- Lehet, hogy igazat mond, Nat! -hadonászott a kezeivel hevesen a szőke lány. - Mi van, ha odamegyünk és őt addig halálra kínozzák a város túlsó felén?
- Az esélyek ugyanazok akkor is, ha maradunk az eredeti tervnél. Annál a tervnél, aminek van egy biztos alapja. - nyomta meg a szavakat a másik.
A két nő már percek óta vitatkozott fojtott hangon, mialatt a fiatal srác tanácstalanul nézelődött néhány méterrel odébbról.

Nem bírtak döntésre jutni. A bizalom valami olyasmi volt, amit ki kellett érdemelni, ám egy ilyen feszült helyzetben felértékelődtek a megjegyzések. Túl sokat kockáztattak. Egy rossz választás végzetes lehetett Tonyra nézve.
Vee beletúrt hajába és idegesen járkálni kezdett.
- Nem tudom, mit tegyek. - nyögte ki végül és mikor újra találkozott tekintete a vörös hajú nőével, csupa aggodalom tükröződött arcán.
Natasha nem esett kétségbe, jól képzett orosz kém volt. Találkozott már rázósabb helyzetekkel is.
- Oké Vee, figyelj! - fogta meg a vállát és nyugodt hangon kezdett beszélni. - Én megyek a kölyökkel és ha hazudott, elteszem az útból, aztán utánad megyek. Ha pedig ott van Tony ahol mondja, akkor kiszabadítom.
Vee fontolóra vette az ajánlatot, miközben észrevette, hogy Logan egy pillanatra rémülten pislog maga elé.
A lány beharapta ajkát és megrázta fejét.
- Nem, én megyek vele. Ha harcra kerül sor, ismerem minden trükkjét, és így te követed az egyébként is biztosabb nyomot. -biccentett a sugárzás koordinátáit jelölő szerkentyű felé.
Natashanak egyáltalán nem tetszett az ötlet, hogy vele hagyja őt és ez meg is látszott rajta.
- Ki van zárva, nem dobok be egy újszülöttet éhes oroszlánok közé. Én megyek vele.
- Nat!
- Vee!
- Lányok...! - szólt közbe Logan, mire mindkettő egyszerre kiáltott rá.
- Fogd be!

A srác maga elé tartotta védekezően kezeit és hátrébb lépett. Kissé feszültnek tűnt, mint aki nem teljesen biztos a dolgában.
- Csak azt mondom, hogy lehet a pasid már halott, szóval siessünk... - kezdte, ám a kém közbe vágott.
- Tényleg, miért is kéne elhinnünk, hogy segítesz és nem az időnket pazarlod? - fonta össze maga előtt karjait, fenyegetően méregetve őt.
Logan zavartan a hajába túrt és óvatosan Veere pillantott.
- Masonnek teljesen elborult az agya, bekattant.
- Nem újdonság. - biccentett a szőkeség.
- Hát igen. - mosolyodott el halványan a srác, aztán sietősen folytatta. - De ez más, olyan, mint valami őrült, akit én nem vagyok hajlandó követni. Most...most totálisan a megszállottad lett és bármit megtenne azért, hogy elvegye tőled a képességeidet.
- Cuki fiú. Apukád szeretni fogja. - vonta fel szemöldökét Natasha, a másik felé fordulva.

Az ifjú lány magában vívódott, eleresztve a füle mellett a megjegyzést. Persze kicsit sem győzte meg Logan, de elültette a bogarat a fülében azzal, hogy azt mondta, a mellkasában lévő ARK reaktort máshol tették le, hogy elcsalják.
A legrosszabb az egészben az volt, hogy ésszerűnek tűnt. Elviszik Tonyt, félrevezetik őt, addig a férfi félholttá válik a reaktor nélkül, s mire rátalál, elég kétségbeesett lesz az állapotát látva ahhoz, hogy megadja magát Masonnek.

Undorító terv volt, de kinézte belőle.

- Én megyek Logannel. Be tudod mérni a telefonomat. Ha nincs ott Tony, gyere utánam. - fordult oda Vee a nőhöz és fojtott hangon beszélt, hogy a vérfarkas ne hallja.
Natasha elhúzta a száját, nem igazán tetszett neki ez a felállás, de bólintott. Odadobta a kulcsot a másiknak és mielőtt elindult volna, hogy elkössön egy kocsit a Stark Toronyból, még Loganre nézett.
Ijesztően higgadt hangon szólt hozzá.
- Nem akarlak megölni. De meg foglak, ha bármi baja lesz.

Azzal vetett egy utolsó pillantást barátnőjére és elsétált, hogy elintézze a terv ráeső részét.
A két vérfarkas kettesben maradt.
- Kösz a kulcsot. És a fenyegetést is. - mormolta Logan a távolodó szuperhős alakját figyelve.

Ahogy egymásra néztek fel-felsejlett szemük előtt egy-egy közös emlékük, de mindketten tudták, hogy azóta Vee megváltozott.
Új élete volt és más ember lett. A régi barátságok mit sem számítottak már, ha komoly helyzetbe kerültek.

- Jól van, mondd az utat! - ült be a lány a vezetőülésbe és beindította a sötétkék járgányt. Szigorúan az utat bámulta, míg útitársa kényelmesen elhelyezkedett mellette.
- Egyenesen a főúton, aztán majd szólok. Figyelj, kérdezhetek valami személyeset? - váltott témát szórakozottabban a fiú.
- Nem.
- Mi fogott meg ebben a fickóban annyira, hogy kész lennél feláldozni magad érte?
- Logan, sosem voltál a legélesebb kés a fiókban, de a "nem" jelentését felfoghatnád. - vágta rá Vee, arcán pedig semmilyen érzelem nem látszódott. A srác csak felhorkantott és ugyanolyan kérdő tekintettel méregette.
- Jó, tudod mit? - sóhajtott fel végül a lány és egy pillanatra ránézett. - Válaszolok, ha te... - nyomta meg a szót. - ...cserébe elmondod miért csinálod ezt. Mert azt nem veszem be, hogy hirtelen a semmiből jó útra tértél.

Újdonsült segédje ellenkezni próbált, majd legyintett és hátra dőlt az ülésben várakozásteljesen. Kimondatlanul is beleegyezett az alkuba.
A nő vonásai ellágyultak és lazított görcsös szorításán a kormányon.
- Megmentette az életemet, sőt, mindent megváltoztatott benne. Adott egy második lehetőséget arra, hogy jobb legyek. - nyelt nagyot és halványan elmosolyodott. - Megnevettet és figyel rám, mégha úgy is tesz, mint aki el van temetve a munkában. Önimádó és egyáltalán nem csapatjátékos, mégis próbál gyengéd és gondoskodó lenni. - a lány elhallgatott és az elsuhanó táblákra függesztette tekintetét. - Szeretem. És nem hagyom, hogy miattam haljon meg.

Logan bólintott egy aprót és kibámult az ablakon. Ezt ő képtelen lett volna megadni a lánynak, talán jobb is volt, hogy soha nem vallotta be neki, titkon mennyire vonzódott hozzá mindig is. Számára ez többről szólt anno, mint puszta barátság a falkán belül, ám a vezérük kimondatlanul is jogot formált rá, ő pedig nem szállt szembe vele. Inkább maradt Venus barátja, mint a lerázhatatlan srác a csapatban.
- Ne bambulj el hahó, most te jössz!
A gondolataiból a mellette ülő hangja rázta fel. Megköszörülte torkát és lazán beletúrt piszkosszőke hajába.
- Azzal, hogy Alfa akart lenni, nem volt bajom. Hittem az ideában, amiket folyton bemesélt nekünk. Hogy mi fogunk uralkodni és akkor bármi az enyém lehet. - nevetett fel keserűen. -  Most már viszont túl messzire ment. Megesett, hogy párszor durva verekedésbe keveredtünk, de nem arra iratkoztam fel, hogy embereket raboljak. Ráadásul utánad engem fog megölni, hiszen nekem is ő adta az erejét. - morogta maga elé. - Na meg azt se terveztem, hogy belekeveredek a Bosszúállók dolgaiba. Tényleg, honnan szedted elő Fekete Özvegyet? - fordult felé hümmögve, de a lány csak hevesen megrázta a fejét.
- Régi barátság. Magánügy. - zárta rövidre.

Az elkövetkezendő órában többnyire csend uralkodott a kocsiban. Logan néha megpróbált beszélgetést kezdeményezni, de Vee általában egy-két szó után elvágta a párbeszédeket. Minden megmozdulása gyanúsnak tűnt és esze ágában sem volt megosztani magáról olyan információkat, amiket az később felhasználhatott volna.
A feszültség szintje az idő múltával egyenes arányosságban növekedett, hiszen Vee úgy érezte, soha nem érnek oda. Szemei előtt már lejátszódott az összes opció: Logan kinyírja a város szélén, Natashat legyűrik és átváltoztatják, Tony pedig egyedül hal meg ki tudja hol több mint kétnapnyi szenvedés után.

Végül csak leparkoltak egy régi gyárépület előtt. Vee egy lerobbant autószalonnak tippelte első ránézésre, s az egész légkörtől kirázta a hideg.
Keresztül futott a fején a gondolat, hogy Tony a város túlsó felén járt Natashaval, őt pedig itt csupán egy farkasokkal teli verem fogja várni, ám igazából ezt sem bánta. Ha a férfi biztonságban volt, nem számított ilyesmi.

- A földszinten van, hátul a futószalagok mögött. Harry a hátsó bejáratot őrzi, Ben és még három alakváltó pedig a gyárban mászkálnak. - biccentett Logan az épület felé és megfeszítette állkapcsát. - Mason bármikor ideérhet.
- Miért eddig hol volt, beült egy filmre? -értetlenkedett a lány.
- Nem gyógyul olyan könnyen, mint te és a múltkor jól elcsaptátok azzal a kocsival az étterem mögött. Többször is. Inkább a háttérből mozgatta a szálakat, amíg képes nem volt talpra állni. -jött a válasz egy lesújtó pillantás kíséretében.

Vee hümmögve bólintott és kiszállt a kocsiból. A fiú azonnal követte és hitetlenkedve meredt rá.
- Mit tervezel, hogy besétálsz oda egyedül és kézen fogva kiugrálsz Starkkal?
A lány vállat vont.
- Volt már rosszabb.
- Venus, ez a terv több sebből vérzik és...
- Ne hívj így! - csattant fel a másik és komoran fordult felé. - Csak egy valakitől viselem el és az nem te vagy.

A srác felhorkantott és hátrébb lépett, jelezve, hogy kiszállt ebből.
- Akkor csinálj amit akarsz.
- Úgy terveztem. - bólintott Vee feszülten és vett egy mély levegőt lehunyt szemekkel. Mikor ismét kinyitotta, tekintete sárgán tündöklött a hajnali fényben. Éles tépőfogai előbújtak, karmai megjelentek és a biztonság kedvéért még késének markolatára is erősen ráfogott.
Megnyalta ajkait, összeszedte minden erejét és elindult az épület felé. Egy olyan ablakon ugrott be hangtalanul, amelyből hiányzott az üveg. Csendesen lépkedett a hátsó részleg felé, ahonnan csupán két hang ütötte meg a fülét: egy fémes zúgás és egy nő kárörvendő nevetése.
Fogalma sem volt, merre jártak a Logan által felvázolt csapattagok, de belül naivan reménykedett, hogy nem is fognak felbukkanni.

- Szegény Tony, nincs itt a páncélja, amivel olyan nagyra van! Most mi lesz vele? - firtatta megjátszott együttérzéssel Violet és a végén belerúgott egyet a földön ülő gyenge férfibe.
Tonyt már alig tartotta valami életben, az az elektromágnes amire rákötötték a reaktor helyett, nem tartozott a csúcskategóriás darabok közé. Épp hogy megállította a szíve felé igyekvő repeszeket. Vékony jégen táncolt.
- Nem akarsz elbúcsúzni? Ne adjak át valamit annak a ribancnak? - biggyesztette le ajkait gúnyosan a lány és térdeire támaszkodva előre hajolt, hogy mélyen a szemébe nézhessen. Tony válaszra sem méltatta, próbált spórolni minden módon maradék, minimális erejével.
- Majd megmondom neki, hogy az ő szuperhőse...

A férfi azonban sosem tudta meg, hogy Violet mit akart mondani, ugyanis a következő pillanatban a szörny összerándult egész testében, kikerekedtek szemei, majd egy nagy nyögés kíséretében, lassan eldőlt. Ahogy a padlót elérte, teste átlátszóvá vált és hasonlóképpen a korábbi Lokit alakító lényhez, ez is egy zselés, vízhez hasonlító tócsává alakult át.

Vee leengedte kezét és miközben a tokba tette kését, undorodva lenézett a pacára.
- Az ő szuperhőse mi? Nem fejezted be!

Tony arcára egy halovány mosoly ült ki és habár milliónyi dolgot akart hirtelen mondani neki, csak egyetlen szót nyögött ki megkönnyebbülten.
- ...Venus.