- Le akarsz itatni? - kérdezte Vee, furán nézve a kezében lévő pohárra. - Tudod lenyomhatnám az egész minibár tartalmát és ugyanúgy elboldogulnék az integrált áramkörökkel.
Tony tekintete azt üzente, hogy "nem is rossz", miközben letette saját italát a pultra. Mióta feljöttek a kilencedik emeletre a kezébe nyomott vagy három pohár bort, hogy lenyugodjon a lány, de úgy tűnt, szélmalomharcot vív. A vérfarkasgének erősebbek voltak holmi italnál.
- A pulzusod még mindig az egekben, le kellett valahogy....
- Szedálni? -pislogott nagyot Vee. - Legközelebb próbálkozz elefántnyugtatóval, hátha beválik.

Hangja kissé szemrehányóan csengett, miközben lassan felkelt a kanapéról és átkarolva magát, járkálni kezdett.
Ideges volt, ez az esti kaland egyáltalán nem hiányzott neki. Mason alakváltókkal szövetkezett, ami azt jelentette, hogy már nagyban játszik és semmitől nem riad vissza. Elmesélte Tonynak, hogy ezek a lények a legveszélyesebbek, mert szinte lehetetlen felismerni őket. Értelemszerűen az álcázás mesterei. Lemásolnak bárkit és némi színészi érzékkel, már zsebre is raktak. Az, hogy ő Loki alakját választotta megtervezett volt, azt akarta, hogy a Vasember bepánikoljon.
A helyzet kezdett lassan elfajulni. Persze megfordult a fejében, hogy segítséget kérjen ismerőseitől, de nem várta el egyikőjüktől sem, hogy miatta kockáztassák az életüket.
- Venus..! - zökkentette ki gondolataiból Tony dorgáló hangja. A pultnál állt karba tett kezekkel és őt figyelte. Arca némi aggodalmat és gyanakvást tükrözött.
- Tessék? - fordult felé a másik.
- Sárgák a szemeid. Nem azért, jól áll, de gondoltam szólok, mielőtt halálra karmolod magad.

A lány csak ekkor eszmélt rá, hogy valóban utat engedett a farkas énjének. Megállás nélkül kattogott az agya, egyszerre félt, aggódott és pánikolt, hogy mi lesz ezután és emiatt közben észrevétlenül át is váltott. Bár Tonynak nem volt sok tapasztalata a kapcsolatok, vagy a gyengédség terén, közelebb lépett és finoman átölelte őt.
- Ne, nem tud..
- Hé nyugodj meg, nem fogsz bántani. - csitította le rögtön és szőke haját kezdte simogatni. Természetesen sejtette, hogy az alakváltóval történtek megviselték, ám az az újdonság erejével hatott, hogy a lány ezúttal képtelen volt kontrollálni képességeit.
Vee vonásai ellágyultak és halkan felsóhajtott. Mellkasára hajtotta fejét, s habár szokatlan volt mindkettejüknek ez az új felállás, tagadhatatlanul jobban érezte magát a karjaiban.
Végül Tony törte meg a csendet.

- Sajnálom. Azt mondtam biztonságban vagy, erre Pénteken múlt csupán, hogy nem vittek el a pszichopata haverodhoz. - sóhajtotta.
- Igazából az exem. - motyogta vissza a másik, a férfi pedig eltolta magától egy pillanatra.
- ...Hogy mondod? -hunyorgott rá meglepetten. Ez az információ teljesen új volt neki. Azt tudta, hogy a srác időről időre kihasználta, de erre nem számított.
Vee elhúzta a száját és oldalra pillantott.
- Fiatal voltam és Mason akkor még úgy viselkedett, mint valami úriember. -mondta szomorú hangon. - Megígérte, hogy megtanít mindenre, ha már az a szemétláda átváltoztatott. Nem tudtam, hogy ő tette. Egy darabig együtt voltunk, aztán... -megköszörülte torkát és próbált óvatosan fogalmazni. - ...önmaga lett. Képzelheted miket csinált. - túrt bele szőke hajába. - Tudta, hogy bármit megtehet, úgyis vele maradok, mert túlságosan félek annak a következményeitől, hogy esetleg bekattanok és nem tudom kordában tartani a farkas-részem.

A férfi komor tekintettel hallgatta végig, aztán megcsóválta fejét. Magabiztosan szólalt meg.
- Le fogom állítani. Nem számít mibe kerül, többet nem mehet a közeledbe.
Vee elmosolyodott, a feszültség - ami szinte belülről szorongatta - jóval csökkent. Sejtelme sem volt mikor történt, ám azt biztosan tudta, hogy valahol két beszólás közt teljesen beleszeretett.
- Ennyire értékes munkaerő volnék? - ugratta a lány, arcukat pedig csupán körülbelül tíz centiméter választotta el. Tony elkapta tekintetét és komoly arccal válaszolt.
- Vigyázok a befektetéseimre.
Vee halkan felnevetett, aztán finoman ajkait az övére tapasztotta. Lassú csók volt, gyengéd. A férfi lágyan megsimította arcát, mintha csak egy törékeny tárgyat tapintana. Ezúttal nem szakadtak el olyan könnyedén, mint azelőtt, a pillanat hosszúra nyúlt és a lány többet akart. Hagyta, hogy elmélyítsék a csókot, ujjait végigfuttatta mellkasán. Elmosolyodott, ahogy a férfi válaszul olyan közel húzta, hogy testük teljesen összesimult. Olyanok voltak, mint egy kirakós két darabja, melyek messziről nem tűntek passzolónak, ám jobban megnézve tökéletesen illeszkedtek a képbe. A mozdulatok hevesebbé váltak, míg nem el nem érték a férfi ujjai a felsője alját.

Vee zihálva szakadt el tőle és szaporán kapkodta a levegőt.
- Várj...! -nyögte ki, Tony pedig értetlenül fürkészte arcát. Az ő szíve is majd' kiugrott a helyéből, nem értette hová lett az a lendület.
- Nem erőltetek rád semmit. - biztosította róla, mire a másik hevesen a fejét rázta.
- Nem, nem az....csa-csak.. -nyelt nagyot és egy pillanatra lehajtotta fejét. - Nem minden seb gyógyul be maradéktalanul, még nálam sem.
Tony némi megkönnyebbülést érzett, hogy csupán erről volt szó. Félre simított egy tincset a füle mögé és jelentőségteljesen mondta ki a szavakat.
- Vee, egy lekicsinyített reaktor áll ki belőlem. Nem fogok kiakadni nehány hegtől, ezen ne stresszelj. - vonta fel szemöldökét. A kijelentést rövid csend követte, amit végül a lány halk nevetése tört meg. A fejét rázta közben, csak úgy röpködtek ide-oda a szőke tincsek.
- Most mit mondtam...?
- Semmi. - felelte elvigyorodva a másik és szemébe nézve folytatta. - Csak Veenek hívtál végre.

További csevegés helyett ajkuk ismét összeforrt, türelmetlenül és akaratosan. Olyan féktelenre sikeredett a mozdulat, hogy a lány kénytelen volt hátrébb lépni párat, míg nem háta a falnak ütközött. Beletúrt sötét hajába, a férfi pedig egyik kezével megtámaszkodott feje mellett.

Tony egészen eddig nem tudta, hogy mi hiányzott az életéből, ám amint karjai közt tartotta a szőkeséget, minden megtalálta a maga helyét. Mozdulataik felgyorsultak és azt a feszültséget, amit Mason és bandája okozott nekik, együtt vezették le. Mindent beleadtak, s egymásban találták meg azt a menedéket, amire már nagyon rég szükségük volt.
Percek múlva már a hálószobában voltak. A férfi ingét valahol útközben elhagyták, s mikor a lány felsőjére került a sor, Tony mozdulatai óvatosabbá váltak. A világért sem akarta volna ugyanolyan vadul és érzelemmentesen kezelni őt, mint a régebbi kalandjait.
Lehúzta róla a világos pólót és félre dobta. A nő testén láthatóvá vált egy hosszú heg, amely egészen fehérneműjének vonalától húzodott lefelé a hasáig. Vee szégyellte némileg a dolgot, ám Tony úgy mosolygott rá, mintha az égvilágon semmi probléma nem lenne ezzel. Lágyan végigsimította a seb vonalát és kérdő arccal pillantott rá.
- Háborús sérülés?
- Nem egészen. - Vee elhúzta a száját szomorkásan. - Mason egyik dührohamának nyoma évekkel ezelőttről.

Tony arca elsötétült néhány másodperc erejéig, aztán nyugalmat erőltetett magára. Esze ágában sem volt jelenetet rendezni és hegyibeszédet tartani arról, hogy pont ezért nem állunk szóba mindenféle jöttmenttel. Még a végén azt hitte volna a lány, hogy csupán egy teher a számára, akit meg kell védenie.
Higgadtan, komoly arccal válaszolt.
- Melyik államban legális a gyilkosság?
- Szerintem egyikben sem. - mosolyodott el a lány, és mélyen belül értékelte a féltést és az indulatot. - Mára ne emlegessük többet. - sóhajtotta, a másik pedig biccentett.
- Rendben Ms. Borsten.
- Köszönöm Mr. Stark. - vigyorgott vissza a lány és ismét megsimította karját. Tony belement a játékba és ráhunyorgott.
- Előléptetésre hajt?
- Naná. Reggelre átveszem az uralmat a Stark Torony felett.
- Beszéljük át a feltételeket. - felelte Tony hivatalos stílusban és mielőtt a másik válaszolni tudott volna, gyorsan megcsókolta.
Ezúttal nem húzódtak el.

Reggel Vee korán ébredt és fáradtan megdörzsölte szemeit, miután felült. A beszűrődő napsugarak könnyen felkeltették az eleve rosszul alvó lányt, de egyáltalán nem bánta. Lepillantott a mellette fekvő férfire és nem bírta ki mosolygás nélkül. Észre vette, hogy pár napja már viszonylag kipihenten mászkált a toronyban, a szemei alól eltűntek a sötét karikák és nem döntötte magába literszámra a kávét. Fogalma sem volt, ezt minek köszönhette, de határozottan örült neki.
Tony békésen szuszogott, úgy tűnt ezúttal nem gyötrik rémálmok.
Jó hatással voltak egymásra.

A lány óvatosan lépkedett ki a szobából, miután átöltözött és megkötötte magán fekete, selymes köntösét. Felült a konyhában a pult tetejére és bekapcsolta telefonját.
A mobil egy új üzenetet jelzett.

"Aggódik. Ha még egy támadás ér téged, azonnal oda fog menni, jobb, ha tudod."

Vee halkan káromkodott egyet a sorok láttán. Normális esetben majd' kiugrott volna a bőréből a hír hallatán, hiszen szerette őket, ám ezúttal máshogy állt a helyzet. Ha beállítanak, képtelen lesz kimagyarázni magát Tony előtt és a kapcsolatuk még túl friss ehhez.
"Biztonságban vagyok, foglalkozzatok a ti ügyetekkel. Őrültség engem félteni." - pötyögte be, majd felsóhajtva rányomott a "küldés" gombra.
Most minden elromlott volna, ha váratlanul megjelennek a barátai.

- Mit csinálsz? - kérdezte hirtelen Tony, belépve a konyhába. Egy fekete trikót és nadrágot viselt és álmosan kávét kezdett készíteni.
- Neked is jó reggelt. - mosolyodott el a lány és letette a készüléket. - Nem fontos, néhány csoporttársammal beszéltem.
A hazugság könnyedén csúszott ki a száján. Lényegében egész életében az igazság elrejtésén dolgozott, szinte rutinosan ment már a dolog.
Tony biccentett és belekortyolt italába. Letette a poharat és miután Veehez lépett, megtámaszkodott kezeivel a lány két oldalán, így az "csapdába esett" a férfi karjai és a pult között.
- Mit szeretnél? - nevetett fel zavartan, az arcát fürkészve.
- Egy háromtojásos omlettet és világbékét, de nem ez a lényeg. - vágta rá Tony és felvonta szemöldökét. - Jobban vagy?
Vee sejtette, mire gondolt. Előző este tőle szokatlanul durván kiakadt a támadás miatt, s látta rajta akkor is, hogy aggódott érte a férfi.
- Persze. Azon kívül, hogy manipulatív szemétnek fog tartani az összes többi munkatársunk, minden rendben. - felelte a lány és hátra simította szőke haját. Tony tekintete kérdővé vált, kiegyenesedett és úgy méregette.
- Elvesztettem a fonalat.

Vee megköszörülte torkát és beharapta ajkát.
- Tudod mit, felejtsd is el.
A férfinek természetesen esze ágában sem volt ezt megtenni, így maga felé fordította Vee arcát és gyengéd, kérlelő hangon felelt.
- Mondd el, mi a baj.
- Csak...tudod mindenki gyűlölni fog. - húzta el a száját a másik, ahogy belekezdett. - Az egyetem, a lakosztály, a sok segítség amit tőled kaptam... Olyan, mintha kihasználnálak, pedig tényleg...- elhallgatott, vívódott kimondhatja -e, ám túl korainak érezte, ezért máshogy fejezte be. - ... tényleg kedvellek.
Tony megrázta fejét a szavak hallatán és visszafordulva a pulthoz, kezébe vette poharát.
- Sosem éreztem ezt. - felelte közben könnyedén. - És ne gondold, hogy egyedül vagy. Mármint nem vágok hozzá minden megmentett emberhez egy lakosztályt és biztos jövőt, de másoknak is segítettem. Sok van a rovásomon, egyenlítenem kell. - vont vállat. - Például ott van egy Peter nevű srác, a Stark Program keretein belül egyengetem az ő jövőjét is.

Ez volt az a pillanat, amikor Vee úgy megörült a törődő válaszának, hogy gondolkodás nélkül kezdett beszélni.
- Lehetséges, hogy ez ugyanaz a Peter, akivel az egyik céges bulin smároltam? Folyamatosan arról beszélt, hogy egyszer ellopta Amerika Kapitány pajzsát. - ugratta szándékosan.
Tony felkapta a fejét és ráhunyorgott.
- Hogy mit csináltá....nem is volt még céges buli. - esett le neki és már éppen megkönnyebbült volna, mikor megértette a szavakat.
Lassan leeresztette kezét és gyanakodva fordult barátnője felé. Bevillant a szemei előtt az akta, amit anno először látott róla.

- Honnan tudod te Pókember igazi nevét..? - ejtette ki a szavakat megfontoltan.
A pajzsos történet a lipcsei repülőtéren történt, ahol rajtuk kívül nem volt más jelen, a lány mégis úgy emlegette, mintha mindent tudna róla.
- Egyébként is, miért vezetett rólad aktát a SHIELD? - fonta össze maga előtt karjait. Az események sorozata annyira elvitte mostanában, hogy erre el is felejtett rákérdezni.
Vee arcáról lefagyott a mosoly és elakadt a lélegzete.

Fogalma sem volt, ebből hogyan mentse ki magát.