Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

17

A ház maga nem volt valami nagy. Egy szobából, egy nappaliból, egy konyhából, és egy fürdőből áll. Egy szintes és van egy kis hátsó kertje. Négy ablak van összesen a házban, a falak dupla vastagok. Egy hátsó és egy első golyóálló ajtón lehet bejutni. A konyha és a fürdő olyan átlagos, mint a többi. A nappaliban van egy könyvespolc, kanapé, és egy kisebb Tv. Meg persze egy dohányzóasztal. A hálóban van egy francia ágy, egy gardrób, és egy fésülködő asztal. Nem tudom meddig kell itt maradnom, de a célnak tökéletesen megfelel. Nem nagyon fogom elhagyni, mert bármelyik pillanatban rám ronthat Rumlow. Persze a lakásban van kettő kamera, és egy rejtett mikrofon. Ha behatolót észlel a biztonsági rendszer, akkor azonnal jelez Furynak. De nem csak neki. Coulson és Maria is kap jelzést, biztos ami biztosan.

Kipakoltam azt a kevés dolgot amit magammal hoztam. Szerencsémre a hűtő tele volt, ezért tudtam magamnak csinálni egy egyszerű vacsorát. Egy sima tojásrántottát ettem pirítóssal. Majd a házban lévő S.H.I.E.L.D.-es laptopot vettem a kezembe.

Elgondolkodtam mi lehet a többiekkel, ha Furynak így odakellett repülnie. Elhiszem, hogy szuperhősök, de nem hiszem hogy néhány ügynök nem tudná megállítani őket. De hát...Elhiszem, hogy idegesek. Szó nélkül leléptem. Vagyis nem...Közöltem velük, hogy tudom kik a szüleim, és hogy rohadtul mérges vagyok rájuk. Meg persze azt, hogy élő csali leszek Rumlow számára. A kettő legidegesebb ember a világon az most Tony, és Steve. Tony azért mert az egyetlen lánya elment megöletni magát, Steve meg...Steve meg fogalmam sincs miért, de majd fel robbant mikor becsukódott a liftajtó. Dühös, és értetlen volt. Féltett engem. Nem tudom miért, mikor semmi közünk sincs már egymáshoz. Neki van barátnője, hazudott, és szórakozott velem. Én tudomásul vettem, hogy kellett neki valaki aki figyel rá míg a barátnője dolgozik. Tudta jól hogy ezzel megbánt, de nem érdekelte. Akkor most miért tesz úgy mintha fontos lennék neki?

Nem bírtam a kíváncsiságommal, ezt Fury is tudta. A Stark torony biztonsági kameráinak élőképes felvételeit rárakta a gépre. Persze titkosítva vannak, de hát Stark vagyok vagy mi...Eddig is értettem a gépekhez. Ezt Fury is tudta. Szerintem ő még Tonynál is előbb tudta, hogy én vagyok a lánya. Ezért kereshetett meg. Ezért is és az erőmért is. De visszatérve a felvételekre...Örökölhettem valamit, mert percek alatt sikerült feltörnöm a Stark rendszert.

Megkerestem a nappali kameráját, és rámentem. A megérzésem jó volt. Mindannyian ott voltak, és éppen Furyval veszekedtek. Felhangosítottam, majd figyelmesen hallgattam őket. Először is a síró Peppert-anyát-Natasha és Wanda vigasztalta. Steve idegesen járkált fel-alá. Tony Furyval üvöltött, míg Bruce egy tableten böngészett valamit. Clint szomorúan nézett maga elé. Ő asz egyik legjobb barátom. Fájt így látni őt.

-Hol a lányom?!-kiálltja Tony. Fury nyugodtan hallgatja.

-Sajnos azt nem mondhatom meg. Miss Stark önként vállalta a csali szerepét. A ház ahol van biztonságos. Egyből jelez a riasztó, ha behatolót észlel.-feleli halálosan nyugodtan Fury. Persze nem a kérdésre válaszolt, ami fölhúzta Tonyt.

-Az istenért is! Nyögje már ki hogy hol van különben kiszúrom a másik szemét a viszkis üvegemmel.-csattan fel elvesztve a maradék türelmét is.

-Mondom még egyszer. Nem.-válaszolja már ingerülten Fury is. Gondolom jobb dolga is lenne.

-Nem tudja használni az erejét. Ki tudja hogy működik e már a fejében lévő chip?-kérdezi Steve. Most hogy így mondja...Nem hiszem hogy működne. Az erőm kiégette. Szinte teljesen eltűnt. Bruce szerint egy kicsi maradt még belőle.

-Nincs rá esély Steve.-hallom Bruce hangját.-A chip tönkre ment mikor megkapta az erejét. A többit amit bele akartak rakni, azokat az ereje nem engedte. Viszont van itt valami érdekes Tony.-indul el hozzá a tablettel Bruce.

-Most nem érdekel doki. Dühöngj odébb.-veti oda neki.

-Ez tényleg fontos. Valaki feltörte a rendszert.-adja át Tonynak a tabletet.

Tony odakap érte, és pötyög valamit. Fury biccent egyet a kamera felé. Tudja, hogy nézem. De vajon mit akar ezzel elérni? Miért akarja hogy tudják figyelem őket?

-Ez nem lehet...-suttogja Tony a tabletet nézve.-Aisha ott vagy?-néz bele a kamerába. Vajon tudja hogy nem válaszolok?

-Mi?-kapja fel a fejét Pepper.

-Valaki feltörte a rendszert amit én csináltam.-magyarázta a feleségének.-Nem lehet más csak Aisha. Egyedül neki van meg hozzá a tudása.

-Valahogy old meg hogy beszéljünk vele.-megy oda hozzá Steve. Tony mérgesen rápillant. Gondolom nem bocsátotta meg neki amit velem tett.

-Magamtól is gondoltam rá.-morogja.

-Az kell hogy még ti is össze vesszetek.-mondja Wanda.

Tony nem foglalkozik vele. Sebesen gépel, a többiek-Furyn kívül-feszülten nézik. Én is kíváncsi vagyok, hogy mit akar. Végül is arra rájött hogy én törtem fel a rendszert.

-Kész!-mondja, majd elhúzza a kezét a tableten, aminek a képe így hologramosan kivetítődik. Az én élőképem ugrik fel rajta.

-Mi a ...?-mondom ijedten. Fury csak mindent tudóan biccent nekem. És akkor esett le. Azt akarja, hogy a többiek tudják figyelem őket. Hogy tudják azt akarom hogy biztonságban legyenek. Így talán megnyugszanak, ha engem is biztonságban látnak. Egy darabig...

-Aisha! Hol vagy?-kérdezi Pepper egyből. Gúnyosan elmosolyodom.

-Hirtelen ennyire fontos lettem? Eddig arra sem méltattatok hogy közöljétek velem, hogy ti vagytok a halott szüleim.-mondom gúnyosan.

-Ne csináld ezt kérlek.-mondja halkan.

-Szerintem itt én lehetek most az egyetlen aki kérhet valamit.-ülök feljebb a kanapén.-Azt akarom hogy maradjatok ki ebből. Nem érdekel, hogy ti mit akartok. Ezek után tartoztok nekem ennyivel. Hadd zárjam le a múltamat egyszer és mindenkorra.-mondom keményen.

-Egy frászt fogsz te egyedül szembenézni azzal a tepsiben sült barommal.-csattan fel Tony. Szellemes poén mondhatom. Az tény hogy megégett Rumlow fél teste, de ettől még igazán erős.

-Komolyan mondtam. De akkor máshogy fogalmazok hátha végre leültök a seggetekre és nyugton maradtok.-csattanok fel mostmár én is. Döbbenten néznek rám, és mondanának valamit a kifakadásomra, de én nem hagyom.-Ha nem hagyjátok, hogy ezt egyedül oldjam meg, akkor ha Rumlow halott és vége ennek az elcseszett időszaknak, megkérem Furyt hogy a kapcsolatait használva nyom nélkül tűntessen el engem, és ígérem soha többet nem fogtok látni. Nem is fogtok megtalálni.-mondom nekik kíméletlenül. Olyan mintha az élőkép lefagyott volna. Mind megdermedtek. Fury elismerően biccentett. Ezt akarta. Hogy állítsam le őket.

-Ezt nem teheted.-suttogja Wanda.

-Ó dehogy is nem!-bólogat megerősítve a mondandómat.

Igen, kétségtelenül keményen hangzott, de ha ez kell ahhoz hogy végre lenyugodjanak akkor ez kell. Lehet most komolyan gondoltam azokat amiket mondtam, mert a düh beszél belőlem, de később biztos megbántam volna ezt a döntést. Már ha meghozom.

-Rajtatok áll. Vagy maradtok a toronyban, és megvárjátok amíg elvégzem a dolgom, és lehet újra láttok, vagy megkerestek, de akkor örökre elveszítetek. Na mi legyen?-kérdezem kíváncsiságot színlelve.

-Miért csinálod ezt?-kérdezi Tony fájdalmasan.

-Azért mert Rumlow az én életemet tette tönkre, nem a tiéteket.-mondom.

-De a miénket is.-csattan fel Tony. Az arca fájdalmat, kétségbeesést és tehetetlenséget tükröz.-Elvette tőlem az egyetlen gyerekemet, és mikor megtaláltam szembesülnöm kellett azzal amiket mind átélték. Amiket mind ő tett veled! Ezért megesküdtem hogy megölöm, és soha többet nem engedem a közeledbe.-mondja mélyen a szemembe nézve.

Rossz érzés fogott el. Nem azért, amit most mondott...Nem...Azért mert úgy érzem, hogy valaki figyel. Persze nem ők a kamerán keresztül. Mintha valaki itt lenne velem a szobában.

Felkapom a fejemet, nem törődve azzal hogy engem szólongatnak. Körbepillantok a szobában, majd meglátom az ajtó előtt álló sötét alakot. A szívem egyből a torkomban kezd dobogni, a testem megfeszül. Sötét tekintete gyilkosan mered rám, ajkai betegen mosolyognak. Lép egyet előre, mire a lámpa megvilágítja az égési sebektől vörös arcát.

Észrevehették a döbbenetem, mert egyből elhalgattak.

-Aisha.-hallom Fury hangját. Rumlow jót szórakozva elém lépdel. A kamera felé biccent.-Mi történt?-kérdezi mire én továbbra sem nézek rá. A szememet a férfin tartom, figyelve minden hirtelen mozdulatra. Reflexeim erősebbek lettek az évek alatt. Ez mind hiába, mikor tudom hogy a férfi meg tud még lepni.

-Aisha?-hallom Tony hangját. Rumlow kíváncsian figyel.

Csak most jut eszembe. Hogy a francba tudott ez ide bejutni? Jeleznie kellett volna a riasztónak. És egyáltalán hogyan talált meg ilyen hamar?

-Rég találkoztunk kislány.-mondja reszelős hangján. Még egyet lép felém, mire én felpattanok a laptoppal a kezemben.

-Ugye ez nem...?-hallom meg Tony ideges hangját.

-Hello Stark.-köszönti Rumlow. Hátrálni kezdek, de beleütközök a konyhapultba. Lerakom rá a laptopot, pont úgy hogy az minket vegyen.

Tony szemszöge

Aisha lerakta valahova a laptopot. És akkor észrevehettük a szegényes nappaliban álló Rumlowot. Hogy a fenébe találta meg ilyen hamar, és hogy a fenébe jutott be egy állítólag védett házba?!

-Hozzá ne merj érni!-kiáltom.

-Ohh újra együtt a család?-kérdezi nevetve. Aisha összerezzen. Istenem hogy én miért hallgattam erre a szenilis félszeműre! Egyből utána kellett volna mennünk.

-Hagyd békén.-morogja mellettem Steve.

-Csak nem szerelmes kapitány?-kérdezi még jobban nevetve.

Közelebb lép a lányomhoz. Tisztán látszik ahogy Aisha teste megfeszül. Én pedig majd szét robbanok az idegtől. Felemeli mocskos kezét, és megsimítja az arcát, a füle mögé tűr egy hajszálat.

-Talán nem mondtuk világosan?-kérdezi mostmár Clint is mellettünk állva.

-De. De ti messze vagytok, és nem tehettek semmit. Ugye drágám?-néz rá mosolyogva-már ha azt lehet annak nevezni-Aishára. Aisha elrántja a fejét, de Rumlow a reflexeinek köszönhetően a nyakához kap, és még közelebb húzza magához. Idegesen figyelem. Csak találjam meg egyszer, esküszöm hogy kínok között fog meghalni.

-Eressz!-morran fel Aisha.

-De vad lett valaki. De ne félj...Rájöttünk hogyan lehet irányítani téged. Egy új fajt hozunk létre. Te leszel az első drágám.-mondja, majd gyomorszájon üti a lányom.

-Hogy mered?!-kiállt fel Wanda.

Aisha résen volt. Pillanatnyi meglepődés látszott az arcán, de az egyből el is tűnt. Harci állásba állt, és már neki is ment Rumlownak. Szerencsére mindent láttunk. Közelharcot vívtak egymással. Rumlow sok ütést kapott az arcára, ami fájt neki az égett bőre miatt. Persze Aisha sem úszta meg. Ő ütött is, de közben próbálta az erejével valahol megfogni. Annyira igyekezett, hogy későn vette észre a felé közeledő férfit. Rumlow megfogta, és neki dobta a dohányzóasztalnak. Az asztal ketté tört, és lehetett hallani ahogy Aisha fájdalmasan felnyög. Másodpercek múlva talpra ugrik. Nem foglalkozik az oldalán lévő hatalmas sebbel, amiből folyik a vér. Most ő volt előnyben, mert Rumlow azt hitte, hogy teljesen kiütötte. Nem számított arra, hogy erősebb lett a nálunk töltött idő alatt. Kinyújtotta a két kezét, mire Rumlowot egy láthatatlan erő összeszorította. A férfi hiába próbált kiszabadulni, nem ment neki. Aisha fogva tartotta. Közelebb lépett hozzá. Mind a kettejüket teljesen jól láttuk. Aisha arcát sebek borítják, és látszik rajta a fékezhetetlen düh. Minden apa rémálma ilyen helyzetben látnia a gyerekét, legyen az fiú vagy lány.

-Egy jó okot mondj arra, hogy miért ne öljelek meg. Egyet!-szorítja össze még jobban a kezét, mire Rumlow fájdalmasan felnyög. Betegen felnevet.

-Mert én neveltelek fel.-mondja vigyorogva. Aisha grimaszol.

-Ez nem jó ok. Ráadásul elvettél az igazi szüleimtől.-vicsorogja a lányom. Pontosan tudom, hogy ez fájó pont neki. Rumlownak nincs menekvés. Aisha ha nem most rögtön, akkor percek múlva öli meg. Ezt biztosra mondhatom.

-Ne feledd, hogy az apád nem törődött veled.-mondja Rumlow kíméletlenül.

-Honnan tudnád?!-csattan fel Aisha.

-És te honnan tudnád?!-kérdez vissza Rumlow.-Ha nemem nem hiszel, akkor kérdezd meg a drágalátos apádat.-biccent a laptop felé.

Aisha ellép előle, majd közelebb jön.

-Igazat mondott?-kérdezi halkan, a szemembe nézve.

-Aisha én...-kezdem, de félbeszakít.

-Azt kérdeztem igazat mondott?!-kiáltja.

-Igen. Először nem tör...-magyarázkodnék neki, de nem tudom fojtatni. Az a fájdalom amit az arcán látok, az hogy összetört benne valami...bennem is összetört valami. Pontosan tudtam, hogy ha elmondom neki az igazat, akkor az fájni fog neki. Ahogy az is, ha hazudok. Így még talán meg tud majd nekem valamikor bocsátani. A szívem belefájdult a tekintetében lévő fájdalomtól, és csalódottságtól. A szemei könnyesek lettek.

-Aisha...Kislányom...Had magyarázzuk meg.-mondja Pepper elcsukló hangon. Kettőnk közül neki fájt legjobban a lányunk elvesztése. Persze nekem is fájt, de ő az anyja. Egy anyától nem vehetik el úgy a gyerekét, hogy az ne okozzon benne maradandó nyomot. Jobban szenvedett mint azt én valaha is el fogom tudni hinni.

-Ne merj a lányodnak nevezni.-suttogja halkan Aisha. Annyi fájdalom és harag érződött ki a hangjából.

-Kérlek hallgasd meg anyádat.-mondom én is átkarolva Peppert.

-Nekem nincsenek szüleim.-fordít hátat, majd Rumlowhoz lép.

-Kérlek...-mondja a feleségem elfúló hangon, nem palástolva azt hogy sír. Hiába voltam az erős Tony Stark, a lányom csalódása-bennem lévő csalódása-engem is sírásra kényszerített. El kellett fojtanom, hogy támogatni tudjam Peppert. Remélem most jön az a rész, hogy megöli Rumlowot.

-Te tehetsz mindenről.-suttogja neki.

-Nem szívem. Ők tehetnek mindenről.-utal ránk a férfi.-Segítek megszűntetni a fájdalmad.-Aisha felnevet.

-Még több fájdalommal?-kérdezi gúnyosan.

-Pontosan.-biccent egyet, mire katonák özönlik el a házat. Aisha kétségbeesetten néz körbe, és a pillanatnyi hezitálását kihasználva az egyik katona a nyakába szúr egy injekciós tűt, amitől másodpercek múlva a lányom ájultan esik össze.

Lefagyva nézem a történteket. Másodjára rabolja el tőlem a lányomat, és én nem tudok semmit sem tenni ellene. Az idegesség, és az aggodalom teljesen lebénít.

-Találkozunk később katona.-int hogy vigyék el Aishát.-Már ha túléled.-mondja a kamerába nézve, és ördögien ránk mosolyogva. Másodpercekkel később előre nyúl, és lecsapja a laptop tetejét.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro