Leia szerint valami titkos hódoló volt a férfi. Állítása szerint tetszettem neki. Szerinte el kellett volna fogadnom a felajánlást.

Apropó felajánlás. Több mint egy hónap telt el az incidens óta. A férfi minden egyes nap ugyan abban az időpontban jött be a kávézóba, ugyan azt rendelte, és hajszál pontosan két óra után ment el. Általában egyedül volt, de néha vele tartott egy rövid, vörös hajú napszemüveges nő. Beszélgettek, néha felém tekintgettek. Mint valami filmben. A rendőr férfi védi az ártatlan lányt.

Sokszor furcsálltam, hogy ennyire figyel rám. Valahonnan biztos hogy ismernie kell. Talán...Talán nem rájött arra, hogy ki vagyok? Ha rájött, akkor miért nem támadott még meg? Nem lehet ügynök. Ahhoz túl...túl normális.

Ugyan csak munka után tartottam hazafelé. A kulcsomat elfordítottam a zárban, majd beléptem a házba. Felkapcsoltam a villanyt, és azt hittem hogy rosszul látok.

Egy fekete bőrruhát viselő férfi ült a nappalim egyik fotelén. Pontosan szemben velem. Bőre barna volt, tehát afroamerikai. Feje kopasz volt, de annyira hogy megcsillant rajta a lámpa fénye. Bal szeme helyén egy szemfedő volt. Kilátszott alóla három karmolás nyom. Már magában is ijesztő látványt nyújtott. Az asztalomon ott volt előtte egy vékonyka mappa. Vajon....Mi van benne?

-Ki maga?-kérdezem, és próbálok figyelni arra, hogy ne remegjen meg a hangom.

-Nicholas Fury. A S.H.I.E.L.D igazgatója.

Azt mondta, hogy a S.H.I.E.L.D? Az a S.H.I.E.L.D ami mindenkiről tud mindent? Mert akkor igazán bajban vagyok. Nem tudhatják meg a titkomat. Soha, senki. Ha egy ember tudja, akkor az az egy ember óriási veszélybe kerül. Így is régóta vagyok már célpont. Miattam sok ember meghalt már. Nem hagynám, hogy még több ember veszítse el az életét miattam. Sosem bocsátanám meg magamnak. Éppen ezért a barátnőmön kívül senki nem tud róla. Ő is csak meglátott. Meg kellett volna ölnöm, de képtelen voltam rá. Ezért hát beavattam. Szerencsére nem esett bántódása. De ki tudja mikor történik valami?

-Mit akar tőlem a S.H.I.E.L.D?-kérdezem letelepedve a szemközti fotelbe.

Hallottam már Nick Fury-ról. Ha akar valamit, azt mindig megszerzi. És ha beszélgetni akar, akkor beszélgetni is fog. Kár lenne elmenekülnöm. Biztos hogy S.H.I.E.L.D ügynökök védik a házat. Azt nem mondom hogy nem tudnék kijutni, de felesleges tovább menekülnöm. A múltam elől sosem tudok majd elbújni.

-Tudjuk hogy ki maga. Tudjuk, hogy mi történt magával. Arra kérjük, hogy csatlakozzon hozzánk. Ha nem teszi, akkor állam ellenség lesz magából.

Nick nem kertelt. Egyből elmondta a lényeget. Tiszteltem őt. Persze hogy tiszteltem. Hogy féltem e tőle? Nem. Egyáltalán nem. Tudja hogy egy gondolatommal is képes vagyok megölni őt. Csak annyi a bökkenő, hogy nem ölök. Régen arra akartak használni. Ezért kaptam azt, amitől most más lettem. Kegyetlen gyilkoló gépet akartak belőlem csinálni. Azt akarták, hogy a szüleimet öljem meg. A szüleimet akikről fogalmam sincs hogy kicsodák. Hogy élnek e még.

Mit csináljak most? Ha Furynak fogok dolgozni, akkor millió százalék hogy olyat is kell tennem, melyet sem a múltban, és sem most nem fogok. De lehet hogy segíteni tudnék embereken. Talán megismerném a híres Bosszúállókat is. Ha pedig államellenség leszek, akkor mindenki meg fogja tudni a titkomat. Egy elcseszett életű lánynak fognak gondolni. Veszélyes leszek. Ha megtudja a világ, hogy ki vagyok, akkor azok is meg fogják tudni akik a múltban fogvatartottak.

-Ha csatlakozok magához, akkor mit kellene tennem?-kérdezem felhúzva az egyik szemöldökömet.

Óvatosan kell fogalmazni Fury közelében. Könnyen talál kiskaput a mondandók mögött. Kifordítja a szavaidat. Felhasználja ellened. Okosan osztja a lapjait. Mindig minden neki kedvez.

-Segítene az emberekkel. És megismerkedne a híres Bosszúállókkal.-néz mélyen a szemembe.

-Pontosan tudja, hogy nem nagyon érdekelnek a Bosszúállók. Számomra két dolog a fontos. Megtalálni a szüleimet, és eltitkolni a múltamat.

-Az első dologban tudunk segíteni. Megkereshetjük az apját Miss Elsey. A múltját pedig maga döntése, hogy kinek árulja el. Biztosíthatom róla, hogy a Bosszúállók nem tudnak semmiről.-Fury előrébb hajol, és a térdére könyököl.

-Állítsak be hozzájuk, mint új csapattag? Barátkozzak össze velük, majd várjam meg míg azok az emberek akik ezt tették velem, értesülnek a hollétemről, és eljönnek megölni? Ebben nem veszek részt.-rázom meg a fejemet.

-Akkor tudja, hogy mik a következmények.-dől hátra a fotelben.

-Tudja maga, milyen érzés ha mindenki magára figyel? Mindenki ismeri, folyton a középpontban van. Mint egy kiállítási tárgy. Aztán kényesen kell arra vigyáznia, hogy nehogy elrontson valamit. Mert akkor egyből a torkának ugranak. Végre...Sok idő után normális életem lehetett. Nem fogom csak úgy eldobni.-állok fel a helyemről, majd a konyha felé sétálok. Részemről lezártam ezt a befejezést.

-Ez esetben maga államellenség, és a barátnője is.-szavaira megtorpanok, majd lassan felé fordulok.

-Hagyja ki ebből a barátnőmet.-sziszegem a fogaim között. Kezem ökölbe szorul, és nagyon uralkodnom kell magamon, nehogy megtaláljam ölni Furyt.

-Mivel tudja a titkát, ezért ellenség. Hacsak nem dönt máshogy.

Nem hagyhatom, hogy Leia életével játszanak. Én avattam be a titkomba, ezért nekem is kell vigyáznom rá. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha bármi történne vele.

-Mikor kell költöznöm?

Azért Fury annál jóval okosabb, hogy ha már neki dolgozok, akkor ne költöztessen be a S.H.I.E.L.D egyik épületébe, ne adj isten a Bosszúállók tornyába. Gondolom a munkámat is ott kell hagynom, de remélem az egyetemet be tudom fejezni. Már csak fél évem van hátra, és végzek. De ha nem, akkor megkérem, hogy otthon be tudjam fejezni. Valami online kurzuson.

-Szombaton. Addig van ideje felmondani az munkahelyén, elköszönnie a barátnőjétől, és kikérni magát az egyetemről. Az új otthonában majd befejezi a tanulást. Szombaton pontosan délre itt lesz önért két emberem. Viszlát.

-Mr. Fury.-szólok utána. Visszafordul, majd megtámaszkodik az ajtókeretben.

-Csak Fury.-bólintok.

-Mióta figyelnek?-kérdezem. Ha ennyire jól tájékozott az éltemről, akkor fontos lehetek nekik. Ki tudja? Lehet olyanról is tudnak, amiről nekem fogalmam sincs.

-Elég régóta Miss Elsey.

Miután becsukódik mögötte az ajtó, leülök az egyik fotelbe, és a kezembe temetem az arcomat. Túl kevés ideig voltam szabad. Gondoltam, hogy idő kérdése míg valamelyik meg nem talál. Reménykedtem benne, hogy ha már így kell lennie, akkor a S.H.I.E.L.D lesz az.

Mit mondjak majd Leia-nak? Az igazat? Sodorjam még nagyobb bajba? Hazudjak neki? Úgy sem sikerülne, mivel pontosan tudja mikor hazudok. Ismer már annyira. És szeret is annyira. Ahogy én is őt. Ezért nem hazudhatok neki. Ha már nem láthatom többet, akkor úgy búcsúzok el tőle, hogy elmondom neki távozásom okát.

———

Szombat délig volt még két napom. Először is az elsőn elvégeztem minden papírmunkát, majd elhagytam a középiskola épületét. Nehéz volt az igazgatónak beadni azt a mesét, miszerint a nevelőszüleimhez kell visszaköltöznöm. Viszont valahogy elfogadta.

Majd este a kávézóban ledolgoztam utolsó műszakomat. Elköszöntem Mark-tól, majd a baseball sapkás férfit elkerülve-aki megint ugyan ott ült, és megint engem bámult-a hátsó kijáraton hagytam el a kávézót. Igazából szomorú voltam. Ez a hely menedéket adott a nehéz időkön. Ide bármikor jöhettem, még akkor is ha nem dolgoztam. Elbújhattam a világ elől. Csak magam voltam. Remélem még visszajöhetek ide.

——-

Szombat reggel. Ez is eljött. Tegnap bepakoltam a dobozokba az összes cuccomat. Vagyis a fontosabbat. A ház az enyém volt, nem béreltem. Így itt tudtam hagyni a bútoraimat, és egyéb dolgomat. Bármikor vissza is tudok jönni, bármiért. Talán csak egy kis szobát fogok kapni. Na mindegy.

A legféltettebb dolgom egy gitár volt. Ezt az egyet kaptam az igazi szüleimtől. Vagyis...Ez maradt meg. Sikerült megőriznem. Dalokat írok, énekelek. Hobbi. Sosem gondoltam, hogy többre is vihetem. A hírnév nem nekem való. Erre tessék...Most, ha a Bosszúállókkal fognak látni, én leszek a címlapsztori. Kössz Fury...

-Hiányozni fogsz.-ölelem meg Leiat.

-Tudod, hogy bármikor hívhatsz. Az ajtóm nyitva áll előtted.-ölel szorosan magához. Elengedem, majd letörlöm a szememből kigördülő könnycseppet.

-Jövök ha tudok. Ígérem.

Utoljára ránézek, majd elhagyom a lakását. Beülök Coulson, és egy másik ügynök mellé.

Csak nézem New York hatalmas felhőkarcolóit, miközben elhagyom az otthonomat. Persze nem lakok messze a Bosszúálló toronytól, de a cuccaim és a biztonságom miatt visznek kocsival.

Jobban örültem volna ha a S.H.I.E.L.D. egyik épületébe kerültem volna. Nincs kedvem egoista, beképzelt ,,hősökkel" találkozni. Amilyen kotnyelesek és idegesítőek, könnyen ki fogják szedni belőlem a múltamat. Ha ez bekövetkezne, akkor olyan pusztítást fogok csinálni, hogy kő kövön nem fog maradni. De egy valamiben segíthetnek. Megtalálhatják nekem a szüleimet. Stark-nak úgy is van valami spéci kütyüje erre.

-Megérkeztünk Miss Elsey.-rángat ki a gondolataimból Coulson.

-Köszönöm, hogy szólt.-fordulok felé. Biccent egyet. A kilincsért nyúlok, de még mielőtt kiszállnék visszanézek rá.-Hívjon Aishának.

-Rendben Aisha. Viszlát.

-Viszlát.

Míg a többi ügynök felvitte a ládáimat, addig én megragadtam a gitáromat és a hátizsákomat, majd beléptem az épületbe, és az ott található liftbe. És kezdődhet életem második legutáltabb szakasza.

-Itt van az új csapattag.-köszön valaki gúnyosan. Remek. Még ki sem léptem a liftből.

-Én is örülök a találkozásnak.-forgatom meg a szemeimet, majd leteszem magam mellé a gitáromat.

-Egy gyereket akasztott ránk Fury.-néz furán egy vörös hajú nő.

Sokat hallottam már róla. Sokat emlegették. Nem mondtak róla szépeket. Gondolom most rólam sem mesélnek csodákat.

-Nem vagyok gyerek. És különben is.-fonom keresztbe a karomat, majd végignézem rajtuk.

Mindegyikőjük történetét ismerem. Fury volt olyan kedves és mesélt róluk. Na nem mintha a híradó nem róluk szólna.

-Fury kényszerített rá. Egyáltalán nincs kedvem feladni a szabadságomat újra, azért hogy valaki szavára ugorjak.-és ekkor esett csak le, hogy mit mondtam. Olyannyira felhergeltek a hűvös köszöntésükkel, hogy el is szóltam magam. Már mindegy...

De most hogy itt tartunk....A vörös hajú nő valahonnan nagyon ismerős nekem. És nem, nem a hírekből. Mintha már láttam volna. A...A kávézóban! Ő figyelt engem a baseball sapkás férfivel együtt. Nocsak...Az arckifejezéséből nézve látom leesett neki, hogy ki vagyok. Próbálta nem észrevehetően megbökni a mellette álló kapitányt. Aki ugyan csak döbbenten nézett rám. Ekkor viszont leesett, hogy csak is ő lehetett a baseball sapkás férfi. Csodás...Még kémkedtek is utánam.

-Újra? Ezt hogy érted?-kérdezi a kapitány.

-Ha már nyomozott utánam, akkor ezt is kitalálhatta volna.

Felveszem a gitárt, majd sarkon fordulok, és az ügynök után megyek a szobámba. Megköszönöm a segítségét, majd bevágom az ajtót. Kulcsra zárom, a kamerát letakarom, és elkezdek berendezkedni.

Szerencsére a falak bézs színűek voltak, a bútorok pedig fehérek. Volt saját fürdőm, és francia ágyam is. A szekrényben kellemesen el lehetett férni. Volt hely a kis magám dolgaimnak is.

A helyzettől eltekintve igazán jól berendezkedtem. Már ha egy ellenszenves emberekkel teli házban lehet ilyet mondani.