Teltek a napok, a hét is repült, és mi is. Nem maradtunk sokáig Brüsszelben. Ahogy végetért az utolsó koncert, már mentünk is a reptérre, mert az Európai turnét megszakítottuk egy rövid Rioi úttal, majd onnan Melbourne-be utaztunk, hogy egy estét az ottani STAY-ekkel is eltölthessen a banda.

Hihetetlenül fárasztó volt a különböző időzónák közti ugrálás, nem is tudom, hogy voltak képesek arra, hogy ezek után még tökéletes koncertet adjanak. Illetve tudom. Mert zsenik. Komolyan. Egy cseppet sem látszott rajtuk a fáradság, ahogy pörögtek a színpadon. Persze utána ők is kidőltek a buszban, egymásra borulva álmodták az igazak álmát. MinJae meglepő módon jól viselte az utazást. Nem volt vele különösen probléma. Mondjuk, sokat számított, hogy kisgyerekekhez méltóan, bárhol és bármikor el tudott aludni. Így neki nem borult fel a napirendje, csak nekem kellett hozzá alkalmszkodnom, mert ha ő fent volt én sem alhattam, hiába voltam már talpon lassan 22 órája.

Mivel MinJae végigaludta a napot, az éjszaka volt fent, mintha mi sem történt volna. De nem volt értelme változtatni, mert másnap már repültünk is vissza Európába, hogy a koncert következő állomásán időben ott legyünk, és a koncertek előtt még visszarázódjunk a menetrendbe.

Épp valami mesét néztünk, hogy valamilyen szinten csendben tartsam a kis örökmozgó kisasszonyt, hogy a hotel többi lakója tudjon aludni. Szerencsére lekötötte, rá volt tapadva a képernyőre, izgatottan figyelte az eseményeket. Hála a Netflixnek, és a póniknak, sikerült a kanapéhoz szögezni a kis szélvészt.
Nekem viszont egyre nehezebb volt nyitva tartanom a szemeimet,hiába a vödörnyi kávénak, amit már legurítottam magamba. Ránéztem az órára. Szerencsére már csak egy órát kell kitartanom, akkor már kel mindenki, hogy útnak induljunk. A repülőn pedig megkérem Narit, hogy figyeljen kicsit a kislányra, hogy legalább egy órát had aludjak, mert nem fogom bírni tovább.

Már égtek a szemeim a fáradságtól, valószínűleg egy panda is megirigyli majd a karikáimat reggel. Le-lehunytam egy pillanatra őket, hogy csillapítsam a kínzó érzést, majd egyszer csak arra keltem, hogy világos van, én betakarva alszom a repülőn az ülésemben, amire nem is emlékszem, hogy felszálltam volna. Majd ijedten néztem körbe, MinJae-t keresve.

Hála az égnek, békésen aludt Félix és Nara között lévő ülésben.

- Felébredtél? Miért nem alszol még, jagi? - vette észre a fészkelődésemet mellettem Han.

- Csak felriadtam. El se szabadott volna aludnom. Mi lett volna, ha történik valami MinJae-vel? Már megint elszúrtam - fogtam a fejem.

-Hé, nincs baj, már pont fent voltam mikor láttam, hogy elborulsz a kanapén ülve. MinJae pedig észre sem vette, annyira lekötötte a mese. Összepakoltunk, és Felixék segítségével levittünk titeket a buszhoz, majd onnan fel a gépre. Alig szálltunk fel, a kicsi már aludt is, szóval nem volt semmi gond. Te pedig nyugodj meg, hisz kishijján 24 órája talpon voltál, senki sem hibáztat, hogy kidőltél. Nem szégyen segítséget kérni, legközelebb szólj, ha már nem bírod.

- De hisz nektek is meg volt a magatok gondja, hogy szólhattam volna, és nektek még fontosabb a pihenés.

- Ez nem így van. Segítjük és támogatjuk egymást. Ha épp arra van szükség, akkor egyikünk egy órával kevesebbet alszik. Lina, nem vagy egyedül. Itt vagyok neked én is, a srácok is. De ha nekünk nem akarsz szólni, legalább Narához fordulj segítségért. Nem szeretném, ha megbetegednél, mert túlterheled magad. Most pedig aludj. Majd felkeltelek, ha szükség lesz rád.

- De nekem MinJae....

- MinJae békésen alszik Lix és Nara között, akik az éjjel kipihenték magukat, szóval most nyugodtan tudnak figyelni egy kicsit rá. Gyere ide és aludj végre - húzott a vállára. Még éreztem, hogy egy puszit nyomott a hajamba, s elnyelt újra az álom.

Legközelebb már csak akkor keltem fel, mikor a gép már a kifutón gurult a Koppenhágai reptéren.

Itt pont reggel volt. A kis ciklon is pörgött már, és hangosan kacarászott Changbin bóhóckodásán.

- Jó reggelt álomszuszék - csókolt arcon Jisung - kialudtad magad?

- Igen, azt hiszem, bár még nem ébredtem fel teljesen. Rendesen kiütöttem magam. MinJae mióta van ébren?

- Nem régóta. Nyugi, a fiúk remekül elszórakoztatták. Elvégre egyrészt ezért is jött velünk a turnéra.

- Azért hihetetlen, hogy a munka mellé még ezt is bevállaltátok.

- Nem igazán volt beleszólásunk.

- Nos, megérkeztünk - jött oda a menedzser hozzánk, s szakított félbe minden eddigi tevékenységet, amivel a banda lekötötte magát - A jó hír, hogy a mai napon szabadok vagytok, nincs semmi program.

- És mi a rossz hír? - kérdezte Minho.

- A rossz hír, hogy egyelőre nincs szállásunk, mert valaki elnézett valamit odahaza, és csak a holnapi naptól érvényes a foglalásunk.

- Remek, a híd alatt alszunk - nevette el magát a maknae.

Ám nem mindenki értékelte a humorát.

- Én nem akarok a híd alatt aludniiii.... - zokogott fel MinJae hangosan.

- Nyugalom, nem fog senki a híd alatt aludni - nézett szúrósan I.N-re a menedzser. A kis róka lehajtott fejjel húzta meg magát.

Én pedig felpattanva a helyemről, magamhoz véve a kislányt, próbáltam megnyugtatni. Végül is ezért vagyok itt.

- Már dolgozunk a megoldáson, remélem, hogy órákon belül találunk valamit. Viszont addig is, vagy a buszban préselődve várakoztok, vagy csapatokba verődve felfedezitek a várost. Természetesen biztonsági kísérettel.

Végül mind a városnézésnél maradtunk.

Felix, Nari, MinJae, Han és én alkottunk egy csapatot.
Chan, Seungmin és I.N a másodikat, Lee Know, Changbin és Hyunjin a harmadikat.

Megbeszéltük, hogy hol találkozunk ebédre, majd mindenki útnak indult.

Annak ellenére, hogy a testőrök a nyomunkban voltak, felszabadultan fedeztük fel a város szépségét. MinJae-t elvarázsolta a kishableány szobra, és története. Megbabonázva figyelte a nála alig nagyobb, félig nő, félig hal alakot, s hallgatta a történetet, amit meséltem róla. De a többiek is figyeltek, s néha egy "ahhh", vagy "ohhh" felkiáltással kommentálták a történetet.

Tovább sétáltunk a parton, majd a megbeszélt étterem felé vettük az irányt.
A többiek már vártak ránk. Hirtelen elég hangos lett a hely, ahogy betöltöttük a teret. Szerencsére nyugtunk volt, mert az ügynökség kibérelte az éttermet, hogy ne kelljen rajongókkal küzdeni, míg étkezik a társaság.

Kellemes és zajos ebéd után örömmel hallgattuk Chan és a menedzser telefonhívását, hogy van szállásunk.

Fél óra múlva már fel is vett minket a busz és fuvarozott el a szállodába, ahol végül helyet kaptunk egy éjszakára.
A csomagjaink már a szobáinkban vártak ránk.

A szokásos felosztásban voltunk. Han MinJae, Felix, Nara és én az egyik lakosztályban, a többiek pedig egy másikban. Elég nagy volt a tér. Három szobás, fürdőszoba- főzőkonyha-nappalis, kis lakásnak is beillő szállás volt. MinJae lestoppolt egy szobát magának, a maradék kettőt pedig elosztottuk. Egy gyors fürdés után mindenki fáradtan dőlt be az ágyba. Szerencsére a túra után a kislány is szó nélkül feküdt le pihenni kicsit...