Sok információ áramlik most az agyamban. Rumlow, Tony, Steve...Fury. El kell különítenem a személyeset, a munkától, de nem megy. Minden hiányos darabka helyére került a kirakósban. Minden kapcsolódik valamihez. A szüleim nem haltak meg, hanem Rumlow elrabolt tőlük. Így nyert értelmet az is, hogy miért mondta azt, hogy így visszavág a szüleimnek. Főleg az apámnak. Így érthető, hogy miért nem ölt meg, és változtatott mutánssá. Ellene akartak fordítani, mert tudták hogy nem ölne meg. De hiába is...A lánya már halott. Én valaki más vagyok. Megváltoztattak. Nem jó értelemben. Ezek alapján talált meg Fury is. Tudta ki vagyok, és milyen erő van a birtokomban. De hogy Tonyék mikor jöttek rá, hogy ki is vagyok igazából azt nem tudom. Talán már réges régen tudták és ezért viselkedtek velem gorombán. Nem akartak látni ennyi év után. Lehet viszont, hogy az együtt töltött idő alatt jöttek rá. De akkor miért nem szóltak? Miért hagytak kétségek között? Miért hagyták, hogy reménytelenül keressem az ,,autóbalesetben meghalt és eltemetett" szüleimet? Annyi a megválaszolatlan kérdés, de ez mind eltörpül amellett a tény mellett, hogy Rumlow egyre közelebb van hozzám. Hirtelen fog támadni, és akkor sokan fognak megsérülni. Hacsak nem lépek előtte...

A sötét színű ruháimat beledobáltam egy kisebb méretű táskába. Néhány tisztálkodási szert is elraktam, meg egy váltócipőt. Egy fekete nadrágot, ujjatlant, bőrdzsekit, és egy fekete cipőt vettem fel. Hiába volt nyár, lehet a Földön nem mindenhol van ennyire jó idő mint itt New York-ban. Ezek után telefonáltam.

-Fury?-szólok bele rögtön, mikor elhalt a kicsengés.

-Miss Elsey kellemes meglepetés.-mondja, de a hangján egyáltalán nem lehetett hallani a meglepődést. Biztos várta a hívásomat.

-Tudta, hogy Stark vagyok?-kérdezem mindenek előtt.

-Tudtam.-mondja szűkszavúan. Ennyi nekem bőven elég volt. Furynak nem volt szokása hazudni. A fülemnek, és a szememnek nem hittem. Mondhatta Steve felindulásból is. Kellett a megerősítés.

-Rendben. Köszönöm hogy őszinte volt.-mondom, közben az ablakhoz sétálok és lenézek a folyton nyüzsgő városra. Sóhajtok egyet, miközben a lemenő nap fénye még átvilágít a felhőkarcolókon, és rám vetül.

-Csak ennyit akart?-kérdezi, sürgetve.

-Mit gondol, hogy itt maradok majd?-kérdezem, figyelmen kívül hagyva az ő kérdését.-Rumlow egyre közelebb van. Ártatlanok, és a családom is veszélyben van. Nem kívánom hogy bajuk essen még akkor sem ha most rohadtul mérges vagyok rájuk. Olyan helyre kell Rumlowot csalnunk, ahol kevés civil ember van. Ideje lesz befejezni amit évek óta elkezdtünk. Ez az ő és az én harcom. Érti mit akarok ugye?-kérdezem, elhadarva a mondandómat. Feszülten figyelek, hogy Fury mit fog mondani.

-Az Egyesült Királyságban van egy kisebb város, Cheshunt. Oda tud menekülni. Ha Rumlow ott fogja megtámadni, akkor biztosíthatom, hogy egy civil sem lesz veszélyben. Mi is gondoskodni fogunk róla. Megfelelő lesz?-kérdezi. A szívem a torkomban dobog. Ha most belemegyek, akkor nincs vissza út. Míg Rumlow el nem lesz kapva, vagy halott nem lesz addig nem térhetek vissza az államokba. Egyszer és mindenkorra le kell ezt zárnom.

-Mikor indulok?-kérdezem.

-Elindítottam egy kocsit, egyből viszi a reptérre. Három óra múlva indul egy Londonba tartó repülő. Addig késleltetjük amíg oda nem ér. Onnantól, pedig már megoldja.-mondja Fury, és elég felkészültnek tűnt. Szerintem végre egyre gondoltunk. Kevesebb áldozat. Ez a lényeg.

-Hálás vagyok. Már indulok is. És kérem!-szólok gyorsan mielőtt lerakja.-Ne mondja el nekik hogy hol vagyok. Legyenek biztonságban.

-Ahogy óhajtja. Ott találkozunk.-és bontotta a fonalat.

Ez volt életem egyik legnehezebb döntése. Végre megtaláltam az igazi családomat. Annyira, de annyira örülök. De nem lehet teljes az öröm, ha tudom hogy bármelyik pillanatban meghalhatnak. Sosem bocsátanám meg magamnak ha miattam bajuk esne. Így hát el kell hagynom őket. Inkábbén haljak meg mint bármelyikük.

Persze sértett is vagyok. Látszik, hogy Tony és Pepper nem nagyon akart engem. Különben elmondták volna az igazat. Kiszabadítottak volna a fogságból. Nem adták volna fel a keresést. Nem lennének boldogok. De azok. Bulikat szerveznek, teljesen jól megvannak. Szerintem eszükbe sem jutottam. Csak az elején. De mostmár...Nem köthetem őket a múlthoz. Így lesz mindenkinek a legjobb.

A táskát a vállamra dobom, majd elkezdek a lift felé sétálni. Direkt nem nézek a nappali felé, de tudom hogy mindannyian ott vannak.

-Hova hova pacsirta?-kérdezi Tony.

Nyugodt arcot erőltetek magamra. Kifejezéstelen arccal fordulok feléjük. Mind kérdőn engem néznek.

-Megölni Rumlowot.-közlöm csak úgy.

-Hogy mi?-kérdezi Natasha. Pepper kezéből kiesik a pohár, Tony pedig félrenyeli az italát. Steve felpattan és idegesen néz rám.

-Jól hallottátok. Fury elmondta hol van. Ideje befejezni ezt az évek óta tartó romlott kapcsolatot.-megfordulnék, de nem engedik.

-Nem mehetsz oda egyedül. Veled megyünk.-közli Clint és indulnának is a felszerelésükért, de én maradásra bírom őket.

-Azt már nem. Ez az én es az ő ügye. Nem fogom hagyni hogy belekeveredjetek, és bajotok essen. Rumlow a közelben van. Ezért kell elcsalnom. Elhagyom az államokat. Ne keressetek. Komolyan mondom.-nézek rájuk határozottan.

-Azt már nem! Nem öleted meg magad!-csattan fel Tony. Közelebb jönne, de feltartom a kezem és ez maradásra bírja.

-Inkább én halok meg mint ti Apa.-mondom, megnyomva a mondat végét. Döbbenten néz rám, ahogy a többiek is. Egy percre a levegő is megfagy. Hallani lehetne ahogy egy tű leesik a földre, olyan csend van. Levegőt is elfelejtünk venni.

-Honnan tudod?-kérdezi Pepper. Hangja halk, erőtlen. Sokkoltam hirtelen tett kijelentésemmel. Nem szándékoztam tudatni velünk arról, hogy rájöttem kik ők nekem, de annyira felhúztak hogy kicsúszott a számon.

-Be kell zárni rendesen az ajtót Anya.-mondom gúnyosan. Könnyes lesz a szeme, de ez most nem érdekel. Kegyetlenül mérges vagyok rájuk.

-Hadd magyarázzam meg.-mondja Tony egy kicsit halkabban.

-Ezen nincs mit megmagyarázni. Tudod fájt, hogy nem mondtátok el. Hagytatok gyötrődni, hagytátok hogy a reménytelenségbe taszítsam magam. Hagytátok hogy meggyászoljam a ,,halott" szüleimet. Miért nem kerestetek? Miért nem foglalkoztatok velem? Miért nem mondtátok el az igazat amit kitudja mennyi ideje tudtatok? Miért nem törődtetek velem mikor idejöttem?-kérdezem, szinte kiabálva, de még is megőrizve a nyugalmam. Már amennyi maradt.

Tony válaszolna, de én csak megrázom a fejem.

-Talán nem is akartatok igazán. Talán Steve jól mondta. Nem figyeltetek rám. Ezért tudtak elrabolni. Minden szenvedésem, minden fájdalmam a ti hibátok. Szerintem ti nem is akartatok engem. Egy hiba vagyok ugye?-kérdezem, mire Pepper egyre jobban sír. Tony fájdalmas arccal néz rám, és hagyja hogy egy könnycsepp lecsorduljon az arcán. Egyikük sem szól semmit. Levegőt is elfelejtek venni, mikor megcsap az igazság.-Szóval tényleg nem akartatok. Tényleg csak egy hiba vagyok.-mondom összetörten, miközben leengedem a kezem és így Tony is kiszabadul a szorításból.

-Az elején, de ez lassan megvál...-kezdené Tony, de beléfojtom a szót.

-Talán ez jobban fáj mintha megtudtam volna hogy éltek, de már nem akartok. Nem, ti már akkor nem akartok amikor kiderült, hogy Pepper terhes. De szerencsétek van. Elmegyek és magammal viszem minden múltbéli sérelmeteket. Végre elhagy titeket életetek legnagyobb hibája.-mondom könnyes szemmel, és összetört szívvel.

Egy világ tört most össze bennem. Az utolsó reményem is meghalt. A bennem lévő szeretet utolsó szikrája is kialudt. A szívem eleve darabokban tört, de ők most ezzel jobban összetörték. Milliónyi darabkára, amik sosem fognak már egybeforrni. Így már érthető minden cselekedetük. Csak egy hiba voltam. Egy baleset, akit lehet meg sem akartak tartani. Sőt...Biztos hogy nem akartak megtartani. A hazugságukkal eleve egy kést döftek belém. Azzal hogy nem válaszoltak a kérdésemre, ezzel elismerve hogy igazam van, az csak megforgatta a bennem lévő kést. Csak rontott az eleve rossz helyzeten.

-Kérlek ne csináld ezt.-mondja Pepper sírva, és Tony mellé jön.

-Ugyan mit? Ne hagyjam el a hazug szüleimet, akik összetörték a szívemet? Hogy lehet egy gyereket hibának venni? Jézusom!-nevetek fel erőltetetten.-Hogy én mennyire naív vagyok! Hogy hihettem azt, hogy itt majd egy családra lelek? Vagyis...Leltem egy családra. Egy olyanra akik hazudnak, és akiknek csak teher vagyok. További jó hősködést, és lehetőleg ne ölessétek meg magatokat.-lépek be a liftbe, és lezárom az utat egy láthatalan fallal. Jól is tettem, mert egyből elindultak felém, de nem jutottak messzire.

-Kérlek Aisha! Kislányom!-mondja Tony fájdalmas hangon.

-Tudjátok...Hiába vagyok most iszonyatosan mérges, nem akarom a halálotokat. Mekkora ostobaság volt elkezdenem kötődni hozzátok. Most is a ti biztonságotok miatt megyek el. De nem baj...Jól is jön most a távolság. És oh! Egy jó tanács. Míg nem álltok készen, addig ne akarjatok gyereket. Senkinek nem kívánom ezt az érzést.-mondom végszóként, mielőtt bezárul a liftajtó.

Kirontok a liftből, és átrohanok a recepción. Bevágódom a torony előtt álló fekete kocsiba. Vissza sem nézek.

-Marasztalni akartak?-kérdezi Coulson.

-Szerinted? Kiderült, hogy én vagyok Tony Stark életében a legnagyobb hiba.-nyögök fel fájdalmasan, majd letörlöm a könnyeimet.

-Azt az embert eddig sem kedveltem, de ezek után egyenesen gyűlölöm.-mondja keményen.

-Mit mondjak én?-kérdezem.

Többet nem beszélünk. Az út további részében az üvegnek döntöttem a fejem, és próbáltam kikapcsolni a gondolataimat. Ez persze nem nagyon sikerült, ezért néztem a mellettünk elmenő autókat. Már este volt, de még így is sokan voltak a reptéren.

-Ezt a bankkártyát bármikor használhatod bármire. Nincs korlátozás.-adja nekem, egy telefonnal együtt. Gondolom ezentúl azt kell használnom. Nem is baj hogy a toronyban hagytam a másikat.-És itt az útleveled, személyid, és lakcímkártyád is.-ezeket is eltettem, memorizálva hogy ki vagyok. Sandra Blake

-Követett minket valaki?-kérdezem rátérve a lényegre.

-Ahogy láttam igen. A városban egy darabig. Szerintem sejtik, hogy elhagyod az országot. Ha elmegy a raktárból, akkor azonnal szólunk. Fury már Angliában vár. Jó utat és sok sikert!-mondja Coulson. A történtektől eltekintve őszintén rámosolygok.

A reptér most is-mint mindig-forgalmas volt. Siető emberek furakodtak át a becsekkolásra váró soron. Emberek kiabáltak a telefonjukba hátha hallja őket a telefon túloldalán lévő személy. Üzletemberek siettek el mellettem, fellökve engem. Családok mentek együtt nyaralni.

Az utolsótól fájdalmasan összerándult a szívem. Eszembe jutottak a percekkel ezelőtt történtek. Jót fog tenni ez az elszakadás tőlük. Könnyebben végzek Rumlowwal, ha tudom, hogy ők biztonságban vannak. Azért még is csak a családom...voltak. Most nem tudom már mik vagyunk egymásnak.

Leadtam a táskámat, és a Furytól kapott bőröndömet. Még Coulson adta nekem. Felszerelés van benne. Kivéve persze fegyvert. Megvártam míg biztosan eltűnik a bőrönd a futószalagon, majd elindultam a boltok során keresztül vezető éttermekhez. Nem voltak rendes éttermek, de ez most mellékes. Fő hogy lehet náluk enni.

Vettem is magamnak kettő szendvicset, és kettő vizet. Egyet megiszok most, a másik jó lesz a gépre. Még is csak órákat fogunk repülni. A két szendvics pedig azért kell, mert nem vacsoráztam. Őszintén nem is vagyok éhes. Viszont muszáj ennem pár falatot. Nem lehetek gyenge. Rumlow bármikor támadhat.

Evés közben szemmel tartottam a terepet. Persze nem feltűnően. Tudom, hogy itt nem fog megtámadni. Még neki is van annyi esze, hogy egy emberekkel teli helyen nem kezd el lövöldözni, és verekedni. Túl sok itt a kockázat. Eltalál egy repülőt, az felrobban, a roncsdarabkák még lehet meg is ölik...Nem...Ennyire nem hülye. Főleg most, mikor gondolhatja hogy összevesztem a világ hőseivel, akik valószínűleg a nyomomban vannak. És lehet éppen ide tartanak, mert nekem sikerült elmondanom, hogy elhagyom az államot. Ha pedig nem egy quinjettel megyek, akkor egy rendes repülővel. És erre remélem akkor jönnek rá, mikor már az óceán felett leszek. Maradjanak csak ki ebből.

Gyorsan észbe kapva be is fejezem a vacsorámat. Megkeresem a kivetítőn a járatomat, és hogy melyik kapunk kell beszállni. Szerencsére a kapu egy jó forgalmas helyen van, és így fél órával előbb is sokan vannak. Könnyen el tudok vegyülni.

Hamar beengedtek, nem kérdeztek semmit. A repülőn három, három székes sor volt. Én a középsőben ültem, a jobb szélén. Minél távolabb az ablaktól, de minél közelebb a vészkijárathoz.

———

Annyira későn indultunk, hogy csak másnap hajnalban értünk oda. Az út alatt filmet néztem, de éberen figyeltem. Egy percet sem aludtam. Szerencsére semmi gond nem volt, és nem hatolt be a légkörünkbe egy repülőgép sem kéretlenül. Egyszóval vagy utánam jöttek, de nem találtak, vagy hagyták a fenébe.

Miután leszálltunk, elmentem a bőröndömért, majd mihamarabb fogtam egy taxit. A telefonom pityegett egyet, jelezve hogy üzenetem jött. Vártam vele, míg be nem ültem a taxiba. Elhadartam a címet, majd nem megnéztem a telefonomat. Fury üzent.

-Adódott egy kis gond. A barátai idegesek. Vissza kellett jönnünk, leállítani őket. Egy pár napig magad leszel. Ne csinálj baromságot. Fury

Remek. Nagy lehet a gond, ha neki is vissza kellett mennie. Viszont...Így lesz egy kis nyugtom. Tényleg lesz. Rumlow okos, de hülye is annyira, hogy jó sok idő múlva jöjjön rá, hogy hol vagyok.

Nyugodtan ültem a kocsi hátuljában, az elkövetkezendő időkben otthonomként szolgáló város, ház felé tartva.