Nehezen vett levegőt. Homlokán izzadtság gyöngyözött, szemei résnyire szűkültek és minden másodpercben érezte, hogy egyre gyengébb.
Enélkül olyan volt, mint egy időzített bomba, ami ha fel is robban, csak őt pusztítja el.
A lételemét vették el és a jobbnál jobb kínzásokat sem hagyták abba.
Tony tudta, hogy nem maradt sok hátra az életéből. Felötlött benne a gondolat, hogy talán Venus mégis elkezdett utána kutatni, ám ezt gyorsan elhesegette maga elől.
Minden úgy volt a legjobb, ha a lány a közelébe sem ment ennek a veszett csivavának.
Csak abban tudott reménykedni, hogy lesz aki megóvja barátnőjét a múltjától, ha a Vasember védelme megszűnik. Hinni akart ebben a képben, minden erejével azon volt.

Ekkor egy újabb pofon érkezett Violettől, aki borzasztóan élvezte a helyzetet. A férfi kiköpött oldalra egy adag vért és hörögve vette a levegőt.
Mennyi ideje lehetett? Néhány perc? Pár óra? Esetleg legjobb esetben egy nap?
Fogalma sem volt az akkumulátor meddig bírta még, valószínűleg túl kevés energiát termelt. Már a számolás sem ment kifejezetten jól ebben az állapotban, ahogy azt sem tudta, mióta tartották itt. Ha jól vette ki a félmondatokból, körülbelül másfél napja lehetett a gyárban. Vagy kettő. Kettő és fél?
Igazából nem hallotta, minden bizonnyal csak képzelődött.

Torka kiszáradt és a kimerültség is kezdett úrrá lenni rajta.
Nem haragudott Venusra azért, hogy idekerült. Ő akart belefolyni a hiperaktív lányka ügyeibe és habár csinált pár hülyeséget élete során, ezt nem tartotta köztük számon.
Oldalra fordította fejét és kibámult a gyárépület ablakán. Az üveg több helyen hiányzott, a hold fénye pedig haloványan világította be a helyet. Megpillantott elvétve az égbolton egy-két csillagot is.
Percnyi szépség volt csupán a szenvedésben.
Violet és Ben valamin elnevetgéltek kicsit odébb, míg ő az életéért küzdött minden percben. Érezte, hogy valami készülődik és ez még nem az ő történetének vége kellett, hogy legyen.

Arról viszont sejtelme sem volt, hogy az ő Esthajnalcsillaga már javában szervezte a mentőakciót Natasha Romanoff társaságában.

Vee szorosan magához ölelte a vöröshajú nőt, amint az belépett a Stark Torony ötödik emeletére. Iszonyú rég látta, talán a SHIELD felbomlása és a Kapitány-Vasember balhé óta most másodszor. Technikailag bűnözőnek számított, mivel a Sokovia-i egyezmény kapcsán Steve Rogers oldalára állt végül, de valójában nem tartóztatta le senki és folyamatos stílusváltoztatásának köszönhetően könnyedén tudott beépülni önkényes küldetéseik során.
Ezúttal hosszú, enyhén hullámos, vöröses haja volt és egy nagy mosollyal arcán ölelte át a lányt.

- Jöttem volna előbb, de nem a legegyszerűbb átjutni a határokon, mikor épp be vagy épülve egy illegális fegyverkereskedő szervezetbe. Ráadásul a Hydra egyik maradványa. Most te tartozol nekem. - közölte Nat, elnyomva mosolyát. Miután Vee telefonált, szinte azonnal útnak indult, de így is sok óra lepergett, mire ideért.
A szőke lány szinte strigulázta az eltelt időt. Tony körülbelül két napja tűnhetett el, s habár Péntek már előbb is kiírta a pontos koordinátákat, nem indulhatott el egyedül. Öngyilkosság lett volna.
Természetesen így is a halálába tartott, de Nattel az oldalán legalább biztosítéka volt, hogy Tony élve fog kijutni onnan.

- Nem hívtalak volna, ha nem lenne életbevágóan fontos. -sóhajtotta Vee és hátrébb lépett tőle. Egy kést csúsztatott be combtokjába és gondterhelt arccal folytatta a készülődést.
- Tudom. - vágta rá kedves hangon a másik, majd felvonta szemöldökét és felé biccentett. - De mi ez a szerelés?
Vee egy testhez simuló fekete nadrágot viselt bakanccsal. A szokásos színes felsői helyett ezúttal egy sötét trikót vett fel, lábán pedig egy fegyvertartótok virított, benne az éles pengével. Hosszú, szőke haját lófarokba kötötte, arca pedig elszántságot tükrözött.
- Nem fogok beugrálni Masonhoz egy virágos ruhácskában, hogy kérem vissza Vasembert. -hunyorgott rá és csípőre tette kezeit.

Natasha elnyomta mosolyát és miközben elkezdte beütni a kis kütyüjébe a koordinátákat, megszólalt.
- És mikor tervezed beavatni Starkot?
A lány megfagyott kissé a kérdés hallatán, aztán motyogva felelt.
- Ha eljön a megfelelő pillanat.
- Te is tudod, hogy ehhez nincs olyan. - vetett rá egy lesújtó pillantást a másik, majd visszafordult a műszerhez.
Vee felsóhajtott és nekidőlt az egyik asztalnak a laborban. Kissé szomorúnak tűnt, de igyekezett elrejteni ezt.
- Lehet nem lesz rá szükség. Odamegyünk, én elintézem Mason ügyét, te pedig kihozod Tonyt. Ti kijuttok élve és végre minden lezárul. - bólintott.

Natasha lassan felnézett a képernyőről és döbbenten pislogott rá. Egy percig mintha düh is keresztül futott volna arcán.
- Tudom mit akarsz és ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből. - eresztette le kezét és közelebb sétált hozzá komoly arccal. - Az a szemétláda nem kapja meg amit akar. Kihozzuk Starkot. És téged is. - nyomta meg a szavakat. - Nincs B terv. Ez a küldetés Vee, tartsd magad hozzá. - kissé kemény hangon beszélt a nő, de mindketten tudták, hogy erre volt szüksége.
Nat elhallgatott, majd egy csendesebb, nyugodtabb hangon folytatta.
- Tudod mik voltak a feltételei annak, hogy külön utakon járjunk. Nem keltesz feltűnést, telefonálsz időnként és vigyázol magadra. Én meg naivan azt mondtam, így jó lesz. -nézett mélyen a szemébe. - Megígértem neki.

Persze Vee pontosan tudta kiről beszélt Natasha és hirtelen rossz érzése támadt. Nem akart volna barátnőjének lelkiismeret furdalást okozni, azzal hogy feláldozza magát, Nat ígérete pedig érvényét veszti. Rájött, hogy többet kockáztattak annál, mint ahogy az elsőre látszott.
Vee beharapta ajkát és bólintott.
- Értettem.
A két nő pedig elindult kifelé a Stark Toronyból, hogy végre hajtsa a mentőakciót egy csapat vérfarkas és alakváltó ellen.

Ahogy kiléptek az épület ajtaján és az autó felé vették az irányt, váratlan dolog történt.
Egy fiatal srác lépett elő a haloványan pislákoló utcai lámpák fényébe. Piszkosszőke haja kissé kócosan meredezett az ég felé, arcán óvatos félmosoly díszelgett. Nem tűnt velük egyidősnek, max tizenkilenc éves lehetett, egy egyszerű gimnazista srác első ránézésre. Ám Vee pontosan tudta, hogy nem az.
Megtorpant és megfogta Natasha karját is automatikusan.
- Mi bajod van? Majd később örökbe  fogadod a fiúcskát, haladjunk. - intett Nat értetlenül a kocsi felé, de a másik nem mozdult.
- Ő velük van. - nyelt nagyot.
Logan volt az.

Amíg a banda tagjának mondhatta magát, addig ő volt a támasza a mindennapokban. Corey, Harry, Logan, Ben, Mason és ő. Ennyiből állt a falka.
Coreyt mindig gyűlölte, folyamatosan lenézte, csupán azért mert lány. Nem sajnálta egy kicsit sem, hogy megölte aznap este, miután Tonyval összevesztek. Élénken élt benne a kép, mikor eljött a férfi házából sírva, összefutott vele és Bennel, majd előbbit szétszedte a harc során, utóbbit pedig elütötte az a kocsi.
Harry más volt, egyszerű fazon, mindig gondolkodás nélkül követte vezérük parancsát, míg Ben Mason jobb kezének számított.

Na és akkor ott volt Logan.

A fiatal srác a gimnázium utolsó vizsgáit tette le, mikor az a szemétláda exe kinézte magának a falkába. Látta, hogy életerős fiú, kiváló fizikummal és ésszel megáldva, neki pedig szüksége volt a vérfrissítésre a csapatot illetően, így elkapta. Némi fenyegetés is társult a beszervezésnél, emiatt pedig sosem bírta igazán Logan őt. Hogy pontosan miért is csatlakozott hozzájuk mégis, senkinek sem árulta el,
Vee azonban jól emlékezett a személyiségére. Ő volt az egyetlen valódi barátja abban az időben, míg menekülni nem kezdett az anyjához. A srác pedig a falkával maradt.

Nat kihúzta magát mellette és elszántan méregette a fiút.
- Akarod, hogy kiiktassam? - kérdezte nyugodtan Veetől, de mielőtt az felelhetett volna, Logan szólalt meg.
- Békével jöttem csajok, nyugi! - emelte fel maga elé kezeit és ártatlan arcot vágott. - Segíteni akarok, oké?
Natasha felhorkantott és idegesen csípőre tette kezeit.
- Minden másodperccel kevesebb az esélye annak, hogy Tony élve kerül elő. Vee, menjünk! - sziszegte oda neki.

A szőkeség magához tért a sokkból a férfi nevének említésére és a másikhoz hasonló, magabiztos testtartást vett fel.
- Ne haragudj, ha ezt most nem hiszem el. -fintorgott rá ellenfelükre, majd társához fordult. - Mehetünk.
A két nő a kocsihoz lépett, hogy beszálljanak, mialatt Logan arcán enyhe kétségbeesés futott át. Beletúrt hajába és utánuk kiáltott.
- Tudom hol van Tony Stark! Nélkülem nem találjátok meg.
- Ezen nem kell stresszelned, már tudjuk. - vetette oda válaszul az orosz kém és kinyitotta az autó ajtaját.
Logan hevesen rázta meg a fejét.
- Nem! Rosszul gondoljátok. -ellenkezett és közelebb lépkedett, mire a Fekete özvegy kezével találta szembe magát. A következő pillanatban már a földön feküdt, Natasha a nyakánál fogva szorította le, míg Vee öszezavarodva állt mellettük.
- Miről beszélsz? - kérdezte lassan a lány, mire Logan nagy nehezen kipréselte magából a szavakat.
- Külön....vannak.
Nat óvatosan engedett a szorításon a másik nő kérésére, és ugyanolyan értetlen képet vágott mint ő. A srác köhögött egyet, majd zihálva ejtette ki a szavakat.

- A... a reaktor...amit követtek.. - nyelt nagyot. - ....kivették a mellkasából. A város másik felében van ledobva egy ház aljába. Starkot nem ott találjátok. - motyogta. A fiú először a kémre pillantott, aztán egykori barátjának a szemébe nézett. Felsóhajtva ejtette ki a szót.

- Csapda.