Suliba a mai nap hamar eltelt, azok után hogy Noáth ott hagytam az iskola közepén leblokkolva. Az nap még rengetegszer próbált velem beszélni, de én mit sem figyelve rá elmentem vagy bedugtam a fülesemet a fülembe.

Elkezdtem az 4-es terem felé menni ,ugyan is ma ott lesz matek órám ami közös Noahval és egyben az utolsó órám is ma. Mikor a tanterem felevettem az irányt, Kati beállt elem ezzel el zárva az utamat,pedig 2 perc volt becsöngetésig.

-Mit akarsz?-vettem ki a fülest a fülemből.

-Emily csak beszélni akarok veled.-mondta már majdnem sírva.

-Nekem nincs mit veled meg beszélnem!-mondtam és otthagytam de visszahúzott.

-Nem érted meg hogy nem akarok veled beszélgetni Katie!-mondtam idegesen és ki téptem a karomat a szorításból és a tanterem felé kezdtem sétálni.

Mikor beértem a szemem egyből Noánh akadt meg. Gyönyörű szemei könnyel áztatottak voltak. Mikor közeleb sétáltam Noah felnézett rám és vissza hajtotta a fejet,így rövid ideig nézhetem csak a gyönyörű szemeibe.

Majd helyet foglaltam és elkezdődött az óra.
Óra közben sokszor néztem Noahra de ő egyszer sem nézett rám.

-Mit bámulsz ennyire hercegnő?-kérdezte Noah.

-Téged, akarom mondani semmit.-hirtelen elvörösödtem és az ablak fele kezdtem nézelődni.

Ahol meg láttam Damien Sharpot véres fejjel. Ijedten Noahra néztem majd a tekintetemet levezettem a kezén ami tiszta vér volt.

-Noah miért véres a kezed?-ijedtem meg és nyúltam oda de ő el húzta.
-Semmi közöd hozza Emily.-mondta a fiú.

-De miért véres Damien Sharp feje Noah?-kérdeztem és a szemébe néztem.

-Azért mert bevertem a képet, mert olyanokat mondott hogy meg fog téged baszni és nem bírtam elviselni ezért megvertem.-mondta és hirtelen meg szólalalt a hangos.

Noah Davist várják az igazgatóiba.

Noah rám nézett majd felállt és elhagyta a termett. Nem sokkal rá ki csengettek és amilyen gyorsan tudtam össze pakoltam és kifutottam a folyosóra ahol Noah és az édesapja állt.

Noah megfordult és rám nézett majd el kezdett felém sétálni.

-Hercegnő teljesült a kívánságod nem fogsz többet látni, ugyan is kirúgtak.-mondta Noah érzelem mentes arccal.

-Mi, nem az nem lehet.-mondtam és legördült az első könnycsepp az arcomon. Noah letörölte és megcsókolt, olyan szenvedélyesen hogy el is felejtettem hogy hol vagyunk.

-Mindig az enyém leszel hercegnő.-mondta és ott hagyott örökre.

Fájt azt hittem kitépték a szívemet mert életem szerelem aki meg bántott de mégis iszonyatosan szerettem örökre el kell menjen, az hittem addig még az életem nem fordult egy új irányba.

Soha ne adjátok fel, mindig jönnek új lehetőségek és kapaszkodjatok meg abban!