Lina

Az esküvő után sajnos vissza kellett térnünk a való életbe.

Itthon már várt a munka a fiúkra, és amíg bírjuk, addig ránk is.

De az utolsó hónapra elértük azt a szintet, mikor már muszáj volt szabadságra mennünk, és rákészülnünk arra, hogy hamarosan édesanyák leszünk.

Hála az égnek, a pihenés megtette a hatását, és a továbbiakban nem akadt gondunk a várandósság alatt.

De voltak nagyobb változások.

Például az ügynökség engedélyével elköltöztünk a közös albérletből.

Nekünk is, és a csapatnak is jobb így. Mi kaptunk egy kis magánszférát, a fiúkat pedig nem fogjuk zavarni, ha megérkeznek a kisbabák.

Nem mentünk nagyon messzire.

Pár házzal arrébb, egy takaros ikerházat vettünk meg.

Így a két család külön élhet, de ha a srácok úton vannak, mi itt vagyunk egymás mellett Narával.

Mert sajnos már nem utazhattunk. Beléptünk az utolsó hónapba. Ami azt jelentette, hogy már veszélyes lett volna, ha repülőre ülünk.

Hála az égnek, a banda is csak rövidebb utakra ment el. Jyp-papa megígérte, hogy az utolsó két hétben csak helyi eseményeket vállalnak el. Így, ha beindul a szülés, az apukák is gond nélkül részt vehetnek rajta.

Az elmúlt hetekben a gyerekszobák kialakításán dolgoztunk, mikor akadt egy kis szabadidejük a fiúknak.

Hyunjin gyönyörű motívumokkal dekorálta ki a falakat. Mindig is csodáltam, hogy az idol élet mellett a művészetben is ilyen tehetséges. Most pedig ott virít a keze munkája a kisbabáink szobájában.

Han, Felix, Chan és Binnie összeszerelte a bútorokat. Mi, Narával, szakembert akartunk hívni, hogy ne ők fárasszák még ezzel is magukat.

De ragaszkodtak hozzá, hogy saját kezűleg rakják össze. Láttam rajtuk, hogy sokat jelent nekik, így rájuk hagytuk.

Büszkén mondhatom, végül remekül megbírkóztak a feladattal.

Nap végén ott állt mindkét szobában egy babaágy, és a hozzá tartozó pelenkázószekrény, és kiskomód.

Lee Know, Seungmin és I.N jóvoltából pedig estére otthonossá is vált a helység, miután kiszállították az általuk megrendelt termékeket.

Az ablak elé függöny került, a padlóra puha szőnyeg. A kiságyba ágynemű, a komód tetejére kislámpa. Kis játéktárolókba be lettek pakolva a rajongóktól kapott játékok, a fiókokba pedig a kisruhák, pelenkák, és egyéb babaholmik. Egy hét alatt teljesen el is készült minden.

A következő héten az aktuális ellenőrzésen megerősítették, hogy a kicsik készen állnak a kinti életre, bármikor beindulhat a folyamat.

Egy időben voltam izgatott és ijedt is. Vártam, hogy a karjaimban tarthassam a kisbabánkat, de féltem is, hogy nehogy bármelyikünknek baja legyen.

Han esténként átölve nyugtatott, hogy nem lesz semmi gond, jó kezekben leszünk, és ő is ott lesz velem.

Remélem igaza lesz!

Az utolsó előtti héten egy élő tv showban lépett fel a Stray Kids. Beszélgettek a műsorvezetővel egy keveset, majd játékos feladatokat kellett megoldaniuk.

Nara és én a nappalinkban fekve néztük a műsort. Épp Hyunjinon nevettünk, akinek nem sikerült megoldani a feladványt, és emiatt puffogott, mikor éles fájdalom nyilalt a derekamba. Még a levegő is belém szorult.

Ám amilyen hirtelen jött, úgy ment is, mintha mi sem történt volna.

Néztem tovább a tv-t.

Egy idő múlva újabb görcs vágott belém. Lesugárzott a combomba, a hasamba, és hosszabb ideig is tartott.

El kezdtem figyelni az órát.

Tíz perc múlva újabb fájás jött, és ez ismétlődött egy órán át.

- Nara, azt hiszem szülni fogok! - mondtam a barátnőmnek ijedten.

- Beindultak a kontrakciók?

- Igen, még csak tíz perces, de nagyon erős. Vajon a fiúk eljöhetnek már? Az adásnak vége van... Ugye?

-Igen, azzal már végeztek. Lix ideadta a menedzser számát, biztos, ami biztos, ha őt nem tudom elérni. Mindjárt felhívom! - pattant fel. Ám abban másodpercben meg is állt, a lába körül pedig kis pocsolya képződött.

- Azt hiszem, a gyerekek összebeszéltek. Épp most folyt el a magzatvizem - mondta kínosan nevetve.

Felhívtuk a menedzsert. Biztosított róla minket, hogy a lehető leggyorsabban a kórházba szállítja a férjeinket. Nekünk pedig hívott egy-egy mentőt.

Mire a mentők megérkeztek, már mindkettőnknek ötperces fájásai voltak.

Bent már várt ránk Jis és Lix is.

Kaptunk egy-egy szobát, az ajtók előtt őrök álltak, ugyanis kiszivárgott a hír, hogy érkeznek a sztár-babyk, és voltak rajongók, akikvmegkíséreltek bejönni, hogy képet készítsenek.

Szerencsére sikerült gyorsan megoldani a problémát, és utána már nyugalomban folytathattuk a vajúdást.

Ami, nem szépítek, piszkosul fájt. A végén már szünet nélkül jöttek a kontrakciók.

Majd hosszú órák után megszületett a kisfiúnk, Han Yongho. Nevéhez méltóan, hősiesen küzdött, hogy köztünk lehessen, és erőteljes hangjával adta tudtára a világnak, hogy megérkezett.

A nővérke Jis kezébe adta az ollót, hogy elvágja a köldökzsinórt. Majd bebugyolálták a kicsit egy meleg takaróba, hogy felmelegedjen, és az apja kezébe adták, amíg engem is elláttak.

Han csillogó szemmel csodálta elsőszülöttjét. Lehajolva egy csókot lehelt a homlokomra és odasúgta:

- Nagyon ügyes voltál! Büszke vagyok rád! Köszönöm, hogy ennyire boldoggá tettél! Szeretlek!

Nara

A magzatvíz elfolyása után eléggé felgyorsultak a dolgok. Rögtön ötperces fájásokkal indítottam, majd a kórházban már kétpercesekre csökkentek a szünetek.

Félix végig fogta a kezem, bíztatott, támogatott. Mély hangja nyugalmat adott, és átsegített a nehéz perceken. Egy-két óra múlva pedig jelezte a doktor, hogy itt az idő, és pár perc múlva cérnahangján felsírt a kislányunk, aki a Lee Haneul nevet kapta.

A köldökzsinór elvágása után, a büszke apuka karjába foghatta a kis hercegnőjét. Szemei gyanúsan csillogtak, szipogott is egy keveset, de boldogan mosolygott hol a kicsire, hol pedig rám.

- Jagiya, annyira ügyes voltál! Nézd milyen gyönyörű!

Haneul, amint meghallotta az apja hangját, elhallgatott, és kis sötétbarna szemeit a beszélőre szegezte. Barna tincsei még nedvesen kandikáltak ki a kis sapka alól, kis cseresznye ajkai pedig csücsörítve szorultak össze.

Mikor magunkra maradtunk, Lix mellém fektette a picit, aki rögtön befordult, mintha csak kiszagolta volna az anyatej illatát. Így mellre raktam, ő pedig lelkesen szívni kezdte azt. Felix odaült mellénk az ágy szélére, és büszkén figyelte kis párosunkat.

- Szeretlek Jagiya! - mondta mosolyogva, majd egy-egy puszit adott mindkettőnk fejére.