Jó pár hétig tartott, mire Tony visszanyerte erejét. Rengeteg sérülést szenvedett el amíg fogságban volt és az a reaktoros közjáték csak rátett egy lapáttal. Persze néhány nap után haza akart menni a kórházból, így saját felelősségre elengedték. A férfi kérésére, Vee ideje nagy részét vele töltötte. Minden nap az egyetem, illetve a gyakornoki teendők ellátása után Happy elvitte a házhoz. Sokszor az éjszakát is vele töltötte, de gyakorlatilag még mindig a Stark Toronyban lakott.

Habár Tony fizikailag lassan felépült, belül szenvedett. A rémálmok egyre többször zavarták fel éjjelente, s néha már egy-egy vérfarkas is helyet kapott képzelgéseiben. Igyekezett a lány előtt titkolni mennyire lefárasztotta a folyamatos feszültség, hiszen úgy látta, végre boldog kicsit. Semmi jónak nem volt az elrontója, hát úgy tett, mintha minden a legnagyobb rendben volna.
Az a fal - amit oly gondosan kialakított az évek során önmaga védelmére, majd hagyta, hogy a lány lerombolja - ezúttal ismét megjelent.

Egy darabig sikeresen hallgatta el a rémálmok visszatérését, ám egyik éjszaka akkor jöttek elő, mikor a szőke lány mellette aludt.

Tony összerándult álmában, magához szorította egy pillanatra a takarót és verejték gyöngyözött homlokán. Halkan felnyögött és ismét megremegett. Levegő után kapott, vonásai pedig eltorzultak.
Álmában újfent a féreglyukban lebegett tehetetlenül, mialatt chitaurik százai rohamozták meg New York városát. A képek a szokásos módon váltakoztak szemei előtt, de ezúttal némi újdonságot is hordozott magával a vízió. A Földre érkezve nem a győzelem édes ízét érezte szájában, sokkal inkább valami keserédes borzalmat. Oldalra fordította fejét a földön fekve és Venust látta. Masonék vették körül, de a vezérük szeme rubintvörös fényben szikrázott. A szőke lányt a falhoz nyomta, karmai nyakába ékelődtek és olyan nyugodtan mosolygott rá, mintha csupán az időjárásról csevegnének.
Az álom aztán változott. A valóságban a Kapitány és Hulk ébresztette fel, most azonban Steve is a nőt bámulta.
- Megmenthetted volna. - biccentett felé, aztán mélyen Tony szemébe nézett. - De már megszoktuk, hogy lemondasz másokról, nem igaz?
- Tony...! - nyögte Vee alakja, mire a férfi levegőt kapkodva pillantott rá. - Tony. TONY!

Ekkor realizálta a férfi, hogy barátnője valóban őt szólongatja. Kipattantak szemei és egész testében összerándult. Zihálva ült fel és kezeibe temette arcát.
- Nincs semmi baj, itt biztonságban vagy. - suttogta Vee. Arcára aggodalom ült ki és átölelte a férfit.
Az órára nézett. Hajnali kettő óra körül járt, a házban pedig minden csendes volt.
A lány megnyugtatóan kezdte simogatni a hátát, mialatt Tony pulzusa lassan visszaállt a normális ritmusra.
- Azt hittem már elmúltak a rémálmok. - sóhajtotta és maga felé fordította a férfi arcát.
- Én is. - felelte a másik, majd egy kisebb szünet után folytatta. - Nem akartam, hogy aggódj.
Vee a vállára hajtotta fejét és nyugtalan hangon válaszolt.
- Mindig aggódom.
- Igen, tudom. -mondta Tony halkan, kissé beletörődve a helyzetbe.

Egy percig csak csendben ültek, mindketten azon agyalva, hogyan vethetnének véget annak az őrületnek amibe belekeveredtek.
Mason, az alakváltók, az inszomnia, a titkok és hazugságok...
Kezdett kicsúszni a dolog a kezeik közül.

- Hogy segítsek? - húzódott végül hátrébb a lány és törökülésben helyezkedett el vele szemben.
- Nem tudom Venus, ez nem olyan dolog aminek a megoldása az ölünkbe fog pottyanni. - dörzsölte meg az arcát a másik, majd rápillantott a félhomályban. - Mindenkinek megvannak a maga démonjai, neked pláne és biztos vagyok benne, hogy sok részletet nem tudok még veled kapcsolatban sem. -horkantott fel.
Vee kicsit összerezzent a szavak hatására és megköszörülte a torkát. Nos igen, néhány apróság még váratott magára.
- Mondtam, hogy mindenről be fogok számolni, ha jelentősége lesz. -tűrt egy szőke tincset füle mögé. - Ha előbb beszélnénk ilyenekről, feleslegesen veszélybe kerülnél.
- Óh kérlek Venus, ne játszd az ártatlant! - csattant fel a férfi. - Bármikor beavathatnál a múltad minden pontjába, de nem teszed. -nézett mélyen szemeibe. - Valld be, hogy csak félsz. Rettegsz, hogy kiakadok rád, ezért könnyebb eltitkolni az igazságot.

Vee ajkai elnyíltak a döbbenettől. Nem számított ilyen kirohanásra és úgy érték a szavak, mint valami pofon. Csak hebegett-habogott, majd felkelt az ágyból és elindult az ajtó felé.
- Lent alszom. - közölte remegő hangon és kisétált, mielőtt az bármit mondhatott volna.
Tony megdörzsölte arcát és egy darabig maga elé meredt. Ez alkalommal nem akarta elkövetni azt a hibát, mint még Loki feltűnése előtt.
Ezúttal utána ment.

Kikelt az ágyból, lesietett a lépcsőn és belépett a vendégszoba ajtaján. Vee az ablaknál állt és maga köré fonva karjait kibámult a tengerre. Nem is feltétlenül az zavarta amit mondott, sokkal inkább, hogy mennyire igaza volt.
Tony érintése zökkentette ki gondolataiból. A férfi mögé lépett és hátulról átölelte derekát.
- Sajnálom. Kész csődtömeg vagyok. -mondta halkan. - Nem tudok aludni. Kiderült, hogy még én sem tudlak megvédeni tőlük és ez padlóra küld.

A lány vonásai kicsit ellágyultak, részben, mert utána ment, részben, mert őszintén beszélt vele. Nagyot nyelt és halkan válaszolt.
- Mindent elmondok, ha itt az ideje, oké?
- Rendben. - egyezett bele a másik és hagyta, hogy a lány megforduljon karjai között. Vee átkarolta nyakát és beharapta ajkait.
- Tényleg szeretlek. Így is iszonyú bűntudat gyötör, amiért belekevertelek ebbe, elraboltak és...
Nem tudta befejezni a mondatot, mivel a következő pillanatban Tony lágyan megcsókolta. Kissé meglepedődött, de aztán lehunyta szemeit és viszonozta. Beletúrt sötét hajába, míg szerelme kezei az ő derekát cirógatták.

Rövidesen elhúzódott és mosolyogva szólalt meg.
- Sosem fogod kimondani, igaz?
- Mire célzol? - hunyorgott rá Tony, habár sejtette, hogy arra a bizonyos "sz-betűs" szóra gondolt.
- Mindegy. - csóválta meg a fejét nevetve a lány. Igazából megelégedett már azzal, hogy monogám kapcsolatra adta a fejét érte.

A következő napuk viszonylag nyugalomban telt. Tony a földszint alatt elhelyezkedő műhelyében dolgozott. Az új nanotechnológián alapuló páncélját tökéletesítette, miközben egy AC/DC szám dübörgött. A lány leugrált hozzá a lépcsőn, kezében egy bögre kávéval. Beütötte a kódot, majd belökte az üvegajtót. Lekapcsolta a hangszórókat, hogy beszélgetni tudjanak és odaült az egyik asztal tetejére.
- Ne állítsd le a zeném, szeretem ezt a számot. - mormolta Tony, elmélyedve munkájában.
A lány csücsörített, majd oldalra biccentette fejét.
- Jó tudni, hogy van amit szeretsz. - szúrta oda és belekortyolt italába.
- Nagyon szellemes. -nézett rá lesújtóan a másik. - Jó, hogy jöttél, amúgy is kérdezni akartam valamit.
Vee hadarni kezdett.
- Ha a toronyban elromlott érintőképernyőről van szó, az Péntek hibája. Megijesztett, mikor rám szólt, hogy el fogok késni az egyetemről és tök véletlenül kiborítottam a narancslevemet.
A férfi megrázta a fejét és letette a kezében tartott csavarkulcsot.
- Átnéztem a havi adatokat és a belépőkártyád szerint egy héttel ezelőtt elhagytad a tornyot több mint két órára. Egyedül. -fonta össze maga előtt karjait. - Várj, milyen érintőpanel?
- Uh izé semmilyen, folytasd csak.
- Te tönkre tettél egy több tízezer dolláros berendezést a reggeliddel? - pislogott nagyot.
- Valami belépőkártyás dologról akartál beszélni. -terelt a lány heves mozdulatok kíséretében. Tony a szemét forgatva felsóhajtott és visszafordult a félkész páncélhoz.
- Megbeszéltük, hogy csak Happy kíséretében hagyod el az épületet. Hol voltál?

A szőke lány elhúzta a száját és maga elé motyogott.
- Hát ez ciki. És mellesleg iszonyú para, hogy figyeltetsz a rendszereddel. - morogta, aztán hátra simította haját. - Egy hete? Húha. Miért olyan fontos? Lehet, hogy csak....futni voltam. -bökte ki végül.
- Venus, van egy egész félemelet, ami csak konditeremből áll. - közölte vele Tony a nyilvánvalót. - Szóval?
A fiatal nő halkan káromkodott egyet, aztán letette maga mellé a bögrét és ölébe ejtette kezeit.
- Találkoztam Logannel. Most jó?

A férfi megdermedt egy pillanatra és hitetlenkedve meredt rá. Az asztalra támaszkodott és kicsit eltorzult az arckifejezése.
- Ugye csak viccelsz.
- Hát tudod az úgy volt, hogy.. - kezdett Vee magyarázkodni, de Tony közbe vágott.
- Nem érdekel miért tetted, kijátszottál! - feszítette meg állkapcsát. - Pont ettől akarlak megóvni, ettől a vérfarkas dologtól, a múltadtól, te pedig kényed-kedved szerint visszasétálsz oda.
- A mi oldalunkon áll, oké? -hőkölt hátra a másik. - Azért találkoztam vele, hogy beavasson abba, ami most a falka körül folyik. Megtudtam, hogy Mason még több fajtámbelit kezdett toborozni, hogy pótolja a hiányt és lelépett szomszédos városokba is körülnézni.
Tony hümmögve hallgatta végig és kicsit lazított vonásain. Legalább már rendelkeztek némi információval a pszichopata exet illetően.
- Tényleg ki is ez a Logan neked? Ugye meleg? - kérdezte aztán felszegett állal a férfi, mire egy lesújtó pillantást kapott válaszul.
- Nem, nem az. Régen szinte legjobb barátok voltunk és mellesleg nélküle nem találtunk volna rád Nattel.
- Na és Romanoff? Mi ez a nagy barátnősködés? - faggatta tovább.
- A SHIELDnél ismertem meg, tudod, dolgoztam nekik. - emlékeztette a lány.

Néhány másodperc erejéig csak farkasszemet néztek egymással, amit végül Tony szakított meg. Visszafordult a páncél felé és miközben a strukturális leképezés eredményét szemlélte, morogva megszólalt.
- Nem tetszik nekem a srác.
- Az jó, még a végén féltékeny lennék.
- Amúgy is, honnan veszed, hogy bízhatunk benne? - eresztette el a füle mellett a megjegyzést és ismét karba tette kezeit.
Vee belekortyolt a poharába és csak utána felelt.
- Szerintem eleget bizonyított azzal, hogy segített a megmentésedben. Ha ő nem lett volna, talán sosem találunk rád. - sóhajtotta, az arcát elnézve pedig képtelen volt elnyomni vigyorát. - Csak nem féltékeny vagy?
- A legkevésbé sem. -vágta rá Tony.
- Oké, mert az hülyeség lenne. -bólintott a szőkeség és tovább vigyorgott.
- Megdumáltuk. - közölte a másik, habár belülről valóban fűtötte kicsit a vágy, hogy kitekerje a srác nyakát, amiért Veevel találkozgatott "segítség" néven.

- Uram, bejövő üzenet Maria Hilltől.
- A megbeszéléssel kapcsolatban?
- Igen, kéri, hogy tegyék át csütörtök hat órára.- felelte Péntek, Vee pedig felszisszent.
- Az a randinapunk. Későig benn akarsz maradni Hill ügynökkel a randinapunkon? Komolyan? -fonta össze a karjait.
Tony elfordult a hologrammos képtől és felvonta szemöldökét: rajta volt a sor, hogy élvezze a kis kirohanást.
- Féltékeny vagy?
- Kicsit se. - puffogott Vee. A férfi közelebb lépett, nyomott egy puszit a feje búbjára és megismételte a lány korábbi szavait.
- Oké, mert az hülyeség lenne.

Természetesen egyiküknek sem kellett aggódnia; Vee szóban is kinyilvánította már, mennyire szerette őt, míg Tony apróságokkal érzékeltette vele ugyanezt. Olyanok voltak, mint a mágnes két pólusa: alapvetően ellentétesek, de elképzelhetetlenek egymás nélkül.

S habár akkor még nem tudtak róla, még rengeteg megpróbáltatás várt rájuk a közeljövőben, ahol ezt bizonyíthatták.