... S feléhajoltam.....

..., majd egy lágy csókot adtam a szájára.

Nem volt több egy pillanatnál.

Meglepődve nézett rám.

-Hiányoztál. Nem csak a bandának, vagy MinJae-nek. Nekem is nagyon hiányoztál! - néztem mélyen gyönyörű szemeibe.

- Nekem is nagyon hiányoztatok - válaszolta könnyezve - mindenki, de főleg te. Előttem volt életem nagy lehetősége, hogy melletted lehessek, és elrontottam. Nem érdemellek meg téged, Han. Ahogyan ezt a munkát sem érdemlem meg - tolt el magától, s készült elmenni - Pont emiatt nem fogadhatom el. Fontos vagy nekem, nem hozhatok rád bajt.

Ellépet mellőlem, s elindult be a házba. Nem hagyhattam annyiban, ha már volt bátorságom kezdeményezni, nem akartam veszni hagyni. Elkaptam a kezét és magamhoz rántottam. Nem számítva rá, csapódott a mellemnek, én pedig újra lecsaptam puha ajkaira, de most nem finomkodtam. Minden érzésem és vágyam belevittem a csókba, hogy ő is megértse végre, szükségem van rá. Nem akarom elveszíteni.

Lina eleinte lefagyva állt karjaimban, de pár pillanattal később már ő is viszonozta a csókot. Felbátorodva símítottam végig nyelvemmel párnáin, amit egy sóhaj keretében kitátott, s beengedett, hagyva, hogy mélyebben is megismerjük egymást.

Lassan fedeztem fel minden egyes édes zugát, közben kezem is útnak indult háta vonalán, ő pedig a nyakamba kapaszkodva hajamba szántott, ami belőlem is előcsalogatott egy kéjes nyögést. Ezen felbátorodva kapcsoltunk erősebb tempóra, míg végül lihegve váltunk szét.

- Nem akarlak elveszíteni - döntöttem homlokomat az övének - hisz még csak most kaptalak meg. Nem lesz gond, bízz bennem. Ott leszek melletted, vigyázok rád, ígérem. Kérlek, ne add fel, s gyere velünk... Gyere velem!

Egy pillanatra azt hittem, megint elszalad, de csak hozzám bújt, s annyit mondott:
- Rendben. Bízom benned.

Majd pár perccel később kézenfogva felvezetett a szobájába, hogy végre mi is nyugovóra térjünk.

Szép, rendezett szoba volt, tele egy csomó képpel rólam és a srácokról, illetve más idolokról is találtam elvétve. Azért az megnyugtató volt, hogy rólam volt a legtöbb...

Lina elment gyorsan letusolni, majd egy kupac ruhával, s egy törölközővel jött vissza.

- Tessék, remélem jó lesz - nyújtotta oda nekem.

-Köszönöm.

Elmentem én is lemosakodni, és egy kicsit lehűteni magam, mert az a csók és a gondolat, hogy Lina mellett alszom alaposan felizgatott. De tisztában voltam vele, hogy ezzel még várnunk kell. Egyrészt, mivel a szülei házában vagyunk, másrészt pedig nem akartam elsietni semmit sem. Nem azért, mert nem vágytam rá, ó nagyon is tudtam volna folytatni... De tudtam, hogy nem lenne helyes. Fokozatosan akartam haladni, lépésről lépésre, ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Jó persze átugrottunk már pár részt, de Lina is megérdemli, hogy rendesen udvaroljak neki, randizzunk, megismerjük egymást, mielőtt több történne közöttünk néhány édes csóknál.

Legalábbis ez a terv. Aztán, hogy mit hoz a jövő, senki sem tudja.

Ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a lányhoz a szobába, ahol ő már a takaró alatt szuszogott. Bebújtam mellé, mire ő fordult egyet, s fejét mellkasomra hajtotta, miközben karját átvetette hasamon.

- Jóéjt - súgta félálomban, majd vissza is aludt.

- 잘자 (jalja, jó éjszakát, aludj jól) - pusziltam homlokon, majd lehunyva a szemeimet én is elaludtam.

Másnap reggel

Lina

Rég nem aludtam ilyen jót. Bár elég későn feküdtünk le, mégis kora reggel már fenn voltam, s frissen, dudorászva készítettem reggelit mindenkinek, hogy utána időben el tudjunk indulni.

Igen, én is megyek!

A múlt éjszaka után természetesen egy percig sem haboztam tovább.

Megterítettem, majd elmentem felkelteni mindenkit.

A tojás és a kávé gyorsan életet lehelt az elgémberedett tagokba, s míg ők lassan éledeztek, én összepakoltam egy bőröndnyi cuccot, amit magammal viszek.

Elbúcsúztam a szüleimtől. Eleinte vonakodtak újra elengedni a múlthéten történtek miatt, de végül sikerült meggyőznöm őket, hogy most már minden rendben van, és nem is lesz semmi baj.

Chan is elköszönt a banda nevében, akik egy fejhajtással csatlakoztak hozzá. Majd a végül kezet fogott apámmal, és ígéretet tett neki, hogy nagyon fognak rám vigyázni.

Elindultunk a reptérre.

Az út maga eseménytelen volt, viszonylag gyorsan becsekkoltunk, hála a protekciónak, ami a hírességeknek jár, majd már startoltunk is.

Először azt hittem, visszamegyünk Bécsbe, de a srácok felvilágosítottak, hogy a hétvégén már Brüsszelben lesz fellépés.

MinJae és a staff már a szállodában várt minket.

Ahogy beléptünk az ajtón, két apró kar fonódott a lábaim köré. Mint egy satu, úgy szorított.

- Lina Eonni, úgy hiányoztál! Olyan jó, hogy visszajöttél! Miért mentél el? Ugye most már itt maradsz? - hadarta el gyorsan sorban, ami a szívét nyomta.

-Te is hiányoztál nekem MinJae. Sajnos, volt egy kis dolgom a hazámban, de mostmár itt maradok veled.

- Megígéred?

- Kisujjeskü - tartottam oda neki a kezem. Kis ujjacskáját az enyém köré fonta, majd a hüvelykjeinkkel le is pecsételtük.

- 약속 (yakssok; ígérem) - guggoltam le elé, hogy egy magasságban legyünk és bele tudjak nézni pici szemeibe.

Nevetve ugrott a nyakamba, de olyan lendülettel, hogyha a hátam mögött álló Jisung nem kap el, mind a földön végezzük kiterülve.

Persze ezen már mindenki hangosan nevetett.

- Visszatért a régi energiabomba MinJae, akit ismertünk - jegyezte meg Felix.

- Nem mintha annyira hiányzott volna - mormogta Lee Know, mire a mellette álló Jeongin vállba bökte.

- Viselkedj Maknae, a hyungod vagyok! - mire I.N. nagyon férfiasan nyelvet nyújtott rá, majd nekiiramodott, mert az idősebb el kezdte kergetni.

Igen, ez az, ami nagyon hiányzott, a természetes káosz, ami uralkodik rajtuk, de része az imádnivaló imidzsüknek.

Mikor lenyugodtak az indulatok, mindenki elvonult a szobájába, hogy elkészüljenek az ebédhez, és hogy én is le tudjak végre pakolni, fel tudjak frissülni az utazás után. MinJae is bevonult az egyik szobába, így gondoltam a másik lesz az enyém.

Meglepetésemre Han nem ment a többiekkel. Mintha csak látta volna a fejemben kavargó kérdéseket, szólalt meg:

- Ez az én szobám is. A magyarországi események után jobbnak gondoltuk, ha nem maradsz magadra még egy darabig, és mi már aludtunk együtt... Nem is egyszer - tette még hozzá egy huncut kacsintás kíséretében.

- Aludhattam volna Narával is...

- Igen, de Felix lestoppolta magának. - tette szét a kezeit - De, ha gondolod, szólhatok másnak is...

- Nem kell! Veled tökéletes lesz! - szakítottam gyorsan félbe.

- Helyes, mert nem is engedtem volna ide mást - jött oda hozzám és ölelte át a derekam, majd egy lágy csókot lehelt az ajkaimra.

- Várj és MinJae? - toltam el magamtól.

- A kis Szélvészkisasszony a másik szobájában alszik a lakosztálynak. Így, ha bármi van, itt vagy mellette, de meglesz a magánszférád is, amit te nagy kegyesen megosztasz velem.

- Majd ha nem viselkedsz alszol a kanapén - jegyeztem meg nevetve, mert nem bírtam megállni, hogy ne húzzam az agyát egy kicsit.

Pont mondott volna valamit, mikor az ajtó szabályosan kirobbant a helyéről, és MinJae rontott be utána:

- Éhes vagyok! - mondta panaszos hangon, s nyomatékképpen még az ajkait is lekonyította.

- Akkor menjünk ebédelni - fogtuk meg a kezét, és elindultunk, hogy begyűjtsük a többieket is.