A lehető leghalkabban összepakoltam a dolgaimat. Mondhatjuk úgy, hogy sikerült berendezkednem, de valahogy éreztem hogy nem fogok sokáig maradni. Ezért hát csak a legfontosabb dolgokat vettem ki a bőröndömből. Pár ruhát, a fehérneműimet, és ennyi. Minden fajta tisztálkodó szert megkaptam. Egyedül a dalaimat és gitáromat kellett gondosan elraknom. Nem terveztem visszajönni a toronyba.

Nem tehetek arról, ha nem értik meg mi fenyegeti a világot. Ez a nem Loki. Ez a Hydra. Nagyon jól tudják hogy a Hydra képes mindent feláldozni azért, hogy megölje a Bosszúállókat. A világot a maguk képére akarják formálni. Tömegeket akarnak gyilkolni, városokat, országokat akarnak elpusztítani. Nem gondolnak abba bele hogy hány ártatlan embert fognak megölni az akciójuk során. Elvileg ők a Föld védelmezői. Ha ez igaz, akkor úgy is kéne viselkedniük.

Ameddig nem képes ezt felfogni addig nem jövök vissza hozzájuk. Elkezdtem megbízni bennük. Megnyíltam nekik és úgy érzem, hogy kötődni kezdtem hozzájuk. De látom ez nekik mit sem ér.

Kihúztam az asztal fiókját, majd a benne lévő összes lapot kiszedtem. Voltak befejezett és félkész dalok. Talán nem fogom őket elénekelni. Talán nem fogom őket befejezni. Talán nem lesz rájuk időm. De nem baj. Ezek a dalok a gondolataimat, és az érzéseimet jelképezik. Szükségem van a zenére bárhol is vagyok. A zene az kell nekem. Ez tartott életben. Most is ez tart életben. Segít megőrizni a józan eszemet. Ezért nem dobom ki soha ezeket a dalokat. Pedig van egy pár belőlük.

A gitárom tokja az ágyamon volt szétnyitva. Össze rendeztem a lapokat, majd beletettem a tok aljába. Ráfektettem a gitárt, és gondosan lezártam. Oda akartam rakni az ajtó mellé, mikor észrevettem a földön egy elszórt lapot. Lehajoltam érte, és a kukába akartam dobni, mondván hogy lusta vagyok belerakni a tokba. De mikor megláttam a címét, akkor megdermedtem. Leültem a földre, majd a szememmel átfutottam a sorokat.

Ezt a dalt még akkor írtam, mikor megismertem a Bosszúállókat. Minden érzésemet velük kapcsolatban papírra vetettem. El is felejtettem, hogy megőriztem. Talán...Talán itt hagyom nekik. Hátha ettől észhez térnek.

Még egyszer-gitár nélkül-eldúdoltam a dalt.

Aunque pierdas todo y te cause dolor.
Siempre queda algo en tu corazón
De nada sirve el odio ni que guardes rencor
Siempre en tu vida cuenta conmigo amiga

Cuando el mundo calle, yo te hablaré
Cuando nadie crea, yo en ti confiaré
Cuando necesites, contigo estaré
Lo que hemos vivido siempre estará conmigo

Y ahora siento podemos andar
Y contigo me animo a ir por más
El camino va cambiando y tú siempre a mi lado
Lo que hemos vivido siempre estará conmigo

Cuando pierdas todo y te cause dolor
Siempre queda algo en tu corazón
De nada sirve el odio ni que guardes rencor
Siempre en tu vida cuenta conmigo amiga

Cuando el mundo calle, yo te hablaré
Cuando nadie crea, yo en ti confiaré
Cuando necesites, contigo estaré
Lo que hemos vivido siempre estará conmigo

Y ahora siento podemos andar
Y contigo me animo a ir por más
El camino va cambiando y tú siempre a mi lado
Lo que hemos vivido siempre estará conmigo

Siento podemos andar
Y contigo me animo a ir por más
El camino va cambiando y tú siempre a mi lado
Lo que hemos vivido siempre estará conmigo

Lo que hemos vivido está aquí...
(Ami lado)

(Akkor is ha elveszítesz mindent és fájdalmat okozol
Akkor is mindig marad valami a szívedben
Haszontalan a gyűlölet vagy neheztelés
Az életben mindig számíthatsz a barátaidra

Amikor a világ szólít, én beszélni fogok
Amikor senki sem hisz, majd én bízom benned
Amikor szükséged, én veled leszek
Amit átéltünk, az velem van

Most azt érzem hogy képesek vagyunk sétálni
És te biztatsz, hogy menjek tovább
Az út változhat, de te légy mindig mellettem
Amit átéltünk, az velem van

Akkor is ha elveszítesz mindent és fájdalmat okozol
Akkor is mindig marad valami a szívedben
Haszontalan a gyűlölet vagy neheztelés
Az életben mindig számíthatsz a barátaidra

Amikor a világ szólít, én beszélni fogok
Amikor senki sem hisz, majd én bízom benned
Amikor szükséged, én veled leszek
Amit átéltünk, az velem van

Most azt érzem hogy képesek vagyunk sétálni
És te biztatsz, hogy menjek tovább
Az út változhat, de te légy mindig mellettem
Amit átéltünk, az velem van

Érzem hogy képesek vagyunk sétálni
És te biztatsz, hogy menjek tovább
Az út változhat, de te légy mindig mellettem
Amit átéltünk, az velem van

Amit átéltünk, az itt van)

A papírt leraktam az immáron üres asztalra. Az idő fél tizenkettő volt. Ideje indulni.

-Jarvis!

-Igen kisasszony?-válaszol a mesterséges intelligencia.

-Mindenki alszik?-kérdezem.

-Mr.Stark dolgozik a műhelyben.-mit csinálhat ilyenkor?

-Rendben. Tíz perc múlva üzend meg neki, hogy sajnálom.-ennyit mindenképpen meg kell tennem azután, hogy befogadott.

-Rendben kisasszony.

-Köszönöm.

Megfogtam a gitártokot az egyik kezemben, a másikban pedig az egyik bőröndömet. A hátizsákom a hátamon volt. Mivel nem volt több kezem, ezért a második bőröndömet magam mögött lebegtettem. Halkan becsuktam az ajtót, majd elindultam a lifthez. Sietnem kellett. Ha Tony megkapja az üzenetet, és Jarvis-on keresztül nem fog tudni elérni, akkor tudni fogja hogy baj van.

Tehát gyorsan átrohantam a földszinten, el a recepciós előtt. Sajnálatos módon nem csinált semmi érdekfeszítőt, hanem csak a heves távozásomat figyelte. Szinkronban azzal, hogy kiléptem az épületből, Coulson ügynök szállt ki a kocsiból. Elvette a csomagjaimat, majd kinyitotta nekem a kocsit. Még utoljára felnéztem a toronyra. Ki tudja mikor fogom újra látni?

Letöröltem egy kicsordult könnycseppet, majd beszálltam a fekete autóba.

-Ennyire hiányozni fognak neked?-legalább nem felejtette el a tegezést.

-Tudod...Sok idő után először ők voltak azok akik befogadtak. Elkezdtem bízni bennük. De most...Valahogy más érdekli őket. Nem is akarnak hallani a Hydra-ról. Pedig jól jött volna a segítségük.-mondom keserűen elmosolyodva.

-Tudnák ám hatalmas fájdalmat okozni. Szerintem...Később-mikor érzik majd a hiányod-észhez fognak térni.-mosolyog rám a visszapillantóból.

Halványan viszonzom a mosolyát.

Az út hátralévő részét csendben tesszük meg. A S.H.I.E.L.D bázisa a városon kívül van. Egy kevésbé forgalmas helyen. Egy tisztáson.

Az épület több emeletes. Gondolom ugyan ennyi ,,emelet" van a föld alatt is. Az épület színe fehér, szürke keretes ablakokkal. Ennyi volt az egész.

-A csom...-kezdeném, de mire kiszállok a kocsiból már csak a bőröndjeim és a gitártokom hűlt helyét látom.

-Bevitték már.-lép mellém Phill.-Erre.-mutat a kétszárnyú ajtó irányába.

Amint belépek, a kinti csönd átvált a hangos nyüzsgéssé. Emberek beszélgetnek, magassarkúk kopogása visszhangzik, a recepciósok megállás nélkül gépelnek. Az egész hely...Egyszerűen elképesztő! Persze a letisztultság itt is megmaradt, ezért a falak fehér színűek voltak. A padló csillogóan tiszta volt. Döbbenetes.

Követtem Phill-t a liftbe. Vagy a huszadik emeletig mehettünk, mikor megálltunk.

Egy szokatlanul csendes folyosóra lyukadtunk ki. Csak pár-gondolom igen nagy tekintéllyel rendelkező-ember lézengett rajta. Mind furcsán bámultak engem. Furi.

-Fury!-látom meg a folyosó végén lévő, nyitott irodaajtóban álló egyáltalán nem barátságos embert. De azért örülök neki.

-Miss Elsey.-biccent, majd betessékel.

-Hívjon csak Aisha-nak.-mosolygok rá. Jobb a békesség.

-Rendben Miss Elsey.-csak megrázom a fejemet, majd helyet foglalok az asztalával szemben lévő egyik székre.

Egy ugyan csak bőrruhát viselő, barna hajú nő áll az ablakban. Nem zavartatta magát, tovább bámulta a kint sürgő forgó embereket. Mármint az épületben lévő embereket. Fury irodája-feltételezem hogy az övé-pont úgy esett-mily véletlen-hogy mindenkire és mindenre tökéletesen rálásson. Így ha unatkozik akkor csak odalép az ablakhoz és lebámul a mélybe. Jó azért nem volt annyira mély.

-Miss Elsey bemutatom Maria Hill ügynököt.-az említett felém fordul, végigmér, majd odajön elém. Felállok és a kezemet nyújtom. Ő elfogadja, és megrázza a kezemet.

-Örvendek Miss Hill.-biccentek.

-Csak Maria Miss Elsey.-mondja.

-Csak Aisha.-erre megereszt egy halvány mosolyt. Gondolom nem sokat látnak ilyet tőle.

-Nos...-ül le Fury a székébe. Phill megáll az ajtóban mint valami biztonsági őr, Maria pedig leül a mellettem lévő fotelbe. Egy-Stark-é hoz hasonló-tabletet vesz elő.-Mivel itt van, tud nekünk segíteni.

-Eleve azért jöttem.-tárom szét a karomat.

-Szóval.-néz rám szigorúan.-A maga segítségével szeretnénk elkapni a Hydra-t és végleg kicsinálni. Persze tudjuk, hogy nem fog elsőre sikerülni...

-Ezért arra gondoltunk, hogy megkeressük a főbb Hydra bázisokat, és onnan derítjük ki, hogy hol van Rumlow rejtekhelye.-fejezte be Maria Fury mondatát. Hátborzongatóak.

-Értem mit akarnak. Ez esetben már tudok is egy fontos bázist mondani.-veszem át a tabletet.

Megnyitok egy digitális térképet, majd kivetítem hologram formában.

-Ez itt-mutatok az országra-Magyarország. Körülbelül-nagyítok rá egy helyre-itt tarthattak fogva. Nem egy hatalmas bázis, de jól felszerelt, és Rumlow is megfordult néha erre. Nem tudom, hogy a szökésem óta használják e még, vagy már elhagyták pont az ilyen esetek miatt. Ami nagy kár lenne ugyebár, mert ez a hely szinte mindenre alkalmas volt.

-Tehát ez egy biztos hely?-kérdezi Fury felállva, és mellém sétál. Elkezdi a térképet vizslatni.

-Ezer százalékig biztos. Ha elhagyatott is túl feltűnő lett volna ha hirtelen lerombolják. Tartalék bázisnak simán használható.-rántom meg a vállam.

-Javaslom, hogy nézzük meg a magyar híreket, és küldjünk ki pár ügynököt felderítésként.-jön ide hozzá k Maria is.

-Vigyázzanak, mert ezeknek a legkisebb helyen is van szemük. Úgy egy kilométeres körzetben biztos, hogy vannak kamerák. Emelett előszeretettel használnak csapdákat is. Mint egy Indiana Jones filmben.-rázom meg a fejemet.-Négynél több ember ne menjen. Kamerákat és mikrofonokat jól elrejtve helyezzenek el, vagy egyáltalán ne is használjanak. Könnyen tudják fogni a frekvenciákat. És ha befogják, akkor rájönnek mindenre.

-Rendben. Ha visszajöttek jelzem. Addig is edzen. Maga is jönni fog velünk.-ezzel Maria elhagyja az irodát.

-Hogy hova megyek?-nézek Fury-ra.

-Mivel csak maga ismeri a helyet, ezért feltétlenül ott kell lennie.

Le kellett ülnöm, mert megszédültem. Hogy én menjek oda vissza? Az kizárt. A közelébe se! Tudom, hogy azonnal elöntenének az emlékek. Az kéne még, hogy egy Hydra-sal találkozzak. Vagy netán Rumlowwal. Ebben a két évben úgy éltem mint egy üldözés mániás. Attól féltem, hogy a következő sarkon megjelenik Rumlow egy olyan szerrel vagy eszközzel mellyel végre tudja irányítani az agyamat. Sosem akarok oda visszamenni. Soha.

-Nem...Nem megyek oda vissza.-rázom meg a fejemet.

-Pedig muszáj lesz, ha el akarjuk őket kapni. Csak maga ismeri a helyet. Vagy netán azt akarja, hogy a maga gyávasága miatt S.H.I.E.L.D ügynökök haljanak meg?-teszi fel azt a kérdést ami a legjobban bánt.

Tudta...Tudom hogy tudta, hogy ezzel eléri amit akar. Gyűlöltem ha valaki miattam sérült meg. Azt pedig még jobban ha miattam halt meg. Vagy netán én végeztem vele, mint azzal az utcai gyilkossal. Mert lehet felőlem ártatlan, vagy bűnös az az ember aki a kezem által, vagy miattam hal meg, nekem akkor is bűntudatom lesz.

Sosem voltam ezekhez elég erős. Egyedül voltam, nem volt senki sem mellettem. Ez nem az én világom. Egyszerűen csak belekeveredtem. És persze már sehogy sem tudok kijönni belőle.

-Rendben.-bólintok, majd elhagyom az irodát.

Megkapta amit akart. Most hagyjon hadd dolgozzam fel a történteket, ugyan is nemsokára vissza megyek oda ahol ez a rémálom elkezdődött.