-Három erős italt kérünk.-mondja Nat a pultos fiúnak.

-Máris hölgyem.-azonnal el kezd keverni három nem tudom én micsodát. Őszintén? Most nem is érdekel, hogy mit fogok inni. A lényeg az hogy erős legyen, és Nat kérése alapján erős lesz. Remélem.

-Felkérhetem egy táncra?-kérdezi egy helyes fiú Wandától. Wanda habozva né ránk, gondolom nem akar itt hagyni. Én viszont bólintok, hogy nyugodtan mennyen. Mert ugyan hát mikor lesz olyan hogy egy helyes fiú felkér?

-Bocsi.-tátogja mondja Wanda mielőtt még eltűnne a táncolók között, a helyes fiúval az oldalán.

-Úgy látszik ketten maradtunk.-mondja Nat felém fordulva. Bólintok. Ő átnéz a vállam felett, és elfintorodik.-Gyűlölöm azt a nőt.-mondja undorodva.Megfordulok a bárszéken, és abba az irányba nézek amelyikbe Nat.

A táncoló párok között megpillantom Stevet, miközben Sharont átkarolva táncolnak. Nem lassúznak, de igen csak közel vannak egymáshoz. Beszélgetnek, Sharon néha felnevet. Van amikor csak elvesznek egymás szemeiben. Valahogy ahogy őket nézem, rájövök miért is utálom Sharon Cartert. Először is neki rendes élete van, eltekintve attól hogy S.H.I.E.L.D-es ügynök. Nincs tele sebhellyel, a bőre sima. Gyönyörű szőke haja van. Másodszor pedig a híre Peggy Carter rokona. Annak a Peggy Carternek aki a S.H.I.E.L.D-et alapította, és aki Steve régi szerelme volt. Hogyan tudnék én vele versenybe szállni? Sehogy. Steve egy ilyen lányt érdemel.

-Én is.-mondom lemondóan Natnek. Amint ránézek elvigyorodok.

-Mi az?-kérdezi gyanakodva.

-A doki téged néz.-vigyorgok. Nat mögött Bruce minket figyel. Pontosabban Natot.

-Hagyjál már.-mondja fáradtan.

-Na dobd fel az estélyét, és menny oda hozzá. Gyerünk!-lökdösöm le a székről.

-Nem foglak egyedül itt hagyni. Ráadásul kiskorú vagy.-mondja szigorúan.

-Nem tudom ki kért nekem egy jó erős italt.-forgatom meg a szememet, majd meglököm hogy induljon már. Még csúnyán rám néz, majd elindul Bruce felé. Annyira édes páros lennének.

Mostmár magányosan fordulok vissza a pultos felé.

-Parancsoljon.-teszi le elém a három italt. Egyet elveszek, kettőt visszatolok.

-Boccs, időközben egyedül maradtam.-húzom el a számat.

-Semmi baj.-rakja le a pult mögé az italokat, majd elmegy kiszolgálni a többi vendéget.

-Mit ücsörögsz itt egyedül?-pattan fel egy székre mellém Tony.

Végigmérem. Teljesen egyenesen ül. Nem látszik a szemén, mint akire rászállt a szürke köd. Nem bűzlött az alkoholtól.

-Te józan vagy?-kérdezem összehúzott szemöldökkel.

-Igen.-mondja határozottan. Gyanakodva méregetem, mire sóhajt egyet.-Rendben. Kettő pohárral ittam ma. Semmi több. Még!-mondja.

-Ahha...Miért vagy még józan?-fojtatom a gyanakvást.

-Mert azt mondtad, hogy nem szereted a részed embereket. Rossz emlék. Há akkor nem fogom tönkre tenni az első bulidat a toronyban.-mosolyog rám.

-Hát ez...Én...Nem is tudok mit mondani. Nem hittem volna hogy megjegyezted.-mondom fejcsóválva, de közben mosolygok.

-Egy köszönöm talán megfelel.-bólogat elgondolkodva.

-Köszönöm Tony.-mondom hálásan, és oda hajolok hozzá megölelni őt.

-Viszont ne haragudj rám Pacsirta.-mondja.

-Mit csináltál?-kérdezem meg előre félve a választól.

-Most Aisha Elsey fog egy dalt előadni, a vendégek tiszteletére.-mondja Clint, mire a tömeg tapsolni kezd.

Döbbenten fordulok Tony felé, aki csak vigyorog.

-Nem.-szögezem le.

-De.-mondja bólogatva.

-Nem.

-De. Kérlek.-vigyorog rám kisfiúsan.

-Argh. Jó.-állok fel.

-Köszi.-áll fel velem együtt. Gyorsan visszafordulok a pult felé, és elveszem az italt. Felhajtom, és mikor vissza rakom az asztalra a poharat fintorgok egyet. Ez borzalmas volt. Tony csak kérdőn néz rám.

-Kellett.-rántom meg a vállamat, majd elindulok a színpad felé. Clint a kezét nyújtja és felsegít. A tömeg tapsol mikor meglát.

-Sok sikert.-suttogja a fülembe.

-Halott vagy Barton.-morgom.

Mikor a mikrofonhoz fordulok előveszem a legszebb mosolyomat.

-Jó estét kívánok! Remélem jól érzik magukat.-mondom mosolyogva.

Hátrafordulok a gitároshoz, és elmondom a dal címét, melyet énekelni akarok. Szerencsére a zenekar ismerte a számot. Visszaléptem a mikrofonhoz, és fél kézzel megfogtam azt. Hiába van állványon, kell mint egy utolsó dolog amibe kapaszkodhatok. Ez lesz most a támaszom, és a harmadik sorban álló Tony és Pepper akik bíztatóan mosolyognak rám.

Lehunyom a szememet. Nyugalom. Ne törődj semmivel, csak a dallal. Figyeld a ritmust, ne ess ki az ütemből. Ne siess. Felejtsd el hogy néznek. Csináld úgy mintha a szobámban lennék.

Kinyitom a szememet, majd biccentek a fejemmel, a gitárosnak, hogy kezdheti.

Míg nem kell belépnem, addig gyorsan végigpásztázom a szememmel a termet. Tonyéktóp egy kicsit hátrébb ki is szúrok Stevet és Sharont. A szívem összeszorul a látványuktól. Torkomban gombóc keletkezik. Ráadásul mind a ketten engem néznek. Steve kedvesen, míg Sharon ellenszenvesen. Csodás...

Csak pár ritmus, és nekem is csatlakoznom kell. Egy...Kettő...Három...

Here comes a wave
Meant to wash me away
A tide that is taking me under
Swallowing sand
Left with nothing to say
My voice drowned out in the thunder

But I won't cry
And I won't start to crumble
Whenever they try
To shut me or cut me down

I won't be silenced
You can't keep me quiet
Won't tremble when you try it
All I know is I won't go speechless

'Cause I'll breathe
When they try to suffocate me
Don't you underestimate me
'Cause I know that I won't go speechless

Written in stone
Every rule, every word
Centuries old and unbending
"Stay in your place."
"Better seen and not heard."
Well, now that story is ending

'Cause I
I cannot start to crumble
So come on and try
Try to shut me and cut me down

I won't be silenced
You can't keep me quiet
Won't tremble when you try it
All I know is I won't go speechless
Speechless

Let the storm in
I cannot be broken
No, I won't live unspoken
'Cause I know that I won't go speechless

Try to lock me in this cage
I won't just lay me down and die
I will take these broken wings
And watch me burn across the sky
Hear the echo saying I...

Won't be silenced
Though you wanna see me tremble when you try it
All I know is I won't go speechless
Speechless

'Cause I'll breathe
When they try to suffocate me
Don't you underestimate me
'Cause I know that I won't go speechless
All I know is I won't go speechless
Speechless
(Aladdin, Naomi Scott: Speechless)

Hatalmas tapsot kaptam a közönségtől. Most már egy őszinte mosollyal jöttem le a színpadról. Sokan idejöttek hozzám gratulálni. Megdicsérték a hangomat. Ezt mind csupa olyan ember akikkel ezelőtt még sosem találkoztam.

-Csodás voltál.-ölel meg Pepper. Egy fekete, hosszú ruhát visel. A szoknya része csillog. A haja be van göndörítve, így omlik a vállár.

-Köszönöm. Gyönyörű vagy.-mondom mikor elválok tőle.

-Köszönöm. Te is gyönyörű vagy.-mosolyog rám.

-Szép volt Pacsirta.-mondja Tony, és felém nyújtja a karját. Kérdőn nézek rá mire ő a táncparkett felé biccent. Boldogan elfogadom a kezét, és hagyom hogy belevezessen a tömegbe.

Éppen egy lassabb szám jön, ezét Tony mellkasára hajtom a fejemet. Megnyugtató a közelsége. Pepperé is. Még így-magas sarkúban-is kicsi vagyok. Szerencsére nem néznek ránk furán. Inkább büszkén. Nem rám, hanem Tonyra. Tény, hogy megváltozott nem tudom miért. Nem iszik, jobban figyel másokra. Kedvesebb lett. Valami, vagy valaki igazán jót tett neki.

-Csodálatos voltál Aisha. Büszke vagyok rád.-mondja. Az hogy büszke rám jó érzéssel tölt el. Nem tudom miért...Jól esik tőle.

-Köszönöm, de lehettem volna jobb is.-rántom meg egy aprót a vállamat. Egy kicsit eltol magától, hogy a szemembe tudjon néni. Nem ereszt el, továbbra is lassan táncolunk a zenére.

-Nem kell magadat túlhajszolni. Ne szabj nagy elvárásokat magadnak. A hangod gyönyörű, hiba nélkül tudsz elénekelni egy dalt. Persze lehet, hogy hibázol. Nem tudod kiénekelni, késel egy kicsit. Mindenki hibázik. Többször is az élete során. Hidd el én már csak tudom.-mondja őszintén. Nem hittem volna, hogy pont ő fog tanácsot adni.

-Nem is tudod, hogy ez most mennyire sokat jelent nekem. A múltam nagyban meghatározta azt hogy most milyen vagyok. Azért nagyok az elvárásaim magammal szemben, mert bizonyítani akarok. Bizonyítani, hogy én is érek valamit.-hajtom le a fejemet. Nem szeretek az érzéseimről beszélni, mert sebezhetőnek érzem magamat. Régi ösztön. De Tony előtt nem kell semmit sem titkolnom. Ő teljesen őszinte velem. Nekem is annak kell lennem vele.

-Többet érsz ezen a világon rengeteg embernél. Nekem többet érsz mint bárki.-mondja gyengéden.

-Köszönöm. Mindent.-ölelem meg szorosan. Egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Nagyon régen nem lehettem őszinte. Teljesen őszinte. Most viszont kaptam egy esély. Esélyt egy új életre, hol kapok egy szerető családot. Félek belevágni. Mert van veszteni valóm. A barátaim. Nem...Most már ők a családom. Őket tudom elveszíteni. Semmiért sem kockáztatnék.-Most viszont menny, és táncoltasd meg a feleséged.-engedem el Tony. Megsimítja a vállamat.

-Fiatal létedre igen csak bölcs vagy. Egy csoda vagy Aisha. Ezt ne feledd.-megfordul, és oda megy Pepperhez. Félúton viszont méh visszafordul.-De csak utánam.-mondja majd kacsint, és felkéri táncolni a feleségét.

Én fejcsóválva felnevetek, majd elindulok a terasz felé. Kell egy kis friss levegő.

Amint kiléptem az enyhén hűvös éjszakába, máris kezdtem jobban érezni magamat. A zene halkabb volt, az emberek is kevesen voltak. Mondhatni eléggé nyugodt a környezethez képest.

Odalépek a korláthoz, ráteszem a hideg vasra a kezemet. Lenézek a városra. Annyira nyugodtnak látszik innen fentről. Másnak nyugodt. Nekem viszont nem. Tudom, hogy valahol lent éppen engem keresnek a Hydra emberei. Rumlow valahol a Föld-ön utánam kutat. Ki tudja mikor találnak meg. Lehet már meg is találtak. Lehet a támadást tervezik ellenem. Ha viszont ez így van akkor a Bosszúállók veszélyben vannak. A Hydra a második világháború óta rengeteget fejlődött. Ha csak még egy Bucky féle szuperkatonát tudtak alkotni-rajtam kívül-akkor nekünk esélyünk sincs. Most-ha harcra kerül a sor-minden embert ki kell iktatni aki valamilyen szinten kapcsolódik a Hydrahoz. Véglegesen véget kell vetni ennek a borzalomnak. Ha nem pusztítjuk el gyökerestül, akkor benne maradunk ebben a végtelen, és folyamatosan ismétlődő körforgásban. Sosem fogjuk őket megállítani, ha most nem tesszük. Ahhoz pedig hogy nyerjünk én kellek.

-Mit csinálsz idekint egyedül?-hallom meg magam mögül azt a bizonyos hangot mely képes elérni-most is-hogy a gyomrom görcsbe ránduljon, és a szívem hevesen verjen. Erősebben szorítom a korlátot. Nem felelek neki.

Néhány pillanat múlva érzem ahogy mellett a korlátnak támaszkodik, és lené a városra. Csendben áll, és hol engem, hol a lent közlekedő-pontoknak tűnő-embereket nézi. Orromba felszökik parfümje illata. Az a bizonyos illat melyről egyből ő jut eszembe. Könyöke súrolja az enyémet. Vagy egy fél fejjel magasabb lehet nálam, még így, hogy magas sarkúban vagyok.

Hol hagyhatta Sharont? Mert az a nő olyan mint a rágó. Idegesítő, undorító és tapadós. Egész este le sem szállt Steveről. Akkor most miért tenné? Steve pedig miért van itt velem? Ott bent valahol a tökéletes nő éppen őt várja. Hát akkor miért van most itt velem?

-Baj van Aisha?-az ő szájából hallani a nevemet sokkal jobb érzés mint bárki mástól hallani. Hirtelen összerándulok.

-Nincs.-sziszegem halkan, de biztos vagyok benne hogy meghallotta. Egy millimétert közelebb húzódik, pont annyira hogy a korláton nyugvó kezünk összeérjen. Ahol bőre az enyémhez ér ott jól eső bizsergés fut végig rajtam.

-Tudom hogy van valami. Ismerlek.-mondja felém fordulva. Én szilárdan az előttem lévő épületeket nézem, mert tudom hogy ha a szemébe nézek akkor elgyengülök.

-Nem ismersz. Egyáltalán nem ismersz.-suttogom magam elé meredve.

-Gyönyörű vagy.-megforgatom a szememet. Nem nekem kell ezt mondania tudja jól.

Ellépek egyet hátra. Megfordulok hogy elmenjek, de ő nem hagyja. Megragadja a karomat, és visszaránt. A szemébe nézek, és nem engedek a kék íriszek csábításának. Jelentőségteljesen lenézek a kezére, mely még mindig a jobb alkaromat fogja gyengéden.

-Engedj el.-sziszegem vészjóslóan. Felnézek rá, de ő mereven engem néz.

-Addig nem amíg el nem mondod mi történt. Ki bántott?-kérdezi egy csöppnyi aggódással a hangjában. Ne mondja azt nekem, hogy érdekli mi van velem.

-Senki.-rázom meg picit a fejemet, ezzel nyomatékosítva a válaszomat. Persze hazudtam neki. Ő bántott. De nem mondhattam el neki.

-Akkor én mit tettem? Mert biztos van valami oka annak, hogy ennyire távolságtartó voltál egész este. Pedig fel akartalak kérni egy táncra.-mosolyog rám halványan, de én nem engedek. Arcom rideg, úgy állom a tekintetét.

-Csak ne hitegess. Ezt az egyet kérem. Ne játszadozz velem.-mondom neki teljesen komolyan. Nem egy ilyen lányt érdemel mint én.

-Ezt hogy érted?-kérdezi.

Olyan érzésem van mintha néznének. Hátrakapom a fejemet. Sharon minket néz. A terasz ajtajánál áll, gyönyörű, piros ruhájában. Stevere vár. Visszanézek Stevere. Ő is észrevette Sharont, de mikor megérezte hogy nézem, rám kapta csodálatos tekintetét. A szíven szakad meg, hogy azok a szemek nem rám néznek szerelmesen. Hogy ez az ember itt nem az enyém. Nem tudom vagyok e elég erős ezt elviselni...

-Pontosan tudod, hogy hogyan.-mondom szomorúan, majd szabad kezemet felemelem, és az erőmet használva leszedem a kezét a kezemről. Sarkon fordulok, és berohanok a táncolók közé. Nem törődtem Sharon mérges tekintetével, és Steve kiabálásával. Végigrohantam a termen, egésze a liftig. Leérve az előtérbe kivágtam a torony ajtaját, és berohanta, a nyüzsgő, New York-i estébe.