Han

Korábban érkeztünk meg Ausztriai állomásunkra, mint terveztük, így nyertünk magunknak egy kis pihenő időt a következő fellépés előtt.

Kicsit meguntam a szállodai lustálkodást, a fetrengést. Hihetetlen, ugye? Én aki egy jó filmmel, meg egy sajttortával vígan elvagyok...

De most kedvem támadt kimozdulni.

Olvastam valahol egyszer, hogy a szomszédos kisország fővárosa gyönyörű. Megkérdeztem a többieket, lenne e kedvük hozzá, egyedül Félix csatlakozott hozzám.

Tényleg nagyon szép Budapest. Sok látványosságot végignéztünk.

Délután, hogy estére visszaérjünk elindultunk a buszhoz.

- Szállj fel, én még hozok valamit inni az útra a büféből - mondta Lix.

Fogtam magam felszálltam a mellettünk álló buszra. A sofőr még nem volt, fent. Szuper, akkor a szőkének lesz ideje végezni, mire indulunk.

Majd elbambultam, s csak azt vettem észre, hogy elindultunk. S nem Lixie ül mellettem, hanem egy gyönyörű lány, fején headsettel. Olyan hangosan hallgatja a zenét, hogy még én is felismerem, a mi dalaink szólnak a fülébe. Kíváncsian vizslatom, de sajnos lebukok, kinyitja a szemét, s megszólít, ráadásul koreaiul. Deabak!

Hamar kiderül, hogy lebuktam. De döbbenetemre nem kezd sikítozni, meg taperolni, sőt próbál megnyugtatni, s felajánlja a segítségét. Majd intézkedik is gyorsan. Így alakul úgy, hogy két STAY-jel utazok vissza Bécsbe.

Először Félixnek írok.

- Öhm, Lina!
- Tessék? Mond!
- Útba tudjuk ejteni Bécs felé Budapestet?
- Mehetünk arra is. Miért?
- Mert miattam Félix is itt ragadt, csak ő a pályaudvaron. Nem szállt fel a buszra nélkülem.
- Értem. Írd meg neki, hogy megyünk érte. Egy olyan másfél, két óra múlva érünk fel.
- Rendben.

Közben Lina jelezte, hogy hamarosan megérkezünk.

Így Channak csak egy gyors üzenetet küldtem.

De nem tudok várni, mert megérkeztünk. Így kikapcsolom a telefonom. Bocs Channie!

Leszállunk a buszról. Már vár ránk Lina barátnője. Magas, vékony, hosszú barna hajú lány. Vidáman megölelik egymást, majd útitársam bemutat minket a másiknak.

- Nara, bár gondolom nem mondok újat, de ő itt Han Jisung a Stray Kidsből - majd rám nézve folytatja - Ő pedig az én legjobb barátnőm, szinte testvérem, Kis Nara.

-Örülök, hogy találkoztunk. És köszönöm szépen, hogy megmentesz minket! - hajolok meg mosolyogva a lány felé.

-Szívesen, bármikor - válaszol, majd, mint aki most ébredt fel, felkiált - várj! Azt mondtad titeket?

- Ja igen, el felejtettem szólni - szabadkozik Lina - közben kiderült, hogy Félix is itt ragadt, Pesten felvesszük őt is.

- Az A Félix?! - kapkod levegő után Nara.

- Igen, de megbeszéltük, hogy nem akadsz ki! Nara, mélylevegő!

- Akkor még nem volt úgy, hogy a biasom fogom fuvarozni - néz Linára a barátnője felháborodva.

- Nagyon hálás lesz érte - kacsintok rá.

- Ez nem segít - int le - Na induljunk, mert sose érünk ki!

Majd megindul a parkoló felé.

- Nyugi majd lehiggad. De nem mindenki tudja olyan könnyen kezelni a váratlan helyzeteket. Neki általában kell egy félóra.

- Semmi gond. Még egész jól viseli. Láttam már rosszabbat is.

Közben odaérünk a kocsihoz.
Nem is akármilyen kocsihoz! Egy fekete Toyota GT 86-os vár ránk.

- Ez a tiéd? - nézek rá hitetlenkedve a lányra.

- Gazdag, elvált, versengő szülők gyereke - vonja meg a válát. - A kocsi apámtól van, diplomaszerzésre. Anyámtól egy lakást kaptam.

- Jó ízlésed van - valahonnan annyira ismerős ez a kocsi....

- Ilyen kocsi szerepelt a God's menu klipjében - találja ki a gondolataimat Nara.

- Tényleg! - csapok a homlokomra.

- Na de el kellene indulnunk, mert még Félixet is össze kell szednünk, szegény már szétunhatta a fejét - mondja Lina.

Így beülünk, a lányok előre, én hátra.

Nara nem spórol az üzemanyaggal, mikor felérünk a pályára, megtolja a gázt, s úgy negyvenöt perc alatt fel is érünk Pestre.

Írok Lixnek, hogy megtudjam hol tudjuk felvenni.

Nem válaszolok, inkább megmutatom a képet a csajoknak.

- Lix épp itt van.

- Szuper, 10 perc és ott vagyunk. Van ott egy parkoló nem messze, ott megállunk, felvesszük, aztán megyünk is tovább.

- Akkor szólok neki, hogy mindjárt ott vagyunk.

Le is zárom a telefonom.

A két lány közben zenét kapcsol. Persze, hogy a mienket.

Aranyosak, ahogy buliznak ott elől, mintha el is felejtették volna, hogy én is itt vagyok.
Mire a szám a végére ér már ott is vagyunk a parkolóban. Ki is szúrom a járdán várakozó szőkét.

Megkocogtatom Lina vállát, s megmutatom neki merre áll Félix.

Nara odahúzódik a szegélyhez.

A kocsi láttán barátom ugyanúgy mereszti a szemeit, mint én egy bő órája.

Kiszállunk. Nevetve veregetem hátba az ausztrált.

- Csukd be a szád mert belerepül egy légy!

- Ez nem egy...?

- Ez egy Toyota GT 86. Ráadásul a tuningolt. Gyönyörűen fekszi az utat 140-nél is, és szerintem több is van benne, csak hát nem volt senkinek kedve bírságot fizetni...

- De ez nem az a kocsi, amivel egyszer forgattunk?

- Pontosan az.

- Most, hogy kitárgyaltátok az autót, bemutatsz minket is - kérdezi tettetett sértetséggel Lina.

- Persze, bocsi! Lix ők itt a megmentőink, Virág Lina és Kis Nara. Nem mellesleg STAY-ek. Lányok szerintem nektek nem kell bemutatnom, de ő itt Félix.

- Örülök, hogy találkoztunk - hajolnak meg a lányok udvariasan.

- Én is örülök nektek, főleg, hogy megmentitek a fejünket - válaszol molyogogva a szeplős. Furán méregeti a lányokat.

- Valami gond van? - kérdez rá Lina, s végig néz magán, hátha rájön mit néz rajta annyira társam.

- Csak azon gondolkoztam, hogy ugyan mikor kezdtek sikítozni, vagy hasonló. Han szerint STAY-ek vagytok, de nem úgy viselkedtek, mint az átlagos rajongóink.

- Nem is tudom, hogy ez most dicséret vagy sértés... - néz rá sandán a lány - azt szeretnéd, hogy sikoltozzunk?

- Isten ments! Csak meglepődtem. Nem ítélkezni akartam, csak furcsa, hogy ilyen nyugodtak vagytok.

- Mert, tisztában vagyunk azzal , hogy ti is emberek vagytok, s nem a Holdról jöttetek. Ne haragudj, hogy nem ájultunk el. Nagyon szeretünk titeket, különben ezt az utat sem vállaltuk volna be. De tiszteletben tudunk tartani titeket, s nem fogunk rátok rontani - teszi hozzá Nara is meglepően higgadtan. Azt hiszem neki is sikerült megemészteni, míg ideértünk, hogy ma találkozik a kedvencével.

- Most, hogy ezt megvitattuk, el kellene indulnunk. Így is tartok tőle, Chan egy percet sem fog aludni, míg ott nem vagyunk, s már így is nagyon keveset alszik - zárom le a témát.

- Na akkor 가자 (gaja; gyerünk) - int Lina a kocsi felé.

- Nara bírod még vagy vegyem át a volánt?

- Még megvagyok - bólint rá a lány - majd szólok, ha cseréljünk.

- Rendben. Na, ti hol szeretnétek utazni? Szeretne valamelyikőtök elölre ülni, vagy inkább egymás mellé ültök hátra? - néz ránk Lina.

- Ha lehet én elölre ülnék, és szívesen átveszem a vezetést is ha kell - teszi fel a kezét Félix.

- Nekem mindegy, akkor hátraülök Han mellé - azzal be is mászik a vezető ülés mögé, én pedig megyek utána.

Beül a másik kettő is. Nara beindítja a kocsit, ami gyönyörűen kezd muzsikálni. Majd bekapcsolja a magnót is, amiben felcsendül a következő számunk.

Kihajt a parkolóból, s elindulunk ki a városból.