Nara

Nagyon gyorsan vágtam rá, hogy minden rendben lesz. De már tényleg nagyon fáradt voltam. Arra nem számítottam, hogy nem fogok tudni elaludni.

A tény, hogy Felix fekszik mellettem a kanapén, minden álmot kiűzött a szememből.

Mire megmosakodtam, és megszabadultam a sminkemtől, ő már békésen aludt. Valószínűleg valamelyik másik szobában letusolt, mert haja még nedvesen csillogott, és arcán is tisztán kivehetők voltak azok az aranyos szeplők, amiket annyira imádtam rajta.

Bebújtam én is a takaró alá, de nem jött álom a szememre. Próbáltam kikapcsolni az agyamat, de sajnos nem volt rajta gomb, hogy egyik pillanatról a másikra meg tudjam szüntetni a gondolataim áramlását.

Már mindent kipróbáltam... számoltam, másra fókuszáltam, virágos mezőt képzeltem magam elé... De Felix minduntalan bekúszott a képzelgéseimbe is.

Végül feladtam a harcot, s felkeltem, hogy igyak egy pohár vizet, hátha az segít.

De majdnem eldobtam a poharat, mikor meghallottam a hátam mögött azt az ismerős mély hangot.

- Nem tudsz aludni?

A frász kerülgetett. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, csak a poharat szorítottam, hogy félő volt összetörik a kezemben.

A gyér fényben láttam szemein, ahogy engem vizsgál.

- Megijesztettelek? Nem volt szándékos, ne haragudj!

- Semmi gond. Azt hittem alszol. Meglepett mikor a hátam mögött szólaltál meg.

- Aludtam. Egy darabig. Aztán a mocorgásodra felébredtem.

- Bocsánat, nem akartalak zavarni. Ezért is jöttem ki inni.

- Hmmm... Mi a baj? Miért nem alszol?

- Nincs semmi baj. Menj aludni nyugodtan.

Közelebb lépet, úgy fürkészte az arcomat. Már éreztem, hogy lebuktam, mikor belesúgta a fülembe.

- Az zavar, hogy mellettem kell aludnod?

Valószínűleg a gyér fényben is kivehető volt, ahogy lángol az arcom. Olyan közel állt hozzám, hogy tisztán láttam a szív alakú szeplőt a szemesarkában. Bőrömön végig szaladt a libabőr, s beleborzongtam. Ezt valószínűleg ő is észrevette, mert karon ragadott, s elkezdett a kanapé felé húzni.

- Gyere bújj be a takaró alá, mert megfázol.

Lefeküdt, s behúzott maga mellé. Hátulról magához ölelt, s a fejét a nyakamhoz hajtotta.

Meglepetten, megfeszülve feküdtem karja alatt, amit lazán keresztül vetett hasam felett.

- Nyugodtan engedd el magad. Csak alszunk.

- Hah, könnyű azt mondani - motyogtam magamnak, de persze ő is meghallotta, s belekuncogott a nyakamba, ami rám áramütésszerűen hatott, s újabb libabőr kúszott végig testemen.

- Aludj Nara. 잘자.

Pár percel később ő el is aludt, mármint egyenletes légzéséből ítélve erre tudtam következtetni.

Aish, hosszú lesz ez az éjszaka. De nem kellett sok, s a biztos karok melegében, a nyugodt szuszogó hangokra elöntött az álmosság, nem sokra rá pedig engedtem neki, és én is elaludtam.

Reggel, Felix

Amikor felébredtem, még ugyanúgy feküdtünk, mint elalváskor. Nara szorosan hozzámbújva békésen aludt. Egyik karom a feje alatt, a másik a hasán pihent, amire ő is ráfektette a magáét.

Most először aludtam így lánnyal, de egyáltalán nem éreztem kínosnak, vagy kényelmetlennek. Nara úgy illet a karomba, mintha csak oda tervezték volna.

Első pillanattól kezdve megfogott, de nem gondoltam volna, hogy ilyen közel fogunk kerülni egymáshoz.

Ám tegnap este ölembe pottyant a lehetőség, amit szemérmetlen mód ki is használtam, nem tudtam ellenállni a kísértésnek.

Igen, tetszik a lány, s nagyon remélem, hogy lesz lehetőségem kideríteni, hogy kölcsönös-e az érzés.

Mintha a sors is s kezemre játszana azzal, hogy ő lett a beugró táncosunk. El kell ismerni, kitűnően alkalmas a pozícióra. Istenadta tehetség. Egy nap alatt elsajátította, amire a többiekkel heteket gyakoroltunk. Egyszer sem hibázott.

Talán csinálhatnánk együtt egy covert. Fantasztikus sikere lenne, tudom.
Bár le tudnánk szerződtetni, hogy velünk maradhasson. Hogy jutottam el idáig?! Mikre nem gondolok! Mi van veled Yongbok, csak nem szerelmes vagy?

De, azt hiszem beleszerettem. Nem tagadom, romantikus alkat vagyok. Ezt sajnos a múltban sokan ki is használták. De Nara más, érzem. Ő nem bántana meg. Vajon van kettőnknek esélye? Ki fogom deríteni.

Elkezdett mocorogni, ébredezni. Mosolyogva figyeltem, ahogy megrebbentek pillái, s lassan éledezett, lustán nyújtózva, mint egy álmos kiscica. Édes volt, s egyben nagyon szexi is.

Ez a felfedezés nem biztos, hogy jó hatással lesz rám alsó tájékon, legalábbis jelenleg nagyon korai még. Igyekeztem hátrébbhúzódni, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljünk.

Nara kinyitotta szemeit, lassan felfogta a környezetét.

- Jó reggelt Napsugár, hogy aludtál? Kipihented magad? - köszöntöttem.

-Hmmm... Köszönöm, igen, jól aludtam. Sőt, rég aludtam már ilyen pihentetően.

- Ennek örülök.

- És te jól aludtál? Istenem, a karod biztos teljesen elzsibbadt már alattam így reggelre - ült fel hirtelen, amire a teste még nem készült fel, láttam rajta, hogy megszédült.

- Nincs semmi baja a karomnak - húztam vissza, csak annyi különbséggel, hogy most magam felé fordítottam, így mikor megérkezett, a feje egy magasságban volt az enyémmel.

Meglepődve pislogott rám, tenyere a mellkasomon pihent, biztos voltam benne, hogy érzi a szívem heves dobogását.

Arcát fürkésztem, tekintetem az övébe fúrtam, majd elindultam lefelé, míg megállapodtam cseresznyepiros, kerek ajkainál. Ott kicsit elidőztem, s elfogott a vágy, hogy megízleljem, tényleg olyan puha e, mint amilyennek látszik. Újra szemeibe néztem, s még elkaptam, hogy ő is ajkaimat vizslatja, majd zavartan, elpirulva kapta le róla tekintetét.

Tenyerem arcára vezettem, végigsimítottam puha bőrén, majd álla alá nyúltam, s megemeltem azt, hogy engedve a vágynak megízleljem édes párnácskáit.

Lassan tapogatózva hajoltam rá, apró puszikat hintve, s mikor egy lágy sóhaj hagyta el torkát, nyelvemmel kértem bebocsátást. Kétszer-háromszor végigsimítottam ajkain, mire úgy döntött, beenged, ám akkor már ő is visszacsókolt, kezeit pedig nyakamba vezette, s hajammal játszott közben. Kifulladásig kóstoltuk egymást, majd pihegve, apró csókokat hintve váltunk szét.

- Hmmm... Jó reggelt - vigyorogtam, mint a tejbetök.

- Azt hiszem, mostmár az lesz - mosolygott vissza.

Úgy érzem, hogy van esélye a dolognak közöttünk.

Csak a következményekre nem gondoltam.