༆Kuba༆

ＬＩＬＩＴＨ ＷＩＬＬＩＡＭＳ

A víz nem volt olyan meleg mint amire számítottam. Pont kellemesen hűtött ezért egy sóhaj tört ki belőlem, majd elmerültem a víz alatt és felfrissülten jöttem fel levegőért. Ahogy elnéztem volt pár csónak a partok közelébe, amin férfiak ültek egy-egy szivarral a szájukban miközben a horgászbotjukat tartották.

— Mikor érkezünk meg New York-ba? — kérdezte mellőlem hirtelen Eddie, mire odakaptam a fejem. Lenéztem az órámra ami még csak delet órát mutatott szóval még van három órám bepakolni.

— Nem tudom mennyi idő az út. Évek óta itt élek, nem igazán hagytam el az országot. — mondtam őszintén, mire bólintott egyet.

— Tudod, teljesen másmilyennek képzeltelek el. — mondta és szemeit bűntudat nélkül legeltette rajtam.

— Milyennek képzeltél el? — kérdeztem, majd nyakig megmártóztam és onnan néztem fel Eddie-re.

— Azt hittem egy beképzelt nő vagy aki azt se fogja tudni mi az a harc vagy túlélés. — mondta, mire elkomorodott az arcom.

— Meglepődnél mennyi mindent túléltem már... — morogtam az orrom alatt.

— Sajnálom... — mondta.

— Mit sajnálsz? Nem tettél ellenem semmit.— mondtam, mire bólintott.

— Remélem így is marad. — nézett le rám.

— Biztosan. — bólintottam, majd letettem a lábam és fel akartam állni de valamire ráléptem így kissé megugrottam emiatt előre dőltem pontosan Eddie mellaksának aki a kezeit azonnal a derekam köré fonta és aggódva nézett rám.

— Minden rendben? — kérdezte és eltűrte az egyik hajtincsemet ami az arcomba lógott az esésemtől.

— Igen, ne haragudj. Nem akartam rádesni. — nevettem el magam majd lenéztem a víz alá a bűnös után kutatva, aki mitt Eddie-nek estem. — Itt élek pár éve de a rákokkal és a hasonló kedves kis jószágokkal a vízben és a szárazföldön, még mindig nem jövök ki jól. — mondtam és megmutattam a tenyerem ahol egy apró heg volt.

— Rák? — kérdezte és a heg felé bökött.

— Igen, súlyosan megsértettek azon a napon. Mint a kezem mint az egóm. Azóta nem vagyunk jóba. — húztam el a szám, mire elnevette magát.

— Akkor gyorsan menjünk, mert ahogy látom elindult megbosszúlni azért mert rátapostál. — nézte a vizet, mire azonnal odakaptam a fejem és valóban így volt. Lassan ugyan, de biztos léptekkel közeledett a lábam felé a rák, mire azonnal a part irányába fordultam.

— Amúgy is össze kell pakolnom néhány dolgot és szállást keresni magamnak tekintettel arra, hogy a régi lakásom ki van adva. — mondtam és sietősen elindultam kifele.

— Hé! — kiabált utánam, mire megtorpantam és megfordultam. — Nyugodtan beköltözhetsz hozzám. — mondta, mire elmosolyodtam.

— Köszönöm, azt hiszem élek a lehetőséggel. És... Hívj Grace-nek, ahogy a barátaim. — mosolydtam el, mire bólintott. — De mostmár megyek mert ez a rák egyenesen meg akar ölni. — mondtam és megfordultam, hogy elindulok, de megbotlottam valamiben ami miatt elterültem a derékig érő vízben Eddie pedig csak nevetett. — Nem vicces... — morogtam az orrom alatt.

— Gyere segítek, mielőtt bánthatna a rák vagy saját magad ölnéd meg. — mosolygott és a kezét nyújtotta amit megfogtam és felhúzott. — De mivel a vízben vagy háromszor megbotlottál inkább biztonságosan kijuttatlak innen. — mosolygott rám, majd az egyik kezével a térdem alá nyúlt a másikkal pedig a hátamnál tartott és úgy kezdett el kifele cipelni. Én a karjaim a nyaka köré fontam, miközben ő előre figyelt.

— Köszönöm a mentést, uram. — motyogtam, miközben a fejem a mellkasára hajtottam ő pedig fejet rázva nevetett rajtam miközben a part felé cipelt.