A lány percek óta bajlódott a szerkezettel, hogy több energiát termeljen az és talpra tudja állítani Tonyt, de kifogott rajta a feladat. Minden ellene volt és nem segített a folyamatos idegesség sem. Egyfolytában azt látta szemei előtt, ahogy berontanak ellenfeleik és a terv totálisan összeomlik.

- Pont ezt akarja. Menj el. - nyögte ki a férfi halkan, mire a másik hevesen megrázta a fejét.
- Felejtsd el, kijuttatlak innen! - sziszegte és ellépve az akkumulátortól, kiszedett hajából egy hullámcsattot. Leguggolt és finom mozdulatokkal kezdett a bilincs zárja körül ügyködni.
- Járt itt Mason? Hányan vannak a csapatban? - kérdezte közben, de a férfi csak felhorkantott erőtlenül.
- Venus, abban se vagyok biztos, hogy te itt vagy -e, vagy csak álmodom.
A szőke lány gondterhelten összeráncolta szemöldökét és felé fordulva nyomott egy óvatos puszit arcára.
- Itt vagyok. Csak tarts ki. - suttogta.

Néhány perccel később - miután sikeresen leszedte csuklójáról a bilincseket - nagy nehezen felsegítette Tonyt. A férfi alig állt meg a lábán, teste totálisan legyengült és sebek borították. Pokoli fájdalmai voltak és az ARK reaktor nélkül még tehetetlenebbnek számított.
A helyzet eleve lehetetlennek tűnt, másodpercek múlva pedig csak még rosszabb lett.

- Mikor Mason felvázolta a tervet, azt gondoltam: "Vee csak nem olyan buta, hogy házhoz jöjjön." Erre hát nem itt vagy? -sóhajtott fel Harry. A nagydarab, vöröshajú srác szinte teljesen elzárta az utat a futószalag és a fal között állva. Karba tett kezekkel figyelte őket és úgy tűnt, nem sok kedve van ehhez az egészhez.
- Te is tudod, hogy ez őrület! -váltott kérlelőre a lány hangja. - Embereket raboltok? Le akartok gyilkolni, csak hogy az a pszichopata mindenkinél erősebb legyen? Ez nem az az út, amit követned kellene.

Egy pillanat erejéig zavartság tükröződött ellenfelük arcán, mintha elgondolkodott volna a hallottakon. Végül megrázta fejét és leeresztette kezeit.
- Add fel, túlerőben vagyunk. A főnök mindjárt ideér és akkor lerendezzük az alkut. - biccentett a férfi felé.
- Legutóbb mikor tárgyaltunk, Happy áthajtott rajta kétszer. Nagyon eltökélt a srác, ügyvédnek készül? -hadarta Tony, s habár reménytelenség jellemezte a helyzetet, Vee mégis elmosolyodott halványan. Nem lehetett olyan rosszul, ha képes volt hozni tipikus stílusát.

A vérfarkas a szemét forgatta, majd kieresztve karjait megindult a nő felé. Vee nem gondolkodott sokáig, odébb lépett Tonytól és egy jól irányzott rúgással eltalálta ellenfele térdhajlatát. Harry lábai megroggyantak, Vee pedig a pillanatot kihasználva lekevert egyet a fickónak. Harry felmordult és elkapva nyakát, a futószalagra lökte. A lány felnyögött, de nem esett kétségbe: hirtelen végigszántotta a kezét karmaival. Harry felüvöltött és lazított a szorításon, ami elég is volt Veenek ahhoz, hogy csuklójához nyúlva eltekerje a karperecen a gombot.
A nagydarab lény megdermedt, szemei kikerekedtek és nem bírt ezután megmozdulni. Vee lefejtette ujjait vékony bőréről és levegő után kapkodva a földre dobott bilincshez sétált. Gondosan egy vastagabb csőhöz kötötte a fickót és zihálva megszólalt.
- Nem öllek meg. -sóhajtotta és komoly arccal folytatta. - Most tartozol nekem.

Visszalépett Tonyhoz, átvetette a karját a vállán és elindult vele kifelé. A férfi fáradtan rápillantott és halkan kezdett beszélni.
- Jól van, emlékeztess rá, hogy sose idegesítselek fel.
A lány halványan elmosolyodott és tovább bicegett vele a kijárat felé. A közelből dulakodás hangja ütötte meg a fülét, míg kintről fojtott veszekedés hallatszódott be. Szíve hevesen dobogott, az adrenalin szinte dübörgött az ereiben és felkészült rá, hogy amint a gyár előterébe érnek, vagy egy tucat rosszarcú figura fogja őket fogadni.
Meglepetésére azonban semmi ilyesmi nem történt.

A helyiségben két zselés tócsa hevert, míg Ben felnyögve igyekezett épp odébbkúszni. Arca kissé feldagadt, bal lábát csak húzta maga után és vért köpött oldalra. Minden erejével azon volt, hogy elmásszon a kijáratig, miközben könyörgött.
- Hagyj elmenni, esküszöm nem szeretem ezt a melót! - motyogta, a vele szemben álló pedig csípőre tett kezekkel bámulta a szánalmas srácot.
- Istenem. - nyögte ki Vee megkönnyebbülten és majdnem odarohant, hogy átölelje a nőt.
Tony szemei kikerekedtek, pulzusa felszökött az egekig.
- Venus, ne dőlj be neki, alakváltó! - sziszegte, de a másik csak megrázta a fejét.
- Nem! Én hívtam.
A lány vigyorgott, el sem akarta hinni, mennyire jól kezdett alakulni hirtelen a mentőakció. Bár a férfi nem tudta hova tenni az eseményeket, enyhe megkönnyebbülés kerítette hatalmába Vee arcát látva. Nagyot nyelt és összeráncolt szemöldökkel fordult a vöröshajú nő felé.

- Romanoff? - suttogta, mire a kém könnyed hangon felelt.
- Szarul nézel ki. - állapította meg elnyomva mosolyát, majd a tócsák és a földön szenvedő vérfarkas felé fordult. - Olyan volt mint kisgyerektől elvenni a cukorkát. Vele mi legyen?
- Csak...csak bilincseld oda valamihez. - válaszolta a szőke lány. Nem sajnálta Bent, egyszerűen már rosszul volt a sok vértől és öldökléstől.
- Mit keresel itt? Gyakorlatilag bűnöző vagy. És miért ismeritek egymást? - kapkodta ide-oda tekintetét Tony. Semmit nem értett és ez egyáltalán nem tetszett neki.
- Nyugi fémfej, ajándékot hoztam. - kerülte ki Nat a válaszadást és az egyik fegyvertartó tokból előhalászott egy világító, kék tárgyat. Odadobta Veenek egy félmosoly kíséretében, majd ismét Bennel kezdett foglalkozni.
A lány fellelkesült és hálásan pillantott a barátnője után.
- Mindjárt jobban leszel. - fordult Tonyhoz és  leültette egy futószalag tövébe. Lekapcsolta az akkumulátorról, összekötötte a kábelt a Natasha által visszaszerzett ARK reaktorral és a helyére tette a kis szerkezetet.

A férfi szemei kigúvadtak, légzése felgyorsult, ajkai pedig elnyíltak ahogy egy löketet kapott a műszer hatására.
- Huh. - nyögte ki fojtott hangon. - Olyan fahéjas íze van. - rándult meg az arca és zihálva Veere nézett. - Köszönöm. - motyogta felsóhajtva.
A fiatal nő biccentett halványan elmosolyodva, aztán felsegítette nagy nehezen. A vérfarkas léttel némi plusz erő is járt, de a verekedések és a folyamatos stressz miatt teljesen lefáradt. Alig bírta talpra állítani az ő szuperhősét.
- Natasha!
- Tessék? - pillantott fel a hangra, mialatt kifejezéstelen arccal odébb rúgta Bent. A bilincset rákattintotta kezére és olyan könnyedén tevékenykedett, mintha csak pakolgatna a nappalijában.
- Mennünk kell! - Vee az ajtó felé biccentett feszülten.
- Gyerünk. - vont vállat Nat. - Én megvárom a kis barátod.
- Nem, segítened kell! Egyedül nem megy és mindjárt belehal a sérüléseibe! -váltott könyörgőre a lány hangja. Döntenie kellett, hogy Masont öleti meg, vagy az orosz kém segítségével valami biztos helyre juttatja Tonyt. Egyértelmű volt számára, mit választ.

A férfi élete milliószor többet ért, mint holmi bosszú.

Natasha komoly arccal bólintott, majd együtt kihúzták a sérültet az autóig. A jármű mellett éppen a földről tápászkodott fel Logan, szeme körül egy nagyobb monoklival. Némileg bicegett, mint akit csúnyán szétszedtek, Vee pedig értetlenül nézett rá.
- Magadra hagylak negyed órára, jön egy erősebb szél, te meg belehalsz? -pislogott.
- Nagyon vicces. Megjelent Mason. - morogta oda a srác. - Nem fogadta kitörő örömmel, hogy kiszálltam a csapatból és a terv összeomlása is kiakasztotta. Nem számított rád. - fordult Natasha felé. - Úgyhogy elmenekült.
Egy pillanatra némaság telepedett rájuk, majd a vöröshajú nő szólalt meg.
- Szóval hagytad elfutni.
- Kínos csend a jutalmad. - tette hozzá Tony.

Vee félig örült, félig dühös volt, de gyorsan félretette érzéseit, tekintve, hogy jóval fontosabb dolgokkal kellett épp foglalkoznia. A társaság gyorsan beült a kocsiba Logan kivételével, aki beletúrt hajába és zavartan megállt mellettük.
- Még el kell intéznem pár dolgot. Majd találkozunk Venus.
- Vee. - szólalt meg egyszerre a szőke lány és Tony, mire a srác csak unottan felhorkantott.
- Tök mindegy. Vigyázz magadra. -kapta el régi barátja tekintetét, aztán hátrébb lépett és intett a távolodó autónak.

Órákkal később, mikor már a férfi minden sérülését ellátták a kórházban, beengedték a szobába Veet is. Gyorsan leült az ágya szélére, felemelte óvatosan a kezét és összefűzte ujjaikat. Megkönnyebbült, hiszen látta, életben van és viszonylag összerakták az orvosok.
- Szia. - mosolyodott el Tony kissé kábán a fájdalomcsillapítók nyugtatóhatása miatt.
- Szia. -simította meg hüvelykujjával kézfejét. - Hogy érzed magad?
Tony vállat vonva felelt.
- Mint akit a nagymamával együtt megettek.
- Sosem fogod megunni a farkasos poénokat, igaz? - nevetett fel Vee. Boldog volt, hogy újra biztonságban tudhatta őt és visszatért a régi énje.
- Túl sok popkulturális utalás közül válogathatok, hiba lenne kihagyni.

A lány a fejét csóválva mosolygott, de Tony esélyt sem adott rá, hogy válaszoljon.
- Gyere ide...! -sóhajtott fel lágyabb hangon és közel húzta magához barátnőjét. Nem törődve a kisebb-nagyobb fájdalmakkal átölelte és adott egy puszit homlokára. Vee halkan felsóhajtott.
- Azt hittem elveszítelek. -motyogta bele mellkasába.
- Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. - vágta rá a másik. - Túléltem, hogy elrabolt egy csapat terrorista, nem néhány szépfiú fogja megszakítani a szériámat.

Vee szorosan hozzábújt és lehunyta szemeit. Abban a pillanatban jött ki rajta minden fáradtság, stressz és kétségbeesés amit az elmúlt napokban érzett az eltűnése miatt. Úgy tűnt, mindketten egy ideje először lélegeznek igazán.

Mielőtt a férfi ismét elaludt volna, csupán néhány szót váltottak.
- Tony? - kezdte Vee suttogva.
- Hm?
- Szeretlek.