༆New York༆

ＬＩＬＩＴＨ ＷＩＬＬＩＡＭＳ

— Mi a neve? — kérdezte egy orvos miközben mindenféle gépre kötöttek.

— Lilith Williams. — válaszoltam magamelé meredve.

— Honnan jött? — jött egyből a következő kérdés.

— New York-ból. — válaszoltam szűkszavúan.

— Mit gondol, miért van itt? — faggatott tovább a doktor.

— Micsoda? — tettem úgy mintha nem hallana, közben pedig észrevehetetlenül elvágtam a jobb csuklómon lévő szíjat.

— Mit gondol, Lilith, miért van itt? — ismételte meg.

— Mivel... — kezdtem el de abba is hagytam.

Összepréseltem a számat, majd lehunytam a szemeim is és összegörnyedtem miközben fájdalmasan nyögtem fel.

— Jól van? — kérdezte a doki és közelebb jött.

Én felszabadultan sóhajtottam, majd a jobb kezemet meglendítve vágtam el a torkát az orvosnak. Nem hallottam, hogy bármilyen riasztó bekapcsolt volna, mivel ebben a szobában nincsenek kamerák így senki sem tudhatta, hogy mi történt. Gyorsan a másik kezemet, és a lábaimat is eloldoztam, majd a késsel a kezembe az ajtó felé sétáltam, de ott megtorpantam.

Valóság vagy hallucináció?

Az eget is átkozva nyomtam a fejem az ajtóhoz, mikor lépéseket hallottam. A kést magam előtt tartva vettem nagy lélegzeteket, majd a mellettem lévő csapot megnyitva egy vödörbe engedtem vizet. Mivel nem láttam át az ajtón és ők sem láthattak engem ez előny volt, ugyanakkor tudnom kellett mi történik az ajtó túloldalán.

Mikor a vödör teli lett, elállítottam a csapot, majd amikor megint hallottam a cipők kopogását, halkan kiöntöttem a vizet úgy, hogy az ajtó alatt folyjon ki, így tükörképet mutatva a másik oldalról. A tervem be is vált. Négy őr megállt, ami nem olyan jó, mivel egy a négy ellen kicsit igazságtalan. De ez van.

— Dr. Morgan? — kiabált be az egyik őr. — Jól van? — kérdezte, de választ nem kapott.

Ekkor kettő őr hirtelen eltűnt, kettő pedig maradt ahol eddig volt. Mivel az ajtó nem volt kulcsra zárva gondoltam egyszerűbb dolgom lesz. A tv-be mindig bevált, úgyhogy remélem nekem is befog.

Rámarkoltam a késre majd kifújtam a levegőm és a jobb lábamat felemeltem és teli erőmből kirúgtam az ajtót ami hatalmas robajjal szakadt ki a helyéről ezzel leütve az egyik őrt. Amint kiléptem a szobából a jobb oldalamon egy embert láttam aki már lőni akart volna, de én gyorsabb voltam. A kést azonnal eldobva a férfi torkába érkezett.

Mögülem mozgást hallottam mire másodpercekkel később az egyik őr fegyvere a kezemben volt és úgy fordultam oda, de azonnal ki is ejtettem a fegyvert a kezemből amikor megláttam ki az.

— Ezt nem hiszem el. — mosolyodtam el majd Eddie Brock-hoz futottam aki erős, férfias és biztonságot nyújtó karjaival azonnal átölelt.

— Jól vagy? Minden rendben? Mi ez a ruha? Miért vagy összefirkálva? Nem csináltak semmit, ugye? — bombázott a kérdéseivel, de ebben a pillanatban nem is érdekelt mit magyaráz itt nekem.

— Itt vagy... — suttogtam a fülébe, mire nevetve bólintott.

— Itt vagyok. — bólintott egyet.

Az én karjaim a nyaka körül fonódtak össze, míg az övéi a derekamon pihentek így épp csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni elhúzódtam és mosolyogva néztem rá.

— Ideje volt jönnöd. — mondtam neki, mire elnevette magát.

— Siettem.— bólintott egyet.

— Vigyél ki innen. — kértem őt elszoruló torokkal, mire azonnal bólintott.

— De előtte még valami. — mondta nekem, majd ellépett tőlem és az egyik kezemet megfogta, majd láttam, ahogy valami fekete trutyi jön ki belőle.

— Fúj! Ez meg mi? Beteg vagy, Eddie? — kérdeztem aggódva, mert nem értettem mi történik vele.

— Miről beszélsz Gracie? — kérdezte értetlenül, majd a karjára nézett. — Grace! Ez nem vicces! Itt van Raven és jó lenne ha megint veled lenne. Nem bírom kordában tartani. Tipikus nő. — forgatta a szemeit, de én még mindig nem tudtam, hogy kiről beszél ezért hangot is adtam a tudatlanságomnak.

— Ki az a Raven? És miért fekete a karod, Eddie?