Öt hónap telt el az első vizsgálta óta amin kiderült hogy kisfiút hordok a szívem alatt. A vizsgálaton pont úgy helyezkedett hogy az orvos meg tudta nekünk mondani a nemét.
Öt hónapos pici törékeny magzat. Az én magzatom.

-Pici kisfiam.-súgta Noah a pocakomnak halkan.

Még mindig boldogsággal árasztotta el a tudat hogy kisfia lesz. Ő volt a világ legboldogabb embere. És én is boldog voltam hogy ennyire szereti a kisfiát.
Kezdettől fogva szerette őt,innen tudtam hogy nagyszerű apa lesz belőle.
A legnagyobb változás rajtam látszik, hatalmas a pocakom és nagyon érzékeny lettem.

-Emily szeretnéd látni a gyerek szobát?-kérdezte Noah festékes arcával.

-Ez nem kérdés.-mondtam és meg néztem a kék szobát amit apró felhők díszítettek.

-Milyen lett?-kérdezte kiváncsi arccal.

-Nagyon szép lett Noah ez egyszerűen csodálatos.-mondtam és meg csókoltam őt.

Ahogy csókolóztunk mind kettőnk elvesztette az idő érzékét. De ez nem volt fontos hiszen bementünk közösen a zuhanyzóba és Noah ott tett magáévá ismét.

4 hónappal később:

Az utolsó hétben járok bármikor az kezünkben tarthatjuk a kisfiúnkat. December 20-ára vagyok ki írva. A kis fiunk egy csodás decemberi havas napon fog a világra jönni, Noah ezt mondta nekem egyszer.
Minden nappal egyre fáradtabb vagyok és kimerült.
Ma is korán elmentem lefeküdni este 20:00 óra kor Noah még a mecset nézte kint a nappaliban.
Ahogy le tettem a párnára a fejemet egyből álomba is merültem. De az éjszaka nem aludtam jól folyton fájt a hasam és rúgldalozott a kisfiam.
Ahogy reggel kinyitottam a szememet iszonyú hasfájásra keltem, nagy nehezen felálltam és abba a pillanatban elfolyt a magzat vízem.
Noah még békésen aludt volna ha nem kezdek elhangosan kiabálni.

-Noah el folyót a magzat víz.-üvöltöttem hangosan, Noah kiugrott az ágyból és álmos fejjel oda jött.

-Hogy mi van?-kérdezte leblokkolt arccal.

-Szülni fogok.-mondtam fájdalmas arc kifejezéssel.

-Hozom a cuccokat de előtte le viszlek a kocsiba.-mondta és felkapott menyasszonyi pózba.

-Mindjárt jövök Emily.-mondta és vissza szaladt a cuccokért.

Noah izmos testét láttam kilépni az ajtón majd be zárni azt. És meg indulni az autó felé. Be ült és hátra dobta a cuccokat majd bekötötte magát és elindultunk. Noah egy csöppet sem vezetett szabályosan körülbelül 150 km/h mentünk és értünk oda gyorsan a kórházba. Ahol az ápolók felraktam egy ágyra és a szülőszoba felé kezdtek tolni.

-Uram maga beakar jönni?-kérdezte az ápoló.

-Igen hölgyem.-válaszolta Noah.

-Akkor vegyen fel védő ruhát és siessen a hölgy bármeik percben megszülhet.-mondta a hölgy.

-Rendben asszonyom.-mondta Noah és akkor láttam utoljára az arcát.

40 perccel később:

Fájdalmas de gyönyörű szülessen vagyok túl. És Noah végig mellettem volt. És kiváló szülész nő segített nekem hogy világra hozzam a kisfiamat.
Mikoraz ápoló behoztam a gyermekemet és a kezembe adta akkor már tudtam hogy hogyan fogjak hívni.

-Hogyan fogják hívni, mit írhatok a lapra?-kérdezte a hölgy.

-Mason Davis.-válaszoltam egyszerűen.

-Rendben hölgyem, viszlát.-mondta, és kiment az ajtón.

-Hogy tetszik Noah?-kérdeztem tőle félve.

-Nagyon tetszik Emily ennél szebb nevet nem is adhattál volna a fiunknak.-mondta Noah, és csókot lehelt az ajkaimra.

"Ezen a napon teljesen megváltozott az életünk"