-Hogy? Hogy tudtam volna vigyázni rá?-hallom valaki kiabálását.

Hogy kin van e az illető, vagy bent azt nem tudom. Annyira zúg a fejem, hogy alig hallom. Vagyis hallom csak tompán. Az oldalam fáj. Nagyon fáj. A szememet ólomsúlyúnak érzem, alig tudom kinyitni. A végtagjaim olyanok mintha nem is lennének. Egyáltalán nem érzem őket. Hiába erőlködök, nem érzem még a kisujjamat sem. Ez megijeszt. De az még jobban, hogy elkezdtem emlékezni mindenre.

A fájdalom magamhoz térített egy kicsit. Kezd derengeni, hogy miért is érzem úgy mintha kiszakították volna az oldalamat. Hallom Dr. Zacharow hangját a fejemben visszhangozni. Látom a kezében a fegyvert. Hallom Tony kétségbeesett hangját a fülesben. Érzem ahogy a plafon darabokban esik rám. Érzem ahogy a testem felemelkedik, és métereket repül a becsapódó bombától.

Hirtelen kinyitom a szememet, és felülök az ágyban. Egyből megérzem az égető fájdalmat. A szemem könnybe lábad. De nem érdekelt.

Hol vannak a többiek? Bajuk esett? Ugye nem jöttek vissza értem? Elkapták Dr. Zacharow-ot? Egyáltalán hol vagyok?

-Tudtál volna. Te is tudod hogyan. Ha elmondod neki az igazat.-üvölti valaki.

-O neh.-tapasztom két kezemet a fülemre. Így is fáj a fejem, nem kell még hogy ordibáljanak.

-Szerinted hogy reagált volna rá?!-üvölt vissza Tony. Ahogy hallottam a hangokból Tony és Steve beszélgettek. Vagyis veszekedtek.

-Mondjuk próbáld ki!-szól vissza Steve.

-Elég már!-csattanok fel, amennyire a rekedtes hangom engedi.

Mivel az ajtó résnyire volt nyitva, ezért még az ordítozásuk közepette is meghallottak. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy egyszerre rontottak be az ajtón. Egyből hozzá, rohantak, miközben aggódó arccal figyeltek.

-Aisha! Hát felébredtél végre!-ül le Tony a szobában lévő egyetlen székre, mire Steve morcosan né rá. Mint az óvodások komolyan.

-Nem még alszok.-forgatom meg a szememet.

-Vicces.-mondja Steve.

-Mi történt?-nézek felváltva mind a kettejükre.

-Az történt, hogy te idióta módjára bent maradtál az omladozó épületben, és magadra küldtél egy bombát! Normális vagy?!-ordítja Tony.

Felszisszenek és újra a fülemre tapasztom a kezemet.

-Ah...Ne ez fáj.-nyögöm.

Fújtat egyet, majd lejjebb veszi a hangerőt.

-Mond miért csináltad?-kérdezi megfogva az ágyon nyugvó kezemet.

-Hogy ne gyertek utánam abba az életveszélyes épületbe.-hajtom le a fejemet.

-Ehelyett inkább felrobbantod magad. Igazán okos döntés.-emeli fel újra a hangját. Kirántom a kezemet az övéből és amennyire fájdalmas testem engedi felé fordulok.

-Ez tűnt a legjobb ötletnek.-nézek rá mérgesen. Őszintén...Ha újra ott lennék, és lenne esélyem máshogy dönteni, akkor is ezt választanám.-Megsemmisült az épület? Mond hogy igen.-nézek rá várakozásteljesen.

-Meg.-feleli Steve.-És kis híján te is.-néz rám mérgesen.

-Ne kezd!-tartom fel a kezemet, de egyből meg is bántam. A jobb oldalamon lévő seb iszonyúan elkezdett fájni.

Felszisszentem és odakaptam a kezemet. Valami meleg dolog volt ott. Megnéztem a kezemet, és láttam amint a kezemről lecsöpögő vérem vörösre festi a fehér, orvosi takarót.

-Szólj Bruce-nak.-kiálltja Tony. Steve gyorsan elsiet, megkeresni a dokit.

-Figyelj rám.-ül le mellém az ágyra Tony. Megfogja a sebemet takaró kezemet, nem törődve azzal, hogy így ő is véres lesz. Kérését teljesítve rápillantok.-Nem haragszunk rád.-mondja, mire összeráncolom a szemöldököm. Aztán újra fájdalmas lesz az arcom.-Annyira nem.-javítja ki magát.-Mind nagyon megijedtünk. Soha többet ne csinálj ilyet. És mielőtt megfordulna a fejedben, nem mehetsz vissza Fury-hoz. Itt maradsz velünk a toronyban. És nincs vita. Nem akarunk mégegyszer elveszíteni téged.-óvatosan magához ölel, vigyázva hogy ne okozzon fájdalmat.

Szavai nagyon jól estek, eltekintve a helyzettől. Megmelengették a szívemet. Tehát fontos vagyok nekik. Vigyázni akarnak rám.

Óvatosan vissza ölelek, és beszívom Tony jellegzetes viszki és olaj illatát. Valamiért megnyugtat. Mint egy apai ölelés. Úgy mint Clint-é. Érzem bennük a felém irányuló törődést. Kell ennél több?

-Mióta....nem....aludták.-nyögöm ki nagy nehezen. Nem vagyok vak, látom a karikás szemeit.

-Mióta megtaláltalak az erdőben, élet halál között lebegve.-komorodik el.

-Az mennyi...időt is...takar?-kérdezem nagy levegőt véve. Egyre jobban fáj az oldalam. Szerintem mikor hirtelen Tony felé fordultam felszakíthattam a friss sebet.

-Három napja.-néz mélyen a szemembe.-Iszonyúan megijedtünk. Azt hittük meghaltál. Ne tegyél többet ilyet. Kérlek.-Tony szájából nem sokszor lehet hallani a kérlek szót. Ezért hiszem azt, hogy tényleg nagyon megijedhetett. Tehát komolyam fontos lettem neki. És a csapat többi tagjának is.

-Nem teszek. Ígérem.-mosolygok rá fájdalmasa.-Menny aludni.-nézek rá.

-Míg nem leszel jobban addig nem.-tekint le az egyre nagyobb vörös foltra a takarón.-Hol a jó Asgardba vagy Bruce?-lesz egyből ideges.

Mint egy végszóra az ajtó nagy robajjal kicsapódik, és nem csak Bruce esik be rajta hanem a csapat többi tagja is. Plusz Pepper.

-Jóságos ég!-kiállt fel Wanda.

-Bruce segíts már!-lökdösi felém Natasha.

-Csak ne ideglejetek fel.-mordul fel a doki.

Azonnal mellém jön. Felhúzza a pólómat. Igen ám, de a póló beleragadt az átvérzett kötszerbe, a kötszer pedig a sebembe. Ezért hát akkorát sikítottam a fájdalomtól, hogy szerintem az Északi-sark-on is hallották.

-Fin...hom....an...-lihegem a fájdalomtól tompán.

-Igyekszem.-dadogja.-Sajnálom de fájni fog. Mehet?-kérdezi.

-Csináld már.-sziszegem összeszorított foggal.

Megfogja a pólót, és amilyem gyorsan csak tudja lerántja rólam. Hála a magasságosnak, hogy sportmelltartó van rajtam. Na de. Újabb sikítás következett. Felemelő érzés volt de tényleg. Aztán leöntötte a sebet egy adag fertőtlenítővel. Csak egy könnycsepp csordult ki. Ugye sokszor kínoztak. Így megtanultam elrejteni a fájdalmat. Attól még fájt, de nem mutattam ki.

A fertőtlenítő elállította a vérzést. Így láthattam, hogy egy igencsak mély seb tátong az oldalamon. Jó hogy nem ütött lyukat rajtam.

Tony óvatosan megemelte a derekamat, így Bruce a kötést körbe tudta csavarni rajtam. Vagy hatszor. Nem viccelek. De olyan erősen, hogy levegőt alig kaptam. Miután végzett Tony lassan elengedte a derekamat, én pedig visszafeküdtem az ágyra. Kifújtam a benntartott levegőt.

-Köszi.-ülök fel.

-Te mit csinálsz?-kérdezi Clint.

-Felkelek?-értetlenkedek.

-Visszafekszel és pihensz.-nyom vissza az ágyra Steve. Én újra felkelek, most már fel is állok. Egy kicsit megszédülök. Steve elkapja a karomat, így megtartva engem. Hálásan rápillantok.

-Ennél rosszabbat is túléltem már. Higgyétek el ott még orvosi ellátást sem kaptam.-mosolygok rájuk.

Lerázom magamról Steve kezét, majd az oldalamat fogva kibicegek az orvosi szobából.

-Nem semmi lány.-hallom Clint elismerő hangját.

-Hát nem. De nem könnyíti meg a dolgunkat.-sóhajt fel Tony.

Elvigyorodom, majd beszállok a liftbe.

-Jöttök már?-kiabálok nekik.

-Azonnal.-kiabál vissza Pepper.

Először Wanda és Nat jönnek. A többiek Odin tudja mit csinálnak.

-Te és Steve?-húzza fel az egyik szemöldökét Nat.

-Mi én és...-kezdenék bele, de akkor esik le hogy mit akarnak mondani. Felnevetek mire értetlenül nézzek rám.

-Most mi van?-kérdezi Wanda.

-Semmi. Tudod Steve nagyon jól el van egy bizonyos S.H.I.E.L.D-es ügynökkel. Amúgy is. Senkit nem érdekel egy érzelmi roncs.-rázom meg a fejemet.

-Ne beszélj így magadról.-teszi Nat a vállamra a kezét.

-Hát ha egyszer ez az igazság.-rántom meg a vállamat.

-Nem úgy néz ki mint akit nem érdekelnél.-vigyorog rám Wanda, Nat pedig egyetértően bólogat.

-Ó hagyjatok már.

————

-Gyere enni Aisha!-kiállt ki Nat a konyhából.

-Megyek!-lerakom a kezemben lévő gitárt, és nagyon lassan elindulok.

Csak két nap telt el mióta felkeltem. Azóta szinte sosem hagynak magamra. Komolyan. Tony óránként ellenőriz Steve-vel együtt. A lányok minden szabad percemben bejönnek hozzá, beszélgetni. Clint elszórakoztat engem. Mesél néha a családjáról is. A legjobb benne, mikor úgy ki tud borulni mikor elveszíti a játékot mint egy kisgyerek. Tönkretett egy Tony álltal nagyon sokba kerülő kontrollert is. De sebaj. Thor Asgardban van, és senki nem tudja hogy mikor fog jönni hozzánk. Pepper dolgozik, vagy velünk van.

-Na és van valami új dal?-kérdezi Clint miközben megeszi a villáján lévő csirkehúst.

-Zárd már be a szádat.-szól neki Nat undorodva. Erre Clint csak vág valami pofát.

-Nem saját, hanem átdolgozás.-rántok vállat.

-Megmutatod?-kérdezi Pepper, mielőtt Clint kinyithatta volna a száját.

-Ha akarjátok.-nézek rájuk. Erre mind bólintanak.

Miután megettük a vacsorát visszavánszorgok a szobámba a gitáromért. Letelepszem a szőnyegre. Felpillantok kiváncsi tekintetükre. Tony Pepper mellett ül, és egyik kezével magához öleli. Istenem annyira aranyosak! Clint és Wanda egymás mellett ülnek, és próbálják a másikat kitúrni a helyéről. Ezt csak megmosolygom. Nat és Bruce feltűnően közel ülnek egymáshoz. Steve pedig hozzám ül közel. Persze Wanda biztos tetszem neki. Persze. Azt sem tudom milyen a szerelem. Szó szerint fogságban éltem. Öt évesen pedig nem hiszem hogy volt szerelmem a plüssmacimon kívül.

Nem vagyok neki való. Olyan lányt érdemel aki tud gondoskodni róla. Aki csinos, és érzelmileg nem instabil. Aki tudja milyen a szerelem. Aki tudja honnan jött és mit akar elérni. Én még csak arra sem emlékszem, hogy hogy hívták a szüleimet. Ellenben Sharonnal. Az ő őse Peggy Carter. Steve egykori szerelme, a S.H.I.E.L.D egyik alapítója. Kell ennél több? Az a nő tökéletes. Pont Steve-hez való.

Szomorúan rámosolygok, majd visszanézek a gitáromra. Megpendítem az első húrt, és lassan énekelni kezdek.

I close my eyes and I can see
The world that's waiting up for me
That I call my own
Through the dark, through the door
Through where no one's been before
But it feels like home

They can say, they can say it all sounds crazy
They can say, they can say I've lost my mind
I don't care, I don't care, so call me crazy
We can live in a world that we design

'Cause every night I lie in bed
The brightest colors fill my head
A million dreams are keeping me awake
I think of what the world could be
A vision of the one I see
A million dreams is all it's gonna take
A million dreams for the world we're gonna make

There's a house we can build
Every room inside is filled
With things from far away
The special things I compile
Each one there to make you smile
On a rainy day

They can say, they can say it all sounds crazy
They can say, they can say we've lost our minds
I don't care, I don't care if they call us crazy
Runaway to a world that we design

Every night I lie in bed
The brightest colors fill my head
A million dreams are keeping me awake
I think of what the world could be
A vision of the one I see
A million dreams is all it's gonna take
A million dreams for the world we're gonna make

However big, however small
Let me be part of it all
Share your dreams with me
You may be right, you may be wrong
But say that you'll bring me along
To the world you see
To the world I close my eyes to see
I close my eyes to see

Every night I lie in bed
The brightest colors fill my head
A million dreams are keeping me awake
A million dreams, a million dreams
I think of what the world could be
A vision of the one I see
A million dreams is all it's gonna take
A million dreams for the world we're gonna make
(The Gratest Showman: A Million Dreams)

(Becsukom a szemem és látok
Egy világot, ami rám vár
Ezt vártam
Átgázolok a sötéten, átgázolok az ajtón
Át olyan helyre, amerre senki sem járt még
De otthon érzem magam

Mondhatják, mondhatják, hogy őrültség
Mondhatják, mondhatják, hogy megbolondultam
Nem érdekel, nem érdekel, szóval hívj őrültnek
Élhetünk olyan világban,amilyenbe akarunk

Mert az ágyamban fekszem minden este
A legfényesebb színek töltik be az elmém
Egy millió álom tart engem ébren
Gondolkozom azon milyen lehetne a világ
Egy elképzelés amit csak én látok
Egy millió álom csak ez tart
Egy millió álom a világra amit csinálhatnánk

Itt egy ház amit tudnánk építeni
Minden szoba fényes belül
Messziről származó dolgokkal
Különleges dolgok amiket én hozztam
Egy esős napon

Mondhatják, mondhatják, hogy őrültség
Mondhatják, mondhatják, hogy megbolondultam
Nem érdekel, nem érdekel, szóval hívj őrültnek
Élhetünk olyan világban,amilyenbe akarunk

Mert az ágyamban fekszem minden este
A legfényesebb színek töltik be az elmém
Egy millió álom tart engem ébren
Gondolkozom azon milyen lehetne a világ
Egy elképzelés amit csak én látok
Egy millió álom csak ez tart
Egy millió álom a világra amit csinálhatnánk

Bármennyire nagy, bármennyire kicsi
Hagy legyen az egész az enyém
Oszd meg velem az álmaid
Talán igazad van, talán tévedsz
De mond, hogy magaddal viszel
Abba a világba, amit te látsz
Abba a világba, amit becsukott szemmel látok
Becsukom a szemem, hogy lássam

Mert az ágyamban fekszem minden este
A legfényesebb színek töltik be az elmém
Egy millió álom tart engem ébren
Gondolkozom azon milyen lehetne a világ
Egy elképzelés amit csak én látok
Egy millió álom csak ez tart
Egy millió álom a világra amit csinálhatnánk)

Az utolsó húrt is megpendítem. A szemem még mindig csukva van. Mint a dalban.

Mert ez a dal igaz. Álmomban olyan dolgokat élhetek át, melyet nem csinálnék. Olyan helyeken járhatok ahova sohasem juthatok el. Olyanná formázhatom magamat-a külsőmet és a tulajdonságaimat-amilyenre akarom. Az álmomban felépíthetek egy világot, mely csak az enyém. Ezt nem veheti el tőlem senki. Itt kaphatok szülőket, kaphatok gond mentes életet. Nincs erőm, nincs Hydra. Nincsnek Bosszúállók. Mindenki csak egy átlagos ember, átlagos élettel. De ez csak álom. Álom mely addig tart amíg fel nem ébredsz. Mert egyszer felébredsz. Minden ember felébred. Egyszer pedig lesz olyan mikor senki sem. Mikor aztán örökre elnyel az álom. De addig is. Éld meg a jelent, formáld a saját ízlésedre. Én is ezt fogom tenni.