Nem, sajnálom, de nem vagyok már képes erre.
Elveszed az erőmet.
Minden ki nem mondott gondolatoddal bennem ezernyit keltesz, és már nem tudok velük megbirkózni.
Egykor te mondtad, hogy nem akarsz összetörni. Pedig akkor szerettem volna, ha kihasználsz. Túl kedves voltál ahhoz, hogy megtedd, túl figyelmes, túl törődő.
De én már így is össze vagyok törve. Évek óta nem voltam egész.
Ha még egyet rúgsz bennem a mosolyoddal és még egyszer úgy szólsz hozzám, hogy közben nem nézel a szemembe, többé már az a lélek, akit bennem ismertél, nem fog létezni.
Szóval... kérlek, hagyd, hogy eltaszítsalak.
Önző vagyok és meg akarom védeni magamat.