༆New York༆

ＬＩＬＩＴＨ ＷＩＬＬＩＡＭＳ

"A fájdalom érzékelése egy komplex jelenség, amelyet befolyásolnak az egyén korábbi tapasztalatai és aktuális érzelmi állapota."

Egész életem során azon dolgoztam nappal és alkalmakként éjjel is, hogy segíthessek az embereknek. Hogy enyhítsem a fájdalmukat és új esélyt adjak nekik. Esélyt az életre, és mindig mosolyogva olvastam a küldött képeslapokat amiben újra megköszönte az egyik páciensem, hogy megmentettem. Én mindent megtettem azért, hogy minden embert megmenthessek. De én...? Sosem fogadtam el a segítséget, hanem inkább megmutattam, hogy egyedül is képes vagyok mindenre.

Nem fogadtam el azt, hogy segíteni akarnak, nem fogadtam el, hogy meg akarnak menteni. De akkor nem is gondolkodtam azon, hogy mitől akarnak megmenteni.... De most, miközben egy széken ülök egy laborban, ahol az egyik asztalon mindenféle szike és csipesz volt elkalandoztam. Talán mindenki egy dologtól próbált megóvni, az pedig saját magam voltam. Én és a döntéseim... És ahhoz, hogy erre rájöjjek, itt kell lennem és várni Drake mikor csörtet be a laborba a híres győzelmi vigyorával.

— Nézd már Jordan, felébredt. — hallottam meg egy ismerős hangot, amihez hamarosan egy vigyorgó arc is tartozott.

— Treece, még mindig itt? — kérdeztem nehezen, mert a torkom kiszáradt.

— Tudod, nem mindenkinek adatik meg, hogy Kubába menjen. — mondta, majd a társa felé fordult. — Lilith Grace Williams bemutatom Jordan-t. — biccentett egy fiatalabb férfi felé aki úgyszintén a laborban tartózkodott. Elnézve alig lehetett a huszas évei elején. Jordan biccenett nekem, majd tovább bámulta Treece-t.

— Az első számú parazitás nő? — kérdezte, mire összepréseltem a szám.

— Parazitás nő? — nevetett fel Treece, majd felém fordult. — Hát Gracie, pár éve még egy rangon voltál Drake-kel, de most? Egy senki vagy. Megérte eldobni mindezt? — lépett ah asztalhoz, amin a sok műtős eszköz volt.

— Tudod Kubában meleg van, és döglesztőek a pasik. — rántottam vállatt. — Bár emlékszem rád is Treece, ne aggódj. — mosolyogtam negédesen annak ellenére, hogy tudtam mit fogok kapni.

Pofont, ami miatt a földre kerülök. És nekem ez kellett.

Jordan azonnal ugrott és mellém gugolt miközben felsegített. — Drake azt mondta ne bátsd! Külön kiemelte, hogy te ne nyúlj hozzá. — sziszegte a szavakat, majd visszaültetett a székre.

— Te fogsz megaladályozni, kölyök? — kérdezte Treece, miközben elé lépett.

Jordan egy ideig csöndbe volt, majd bólintott. Treece elnevette magát és már láttam, hogy a jobb kezét az övén lévő fegyverre rakja, de nem volt ideje elővenni hiszen a labor ajtaja nyílt és egy ismerős személy lépett be.

— Uram. — biccentett Jordan.

— Kérem hagyjanak magunkra a hölggyel. Van mit megbeszélnünk! — mondta a két katonának, de a szemeivel nem hagyta el az enyémeket. Jordan azonnal bólintott, majd kilépett az ajtón, de Treece csak engem bámult. Tipli van... tátogtam a katonának.

— Veszélyes, legalább egy őr maradjon... —

— Azt mondtam kettesben akarok vele lenni! — szakította félbe Treece mondatát Drake.

Roland bosszúsan fújtatott, majd elhagyta a labort kettesbe hagyva az egyetlen emberrel akit a hátam közepére sem kívántam.
Carlton Drake-kel.