Nos...Az elkövetkező hetek amolyan csapatépítő volt. Együtt edzettünk, baráti mérkőzéseket tartottunk. A legnagyobb ellenfél számomra Natasha volt. Szinte ugyan azt a kiképzést kaptuk azzal a kivétellel, hogy az enyém sokkal fejlettebb volt. De álltalábban én győztem. Esténként együtt vacsoráztunk-Pepper néha a munkája miatt nem tartott velünk-és rengeteget nevettünk. Mozi esteket tartottunk, avagy beszélgettünk. Kicsit jobban megismertük egymást, a másik szokásait. Kezdtek befogadni engem.

Natashával és Wandával eléggé jó kapcsolatot alakítottam ki. Számíthattam rájuk, mikor egy barátnő kellett. Toronyzárat kaptam Fury-tól, úgy hogy nem mehettem ki. Mikor kezdtem volna megőrülni, ők ott voltak mellettem. Kiderült, hogy keményebb nevelést kaptam a Hydra-tól mint Natasha, vagy akár Wanda.

Tony néha eléggé furcsán nézett rám. Sokszor bámult engem titokban, de szinte mindig észre vettem. Ennyire nem bízna bennem? Semmi rosszat nem tettem. Vagy...Mégis? Pepper szinte ugyan így viselkedik. Folyamatosan figyel, és ha egyedül vagyok akkor azonnal mellém szegődik, és értelmetlen dolgokat kérdez. Elhiszem, hogy me akar ismerni, de azért ez egy kicsit kezd sok lenni.

Bruce és Clint olyanok mint két báty. Rengeteget hülyülök velük. Clint-tel néha kajacsatázunk is, aminek Tony annyira nem örül. Clint-nek mint kiderült van egy családja. Először nem nagyon akarta megosztani velem. Nem is hibáztatom érte. Csak úgy berobbantam az életükbe, még sosem láttak, persze hogy ilyen titkokat nem osztanak meg velem egyből. Kiderítettem viszont, hogy Bruce-nak tetszik az én vörös barátnőm. Akkor játszhatunk is kerítőnőt.

Thor furcsa, de kedves a maga módján. Mint egy viktoriánus korabeli ember. Tisztelettudóan beszél, nem érzi magát felsőbbrendűnek hiába isten. Összességében igazán kedves, és van olyan amikor a nagy Thor még le is oltja Tonyt. Na az a kedvenc részem. Vele is jóban lettem. Sajnálom viszont, hogy kevésszer van itt,

Steve...Há igen. Azzal magyarázta a kávézós esetet, hogy megkedvelt, és szeretett volna megismerkedni velem. Csak nem tudta hogyan reagálnék ha megtudná, ki ő valójában. Erre nem nagyon tudtam mit mondani. Viszont...Sokszor ültünk le beszélgetni. Volt amikor szó esett a Hydra-ról, de volt amikor csak magunkról meséltünk. Volt mikor sablonos dolgokat beszéltünk meg, vagy csak ültünk a kandalló előtt-ami fölött a tv van-és csöndben elfoglaltuk magunkat. Volt, hogy énekeltem és ő azt hallgatta, vagy együtt edzettünk. Kezdtem megkedvelni. Itt egyedül ő értett meg a legjobban. Ezért nem is tudom, hogy miért zavart mikor Sharon Carter-rel, Peggy Crater egyik rokonával láttam kettesben. Tudom, tudom...Nem az én dolgom. Akkor meg miért is zavar?

Összességében kezdte, megszokni az új életemet. Most is együtt ültünk este a nappaliban.

-Aisha.-szólít meg Bruce.

-Igen?-nézek fel a könyvemből.

-Nem tudom, hogy mennyire érint rosszul...de...tudod...mindegy...Hagyjuk.-legyint egyet mosolyogva.

-Hát...-összecsukom a könyvemet, majd mindem figyelmemet neki szentelem. A többiek is elhallgattak és ránk figyeltek.-Ha már belekezdtél akkor fejezd is be.-rámosolygok bíztatás képpen. Nem tud olyat kérdezni melyel megsérthet.

-Oké. Miért nem beszéltél még az erődről?-hadarja el a kérdést.

A mosolyom szó szerint az arcomra fagyott. Talán egy valamivel tényleg meg tud bántani. Nem is az hogy megbántani. Az erőm említése tépi fel a legmélyebb sebeimet. Persze gondoltam, hogy egyszer mesélnem kell majd nekik róla, de nem hittem hogy ilyen hamar.

-Igaza van. Miért nem meséltél róla?-kérdezi Pepper. Barátságos volt a kérdés, mégis automatikusan az ellenséget láttam benne.

-Nehéz róla beszélnem.-zárom le ennyivel a témát. Vagyis azt hittem, hogy ennyivel lezárhatom.

-Mi rejtegetni valód van?-kérdezi Steve gyanakvóan.

-Most komolyan azt hiszed, hogy rejtegetek valamit? Ennyire nem bízol bennem?-háborodok fel.

-Különben miért titkolnád el?-kérdezi idegesen.

-Rendben.-nézek rajtuk végig. Egytől egyik gyanakvóan tekintenek rám.-Köszönöm a bizalmat. Ha már így bízunk egymásban akkor elmondom a legféltettebb titkomat. A Hydra több kísérlet alá vetett engem. Voltak amik hetekre kiütöttek, de voltak olyanok is amik heteken át fájtak. Néha úgy éreztem, hogy a testem szétszakad. Ordítottam, sírtam, ott lekötözve. Az orvos naponta egyszer rám nézett, hogy élek e. Csak akkor avatkozott közbe mikor már a halál kapujában lebegtem. A kitudja hányadik kísérlet után sikert értek el. Az erő amit birtoklok hatalmas pusztító erővel rendelkezik. Az erőtere láthatatlan. Egy gondolatommal, egy kézsuhintással képes vagyok porrá zúzni a bolygót. Kaptam kiképzést is. Megtanultam használni az erőmet. Persze rengetegszer féltem tőle. Mert hát...Ki tudja mi rejlik bennem?-a kandalló felé fordulok, hogy ne lássák a könnyeimet.-Mikor teljesen, és maximálisan készen voltam, akkor Magyarországra vittek egy titkos Hydra bázisra. Ott voltak a nagy fejesek. Miután megnézték hogyan teljesítek beültettek egy székbe. Ki akarták mosni az agyamat, majd mivel ez nem sikerült egy apró chipet akartak a fejembe ültetni. A szerencse kivételesen velem volt, mert az erőm nem engedte. A chip megsemmisült az agyam közelében, a szert amit az agyamba jutattak, meg kilökött. Azt nem részletezem hogy hogyan, de kijött. Mivel nem tudtak irányítani, ezért megpróbálták elvonni tőlem az erőmet, hogy miután törölték az emlékeimet, avagy megkaptam a chipet visszaadják az erőmet. Csak hogy sehogy sem tudtak rájönni, hogy hogyan vegyék vissza tőlem. Egyszer, egyetlen egyszer sikerült elvégezni a kísérletet. Mint a szuperkatonásat. Soha többször. De ki tudja? Lehet, hogy most valamelyik országban éppen hozzám hasonló gyilkosokat állítanak ki. Talán ott kellett volna maradnom és akkor meg tudtam volna akadályozni.

Vallomásomat csend követte. Nem kínos, hanem olyan elgondolkodtató csend. Gondolom próbálják feldolgozni amiket mondtam. Lehet azon gondolkodnak, hogy hova zárjanak be, mert életveszélyes vagyok. Esetleg azt fontolgatják, hogy elküldenek a S.H.I.E.L.D-nek. Nem baj. A helyükben én is ezt tenném. Közveszélyes, labilis állapotú vagyok. Megértem én ha beakarnak zárni.

-Most tudom, hogy azon gondolkodtok, hogy bezárjatok e. Teljesen megértem, és ha így döntötök akkor elfogadom. Tény és való hogy közveszélyes vagyok. Talán jobb is lenne....

-Miről beszélsz?-háborodik fel Tony.-Egyáltalán nem akarunk bezárni. Nem azért vagy itt. A hetek alatt nagyon jól megismertünk. Nehogy nekem alábecsüld magad!-feláll a fotelből majd felém sétál, és megragadja a vállamat.-Egyik embernél sem vagy kevesebb. Sokaknál többet is érsz. Amiken keresztül mentél azok borzalmasak, de mi itt vagyunk neked. Oké?-nem hiszem hogy Tony a szavak embere lenne, de hálás vagyok neki a próbálkozásért.

Szememből újra folyni kezdenek a könnyek. Ő ezt meglátva magához ránt, és szorosan megölel. Mint egy apa a lányát. Bár egy kicsit kisebb vagyok Tony-nál, így is áttudom ölelni.

-Oké.-a mellkasába suttogom.

-Ha bár,i van, vagy csak beszélgetni szeretnél akkor hozzám mindig jöhetsz.-eltol magától, majd rám mosolyog.

-És hozzánk is!-kiálltja Clint.

-És hozzájuk is.-forgatja meg Tony a szemét. Felnevetek, és letörlöm a könnyeimet.

-Köszönöm srácok.-nézek rájuk hálásan.

Vacsora után leültünk a kanapéra, majd elkezdtünk beszélgetni.

-És mit szeretsz csinálni? Szabadidődben biztos elfoglalod magad valamivel.-néz rám Bruce.

-Hát...A Hydra-nál nem sok mindent csinálhattam. Mikor megszöktem akkor az utcán éltem, míg nem egy árvaházba vittek. Hamar örökbe fogadott egy nagyon aranyos család akiknél csak egy évig voltam. Utána mivel tizennyolc lettem elmehettem tőlük. Tömören annyi, hogy született saját gyerekük, ezért jobbnak láttam elmenni tőlük, ha a Hydra rájön hogy hol vagyok, akkor hatalmas veszélyben lettek volna. Jobb volt ez így. Na de...A kérdésre válaszolva...Három dolgot csináltam nagyon szívesen. Először is gitároztam és énekeltem. Vagyis...Bármit ami zene. Másodszor imádok olvasni. Főleg akció és romantikus könyveket. Angolul és magyarul is egyaránt. Harmadszor pedig edzeni szeretek. Segít levezetni a feszültséget, és így nagyon kevésszer jön elő a pánikrohamom.-a végét már csak suttogtam, remélve hogy nem halják meg.

-Pánikroham?-kérdezi Natasha. Neki semmi nem kerüli el a fülét?

-Igen, pánikroham. Úgy alakult ki, hogy mikor megkaptam az erőmet, csakis úgy tudták kontrollálni, hogy ilyen karpereceket kaptam. Ezek nem engedték, hogy használjam az erőmet. Egy idő után viszont muszáj lett volna használnom. Csak egy kicsit. De nem engedték. Ezért volt amikor az erőm ki akart törni, de ugye nem tudott. Feszítette a testemet. Azt hittem, hogy szétszakadok. A fájdalom átjárta az egész testemet, és senki...senki nem volt hajlandó segíteni nekem. Hiába ordibáltam. Hiába zokogtam. Nem is figyeltek rám. Aztán-napok, vagy hetek múlva-abba maradt. Féltem mikor lesz újra. Volt is...Sokszor még. Sohasem tudtam kikövetkeztetni mikor lesz, ezért pánikoltam. A félelem erőt vett rajtam. Azt kívántam, hogy inkább kínozzanak meg, mint mégegyszer átélni ezt.

-Ez szörnyű.-borzad el Wanda.

-Az.-értek egyet vele.

-De...Ha most sem használod az erődet, akkor miért nincsenek ilyen kitöréseid? Mármint...nem azért hogy legyenek...Tudod az nem jó....Meg akkor...-dadog Bruce össze-vissza.

-Értem mit akarsz mondani.-nevetek fel.-Csakis azért használom, hogy ez ne történjen meg többet. Akkor is ha senki nem látja.

-De miért? Miért nem használod?-kérdezi Thor. Na végre mindennapi nyelven, nem lovagként beszél.

-Egyszer...Az egyik feladat része az az volt, hogy próbáljak meg csak az erőmmel megölni egy embert. Egy gyilkost. Először csak játszadoztam vele, hogy húzzam az időt. Nem akartam megölni. Nem akartam, hogy egy ember vére tapadjon a kezemhez. De aztán...Rumlow azt mondta, hogy ha őt nem ölöm meg akkor ő fog egy ártatlan embert. Hát megtettem amit kért. A férfi lassú halált halt. Napokon, hónapokon át azzal nyugtattam magam, hogy a férfi bűnös volt. Csakhogy miután megöltem èn is bűnös lettem. Vér tapad a kezemhez és ezt nem akartam soha.

-Nem tehettél mást.-mondja Steve nyugodtan. Örülök, hogy nem ítélt el rémes tettemért. Őszintén szólva féltem is a véleményüktől.

-De tehettem volna!-csattanok fel.-Azt is mondhattam volna, hogy nem teszem meg!

-Akkor még jobban megkínoztak volna!-emeli fel a hangját Steve is.

-Életben maradhatott volna!-nézek a szemébe idegesen.

-Látta, hogy mi történt ott. Rumlow mindenképpen kivégezte volna! Te legalább megspóroltál neki sok gyötrelmes órát.-vesz vissza egy kicsit a hangjából. Mélyen a szemembe néz. Rabul ejti a tekintetemet. Nem hagyja, hogy másra nézzek. Szeme nyugalmat tükröz, ezért én is megnyugszom egy kicsit.

-Talán igazad van.-ülök vissza a fotelbe. Pontosabban a karfára. Nem is vettem észre, hogy mikor álltam fel.

-Ezen ne örlődj. Kérlek.-szorítja meg Pepper a kezemet, és felpillant rám. Ő a fotelben ült, én pedig a karfán.

Pepper az elmúlt időben rengeteget segített nekem. Egy percre sem hagyott egyedül. Nem hagyta, hogy bezárkózzak, hogy magamban örlődjek. Addig noszogatott, míg nem beszéltem vele. Segített beilleszkedni, és elérte, hogy megbízzak benne.

-Hogyan szabadulták meg tőlük?-kérdezi Nat.

-Hát...-húzom el a számat.-Egy valamit köszönhetek a Hydra-nak. Mégpedig azt, hogy nem észlény embereket vesznek fel katonának. Szerencsére rávettem az egyiket, hogy lazítsa meg a karperesemet. Biztosítottam róla, hogy nem fog leesni rólam. Persze az idióta bevette. Könnyedén leráztam magamról a karperecet, majd elkábítottam. A falat porrá zúztam, és elszöktem. Ennyi lenne.-tárom szét a karomat.

-Mi lesz ha megtalálnak?-kérdezi Tony.

-Nem tudom. Harcolok. Ölök ha úgy van, de nem hagyom hogy miattam még egy ártatlan ember meghaljon. Nem amíg élek.-szorítom ökölbe a kezemet. Pepper megsimogatja a hátamat.

-Mi pedig megvédünk téged. Mindenki nevében mondhatom, hogy ígérjük.-fordul körbe Wanda. Mindenki egyetértően bólogat.

Megmelengette a szívemet a támogatásuk, és a szeretetük. Végre nem éreztem magam egyedül. Egy szerető család vett körül aminek én is a tagja lettem. Ennél jobb dolgot nem is kaphattam.

-I've battled demons that (Már megküzdöttem a démonokkal kik nem hagytak aludni
won't let me sleep.
Called to the sea but Hívtam a tengert, de elhagyott engem
she abandoned me
But I won't never gibe up,no. De nem fogom feladni, ne, soha ne add fel. Ne! Ne!)
Never give up, no, no
(Sia: Never give up)

Énekeltem mosolyogva.