༆Kuba༆

ＬＩＬＩＴＨ ＷＩＬＬＩＡＭＳ

— Most mi lesz? — kérdezte Eddie másnap reggel, miközben én a hűzőhöz léptem.

— Éhes vagyok, ezért eszek. — bólintottam.

— Mikor jön a világ megmentése rész? — kérdezte Eddie, mire vállat rántottam.

— Éhesen nem lehet világot menteni, Eddie. — mondtam, mire hirtelen Venom jött elő.

— Teljesen igaza van. Remélem én is kapok valamit. — mondta, mire elmosolyodtam.

— Raven vedd ki a hűtőből a kajátok. — mondtam, mire hallottam, hogy nyílik a hűtő ajtaja majd a tegnapi két nagy zacskó került az asztalra Eddie elé aki furán nézett rám. — Jóétvágyat, Venom! — mosolyodtam el, majd folytattam a tojásrántotta készítését.

— Aki Drake-kel van az Káosz. Ő amolyan csapatvezető. Ritka változatos fegyvertára van. Mennünk kell! — csámcsogott Venom.

— Káoszt nem érdekli hogyan de ide fogja hozni a többieket ha nem állítjuk meg őt. — csatlakozott a beszélgetésbe Raven is.

— Gondolom akkor erősebb is. — húztam el a számat.

— Megállíthatatlan. — morogta Venom.

- -Meg fogunk halni, ugye? — kezdett pánikba esni Eddie.

— Ha meg is halunk, akkor legalább egy jobb cél érdekében tettük. — forgattam a szemeim, mire hihetetlenkedve nézett rám.

— Ettől most jobban kellene éreznem magam? — kérdezte, mire vállat rántottam és elé tettem a reggelijét, majd én is az asztalhoz ültem.

— Meséljen magáról Eddie. — mondtam és a kezembe fogtam a villám.

— Nem tegeződhetnénk? Úgy érzem magam, mintha sokkal idősebb lennék. — mondta, mire elmosolyodtam.

— Akkor Eddie, mondj valamit magadról. — mondtam. mire vállat rántott.

— Nem volt izgalmas életem. Dolgoztam, interjúkat csináltam. Volt egy menyasszonyom akivel még most is tartom a kapcsolatot annak ellenére, hogy ő tovább lépett. Majd jött Venom és az életem a feje tetejére állt. — mondta, mire bólintottam.

— Érdekes... — motyogtam magam elé.

— És a te életed? Mielőtt ide menekültél volna? — kérdezte, mire szomorúan elmosolyodtam.

— Tuzenkilenc voltam amikor az anyám elhunyt egy autóbalesetben. Az apám azóta egy messzi tanyán él, és imád ott lenni a bácsikámmal. Én az orvosira mentem, és doktor lettem. Segíteni akartam az embereken. Aztán Drake felkeresett és nem igen adott arra lehetőséget, hogy nemet mondjak arra, hogy dolgoznék-e vele vagy inkább neki. Majd megtalált Raven azóta pedig itt élek Kubában, elég távol Drake-től, hogy ne találhasson meg és végezhessen kísérleteket rajram. — vázoltam az életem.

— Az édesanyád miatt lettél orvos? — kérdezte óvatosan, mire sóhajtottam egyet.

— Amikor felhívtak a kórházból, hogy mi történt az apámmal azonnal bemetnünk. Azt mondták a szélvédő betört és az üvegszilánkok bizonyos helyekre nagyon rosszul fúródtak. Például a mellkasába és az arcába... Rá másfél hónappal eltemettem az anyámat majd rájöttem, hogy segíteni akarok azokon akikről már mindenki más lemondott. — magyaráztam, Eddie pedig figyelmesen hallgatott, miközben lassan ette a reggelijét. — Általában olyan betegeken segítettem akiknek már nem sok esélyük van. Olyan műtéteket hajtok végre amiket mások már nem vállalnak el. Itt sosem arról volt szó, hogy mennyire vagyok híres csak arról, hogy minnél több emberen segíthessek. Az anyám pedig egy meghatározó ok volt amiért ezt a hivatást választottam. — bólintottam, miközben ittam egy korty kávét.

— Inspiráló... — nyögte Eddie, mire felvontam a szemöldököm. — Mármint, ez egy nagyon szép dolog. Segíteni azoknak akiknek már senki sem segít. — magyarázkodott,d mire halványan elmosolyodtam.

— A gép pontban fél négykor indul úgyhogy legkésőbb háromkor el kell indulnunk, hogy odaérjünk a géphez. — mondtam és felálltam az asztaltól. majd a mosogatóba tettem a tányérom.

— Köszönöm. — mondta, mire biccentettem.

— Tudod így visszagondolva nem bánom, hogy Raven velem van. Sőt szerintem már meg is bolondulnék nélküle... — nevettem el magam, mire elmosolyodott. — Akkor vagytok jó kapcsolatban, hogyha kérdés nélkül bíztok abban, hogy a másik mindig fedezni fog. Ha nem bíztok egymásban esélyetek sincs, ezt ne felejtsd el. — mondtam, majd megpaskoltam a vállát. — Gyere pihenjünk mielőtt elmegyünk megmenteni a világot. — mondtam kedvesen, majd megfogtam a kezét és elkezdtem kifelé húzni. — Még egy utolsó fürdés. — mosolyogtam a sós víz irányába, majd besétáltam a szobámba átöltözni.

Nemsokkal később már a homokos parton ültem, miközben a hullámzó vizet figyeltem. Valahogy az életemet is egy tengerhez tudnám hasonlítani. Hol a magasban szárnyalok a hullámok tetején, hol pedig az erősebb hullámok eltemetnek a víz fenekére, de a végén mindig felúszok a felszínre.

— Biztos itt akarjuk ezt hagyni? — kérdezte a fejemben Raven, mire megráztam a fejem.

— Dehogy akarom. De ha ennek vége, visszajövünk, megígérem. — válaszoltam.

— Ha meghalunk legalább nem leszünk egyedül. — mondta és pontosan tudtam, hogy mit csinál.

— Raven, jól vagyok... Nincs baj. — suttogtam magam elé mosolyogva.

— Élvezzük ki amíg itt vagyunk. — mondta, mire bólintottam egyet.

— Egyetértek.

— Dögös... — morgott egy ismerős hang mögülem, mire hátrafordulva Eddie állt ott.

— Csinos. — bólintott Eddie is, mire elmosolyodtam.

— Mr. Brock, ott fog állni és bámulni egész nap vagy bemehetünk a vízbe? — kérdeztem miközben felkeltem és leporoltam a homokot a fenekemről.

— Mennyünk úszni... A vízbe... — bólintott, miközben végig a testemet figyelte.

— Pasik... — motyogtam, mire Raven felnevetett.

— Várom mikor akar ágyba vinni. — mondta, mire most én nevettem el magam.