A helyzet több volt, mint kínos.
Ezernyi gondolat cikázott a lány fejében, s bár folyamatosan kifogások ugráltak fel lelki szemei előtt, egyik sem tűnt elég jónak. Nem hagyhatta, hogy Tony ilyen könnyen kicsússzon a kezei közül, mikor végre boldog volt egy kicsit. A teljes igazság nehéz volt, évek óta nyomta a vállát, de jól tudta, ez nem az a perc mikor ki kell tálalni. Egy veszekedés katasztrofális láncreakciót indított volna el és a nagy kavarodás és bizalomhiány következtében talán a férfinak is baja esett volna.
Azt pedig sosem bocsátaná meg magának.

- Venus! - szólt rá Tony és gyanakodva bámulta őt. - Mit titkolsz?
A hangja komor volt, számonkérő. Hogy is ne lett volna az, mikor ilyen ostoba módon elszólta magát és beleültette a bogarat a fülébe!
- Hát...- motyogta a lány végül nagy nehezen és elfordította fejét oldalra. - ...Szóval azt már tudod, hogy elszöktem otthonról, hogy ne bántsam a szeretteimet és Masonnél kötöttem ki. Haza pedig csak akkor mentem, mikor megtudtam, hogy az anyám beteg és ápolásra szorul.
- Vee, a lényeget.
A szőke hajú nő egy kicsit megkönnyebbült a beceneve hallatán. Még nem haragudott rá, az esélye megvolt, hogy jóvá tegye.
...Egy másik féligazsággal.

- A SHIELD rám talált. Tudod, hogy részben az a dolguk, hogy elrejtsék az emberek szeme elől a nem hétköznapi tényezőket. Amikor véletlenül bekattantam és...harcba keveredtem... - fogalmazott óvatosan. - ..megjelentek. Mint valami kis fénypont, ott villogtam a térképükön és nem tudtak hova tenni hirtelen. - mosolyodott el féloldalasan és rápillantott. - Választhattam, hogy az általuk szabott korlátok között élek, vagy a hasznukra válok és segítek.

Tony némán fürkészte az arcát, fejtegette magában vajon mi állhat a háttérben. Igyekezett kitalálni igazat mond -e, vagy sem, aztán emlékeztette magát, hogy a barátnőjéről van szó. Sok mindenen keresztül mentek már az elmúlt két hónap alatt.
Bíznia kellene benne.
- Nagyon okos... Egy példány és zsebükben az egész faj.. - morogta maga elé a férfi, kezeivel gesztikulálva hozzá.
Vee bólintott.
- Elmondtam nekik mindent, amit tudni akartak a vérfarkasokról és felajánlották, hogy vegyek részt a kiképzésükön.
A vége felé halkabban beszélt, Tony szemei pedig nagyra nyíltak.
- ...Az ügynökük voltál?! - akadt ki és döbbenten bámult rá.
- Nem! Szabadúszó. Az más. - ellenkezett hevesen a másik. - Nem vettem részt az akciókban, csak követtem és megfigyeltem, ha kellett. Én voltam a legalkalmasabb, mert olyan helyre is könnyedén besétálhattam, ahová mások nem. Én meggyógyultam. - nyomta meg az utolsó szavakat. Viszonylag ügyesen kivágta magát az igazság felének ismertetésével. Megköszörülte torkát és úgy folytatta.
- Úgyhogy igen, vezettek emiatt aktát rólam és tudok néhány dologról. Például Parkerről is.

A férfi beletúrt sötét hajába és feszülten emésztette a hallottakat. Sejtelme sem volt róla, hogy ilyen bonyolult ügyek álltak a lány mögött és ez jócskán aggasztotta.
Pedig valójában még a múltjának úgy a negyedéről sem tudott.
Halkan, maga elé morogva kezdett beszélni.
- Az ügynökük volt. Az eszem megáll. Még hogy védtelen! - végül megállt előtte és kissé dühösen nézett rá. - Miért nem beszéltél erről?
- Technikailag véve, nem kérdezted.
- Elmondhattad volna, elég megértő tudok lenni! - tárta szét karjait, mire a lánytól egy lesújtó pillantás volt a jutalma. - ....Néha.
- Ne haragudj, hogy kellett volna kezdenem? - meredt rá Vee. - Ó csáó, a nevem Venus, a SHIELDnek dolgoztam, hogy ne nyírjanak ki és megvédjenek a pszichopata exemtől! Iszunk egy kávét? Esküszöm, jó társaság vagyok.

A gúnyos hanglejtésnek köszönhetően a férfi a szemét forgatta, aztán megrázta a fejét.
- Megyek dolgozni.. - morogta, de Vee elkapta a kezét.
- Ne Tony, várj! - sóhajtott fel és kérlelővé vált arckifejezése. - Mindenről tudni fogsz, amiről kell, de elég bonyolult életem van és nem akarlak még jobban belekeverni.
- Ezen akkor kellett volna aggódnod, mikor belibegtél az ajtómon, azzal hogy vacsorát hoztál.
Tony a második találkozásukra utalt, s habár igazából nem haragudott a lányra annyira, mint mutatta, tagadhatatlanul rossz érzése támadt belül. Mi mindent titkolhatott még a múltjával kapcsolatban?

Vee vonásai szomorúságot tükröztek és leeresztette kezét. Eszébe jutott, amit az elején látott már: nem volt való Tonynak a hosszútávú kapcsolat, ahogy neki sem. Egyszerűen nem bírták ki vita nélkül és most úgy tűnt, a férfi bánta az egész történetüket.
- Tudod mit, menj csak dolgozni. - A lány halk hangon beszélt, a korábbi düh amilyen gyorsan jött, úgy is párolgott el. - Most esett le, hogy ma még az egyetemre is be kell mennem, szóval...
Elcsendesedett és lecsusszant a pult tetejéről. Felkapta telefonját és már éppen kisétált volna a helyiségből, mikor megérezte a férfi kezét vállán. Lassan rá pillantott és minden erejével azon volt, hogy leplezze csalódottságát. Igen, elhallgatott egy-két dolgot előle, de mindent okkal csinált. Néhány titok bőven jobb volt, ha egyelőre az is maradt.

- Nem úgy értettem. - szólalt meg Tony lágy hangon, arckifejezése pedig bűnbánó volt. - Venus, hosszú idő óta te vagy a legjobb dolog ami történt velem.
A férfi lassan leeresztette kezét, miután megbizonyosodott róla, hogy a szőkeség nem fogja faképnél hagyni. Felsóhajtott és bár nehezen jöttek a szavak - tekintve, hogy nem igazán érzett még ilyet - beszélni kezdett.
- Nem bántam meg egy pillanatig sem, hogy segítettem... vagy a tegnap estét. Megmentettél, mikor magam sem tudtam, hogy bajban vagyok. - sóhajtott fel a pánikrohamokra gondolva. - Az igazat megvallva, aggódom érted. - Tony elhúzta a száját, mintha kelletlenül mesélt volna ilyesmikről. Az elmúlt időszak megtanította arra, hogy meg kell becsülnie ha valami jó történik vele, ám személyiségéből fakadóan rengetegszer bántotta meg, vagy taszította el magától. Igazságtalanul viselkedett néha és most, hogy kiderült, közel sem tud mindent róla, ismét beindult nála ez a védekező mechanizmus.

Vee tekintete kissé meglepett volt, egyáltalán nem számított erre Tonytól. Arcára lassan kiült a megkönnyebbüles és vonásai ellágyultak. Oda lépett hozzá és óvatosan hozzábújt. Átkarolta derekát, lehunyta szemeit és ezúttal hagyta, hogy csend telepedjen rájuk. Kimondatlanul is érezték, hogy ez a pillanat csak az övék és vigyázniuk kell egymásra.
Bármi történjék is.

Végül hátrébb húzódott tőle, de épp csak annyira, hogy szemébe nézhessen.
- Minden rendben lesz. Ígérem. - ejtette ki komolyan a szavakat és halványan elmosolyodott. - De az egyetemre tényleg be kell még mennem.
Tony biccentett, majd egy gyors csókot nyomott ajkaira.
- Ne robbants fel semmit, amíg távol vagyok. - hunyorgott rá a férfi, majd visszafordult a kávés bögre felé és azt kortyolgatva indult el átöltözni a szobájába. Úgy tervezte, hogy amíg a lány ott tartózkodik, elintézi a hivatalos ügyeket és akkor együtt tölthetik a hétvégét.

Ám a dolgok nem mindig mennek az elképzelések szerint.

Alig tizenöt perccel a távozása után, ismét megjelent Vee. A férfi a műhelyében állt, a hologramos kijelzőn tervezett egy új fegyvert az egyik páncélba. Még csak az alapvázlatot készítette, mikor besétált a laborba a nő.
- Máris kicsaptak? Gyors volt.
- Mi? Ja, ó igen. Hogyne. - Vee értetlenül bámult előre néhány másodpercig, aztán egy gyors legyintés után tovább lépkedett felé. Arca semmiféle érzelmet nem tükrözött, mintha nem is önmaga lett volna.
- Szerintem tudod miért jöttem. - állt meg mellette egy hideg mosollyal.
- Mert képtelen vagy élni nélkülem, nem hibáztatlak, gyakorta megesik. -felelte Tony gondolkodás nélkül, le sem véve tekintetét a képernyőkről.
A lány nagyot pislogott, majd felszegte állát.
- Véletlenül sem. - biccentette oldalra fejét. - Ez a bosszú. És egyben egy sokkal kifinomultabb terv része. - Vee élvezettel nézte végig, ahogy Tony arcára lassan kiült a gyanakvás és felé fordította fejét. - Megölted egy társunkat és folyton megakadályozod az Alfánk szerepének beteljesülését.

A férfi úgy érezte menten felfordul a gyomra. Még véletlenül sem Venus állt vele szemben. Habár a másolat szinte tökéletesre sikeredett, a látszat csalt.
Jobb kezével azonnal megpróbálta titokban megnyomni a másik karján lévő óra gombját, mellyel magához hívta volna az egyik Vasember páncélt, ám ujjai megdermedtek a mozdulatban. Sőt.

Semmijét sem bírta megmozdítani.

Nem mintha a vele szemben elhelyezkedő alakváltó lett volna olyan hihetetlenül ijesztő... a lény egyszerűen túl pontosan utánozta le a szőke lány kinézetét. Stimmelt a haja, a szeme színe, bőrének árnyalata.
Na meg a bénító karperecet is viselte, amit ketten együtt fejlesztettek tovább.

A Veet utánzó alak önelégülten eresztette le csuklóját és kikapcsolta a kis szerkentyűt.
- Micsoda mázli, hogy láttam a csajod kezén ezt az izét. Hasznos kütyü. - hümmögött, majd csilingelő hangon folytatta a mozgásra képtelen férfi szemeibe nézve. - A lányt nem tudjuk elkapni, mert mindig körülötte ugrálsz és ketten túl erősek vagytok. Úgyhogy Mason szerint ideje volt máshonnan hozzáfogni a dolgokhoz.
Mialatt beszélt, a labor ajtaján két másik alak sétált be; az egyik Rhodey, a másik pedig Happy alakját vette fel.
Tony belül ordítani tudott volna. Tehetetlenül állt, mint valami szobor és végignézte, ahogy a számára legkedvesebb arcok veszik körül - ezúttal a rosszat képviselve.
Vee negédesen mosolygott rá, minden másodpercét kiélvezve a helyzetnek.
A markukban volt a Vasember.
Intett két másik társának, hogy segítsenek a továbbiakban, de előtte még gondosan közel hajolt hozzá és gonoszan oda súgta neki a szavakat.

- Kíváncsi vagyok, mennyire lesz könnyű elkapni a kicsi lányt, amikor majd téged keresve önként és dalolva sétál be Mason karjaiba.

A helyzetet figyelembe véve, Tony egy dolgot biztosan tudott: minden esély megvolt rá, hogy a hétvégét nem Veevel fogja tölteni.