a szőkeség már el is tűnt a hálószobában. Könnyebb volt ezzel foglalkozni egyelőre, mint a hatalmas problémájukkal.

Nem sokkal később már a repülőn ültek. Tony felszállás előtt még telefonált egyet, majd hátra vonultak a kocsi mögé és Happyvel tárgyaltak valamiről fojtott hangon. A testőr bólintott és Veehez lépve felterelgette őt kedvesen a gépre.
Tony pár perccel utána érkezett, majd mikor már mindketten biztonságban a repülőn tartózkodtak, az utazás kezdetét vette.
- Nem vagyunk már öregek ezekhez a spontán nyaralásokhoz? - dőlt hátra Vee a kényelmes, pezsgőszínű bőrülésben. Egy levakarhatatlan mosollyal nézte szerelmét, aki könnyedén megrántotta vállát.
- Te aztán biztosan nem.
- Akkor jó, mert imádom. - fordult az ablak felé és csillogó szemekkel figyelte az alattuk elterülő tájat és felhőket. Belül azonban furdallta a kíváncsiság és nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá.
- Miről beszéltél Happyvel?
Tony feltette piros lencsékkel ellátott napszemüvegét és elhelyezkedett az ülésben.
- Csak szóltam neki, hogy ha Parker hívja, vegye fel a telefont és szelektálja ki a fontos dolgokat. A szokásos. - legyintett.
Vee nem tudta hihet -e neki, ám egyelőre lehiggadt a választól.

Az út természetesen nagyon hosszúnak bizonyult, így idővel mindketten elaludtak. Habár a férfi nehezebben nyugodott meg, mint barátnője, végül őt is utolérte az álom, s ezúttal nem gyötörték szörnyű rémképek.

Ahogy a gép a landoláshoz készülődött, a személyzet ébresztette fel őket. Mindketten kaptak egy-egy kávét és álmos nyújtózkodások közepette ültek fel. Vee gyorsabban összeszedte magát, mint a férfi és minden gyengesége ellenére is szinte kiugrándozott a gépből.
- Ez lenyűgöző. - nézett körbe boldogan.
Már esteledett. A repülőtér a város szélére esett, s a távolban felsejlettek a végtelen sivatag homokos dűnéi. A másik irányba nézve - tőlük nem messze - az óceán hullámai halk morajlással futottak ki a partra.
A hely elképesztő volt.
- Hol vagyunk? - fordult oda izgatottan Tonyhoz, aki nagyot ásítva sétált le a lépcsőn. Mellé lépett, a zsebébe süllyesztette kezeit és egy elégedett félmosollyal fordult felé.
- Ausztráliában.

A lány szemei nagyra nyíltak és meglepetten pislogott rá. A pillanatnyi döbbenetet aztán felváltotta egy széles vigyor és szinte Tony nyakába ugrott.
- Úristen, ez eszméletlen! - ölelte magához, mire a másik egy puszit adott a fejére.
- Boldog évfordulót Venus.
A fiatal nő hátrébb tolta magától és ha lehet, még nagyobb lett mosolya.
- Hát nem felejtetted el?
- Nem! Péntek szólt.
- Nagyon romantikus.
Vee a szemeit forgatta, de így is hálás volt neki a különleges ajándék miatt. Pontosan egy évvel ezelőtt, ezen a napon találkoztak először. Már akkor is nagy gondban volt a lány, Tony pedig a segítségére sietett és kihúzta a bajból.
Őrület hová jutottak el azóta együtt.

- Lemegyünk a partra? Kérleeek, majd utána kipakolunk! - nyújtotta el a szót Vee és összekulcsolta kezeiket. A férfi rámosolygott röviden és intett néhány dolgozónak, hogy intézkedjenek.
- Csak utánad. - intett, mire a másik boldogan indult meg a homokos part felé. A lemenő Nap narancssárgás fényt vetett rájuk és kicsit mindketten elámultak a hely szépsége láttán.
Jó volt kicsit kiszakadni a hétköznapokból, s egy olyan környezetben lenni, ahol biztos, hogy Mason és csapata nem fenyegette őket.
- Ez a Medúza-terv? - húzta fel aztán szemöldökét a lány, miközben kézenfogva sétáltak. Ki akarta deríteni minden áron, hogy mit titkolt előle a férfi.

Tony kissé bepánikolt hirtelen a kérdéstől és tudta, hogy valamit mondania kell. Lázasan gondolkodott egy darabig, majd kibukott belőle a szemenszedett hazugság.
- Nem, az egy... program, amihez az állandó jelenlétem szükséges. A Stark Vállalatnak világszerte vannak épületei, az itteninél pedig problémák akadtak és csak én férhetek hozzá a biztonsági vésztartalékokhoz. - hadarta, a szavak pedig gondolkodás nélkül buktak ki belőle. - Ha baj lenne, képesek lennénk lefagyasztani a fontos embereket, anélkül, hogy öregednének, vagy károsodna a testük. Maga az eljárás olyan elven működik, ahogy a medúza csíp, innen kapta a nevét.

Vee nagy szemekkel bámult rá, a részletes beszámoló miatt pedig meg sem fordult a fejében, hogy ez az egész nem több egy mesénél. Megállt a parton, eleresztette a kezét és hitetlenkedve meredt rá.
- Ezt nem mondod komolyan. - préselte össze szorosan ajkait.
A férfi felsóhajtott.
- Mindegy, ne is beszéljünk róla. Szórakozni jöttünk, nemde? - nyújtotta felé a kezét, ám a lány hátrébb lépett és fojtott hangon szólalt meg.
- Szórakozz egyedül.
Átverve érezte magát.
Azt hitte neki akart kedvezni ezzel az utazással, de kiderült, hogy mindössze kapóra jött az évforduló és csak dolgozni érkezett ide, ő meg, mint valami potyautas, benne volt a csomagban.

- Hékás, most meg mi a baj? - kapta el a karját Tony, mielőtt az ott hagyhatta volna. Értetlenül összeráncolta a szemöldökét és kérdőn nézett barátnőjére.
- Hogy mi a baj?! - meredt rá a másik és elrántotta kezét. - Azt hittem ez az utazás rólunk szól, hogy szeretsz és különlegessé szeretnéd tenni az évfordulónkat, de kiderült, hogy távolról sem. - A szemei bekönnyesedtek, de egyetlen cseppet sem engedett legördülni az arcán. - Mi vagyok én, a használati utasítás a játék mellett a Kinder tojásban, ami nem kell senkinek, csak jár hozzá? Jézusom Tony, hogy törődhetsz még akkor is csak a munkával, mikor ki tudja mennyi időm van még hátra?

Vee teljesen kiakadt, szinte már kiabált a végére. A férfi kissé hátra hőkölt és belül átkozta magát a hazugság miatt. Gondolhatta volna, hogy ha ezt hozza kifogásnak, annak nem lesz jó vége.

A lány vett egy mély levegőt és nyugalmat erőltetett magára. Nem akarta, hogy felugorjon pulzusa az egekbe, emiatt pedig vagy átváltozzon, vagy elájuljon.
- Nem kértem, hogy megments, hogy megoldást találj. Téged akartalak Tony, csakis téged. - közölte remegő hangon, majd hátat fordított neki és az óceánt kezdte bámulni. - Hát boldog évfordulót.

A férfi felsóhajtva, halkan káromkodott egyet. Nem így tervezte, egyáltalán nem, de nem maradt más lehetősége.
- Csak egyszer ne lennél ennyire makacs. - sóhajtotta és megdörzsölte szemeit. - A Medúza-terv valójában rólad szól Venus, nincs Ausztráliában cégünk. - Tony megrázta a fejét és maga felé fordította a megbántott lányt. - Ide akartam utazni veled, mert itt képzeltem el az egészet. Na meg tele van a kontinens gyógyítókkal és varázslókkal, hátha valamelyik tud segíteni. - tette hozzá, majd gyorsan folytatta. - Azért medúza, mert itt él a világ legártalmatlanabbnak kinéző medúzája, ami ugyanakkor halálosan veszélyes is. Kicsi és aranyos, de megöl, ha nem vigyázol: olyan mint te. - gondolkodott el. - Na meg annak a nőnek a haja akitől vettem, olyan volt, mint Medúzának a mitológiában.
Vee szúrós tekintettel nézett rá és nem értett az egészből semmit.
- Mit vettél? - kérdezte gyanakodva.

Tony újfent felsóhajtott és zsebébe süllyesztette kezét.
- A vacsora után akartam, de átkozottul makacs és kíváncsi vagy, így nem hagytál más választást. - morogta.

A férfi elővett a zsebéből egy apró dobozt és Vee legnagyobb döbbenetére, féltérdre ereszkedett a homokos parton.
Felemelte a meseszép gyűrűt, ami megcsillant a kora esti fényben és egy halvány mosollyal arcán szólalt meg.

- Venus Elisabeth Borsten, hozzám jössz feleségül?