Lina

Arra keltem, hogy valami fura, kitekeredett pózban fekszem.
Teljesen ki lettem túrva az ágy szélére.
MinJae középen aludt, mint egy kisangyal. Csupán annyi különbséggel, hogy a szárnyak helyett neki a karjai és a lábai voltak keresztben kiterülve.
Han szintén kiszorult a szélére, mégis békésen aludt.

Furcsa volt erre a képre ébredni, mint valami bolondos fanfictionben, de ez most a valóság volt.
Tényleg együtt aludtam a biasommal. Persze itt volt a kislány is, ami szintén egy érdekes tény, hogy egy ötéves kislány együtt utazgat 8 fiatal fiúval, keresztül Európában, de tudva ki az apja, azt hiszem, ezen sem kellene igazán meglepődnöm.

Gondolataim tárgya ekkor fordult az oldalára s bújt oda hozzám. Majd, mintha mi sem történt volna, aludt tovább.

Megérezve, hogy felszabadult a hely, Han is beljebb kúszott az ágy közepe felé.
Majd a szívbajt hozta rám, mikor alvástól rekedtes hangon megszólalt:

- Miért nem alszol még, nagyon korán van... Nem fogsz bírni ezzel a kis energiavámpírral, ha nem pihened ki magad rendesen.

- Elég nehéz úgy, hogy közben az ágy szélén kell egyensúlyoznom, mert a kisasszony elfoglalta az ágy 80%-át.

Erre megfogta a kislányt, s óvatosan beljebb húzta.

- Tessék, mostmár van helyed. Aludj még egy kicsit.

Nem kellett sokáig bíztatni, miután végre kényelmesebben el tudtam helyezkedni, percek alatt visszaaludtam.

Legközelebb arra keltem, hogy hullámzik alattam az ágy, hála egy kipihent kislánynak, aki az ágy rugóit trambulinnak használva, le-fel ugrált azon.

- Hogy van máris ennyi energia benned? - kérdeztem tőle álmos hangon, bár ahogy sejtettem, választ nem kaptam.

- Kelj fel Lina eonnie. Reggel van, süt a nap! Játszani akarok, és éhes vagyok!

- Először is ne ugrálj az ágyon mert leesel. Felkelted a töpbbieket, olyan zajos vagy.

- Dehogy eonnie, már mindenki elment gyakorolni, azt mondták, hogy hagyjalak aludni, de unatkoztam.

- Te jó ég, mennyi az idő? - lestem gyorsan a telefonomra, ledöbbenve láttam, hogy már fél kilenc múlt. Várt egy üzenet is Narától.

Ezek szerint a délelőttöt egyedül töltöm MinJae-vel.

- MinJae, ülj le egy kicsit - szóltam az újra ágyon ugrándozó kislánynak. Mert persze, hogy nem fog első szóra szótfogadni. Ebben a korban ritka.

- Mit szeretnél reggelizni - kérdeztem, miután sikeresen leültettem.

- Hmmmm.... Fánkot! - kiáltotta lelkesen.
- Rendben, akkor mosakodj meg, öltözzünk fel, és szerzünk fánkot.
- Éljen - s már el is szaladt a fürdőszoba irányába.

Nem készültem rá, hogy ennyi ideig itt leszünk, és amúgy is a hétvégén már diplomaosztónk lesz, szóval haza kell mennünk váltóruhákért, ha tovább utazunk a fiúkkal.

Kivettem a táskámból egy váltás ruhát, majd, mikor a kisasszony kivonult a mosdóból, elmentem gyors felöltözni, abban reménykedve, hogy addig nem bontja le a szobát.

Igyekeztem, pár perc alatt végeztem is, MinJae pedig csodával határos módon az ágyon ülve várt.

- Na gyere, kapsz valami csinosat, és mehetünk is.

A kislány csomagjához léptem, amit akkor kaptunk meg, mikor hozzánk költöztették. Kivettem egy pólót és egy kisszoknyát neki, majd egy fehérnemű kíséretében odaadtam neki.

- Menni fog egyedül?

- Igen, máskor is egyedül csinálom.

- Akkor hajrá!

Hamar magára kapta a ruhákat, sőt a cipőjét is szó nélkül felhúzta.

- Mehetünk? - kapaszkodott a kezembe.

- Igen, mehetünk - belebújtam a topánomba, s útnak indultunk.

Egy közeli pékség volt a célpont, amit még a neten néztem ki a hotelben. Nem kellett sokat menni, öt perc kényelmes séta alatt ott is voltunk.

Kikértük a fánkjainkat, én kávéval, MinJae forrócsokival.

A kislány élvezettel harapott bele az édes süteménybe.

- Ízlik?

- Nagyon finom.

- Örülök neki. Mit csináljunk utána?

- Játszunk! A hotel unalmas, nem akarok visszamenni. Menjünk játszani!

Így belegondolva, valószínűleg nem sok szórakozás juthatott a kislánynak az út alatt, hisz a fiúknak elég szoros a menetrendje, a testőr pedig nem arra jelentkezett, hogy egy ötévest szórakoztasson. Nem csoda, hogy ki van éhezve egy kis figyelemre a gyerek.

A mobilom után nyúltam, s míg a reggelinket fogyasztottuk, átböngésztem a netet, mik a lehetőségek a környéken egy kis szórakozásra. Végül egy játszótér mellett döntöttem, ami a közelben volt, jól felszerelt, modern, és tiszta. Nem akartam messzire menni, mert nem tudtam, mikor végeznek a többiek.

Ahogy végeztünk, rendeztem a számlát és elindultunk megkeresni a játszóteret. Azt hittem messzebb lesz, de elég hamar odaértünk. MinJae amint átléptük a park kapuját, már ott sem volt mellettem. Boldogan mászott fel a mászókákon, hálókon, csúszott le a csúszdán... Mikor megunta meglöktem a hintán, s élvezettel sikongatott, ahogy egyre magasabbra lendült az eszköz.

Látszott rajta, hogy nagyon hiányzott neki, hogy vele foglalkozzanak, vagy olyan dolgokkal kössék le az energiáit, ami neki való. Nem is értem, hogy jutott eszébe bárkinek is, hogy jó ötlet egy ilyen turné egy ekkora kislánynak.

De most már mindegy, én pedig azon leszek, hogy kellemesebbé tegyem neki ezt az időszakot, ha már így alakult. JYP papán meg majd behajtom a piszkos anyagiakat, amúgy is jól jön a zsebpénz.

MinJae megunta a hintát, visszament csúzdázni, így egy padon ülve figyeltem, ahogy boldogan játszik a többiekkel.

Egyszercsak megszólalt a mobilom. Nara hívott. Ám, ahogy felvettem, nem ő szólt bele.

- Hol vagytok? - szólt bele Han minden köszönés nélkül, elég ideges hangnemben.

- Neked is szia - válaszoltam gúnyorosan.

- Ne sziázz nekem Lina, tudod milyen ideges lettem, amikor visszatértem, s nem voltatok sehol?! Még egy nyamvadt cetlit sem hagytál, hogy hova mentetek!

- Hé, okay, beismerem, írhattam volna egy üzenetet, de azért nem kell ekkora cirkuszt csinálni - próbáltam lenyugtatni, ám ez csak olaj volt a tűzre.

- Nem fogod fel mekkora baj lehetett volna, Lina? - kiabált mostmár velem - még nincs semmilyen szerződésed, addig nincs jogosultságod elvinni bárhova is MinJae-t. Ha nem érlek el, akár gyermekrablással is meggyanúsíthattak volna.

Ez tényleg nem jutott eszembe. Természetes volt, hogy mivel otthagyták velem, én vigyázok rá. Nem gondoltam, hogy francos papírok kellenek hozzá, hogy egy ötévesre vigyázzak. De Jisungnak igaza van, hibáztam.

- Sajnálom Han. Igazad van. Hibáztam. Bár nem akartam rosszat, ha ez számít. Azzonnal visszaviszem MinJae-t a szállodába.

- Mond meg, hol vagytok. Elmegyek értetek - mondta valamivel lágyabban Han.

Megmondtam melyik játszótéren vagyunk, majd letettem a telefont. Ideges voltam, s a sírás fojtogatott. Elbénáztam, azon se csodálkoznék, ha azon nyomban hazaküldenének. Végül is megérdemelném.

Elindultam a kislányhoz, hogy megmondjam neki, vissza kell mennünk a szállodába.

Szerencsére már alaposan elfáradt, így nem csinált belőle problémát. Lemászott a mászókáról, kiráztuk a cipőjéből a homokot, s mire Jisung megérkezett, mi már indulásra készen vártuk.