Pár nappal később úgy tűnt minden készen áll. Tony műszerei bemérték ellenségük pozícióját és minél több nap telt el, annál nehezebben viselte Vee a várakozást. Őrjítő volt, mintha foghúzásért állt volna sorba. Rossz érzések borították el, s lassan már aludni sem tudott. Az elméje folyamatosan azon pörgött, mi fog történni velük és felvázolt minden lehetséges végkimenetelt. Ám, ha Logan igazat mondott, az akció gyerekjáték kellett, hogy legyen.
Egy legyengült vérfarkas kontra Vasember.

Egyszerűnek tűnt.

- Idegesnek látszol. Kérsz valamit, hogy lelazulj? Egy jazz lemezt? Pilates órát? Körbe adjunk egy spanglit? - vonta fel szemöldökét Tony az ajtóban állva. Összefonta maga előtt karjait és lassan végigmérte a lányt.
Egy fekete, sportos, hosszú ujjú felsőt viselt hozzá illő nadrággal. Haját lófarokba kötötte és egy ezüstkést élezett éppen.
Vee magára erőltetett egy halvány mosolyt és felé fordult.
- Csak nem hagy nyugodni néhány dolog. - rázta meg fejét.
Tony ellökte magát az ajtófélfától és közelebb sétált.
- Például?
- Olyan könnyen jött ez az egész, nem? Mason nem ostoba, tudja, hogy mi épp úgy vadászunk rá, ahogyan ő rám. Most pedig egyedül maradna, távol az új seregétől? - gesztikulált hozzá kezeivel, miközben a pengét még mindig fogta.
- Ezt elveszem, mielőtt Odint csinálsz belőlem és fél szemem lesz. - A férfi óvatosan odanyúlt és letette a fegyvert az asztalra.

Vee maga köré fonta karjait, mintha ezzel képes lett volna megóvni magát a világtól és a közeledő veszélytől.
- Ha engem kérdezel... - folytatta közben Tony. - ... azzal a Logan sráccal valami nincs rendben. Vérbeli ripacs ő is, meg az egész bandája, de okosak. Semmit nem bíznak a véletlenre. - próbált rámutatni a lényegre.
- Azt mondod, hogy terveznek valamit? - A szőke lány beharapta ajkát és félve pillantott fel Tonyra.
- Azt mondom, hogy biztos, hogy több van amögött, mint amennyit elmond nekünk. - válaszolta higgadtan a másik. - De ne aggódj Venus. Nem vagyunk egyedül.
A férfi szemei megcsillantak, ahogy rámosolygott, ez pedig egyszerre adott megnyugvást és némi gyanakvást a lány számára.
- Ezt meg hogy érted?
- Majd meglátod. - vigyorgott rá a szuperhős, azzal magára hagyta készülődni.

A kocsi egy ősrégi csónakháznál parkolt le a várostól messze, a kikötők lerobbant negyedében. Úgy tűnt már időtlen idők óta üresen állt a hely, csupán hajóalkatrészek maradványai és rozsdás kampók őrizték annak nyomát, hogy egykor nagy volt a forgalom. A piros faépület óriási volt az átlagos csónakházakhoz képest, egyszerre legalább három-négy vízijármű tárolására is alkalmas lett volna, ha nem hagyja tulajdonosa így lerobbanni. A tető néhány helyen beszakadt, s úgy látszott, a második emeletére fellépni talán egyenesen életveszélyes lett volna.

- Miért kell ezeknek a farkasoknak mindig ilyen lepukkant helyeken berendezkedni? Ez valami fétis nálatok? Olyan a por nektek, mint a drog? - hadovált Tony össze-vissza, de a mellette ülő lány lecsitította.
- Koncentráljunk a feladatra. - sóhajtotta. - Logan szerint egyedül van, ráadásul gyógyulóban. Bemegyünk, elterelem a figyelmét, te pedig..
- Odapörkölök neki. - hunyorgott a férfi az épületre. Minden csendes volt, csak a szél zúgott körülöttük, ahogy kiszálltak a kocsiból.
Barátnője biccentett és vett egy mély levegőt. Lerázta végtagjait és még egyszer a férfi felé fordult.
- Ha rosszul sülne el... - kezdte halkan.
- Nem fog.
- De ha mégis... - nyomta meg a szavakat a lány. - ...ne velem törődj. Öld meg Masont. Nem akarom, hogy mások életét is megnyomorítsa.
Tony biccentett és felemelte a lány állát.
- Nem lesz baj Venus.
- Szeretlek.
A fiatal nő előrehajolva megcsókolta a férfit, aki megeresztett egy félmosolyt közben. Mikor ellépett tőle, szíve azt súgta maradjon vele, ám a tervhez kellett tartaniuk magukat.

Vee pedig besétált a csónakházba.

Az állott levegő azonnal megcsapta orrát, így elfintorodva lépkedett beljebb. Jó pár régi kacattal teli "dobozhegyet" látott. Félkész, rozsdásodó csónakok és láncok mellett haladt el, s a hely hangulatától kirázta a hideg.
Megcsóválta fejét és rászólt magára, hogy ne foglalkozzon ezekkel. Tekintete csak egy valakit kereshetett: azt a bizonyos vérfarkast.

Ekkor megmozdult egy alak a félhomályban.  Vee szíve a torkában dobogott, ahogy automatikusan rászorított ujjaival az ezüstkés markolatára és szinte kifehéredett bőre, olyan erősen fogta fegyverét. Igyekezett némi magabiztosságot vegyíteni hangjába, mikor megszólalt.
- Azért jöttem, hogy véget vessek ennek az őrületnek. - szólította meg az alakot, ám az válasz helyett, csupán lassan előlépett a sötétségből.

Mason állt vele szemben, teljes valójában.
Ám egy karcolás sem volt testén.

- Vee, kincsem. - kezdte negédes hangon. - Néha már nekem fáj, mennyire könnyen befolyásolható vagy. Mindig mindenkiben a jót látod. Szinte költői, hogy ez lesz a veszted. - biccentette oldalra fejét, néhány barna tincs pedig arca elé hullott. Az alapvetően megnyerő külső, undorítóan romlott belsőt takart, s ez hanglejtésén ütközött ki leginkább.
- Tony, baj van... - suttogta a lány, hiszen ez a szörnyeteg láthatóan ereje teljében volt és nem sebeit nyalogatta. A fülében lévő kis kütyünek hála összeköttetésben maradt Vasemberrel, de arra már nem figyelt, hogy az mit válaszolt.
Masonre függesztette tekintetét, aki nevetve kezdett felé lépkedni.
- Gondoltam, hogy elhozod a pasidat is. De fel a fejjel kislány! Nekem is vannak barátaim. - duruzsolta és intett egyet.

Vee nem akart hinni a szemének. Úgy érezte egyszerre szédül, kerülgeti a hányinger és az a pirítós, amit reggelire evett, most vígan kívánkozott vissza.

A takarásból Logan sétált elő.

Beletúrt piszkosszőke hajába és egy higgadt mosoly kíséretében megállt Mason mellett.
- Tony, óriási baj van. - nyöszörögte a lány és védekezően felemelte maga elé a pengét. - Te rohadt szemétláda! Megbíztam benned! - sziszegte Logan felé.
- Mit mondhatnék, szar döntés volt. - vont vállat a másik. - Komolyan azt hitted érdekelsz te, vagy a pasi a konzervdobozban? Ugyan már. - forgatta szemeit és hangosabban folytatta. - A szuperhősök kora lejárt. A világot a vérfarkasok fogják uralni, veled, vagy nélküled. De inkább nélküled.

Az egész helyiség forgott a lánnyal, minden ereje elhagyta. Logan átverte őket és végig Masonnek dolgozott. Hirtelen alig értett valamit az egészből és félelem rántotta össze gyomrát.
- Oké, elég a csevegésből! - intett idegesen a barnahajú srác és kieresztette karmait. - Ideje, hogy végre Alfa legyek.

Mason - szavait követően - megindult a teljesen lefagyott lány felé. Vee fejében rengeteg kérdés kavargott, ám egyet sem tudott feltenni. A rettegés és csalódás lebénította, lábai egyenesen földbe gyökereztek.

Ez volt az a pillanat, amikor váratlanul, sok dolog történt egyszerre.
A csónakház ajtaja betört és berepült rajta a Vasember, egyenesen neki Masonnek.
Az ablakon belendült egy láncot elkapva a Fekete Özvegy.
A hátsó bejáratot pedig a Hadigép robbantotta le.

Ellenségük fájdalmasan nyögött fel, ahogy nekicsapódott egy félkész csónaknak. Mikor felpillantott, könnyedén felmérte az erőviszonyokat. Natasha pisztolyt szegezett rá, míg Rhodey a másik lényt vette célba. Tony a lány mellett állt meg és röviden ellenőrizte jól van -e.
- Csak őt ne... - motyogta maga elé Logan Natet bámulva és hangjában némi félelem érződött. Miután a múltkor közölte vele, hogy "nem akarja megölni, de meg fogja, ha bántja Veet", nem lett a szíve csücske.
- Hiányoztam? - fordult felé teljes nyugalommal a nő, azonban mielőtt még a másik válaszolni tudott volna, Mason nevetése törte meg a feszültséget.
Mindannyian felé kapták fejüket és értetlenül figyelték a földön fekvő, vihogó alakot.
- Minek örülsz? Lenyomtunk. - ráncolta Tony a szemöldökét.
- Uram, körülbelül negyven közeledő hőjelet érzékelek. - értesítette közben Péntek a páncélban.
- Olyan aranyosak vagytok. Ez a kis csapat Vee... - vihogott Mason. - ...Nem is ér ennyit az életed. - csóválta a fejét tovább nevetve. - De számítottam ám rájuk. Ezért hívtam ide a többieket. - kelt fel a földről és leporolta felsőjét. Kihúzta magát és széttárta karjait.
- Ideje mulatni!

A vérfarkasok pedig beözönlöttek a csónakházba.

A dulakodás azonnal megkezdődött. Rhodes és Tony a levegőből próbálták kiütni az érkező szörnyeket több energianyalábbal, míg Natasha elektrosokk segítségével és egyéb fegyverekkel igyekezett az őt célba vevőket jobb belátásra bírni.
- Stark, kell egy terv! - zihálta közben a vöröshajú nő, a férfitől meg azonnal jött is a válasz.
- Mondom a tervet: Támadás.

Vee időközben magához térve a döbbenetből, beszállt a harcba. Ügyes mozdulatokkal tartotta vissza az érkező újoncokat, ám meglepetten tapasztalta, hogy ezek jóval erősebbek a korábbi falkatagoknál. Persze ez a többieknek is feltűnt egy idő után; erre a kérdésre meg a kommunikációs vonalukat használva mindannyian a szőkeségtől vártak választ.
- Mi van ezekkel, szteroidos koktélt nyomtak? - kérdezte értetlenül Rhodey, Vee pedig miközben a falhoz vágott egy vérfarkast, levegő után kapkodva felelt.
- Emberre vadásztak. Csak attól lehetnek ilyen erősek. - mondta zakatoló szívvel és igyekezett közben lefejteni magáról egy újabb kezet.
Rengetegen voltak. Habár a váratlan - Tony által szervezett - mentőcsapat viszonylag jól állta a sarat, szinte tapintható volt a levegőben a feszültség.

Vee épp Natasha felé fordult volna, hogy besegítsen, mikor egy erős kéz ragadta meg vállát. A lányt egy csónak oldalához vágta az alak, majd ruhájánál fogva felrántotta.
- Nézz körül! Miattad fognak meghalni! - üvöltötte Logan az arcába. Vee körül forgott a világ, arca oldalán pedig egy lassan csordogáló vércsík jelezte a sérülés súlyosságát. Laposakat pislogva nézett a srácra és erőtlenül szólalt meg.
- Miért tetted...? A-azt hittem barátok vagyunk.
- BARÁTOK? - kiáltotta idegesen a másik és ismét neki lökte a járműnek. - Csak miattad léptem be a falkába Vee, mert megláttalak és tudtam, hogy segítenem kell. - Dühösen összepréselte ajkait és ökölbe szorította kezét. - Szerettelek. Beléd voltam esve az első pillanattól fogva és te úgy kezeltél, mintha az öcséd lennék. Mégis maradtam:  érted. Te pedig mikor megtudtad, hogy az anyád haldoklik, leléptél. Azt mondtad visszajössz és eltűnünk a világ szeme elől, de te magamra hagytál! - rúgott bele a földön fekvő lányba és megfeszítette állkapcsát. - Vártam rád. Évekig. De rá kellett jönnöm, hogy ugyanolyan szörnyeteg vagy, mint az összes többi mocskos lény.

Logan felrántotta a földről tehetetlen ellenfelét és közel hajolt hozzá. Egyik kezével megfogta az arcát, hogy szemébe nézzen a lány, de közben bele is mélyesztette karmait bőrébe.
- Gyűlöltelek. Cserben hagytál. - sziszegte undorral hangjában. - Megérdemled, hogy Mason elvegye tőled ezt és belehalj. Megérdemled, hogy ugyanazt érezd, amit én, mikor ott hagytál.
Vee szemeibe könnyek gyűltek, részben a pokoli fájdalom, részben meg a szavai miatt.
- De segítettél... - suttogta neki, mire a srác ismét ledobta a földre. Feje nagyot koppant a padlón, s biztos volt benne, hogy agyrázkódása lesz ettől. Köhögve kapott oldalához, alig kapott már levegőt az ide-oda dobálástól.
Logan keserűen felnevetett.
- Amikor elraboltuk Starkot, Mason azért küldött, hogy szemmel tartsalak. De megláttam, hogy veled van Romanoff is és tudtam, hogy ezzel vesztettünk. - széttárta kezeit és egy gonosz mosoly kúszott arcára. - Akkor villant be az ötlet. Eljátszom a megmentőt, odavezetlek titeket, s miután megbíztatok bennem, gyerekjáték lesz elérni, hogy a falka karjaiba sétáljatok.
A fiú leguggolt hozzá és oldalra biccentve fejét, folytatta a történetet.
- Amíg te és Romanoff bent küzdöttetek, összefutottam Masonnel. Beavattam a tervembe, szereztünk néhány kisebb sérülést nekem és máris elhittétek, hogy a ti oldalatokon állva megpróbáltam megállítani őt.
- Egy szörnyeteg vagy... - suttogta a lány rekedtes hangon és igyekezett hátrébb kúszni tőle. Logan tekintete szinte izzott, ahogy egy újabb rúgás után rámeredt a földön heverő nőre.
- Jobb a gonosz oldalára állni, mint az útjába. - morogta oda neki, aztán felkapta fejét. - Hé Mason! Ajándékot hoztam. - ordította túl a harc zaját és a teljesen legyengült lányt, karjánál fogva húzta fel a földről.

A barnahajú srác elvigyorodott és előugrott az egyik tartóoszlop mögül, ahová Rhodes lövései elől rejtőzött el.
Könnyedén átmászott a dulakodó seregen és elégedetten konstatálta, hogy annyira el volt foglalva Vasember és a Fekete Özvegy a vérfarkasok harapásainak és ütéseinek elkerülésével, hogy semmit nem vettek észre ebből az egész jelenetből.
Hátra simította sötét tincseit és megállt előttük.
- Kösz Logan. Amint Alfa leszek, méltó helyet foglalsz majd el seregemben. - veregette meg társa vállát és a lányra pillantott. - Sok fejfájást okoztál nekem kislány, de látod, azért eljutottunk ide is.
- Főnök...! - mordult fel Logan és egy pontra függesztette tekintetét. - Romanoff kiszúrt minket.
- Intézd el!
- Pont őt? - remegett meg hangja a szőke srácnak.
- CSINÁLD MÁR! - csattant fel a férfi és magához rántotta a legyengült Veet. - Más dolgom van.

Natasha valóban észre vette verekedés közben, hogy mi folyt hátrébb a hajóroncsok között. Elborította agyát a düh és kétségbeesés, ahogy a reménytelen helyzet képe szeme elé tárult.
Az ígérete visszhangzott fejében, amit nem szeghetett meg. Vigyáznia kellett rá.
- Stark! - nyúlt a füléhez és miközben félkézzel lesokkolt egy szörnyet, a kommunikációs vonalon értesítette Tonyt. - Vee Masonnél van. Erősítést kérek.
- Vettem. - közölte a férfi komor hangon. Épp vagy tízen próbálták egyszerre leráncigálni a földre és karmaikkal kárt okozni páncéljában, csak úgy mint Rhodeynak.
Nat nagy lendülettel megindult a lány segítségére, ám útját Logan keresztezte. A srác, habár kissé félve, de megállt előtte és megpróbált behúzni egyet neki. A nő válaszul kirúgta a lábát és karját elkapva, gyors mozdulattal hátracsavarta a végtagot.
Az áruló vérfarkas felüvöltött fájdalmában és zihálva ordított segítségért. Néhányan a közelben észre is vették és felhagyva a páncélok ostromlásával Nat felé ugrottak.
Az orosz kém ekkor elégelte meg a helyzetet. Kikapta a fegyvertokból a fekete pisztolyt és elektromos sokk helyett, keményebben kezdte visszaverni a támadásokat. Az életben maradt szörnyek el is fordultak, jó páran menekülőre fogták.

- Már késő. - nyögte ki kárörvendően Logan, akit a nő félkézzel még mindig a földön tartott. - Vee meghal. Te pedig ugyanúgy hibás leszel benne, mint Stark. - nevetett fel.- Tudok a csaj kis titkáról és hogy neked mi közöd hozzá. - hörögte.
Natasha keze megremegett, de erőt vett magán és komoly tekintettel, keményen újra a földhöz vágta a fiút.
- Semmiről nem tudsz.
- Dehogynem. - felelte a másik és vért köpött oldalra. - Tudom, hogy Vee...
A vérfarkas azonban nem fejezhette be a mondatot.
Egy lövés dördült el.

Logan pedig holtan eldőlt a fal mellett.

Natasha leengedte a fekete pisztolyt és a tokba csúsztatta azt.
- Megmondtam. - kezdte higgadtan. - Megöllek, ha bántod őt.

S habár a Fekete Özvegy végzett az árulóval, az idejük valóban lejárt.
Egy sikoltás hangzott fel a csónakház végéből.
Tony felordítva lerázta utolsó támadóját is és azonnal odarepült a páncélban, ám úgy tűnt elkésett.

Mason a karmait a lány nyakának hátsó részébe fúrta és megkezdte képességeinek elvonását - azaz a halálos procedúrát.
A fiatal nő szemei nagyra nyíltak, vonásai döbbenten és fájdalmasan eltorzultak. Aranyló tekintete lassan üressé vált, kezei erőtlenül lehullottak teste mellé.
Mason gyorsabban kapkodta a levegőt és érezte, ahogyan egyre erősebb lesz.

Mielőtt még azonban befejezhette volna a műveletet, egy hatalmas energiasugár kapta telibe mellkasát. A férfi áttörve a rozoga épület falát, kirepült a szabadba, míg a szőke lány lehunyt szemekkel összeesett. Tony szinte remegett a dühtől, ám a kétségbeesés felülkerekedett az érzésen. Közben az életben maradt vérfarkasok jó része elmenekült, vagy társaik vonszolták ki őket nagy lendülettel. Natasha és Rhodes elkaptak még akit tudtak, de Tony nem törődött ezekkel.

A világ megszűnt létezni körülötte, ahogy a kezei között tartotta az eszméletlen lányt. Feje elől eltűnt a páncél maszkrésze, ő pedig finoman kezébe vette Vee arcát.
- Venus, ébredj! Térj magadhoz, hallod? Én vagyok az. Kérlek. - hadarta gombóccal torkában. A szőke lány azonban nem mozdult. Keze lecsúszott a földre, fejét csupán Tony tartotta. Arca békés, nyugodt volt.

Élettelen.

- Péntek, életjelek? - kérdezte a férfi remegve, miközben megfogta kedvese csuklóját.
- Nem érzékelek szívverést Uram.
A férfi arcán legurult egy könnycsepp és kétségbeesetten szólongatta a nőt.
- Nem, Vee, fel kell ébredned! - simította meg arcát és nagyot nyelt. - Szeretlek. Hallod? Venus, szeretlek. Térj magadhoz, kérlek.  - suttogta megtörten, de érezte, hogy az egész mindhiába.

Elkésett. Megígérte neki, hogy minden rendben lesz és ő mégsem ért oda időben.

A karjai közt tartott lány nem mozdult.