Han

- Hyung, tudnál segíteni? Van egy ötletem a lánykérésre, ami egyben a bejelentés is lenne.

- Hallgatlak, és persze, ha tudok szívesen segítek is.

Elmesélten Channak az ötletünket. Elgondolkozva hallgatta végig.

- Azt ugye tudjátok, hogy ez nagy port fog kavarni, főleg így ebben a formában. Biztosak vagytok benne?

- Igen! - mondtuk egyszerre a szeplős barátommal.

- Csak ennyit akartam tudni. Akkor hívjuk ide a többieket is, és tervezzük meg pontosan az eseményt. A lányok tudják?

- Nem - feleltem.

- Egyrészt nem akartuk, hogy idegeskedjenek miatta, hisz tisztában vannak a következményekkel.. Másrészt pedig, ha már így alakult, legalább ezzel szeretnénk meglepni őket.

- Értem. Akkor a próbateremben szervezkedünk majd, ott biztosan nem bukunk le.

- Köszönjük hyung!

- Ugyan, hisz egy család vagyunk! Na vágjunk bele!

Csináltunk gyors egy chat szobát, ahova minden érintettet meghívtunk, s nekiálltunk a szervezésnek, hisz csak egy hetünk volt, és ennek tökéletesen kellett sikerülnie.

Bízom benne, hogy jól fog elsülni a dolog, és bízom a STAY-ekben, hogy a szeretetük erősebb lesz a haragnál, csalódottságnál, és megbocsátanak majd nekünk.

A gála

Lina

A fiúkkal elrepültünk a Los Angeles-ben tartott Global Music Award díjátadó gálájára.

JYP papa jófej volt, és az állapotunkra való tekintettel odaadta a magángépét, hogy minél kényelmesebben utazzunk.

A fiúkat alig láttuk a héten. Szinte minden idejüket a próbateremben töltötték. Biztos voltam benne, hogy nagyot fog szólni a műsor.

Bár azt nem sejtettem, hogy ennek én is részese leszek.

A landolás után a szállodába vitt minket egy kisbusz. Hannal és Félixxel közös lakosztályt kaptunk. Két szoba volt és egy nappali tér.

Felidézte bennem az első napok emlékét.

Annyi különbséggel, hogy a gyerek, akire vigyáznom kell, most a hasamban növekszik.

Az időeltolódás és a várandósság miatt fáradtan dőltem be az ágyba.

- Mennyi időm van pihenni? Mikor kell elkezdenünk készülődni?

- Pihenj nyugodtan. Majd felkeltelek, amikor kell. Ne izgulj, mindenre lesz idő! - válaszolta Han, és egy puszit adott a fejemre.

- De még azt sem tudom, mit vegyek fel! - motyogtam már félálomban. Szemem le-le csukódott, és éreztem, hogy ezt a harcot el fogom veszteni.

- Most csak aludj, ha felkeltél, mindent megoldunk majd! - hallottam már a távolból szerelmem hangját, és a következő pillanatban már aludtam is.

Pár órával később

- Lina ébredj! - simogatott meg Han.

- Mmmmhhh, nem akarok! Hadd aludjak még! - válaszoltam nyűgösen.

- Baby, fel kell kelned! Hagytalak, amíg csak lehetett, de ha most nem kelsz fel, akkor elkésünk!

- Oké, fent vagyok! - mondtam, és kikászálódtam a párnák közül. Majd, ahogy magamhoz tértem, realizálódott bennem, hogy még fogalmam sincs mit vegyek fel.

- Te jó ég, Jis, fogalmam sincs mit húzzak fel! - fogott el a pánik.

- Nyugalom Jagiya, már mindent előkészítettünk. Itt ez a fehérnemű, tusolj le és bújj bele, utána a csapat kint vár. Narát már kezelésbe is vették.

És valóban, mikor a fürdés után, felfrissülve, a kapott szettbe bújva kiléptem a nappaliba, Nara már egy székben ült, és egy csapat épp a haján dolgozott. Arcán már egy csodás smink volt.

Leültettek egy székbe engem is, és máris sminkesek vettek körbe, és kezdtek el kicsinosítani.

Nem gondoltam, hogy ekkora feneket kell keríteni a dolognak, de biztos fontos esemény, ha még minket is ennyire kikészítenek.

Mire végeztek az arcommal, addigra Nara is elkészült. Így most a fodrász csapat az én fürtjeimmel foglalatoskodott.

Narát pedig a stylistok vették gondjaikba.

Egy gyönyörű, púder-rózsaszín szatén és tüll ruhát kapott. A felső része finom eséssel terült szét a vállán, követte karcsú derekát, és szélesedett ki, pont, hogy elrejtse már enyhén kerekedő pocakját a kíváncsi szemek elől, és bokájánál lágyan terült szét. A szoknya részt csillogó tüll tette izgalmasabbá.

Haját csinos félkontyba fogták, sminkje visszatükrözte ruhája színét és stílusát.

Rajtam egy füstös smink virított, hajam pedig laza fürtökben omlott a vállaimra.

Egy sötétkék sifon ruha várt rám, pántja a nyakam köré fonódott, mellrészét csipke díszítette, és A vonalban hullott le a bokámig.

Cipőnek mindketten egy egyhén magasított topánt kaptunk, a ruháinkkal megegyező színben.

Két óra múlva már mindenki teljes harci díszben vonult le a ránk várakozó limuzinokhoz.

Még mindig nem értettem pontosan mi is folyik itt. Hisz mi mindig a háttérben maradunk. Most pedig úgy ki lettünk csípve, mintha mi lennénk a főszereplők.

Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire fejen találtam a szöget.

A kocsik megálltak a vörös szőnyeg előtt, én a kocsi sarkába húzódva vártam, hogy kiszálljanak a srácok, hogy majd, ahogy szoktuk a garázsból menjek fel a színpad mögé. Ám Han rákulcsolt az ujjaimra, és húzott ki maga után a kocsiból. Láttam, hogy Lix hasonlóan tesz Narával a szomszéd autóból kilépve. Han a hátamra simította a tenyerét és a fülembe súgta:

- Mosolyogj baby! Ne aggódj, vigyázok rád!

Így mosolyogva vonultunk be a vakuk kereszttüzében, felvállalva a nyílvánosság előtt egymást.

Hallottam, hogy özönlenek felénk a kérdések. De mi csak haladtunk tovább mosolyogva, míg be nem értünk az épületbe.

- Igazán szólhattál volna, mire készülsz! - mondtam a páromnak.

- Akkor végig azon izgultál volna, hogy mi lesz, és az nem lett volna jó se neked, sem a babának, igaz? Jól mondom?

- Igaz, de akkor is. Bár sejthettem volna, hogy mire készülsz, mikor több a vakolat rajtam, mint ezen az épületen!

- Gyönyörű vagy! - csókolt meg lágyan.

- Ah, ennyivel nem úszod meg! - mondtam neki.

- Csak annyit ígérj meg, hogy mikor felteszek neked egy fontos kérdést, te igennel fogsz felelni! - mondta nevetve.

- Mi? Milyen kérdést? Hjaa, Han, mire készülsz? Nem hagyhatsz így itt! - mondtam, mikor megindult a többiek után az öltözőbe.

- Ne aggódj Jagi, időben mindent megtudsz majd! Most mennem kell készülni! - kiáltott még vissza, majd eltűnt az ajtó mögött.

Értetlenül álltam ott, míg egy staff nem jött oda, hogy a helyemre kísérjen.

Nem is akárhova. Narával együtt az első sorban kaptunk helyet. Eddig még soha nem ültünk együtt a közönséggel. Ráadásul egy ilyen volumenű eseményen! Mi lesz itt?

Nos, nem kellett sokat várni, hogy megtudjam.

"Csupán" pár órát.

Az est vége felé már tényleg ideges voltam. A fotósok csattogtatták a gépeiket, a kamera is sokszor haladt el előttünk, mikor a közönséget mutatták.

Majd elérkezett a Stray Kids ideje is.

A műsor kedvéért felturbózott dal nagy sikert aratott. Akkorát, hogy k-pop kategóriában bezsebelték az első helyért járó díjat.

Ám a műsor itt nem ért véget. Két széket helyeztek el a színpad közepén, és a műsorvezetők Hant és Félixet konferálták fel.

Mégis mi folyik itt? Nem tudtam, hogy külön számuk is lesz.

Ami még nagyobb meglepetés volt, hogy a közönség sorai között sétáltak a színpad felé. A fellépőruhájukat elegáns szmokingra cserélték. Eszméletlenül jól néztek ki.

Ám, mielőtt felértek volna a helyükre, megálltak előttünk. Kezet nyújtottak nekünk. Nem tudtam mire készülnek, de belementem a játékba, Nara pedig követte a példámat.

A székekhez vezettek minket, ahol segítettek helyet foglalni. Ott ültünk többezer ember előtt, nem is beszélve a közvetítésen keresztül figyelőkről.
Kezdtem izgulni.

De felcsendült egy dal, amit még sosem hallottam. Han énekelni kezdett, majd a második versnél Felix váltotta fel. A refrént már közösen adták elő.

Egy gyönyörű szerelmes szám volt, versbe szedve a történetünket, a találkozásunktól kezdve, a jelenig. Míg a végére érve a két fiú letérdelt elénk és a dal utolsó soraival együtt egy-egy gyűrűt nyújtottak felénk.

"Ígérem, hogy mindig szeretni foglak, ígérem, hogy jó leszek hozzád!
Ígérem, hogy kitartok melletted,
Csak annyit kérek, hogy jöjj hozzám!"

Megszűnt a zene, kialudtak a fények, csupán a ránk irányuló reflektorok világítottak.
Szószerint minden figyelem ránk irányult.
Meghatottan figyeltem, ahogy Jis kiveszi a gyűrűt a dobozból, és az ujjamra húzza.

Ám a műsorvezetők felhívták a figyelmet egy aprócska tényre:

- Egy pillanat, egy pillanat! Még nincs ok az ünneplésre, hisz nem hallottuk a válaszokat. Szóval kezdjük Hannal és szépséges választottjával. Tedd fel neki újra a kérdést, kérlek!

- Lina, baby! Te vagy a mindenem, életem szerelme! Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz, és velem éled le az életed?

Majd elém tartotta a mikrofont. Habozás nélkül adtam meg a választ:

- Igen!

Hatalmas taps törte meg a csendet, füttyszó, sikongatás és kiáltozás töltötte meg a teret.

Majd a műsorvezető csendet kért, és Félixhez fordult:

- Felix, ti jöttök!

- Ohmm, Nara! Jagiya! Te vagy a napsugaram, aki minden nap beragyogja az életem, és a borús napokon is elég fényt adsz, hogy boldog legyek! Szeretlek, és szeretném, ha velem lennél egész életemben! Kérlek, hozzám jössz?

- Igen! - válaszolta a barátnőm is habozás nélkül.

Az előzőhöz hasonlóan most is kitört a taps, és az ujjongás.

- Nos, azt hiszem, hogy nincs más hátra mint, hogy mindenki nevében azt mondjam nektek: gratulálok! Most pedig kérünk egy csókot a szerelmespároktól!

És a közönség is skandálni kezdte:

- Csókot! Csókot!

Így egy lágy csókkal pecsételtük meg az eljegyzéseinket.

Itt is boldog szülinapot kívánok Hannak és Felixnek!
생일 축하해!
❤️🎂🍾🥂🎈🎉🎁🎇🥳💙