Aisha

Egy hűvös, és sötét szobában keltem fel. Egy székhez voltam kötözve, és a kezemen egy kesztyű volt. Percekkel később rájöttem mi is ez pontosan. Nem engedte használni az erőmet. A fejem majd szét hasadt, az orromból vér szivárgott. Egy ideig homályosan láttam. A hely ahol voltam-ami valószínűleg egy Hydra bázis-baromira hasonlított arra ahol éveken át fogva tartottak. És most két év szabadság múlva újra visszakerültem a pokolba.

-Felébredt a szökevény is.-jön be Rumlow egyedül a szobába.

-Mit adtatok be nekem?-kérdezem halványan emlékezve arra, hogy valaki szó szerint belém döfött egy injekciós tűt.

-Egy jó erős altatót. Ami még téged is kiüt.-húz elém egy széket, és kényelmesen leül rá. Félrebillentett fejjel nézek rá.-Tudod két év alatt sokat fejlődtünk. És miattad új tudóst kellett találnunk. Szerencsére hamar sikerült. Néhány óra múlva ő fog majd kezelésbe venni.-mosolyodik el. Undorodva figyelem őt.

-Milyen új fajról beszéltél?-kérdezem terelve a szót. Csak remélni tudom, hogy Fury értem jön. Tonyék az idegtől nem láthatnak. Nekik veszélyes lenne csak úgy elindulni. Remélem most valaki megment, nem mint régen...

-Örülök hogy kérdezted.-hajol közelebb.-Tudod ez a faj elég pusztító tud lenni. Eddig csak könyvekben olvashattunk róla, de most a doki megalkotta azt a szert ami lehetővé teszi, hogy megteremtsük a Föld legveszélyesebb élőlényeit. Gyorsak...Kegyetlenek...A nézésükkel bármire kényszeríthetik az embereket...Csak egy módon lehet őket megölni...Nem csak este tudnak létezni...A vérrel pedig irányítani tudom őket...-mondja lassan, hogy minden egyes szót fel tudjak fogni.

Mi lehet képes ezekre? Gyors, kegyetlen? Könyvek szóltak róla? Csak nem...? Csak nem a vámpírokra gondol? Dehát az lehetetlen...Nem teremtheti meg azt a fajt. Ha sikerül neki, akkor azok a Föld egész lakosságát megölhetik. Vérszomjasak lesznek. Ha kicsit is hihetünk a könyveknek, akkor halál vár az emberiségre.

-Mivel lehet őket megölni?-kérdezem nagyot nyelve.

-Bármivel ami fa.-vigyorodik el, majd int a kint álló őröknek.

Eloldozzák a kezemet, majd a hátamhoz szorítva meglöknek, hogy induljak meg. Nem tudok mit tenni, hiába küzdök gyenge vagyok. Kénytelen vagyok követni Rumlowot egy fehér szobába. Tele van orvosi felszerelésekkel. Néhány fehér köpenyt viselő fazon is járkál itt.

Betuszkolnak egy álló cellába. Ez annyit takar, hogy mint egy koporsót ilyen vas fedelet raknak rám. Persze ez nem tömör vas hanem olyan mint egy kerítés. Könnyen hozzám férhetnek, de garantálja azt hogy ne legyen esélyem megszökni. Felemelő érzés ezen a szűk helyen állni.

-Kezdheti Dr. Kozlova.-biccent a főorvosnak Rumlow, majd ő kivonul mint aki jól végezte a dolgát. Hát pukkadjál meg köszönöm szépen.

-Fájdalmas heteknek nézel elébe.-mondja majd bele szúr egy tűt, amiből egy cső megy egészen egy hatalmas tartályig. Várj...Mi?! Azt mondta hetek? Anyukám gyere le meddig fog ez tartani?

-Anyone, please send me anyone
Lord, is there anyone?
I need someone.
(Demi Lovato: Anyone)

Suttogom halkan. Kérlek...Valaki segítsen. Biztos hogy ezt nem fogom túlélni.

A fájdalom csak azután kezdődött, miután vagy hat ilyen furi löttyel teli kanna ürült ki. Ezek a löttyök most mind bennem vannak. Mondták hogy többet nem készítettek, míg nem tudják hogy működik e. Óh édes drága szépszemű Odin! Ne sikerüljön nekik kérlek! Inkább haljak bele, legalább megszűnik a szenvedésem.

Néha vannak nagyobb fájdalomhullámaim. Akkor általában sikítok. A testem szét akar szakadni. A vámpír erő vetekszik a már meglévő erőmmel. Ha nem fognak jól kijönni akkor nekem annyi. Néha elvesztem egy időre az emlékezetemet. Sőt! Néha még kapok egy fel pohár vizet is. Ezeken kívül szerintem már napok óta szenvedek. Legalábbis mikor utoljára kérdeztem akkor azt mondták hogy négy nap telt el.

-Szépségem! Még szenvedve is csodás vagy.-jön be Rumlow egy laptoppal.

-Kabbe.-sziszegem összeszorítva a fogaidat.

-De aranyos vagy.-vigyorog rám. Ijesztő ez a jó kedve. Valami rosszban sántikál.-Köszönjünk be a kétségbeesett barátaidnak.

Steve

Több mint három napja folyamatosan Aishát keressük. Sharon az agyamra megy már. Semmi nyom, semmit nem hagytak maguk után. Mintha nem is ezen a bolygón lennének.

Ugyan így reménytelenül keresgéltünk, mikro Tony jelezte hogy újra feltörték a rendszerünket. Egyből mindenki a kivetített hologramhoz gyűlt, még Pepper is. Szegény nő. Teljesen kikészült ahogy itt mindenki. Nekem is hiányzik. Hogy tehettem mind ezt vele? Csak had tudjak még bocsánatot kérni tőle.

-Megvan!-kiállt fel Tony és be is ugrik a kép. Döbbenten nézzük a kamerába vigyorgó Rumlowot.

-Csak nem másra számítottatok?-kérdezi szórakozottan. Ökölbe kell szorítanom a kezemet, annyira ideges vagyok.

-Hol van?-morranok rá.

-Nyugalom Kapcsi.-mondja gúnyosan.-Aisha teljesen jól van. Vagyis jól lesz hetek múlva.-pillant hátra.

-Mutasd!-követeli Tony.

-Előre szólok, hogy nem lesz szép a látvány.-vigyorodik el újra.

Odébb sétál, majd megpillantjuk a háta mögött lévő, csapdába esett lányt. Aishán egy cicanadrág és egy fekete sportmelltartó van. A teste piros a fájdalomtól. Izzadt, gyorsan veszi a levegőt. Vergődik a vas szorításában. A szemei könnyektől csillognak és látszik rajta hogy régóta szenved.

-Mit csináltál vele?-kérdezi Pepper remegve. Senki nem tud megszólalni a látványtól. A szívem összeszorul. Minden vágyam hogy megmentsem ennek a baromnak a karmai közül.

Tudom...

Hogy beszélek?

-Hetekig fog még szenvedni. Ugye milyen elbűvölő látvány?-kérdezi nevetve.

-Te beteg vagy.-mondja Nat gyilkosan.

Clint feje tiszta vörös a dühtől. Saját lányaként szereti Aishát. Natnak és Wandának ő a legjobb barátnője. Bruce vele szokott elcsevegni minden orvosi dologról. Tonyról és Pepperről ne is beszéljünk. Ők teljesen kivannak. Nem tudják megbocsátani maguknak hogy a Hydra ujra elvette tőlük a lányukat. Én pedig...Titkon mindig is szerettem. Féltem ettől az érzéstől. Peggy óta senkinél nem éreztem ezt. Sharonnál sem.

-Á!-kiállt fel fájdalmasan Aisha, és rángatózik a rácsok között.-Állítsd le kérlek!-sikítja sírva.-Ölj meg vagy bármi csak szűntesd meg!-kiálltja fájdalmasan. Egyszerre zokog, és sikít. El sem tudom képzelni mit élhet át.

-Mit csináltál vele!?-kérdezi Tony üvöltve.

-Megalkotom az új katonámat. Egy vadonatúj fajt, mely tőle fog származni.-biccent a kínlódó lány felé.

-Milyen fajt?-kérdezi Wanda értetlenül.

-A legerősebbet. Már ha túléli.-vigyorodik el gonoszul. Újabb fájdalmas sikítás. A szívem belehasad, hogy így látom.

-Állítsd le!-kiálltja Wanda.

-Sajnálom drágám. Már nem lehet félbeszakítani. Hamarosan találkozunk.-kapcsolja ki a kamerát.

-Sikerült?-fordulok Tony felé. Idegesen lecsapja az asztalra a tabletet.

-Nem! Nem sikerült bemérnem a hívást. Valamilyen védett helyről jön. De azt megtudtam melyik országban vannak.-mondja mélyen beszívva a levegőt.-Ukrajna. Ukrajnában vannak.

Aisha

-Nemsokára vége. Holnap már megszűnik a fájdalmad.-mondja Rumlow megsimítva az arcomat. Nincs erőm elrántani a fejemet.

Le vagyok fogyva a folyamatos szenvedéstől és éheztetéstől. A végtagjaim...nem is...Az egész testem remeg. Már két hete szenvedek a szertől amit belém fecskendeztek. Semmi elváltozást nem észleltem eddig. Lehet persze hogy történt valami, de a fájdalom mindent elvett. Elvette az eszemet, az érzéseimet. Csak szabaduljak már ki végre.

———

Nem a laborban, hanem egy cellában ébredtem. Még mindig remegtem a fájdalomtól, de már nem éreztem azt az elviselhetetlen kínt. Persze mindenem fájt. Ez utóhatás. Viszont ez azt jelenti, hogy sikerült a művelet.

-Vámpír vagyok?-kérdezem az árnyékban álló Rumlowtól.

-Nem. Még nem.-lép egyet előre.

-Akkor nem sikerült?-kérdezem, és fellobban bennem a halvány remény.

-De sikerült. Csak kell valami a teljes átváltozásodhoz.-ördögien elvigyorodik. Értetlenül nézek rá.

-Mégis mi?-kérdezem erőtlenül.

-Vér.-mondja, majd egy hatalmast robbanást hallunk.

A robbanás megrázta az egész erődítményt. A fal repedezni kezdett, néhol még a vakolat is lejött.

-Hogy találtak meg téged ilyen hamar?!-csattan fel Rumlow, majd engem bent hagyva a cellában, kifut a kint lévő káoszba.

Itt lent még csend van pár percig. Csak néhány futó katona lábdobogását lehet hallani, azon kívül semmi mást. Néha néha valaki kiabál. Később viszont fegyverek hangja hasít a pattanásig feszült levegőbe. Kiabálnak oroszul is és angolul is. Újabb katonák jönnek, de valaki rendíthetetlenül ontja ki az életüket. Ezt onnan gondolom, hogy egyre erősödik egy darab lépés hangja. Mintha vasból lenne. Biztos vagyok benne, hogyha nem lenne kint ekkora hangzavar, akkor visszhangot verne.

Miután elhalkultak a lövések és a kiabálások, valaki elkezdte egyesével berúgni a folyosón lévő ajtókat. Végül elért az enyémhez is. Belépett a félhomály fedte szobába, és a pajzsával letörte a cellán lévő lakatot. Kapitány...

-Aisha.-térdel le mellém. Felpillantok rá, de bár ne tettem volna.

Ruhája koszos, és néhány helyen ki van szakadva. Arcát horzsolások borítják. Szemei aggódást tükröznek. Remegő kezekkel nyúl felém. Bizonytalan a mozdulatában. Viszont...A kezén piros csíkban rá van száradva a vére. Ahogy megláttam a vért, egyből feltörtek elfojtott ösztöneim. Azonnal érezni kezdtem a vér fémes illatát. Nem bírtam levenni róla a szememet. Mindennél jobban arra vágytam, hogy igyak. Megigyam Steve vérét.

Minden akaraterőmet összeszedve Steve kék szemébe néztem.

-Fuss.-mondom erőtlenül.-Menekülj!

-Nem megyek sehová míg ki nem viszlek innen.-kap észbe, és hagy fel a finomkodással. Felém nyúl azzal a szándékkal, hogy az ölébe vesz és kivisz innen, de elhúzódik véres kezétől.

-A kezed...-suttogom, összeszorítva a szemeimet.

-Mi van vele?-kérdezi értetlenül. Én viszont nem bírom tovább. Annyira csábít a vére. Az illata...Az íze vajon milyen lehet?

-Tűnj innen!-morranok rá.-Megyek utánad! Csak menny mielőtt bántalak!-kiáltom.

Határozottságom elérte a célját mivel vonakodva bár de felállt, és elindult kifelé. Miután eltűnt az ajtóból, kifújtam a bent tartott levegőt. Nem nyugodtam meg...Cseppet sem. A kinti halott katonák vérének a szaga beszivárgott az orromba. Valamit enyhült a vágy, így hogy nem látom a vörös színét. A torkomat száraznak érzem, és éhség gyötör. Azonnal el kell tűnnöm innen.

Amilyen gyorsan csak tudtam kiszaladtam az épületből. A kezem a szám elé tettem, melyben volt egy rongy. Próbáltam valamivel elterelni a vér illatát. Többé kevésbé sikerült is. Átugráltam a halott katonák testén. Steve értesíthette a többieket, mert senki nem volt már az épületben. Nem tudom hogy Rumlow elmenekült e, vagy elkapták, de nem is érdekelt. Mindenképpen ki kell jutnom innen amilyen hamar csak tudok. Nem fogom megadni Rumlownak azt amit akar, nem leszek vámpír. Ha bele halok akkor sem.

A friss levegő üdítően hatott. Jó nagyokat lélegeztem.

-Aisha!-szalad felém Pepper páncél nélkül.

-Maradj ott!-emelem fel a kezemet védekezően. Ő megtorpan, és szomorúan néz rám.

-Engedd meg hogy megmagyarázzam.-lépdel felém.

-Azt mondtam maradj ott!-kiálltok rá. Valaki mögöttük felnevet. Rumlow bilincsben térdel a földön, és betegen nevet, miközben rám néz.

-Gyerünk Aisha. Engedd el magad. Ne állj ellen, vagy meghalsz.-vigyorog ördögien. Egy szempillantás alatt előtte termek.

-Fogd be!-morranok rá. Nem akarom hogy bármit is tudjanak a Bosszúállók.

-Miről beszél?-kérdezi Steve mellém lépve. Én odébb lépek, mert még mindig véres a keze.

-Nagy a csábítás ugye?-kérdezi tőlem Rumlow Steve keze felé biccentve. Figyelmen kívül hagyta őket ahogy én is.

-Nem fogom megadni neked ezt az örömöt.-sziszegem összeszorított fogakkal.

-Ha nem iszol akkor kiszáradsz, és meghalsz. Nem hagynék elveszni egy ilyen lehetőséget.-csóválja meg rosszallóan a fejét.

-Az Odinért is! Mondja már meg valaki mi a fenétől van szó!-csattan fel Tony, és idejön hozzánk. Őt a többiek is követik. Mindegyikükön vannak véres sebek. Kin frissebbek kin már régebbiek. Túl közel vannak. Remegek az elfojtott vágytól. Az éhség jobban kínoz mint eddig.

-Az van hogyha nem eszik akkor meghal.-rántja meg a vállát Rumlow.

-Ezt kifejtenéd?-néz rám számon kérően Tony.

-Nem tartozok neked magyarázattal.-nézek rá megvetően.

-Ó dehogynem csibe!-háborodik fel.-Én vagyok az apád.-mutat magára idegesen.

-Nem vagy az apám.-vetem oda neki. Arca megrándul, de nem tesz rá megjegyzést. Valószínűleg tudhatja hogy én nem fogok válaszolni ezért visszafordul Rumlowhoz.

-Tehát.-néz rá türelmetlenül.

Nem tudom leállítani mert ha kinyitom a számat, akkor nem biztos hogy megállom az evést. Túl nagy a csábítás.

-A kislányt vámpírrá alakítottuk.-mondja. A levegő hírtelen megfagy. Ügyet sem vet a döbbent Bosszúállókra, fojtatja tovább.-De még nem változott át.-egyre nagyobb a kísértés. Az elmém felett kezdi átvenni az uralmat az éhség. Muszáj hátrálnom és szerencsémre észre sem veszik mert annyira lesokkolódtak. Nem bírom sokáig visszafogni magamat.-Ahhoz hogy teljesen átváltozzon ennie kell. Ha nem eszik akkor kiszárad és meghal.

-Mit kell ennie?-kérdezi Wanda halkan. Szerintem mindegyikük pontosan tudja a választ, de kell nekik a megerősítést.

-Vért.-mondja gúnyosan mosolyogva Rumlow.

Ekkor szakadt el bennem valami. A fejemhez kapva sikítva a földre zuhantam. Mind ijedten néztek rám. Közelebb akartak jönni, de nem engedtem.

-Neh...Gyertek...közelebb.-mondom kapkodva a levegőt. Meg kell őriznem a nyugodtságom. Muszáj hogy az elmém tiszta maradjon. De hát...Nem megy. Annyira csábít a vér. Vajon milyem lehet az íze? A zacskós vér rosszabb mint a friss? Miket gondolok? Le kell állnom.

-Aisha mi történik?-kérdezi Wanda vékony hangon.

-Egyre éhesebb lesz.-mondja Rumlow helyettem.

-Enned kell Aisha vagy meghalsz.-lép közelebb Steve.

-Inkább a halál minthogy szörnyeteggé változzak. Nem fogom embereket ölni azért hogy egyek és nem fogok több vámpírt létrehozni.-mondom nehezen, ádáz küzdelmet vívva az elmém sötét gondolataival.

-Nem e?-kérdezi Rumlow. Felpillantok rá, de bár ne tettem volna.

Ránt egyet a bilincsben lévő kezén, mire a bilincs felszakítja a bőrét. A vére kiserken, majd lecseppen a fűre vörösre festve azt. Eddig bírtam. Az agyamra vörös köd szállt le, és nem foglalkozva semmivel elindultam futva Rumlow felé. A többiek próbáltak megállítani, de én egy intéssel félre löktem őket. Megragadtam Rumlow kezét. A vére befestette az én kezemet is. Végigfojt a csuklómon, majd lecseppent a földre. Az illata...Isteni. Amennyire csak tudtam kifordítottam az alkarját, hogy jobban hozzá férjek. Már belemélyesztettek volna a fogaimat a húsába, mikor valami megálljt parancsolt. Tompán hallottam a többiek kiáltozásait. Hallottam ahogy valaki-feltételezem Pepper-sírva szólít a nevemen. Nem tehetem ezt...Ha átváltozom, akkor veszélyben lesz az ő életük. Hogy miért? Azért, mert ők hősök. Ha visszajönnek a harcból, akkor sebesülten esnek be a toronyba. Kivétel nélkül véresen térnek vissza. Hogy tudnék uralkodni magamon ha meglátnám őket? Csak egy hiba kell, és az életüknek annyi. Ki tudja hogy még ha meg is támadnám őket, akkor is képes lennék e megállni azt, hogy ne szívjam ki az utolsó csepp vérüket is? Mert akkor ott nem fogja felfogni az agyam, hogy ők a családom. Csak az élemet fogom látni. Nem tehetem ki őket ekkora veszélynek. Ahogy senkit sem. Így hát ellépte, Rumlowtól, és az erdő felé futottam. Letörtem egy faágat, majd úgy fordultam a családom felé.

-Tudom, hogy nem volt alkalmunk megbeszélni ezt a családi ügyet, de azt akarom hogy tudjátok...Már nem haragszom. Többet törődtetek velem Tony és Pepper ebben a pár hónapban mint más eddigi életemben. Csodálatos szülők voltatok még ha nem is tudtam róla hogy Stark vagyok. Annyi mindemben segítettetek.-pillantok rájuk hálásan, és hagyom hogy egy könnycsepp végigfolyjon az arcomon. Értetlenül néztek rám.

-Mire készülsz?-kérdezi Nat megremegő hangon. Nem olyan kemény ez az orosz bérgyilkos nő mint amilyennek mutatja magát.

-Inkább a halált választja. A vámpírokkal csak a fa végezhet.-mondja Rumlow már cseppet sem vidáman. Szerintem nem örül annak, hogy elveszíti az egyetlen szörnyét.

-De nem vámpír még azt mondtad. Akkor hogy végezhetne vele?-értetlenkedik Wanda.

-A gének attól még ugyan úgy megvannak benne.-feleli Bruce. Választ várva pillantanak rám, mire én bólintok.

-Ne tedd ezt. Kitalálunk valamit.-lép közelebb Tony.

Sírva megrázom a fejemet.

-Nem sodorlak titeket veszélybe. Mindenkinek így lesz a legjobb.-bizonygatom. Nem tudom hogy ezzel magamat vagy őket akarom meggyőzni.

-Kérlek Aisha...-mondja Steve fájdalmasan.

-Szeretlek titeket.-pillantok rajtuk végig. Steve, Tony, és Pepper szemébe egy pillanattal tovább nézek.-Mindannyiótokat.-mondom elfúló hangon.

A vastag botot erősen megfogom, majd egy határozott mozdulattal a hasamba fúrom. Érzem ahogy a fa áthasítja a bőrömet, és belefúródik a testembe. Elég mélyen van ahhoz, hogy belehaljak. A világ jobb hely lesz nélkülem, és végre nekik is nyugtuk lesz.

Még hallom ijedt kiáltásaikat, és halványan látom azt ahogy felém futnak, de csak egy pillanatig. A fájdalom eltompítja az érzékszerveimet. A földre borulok, és hagyom hogy elnyeljen a sötétség, amiből többet már nem fogok felébredni.