Lina

Nos egyikünk se gondolta, hogy szó nélkül elmennek majd a történtek mellett az ügynökségnél.

De arra nem számítottam, hogy így fognak reagálni!

Meglepően jól fogadták a helyzetet!

Reggelre hívtak be négyünket az igazgatóság elé.

Persze, hogy idegesek voltunk, hisz el sem tudtuk képzelni mire számítsunk.

Eltanácsolás, pénzbírság, szétszakítanak minket, vagy a bandát is feloszlatják?

Annyi minden megfordult a fejemben, hogy a végén már rosszul voltam. Izzadtam, szédültem, kapkodtam a levegőt.

- Jagiya, ne izgulj! Nem tesz jót nektek! Gondolj a babára! Bármi is lesz, megoldjuk, okay? - próbált nyugtatni Han.

- Csak annyira félek, hogy elszakítanak minket, vagy véget vetnek a karriereteknek. Ugye nem csaphatnak ki a bandából ezért? - aggódott Nara is.

- Először is, bármi is lesz, eszemben sincs elhagyni. Másodszor, kár olyanon törni a fejed, ami még egyáltalán nem biztos. Ne izgulj! Ha már tudjuk mire számítsunk, akkor majd gondolkozunk a megoldáson! - felelte Felix.

Ám reagálni már nem volt időnk, mert a titkárnő jelezte, hogy bemehetünk.

Meglepetésünkre egy nagy virágokkal, villásreggelivel terített asztal várt minket. Az asztalfőn pedig ott várt minket maga a nagyfőnök, Jay Park. Mi ez? Az utolsó vacsora?!... vagyis reggeli....

- 안녕하세요! - köszöntünk udvariasan.

- Gyertek beljebb, üljetek le! - invitált be minket a férfi.

Csendben foglaltunk helyet az asztal két oldalán. Vártuk, mi lesz ebből....

- Jajj, ne üljetek már ott úgy, mintha a kivégző osztag előtt állnátok! Egyetek! Közben megbeszéljük a dolgokat. Egy jó tányér étel felett sokkal jobb ötletei születnek az embernek.

Ám egyikünk se tudott enni a félelem okozta gyomorgörcs miatt.

Végül Han vette a bátorságot, és konkrétan rákérdezett:

- Elmondaná, hogy mire számíthatunk uram? Azt hiszem addig egyikünk sem fog tudni enni, amíg a penge ott lebeg a fejünk felett.

- Nos akkor vágjunk bele. Először is, azt hiszem illő lenne gratulálnom, szóval 축하합니다. Mivel magam is apa vagyok, átérzem mekkora öröm egy új élet érkezése. Pont ezért sem fogok semmit sem tiltani, büntetni, vagy hasonlók. Úgyhogy megnyugodhattok, s ehetünk egy jót, míg átbeszéljük, hogy szeretnétek kezelni a helyzetet? - mondta mosolyogva.

Azt hiszem, szabályosan hallani lehetett a koppanást, ahogy leesett a kő a szívemről. A többiek is hangosan fújták ki a visszatartott levegőtt, ahogy megkönnyebültek.

- Nos, akkor jó étvágyat! - mondta az öreg, s fogott neki az evésnek.

A hasam hangos korgással helyeselte az ötletet. Elpirulva hajtottam le a fejem, miközben Han halkan kuncogva látott neki a maga adagjának.

- Amin most el kell gondolkoznotok, - és jelzem, hogy semmit sem kell azonnal eldöntenetek, beszéljétek meg majd nyugodtan a többiekkel is, ha akarjátok, - az az, hogy hogyan szeretnétek kezelni a helyzetet? Nyilvánosságra hozzátok a kapcsolatotokat, és vállaljátok a felelőséget? Esetleg csökkenhet a rajongók száma, egyesek ellenetek is fordulhatnak. Talán az anyagiakra is hatással lesz egy kis időre. Vagy továbbra is maradtok a titkolózás mellett? Itt viszont meg van az esélye a lebukásnak, ami talán nagyobb kárt okozna, mint az előző verzió. De addig nem kell tartanatok a zaklatóktól.
Magam részéről, MinJae kedvéért, mert nagyon szereti Linát, és mert eddig sem csalódtam bennetek fiúk, úgy tervezem, akárhogyan is döntötök, támogatunk titeket.

Megilletődve ültem a helyemen, szemeimet elhomályosították a könnyek.
Ki gondolta volna, JYP papának van szíve?! Mindenre számítottam, csak erre nem...

- Ha viszont az első verzió mellett döntötök, meg kellene fontolnotok a házasság gondolatát is. Korea egy elég konzervatív ország még ezen a téren, a nyilvánosság részéről sokkal jobb benyomást tenne, ha a gyerekek egy legális családba érkeznének meg - folytatta a főnök.

- Köszönjük a segítséget uram, meg fogjuk fontolni, és természetesen a többiekkel is szeretnénk róla beszélni, hisz rájuk is hatással lehetnek a döntéseink - felelte a párom.

- Helyes. Legyen így - mondta két falat között az igazgató - Most pedig nézzük a lányokat. Nara, azt hiszem abban egyet értünk, hogy a hosszú fellépéseket te már nem fogod bírni. Hisz most is ebből lett a probléma, hála az égnek , hogy nem volt súlyos következménye. A mostani pozíciód helyett, mit szólnál egy oktatói státuszhoz. Szabadabb időbeosztás, többet tudsz pihenni, és közben is akkor tarthatsz szünetet, amikor akarsz. A tudásod meg van hozzá, és hiszem, hogy jól boldogulnál.

- Köszönöm uram, ez nagyon jól hangzik.

- Remek. Lina, te hogy boldogulsz a jelenlegi helyeden? Fogod bírni, vagy szükséged lesz segítségre?

- Köszönöm a kérdést, de a másik két kolléganőm segítségével úgy gondolom, nem lesz probléma. Le tudok ülni a gyerekek mellett is, ha játszunk, így ha minden jól alakul, akkor még egy darabig tudok dolgozni.

- Szuper. MinJae boldog lesz, amíg maga ott van mellette, ez pedig engem tesz boldoggá. Így azt hiszem mind nyertünk ma. Nos, nekem el kell mennem egy megbeszélésre. Fejezzétek be nyugodtan az evést. Akkor majd várom a válaszaitokat! Minden jót és jó egészséget a családnak! - köszönt el, és távozott.

Néma csend lepte el a helységet. Egyikünk sem mert megszólalni, félve, hogy megtörjük a varázst, s kiderül, hogy álmodtuk az egészet.

Még Han karjába is belecsíptem.

- Aucs, ezt most miért? - nézett rám felháborodva, ám közben már a saját karomat csipkedtem, de nem változott semmi.

- Akkor ez nem álom volt! - vigyorogtam boldogan.

- Magam sem hiszem el, hogy ezt mondom, de engem is kellemesen meglepett az öreg. Nem gondoltam volna, hogy valaha fogok rá ilyen pozitív módon gondolni - mondta Lix.

Hannie hümmögve és bólogatva helyeselt.

- Azt hiszem ezt is a lányoknak köszönhetjük - mondta - meglágyítottátok az öreg kérges szívét.

Miután befejeztük az evést, elindultunk haza. Hisz feladták a leckét, van mit megtárgyalni a többiekkel. Hogy végül mi mellett fogunk dönteni, azt még magam sem tudom, hisz mindkét lehetőségnek megvan a maga pozitív és negatív oldala.
Örülnék annak is ha egy ideig még nem tudna róla senki, de az a gondolat is csábító, hogy végre tudják, hogy Jisung az én szerelmem, és a gyermekünk apja. Akárhogy is döntünk, fel kell készülnünk rá, hogy az életünk már nem lesz ugyanolyan, mint volt. Vagy bújkálnunk kell, - az eddigieknél is jobban -, vagy számolni a nyilvánossággal, támogatókkal és zaklatókkal egyaránt. Nem beszélve a papparazziról, ami mindkét esetben az ellenségünk lesz.

De itt vagyunk egymásnak, így azt hiszem, bárhogy is lesz, ki fogom bírni...