Felix

Vége a turnénak. Megcsináltuk. Voltak hibák, s van még hova fejlődni, de azt hiszem végül is sikeres utat tudhatunk magunk mögött.

Mindenek felett pedig itt van nekem Nara is. Azt hiszem hálával tartozom Hannak, amiért akkor rossz buszra szállt fel. Ennek köszönhetem a mostani boldogságomat. És persze Han is az övét.

Egy csokor rózsával a kezemben léptem be a szobánkba, hogy meglepjem vele barátnőmet az első közös sikeres turnénk alkalmából. Meg persze, mert hihetetlenül szeretem.

Nara letusolva, vizes fejjel szunyókált az ágyban. Fáradt lehetett, ha arra sem volt ereje, hogy megszárítsa a haját.

Nem akartam, hogy megfázzon, úgyhogy a virágot egy vázába raktam, s előkerestem a hajszárítót a bőröndjéből.
Bedugtam a konektorba, és alacsony fokozatra kapcsoltam, hátha nem kel fel rá. Elkezdtem óvatosan megszárítani puha fürtjeit, ujjaimmal fésülve szét a makacsabb gubancokat. Lassan haladtam felfelé, a hajvégektől a tövekig, biztosra mentem, hogy teljesen száraz legyen. Mikor kész voltam, eltettem a gépet, s egy csókot adtam a hajába.

- Mhhh, ezt többször is el tudnám viselni - hümmögte álmos hangon.

- Felkeltettelek? Pedig azt hittem, hogy elég óvatosan csináltam.

- Nem baj, élveztem.

- Aludj tovább, lefürdök, és jövök én is.

Összeszedtem a szükséges dolgokat, egy tiszta alsót, egy pólót, törülközőt, és elindultam én is gyorsan lemosni magamról a koncert nyomait.

Nara csukott szemmel feküdt, így azt hittem visszaaludt, ám mikor bebújtam mellé, odakúszott hozzám, s mint egy kiscica, belebújt az ölelésembe. Éreztem, hogy a szíve őrült tempóban zakatolt, és hogy az izmai is megfeszültek.

- Mi a baj Jagiya?

- Hmm, semmi.

- Ne mond... Úgy be vagy feszülve, hogy félek, ha megmozdulok, ketté törlek. A szíved is olyan iramban dolgozik, hogy csoda, hogy ki nem ugrott még a helyéről. Mond el, mitől vagy így felzaklatva!

- Csak egy rossz álom volt. Amiből akkor keltem fel, mikor elkezdted megszárítani a hajam. És amig fürödtél elgondolkozdtam rajta. Mi van, ha tényleg úgy lesz...

- Mi történt?

- Hmm.. Már Koreában voltunk, és ugye ott az ügynökségnél dolgoztunk, mikor az egyik reggel a fanok tojással vártak, s megdobáltak. Kiderült, hogy az egyikük látott veled valahol.

- Tudod, hogy soha nem hagynám, hogy ilyesmi történjen veled. Ha visszamegyünk, akkor is veled maradok, és ügyelni fogok rá, hogy semmi bántódásod ne essen, akkor sem, ha kiderül a kapcsolatunk. Szeretlek Nara, a biztonságod nekem mindig az első helyen fog szerepelni. Ha kell, testőrt fogadok melléd. Ne aggódj. Próbálj meg aludni. Holnap hosszú út vár ránk.

- Megpróbálok.

Lehunyta a szemét, és igyekezett rendszerezni a légzését. Ám percek múlva is éreztem, hogy a teste ugyanolyan merev, s nem tudja elengedni magát.

Hirtelen hanyatt döntöttem, s felétámaszkodtam. Megdöbbenve, kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Mi lenne, ha segítenék egy kicsit ellazulni?

Azzal az ajkaira hajoltam, s lassú, intenzív csókba hívtam. Gyorsan beszállt ő is, kezeit a hajamba vezette, s mikor a nyelveink is táncba kezdtek, finoman meghúzkodta a tarkómnál levő tincseket.
Óvatosan ráengedtem a súlyom, hogy testünk összeérjen, s lassú csipőmozgásokkal kezdtem ingerelni.
Jóleső sóhaj hagyta el az ajkait, és pihegve kapkodott levegő után, ahogy megszakítottam a csókunkat.

Szemei csillogtak, az ajka fénylett még az előbbiektől, éreztem, hogy az ő vére is ugyanúgy forr, mint az enyém.

- Abbahagyjuk? - kérdeztem meg tőle, csak, hogy biztos legyek benne, hogy ő is ezt akarja.

Válaszul a nyakamba kapaszkodva húzott vissza magához.

Újra megízleltem puha ajkait, ám most nem időztem ott sokáig, elindultam lefelé, először nyaka puha bőrére leheltem apró csókokat, majd a kulcscsontjánál szívtam meg lágyan a bőrt. Kezemmel közben a derekát, hasát cirógattam, pólóját egyre feljebb tűrve, míg elértem a melle vonaláig.
Elszakadtam tőle, míg lehúztam fején keresztül az anyagot, s elrepítettem az ágy végébe. Ő is belekapaszkodott a pólóm aljába, így az is ment a másik után. Így tértem vissza az eredeti útamhoz, és jutottam el a melleihez....innen pedig eljutottunk oda, ahol egy pillanatra minden megáll.

- Nos Jagi, sikerült ellazulnod, vagy kérsz egy újabb kezelést?-nyomtam egy csókot még az ajkára.

- Nem tudom, mintha még kicsit feszült lennék - kuncogott.

- Oh, de telhetetlen valaki - nevettem fel én is.

- Akkor lássuk mit tehetek érted - kezdtem újra csókolni, majd egyszer csak megfordítottam a felállást és Nara került felülre.

- Tied a lehetőség szépség - mondtam neki, ő pedig elkezdte hajszolni a gyönyört, ami hamarosan újra mindkettőnket elért. Kifulladva, de elégedetten borult rám s éreztem, mostmár tényleg rendben van.

- Gyere szívem, gyors mosakodjunk le, mert mostmár tényleg későre jár - kaptam fel, s vittem be a fürdőszobába. Gyorsan letusoltunk, majd megkerestük a pizsamáinkat és visszabújtunk a takaró alá.

Nem kellett sok idő, Nara már aludt is békésen, így én is nyugodtan átadtam magam a rám nehezedő fáradtságnak, és elaludtam.