Taehyung pov

   Nagyot sóhajtva tettem le az utolsó dobozt a szoba közepére. Nem volt belőle sok, úgy hat darab, ezenkívül négy zsáknyi ruha és ágynemű. Szememet végig futtattam a bézs színű falakon, az egy személyes ágyon, a fekete szekrényen és az egyszerű kis íróasztalon, amihez tartozott egy szék.
Az új szobám.

Anyáék azt mondták csak ideiglenesen kell a nagybátyámhoz költöznöm és hamarosan vissza térhetek Daeguba, maximum ezt a tanévet kell csak kibírnom, legyek türelemmel, minden rendben lesz.

Nagy büdös francokat, tudtam hogy itt ragadtam örökre.
Az elején mérges voltam, nem tagadom. Kiabáltam és sírtam, de amint lecsillapodtak a kedélyek és tudatosult bennem, hogy Jiminékhez költözök, megnyugodtam és elfogadtam a dolgot. Mindig is kedveltem a nagybátyámat Chant, aki Jimin édesapja volt. Valahogy sokkal családiasabbnak éreztem a velük lévő kötelékemet, mint ami a saját szüleimmel volt.
Jimin majd kiugrott a bőréből, amikor Chan bácsi elmesélte neki, hogy határozatlan időre hozzájuk költözöm, állítólag a következő napon már elment festéket venni, hogy a vendégszoba kifogástalan állapotban legyen, mire megyek. Még videóchaten is felhívott, hogy milyen bútorokat szeretnék a szobámba, amit szégyenlősen fogadtam. Betolakodónak és koloncnak éreztem magamat. Bár többször voltam náluk látogatóba akár két hétig is, mégis aggódtam, hogy unokatestvérem kezdeti lelkesedése majd alábbhagy, netalán elkezdem őt valamivel idegesíteni, vagy ne adj isten nem tudok majd rendesen beilleszkedni.
Egy részem mindenképpen rettegett és viszolygott ettől az egész szituációtól.

- Elhoztad a gitárodat is? – hallottam meg egy cincogó hangot magam mögül, mire ugrottam egy kisebbet. A szőke csak halkan kuncogott a reakciómon.

- Nem – feleltem, miközben szomorúan elmosolyodtam. – Pár hete elszakadt az egyik húrja és utána még egy. Azt hiszem vennem kéne egy újat.

- De hiszen imádod azt a gitárt! – döbbent le Jimin. Teljesen igaza volt, azt a gitárt a tizedik születésnapomra kaptam Chan bácsitól és azóta nem telt el úgy hét, hogy ne játszottam volna rá. De az elmúlt nyolc év sajnos megérződött rajta.

- Valóban, de már régi és nehezen játszok rajta – mondtam, mire unokatestvérem is megejtett egy halvány mosolyt.

- Van pár utcára egy klassz kis zene bolt, elmegyünk majd valamikor suli után – lelkesedett fel a szőke és felderült arcától én is jobb kedvre kaptam. – Na, mutasd mit segítsek kipakolni!

A hétvége végig a szobám rendezésével telt, az ember azt hinné, hogy alig hoz magával pár dobozt, aztán mégis túl soknak érzi. Vasárnap késő délutánra teljesen kész lettünk, és meg kell hagyni, azt hiszem egész jó munkát végeztünk. Elégedett voltam az új kis birodalmammal.
Vacsorára Chan két nagy húsimádó pizzát hozott, amit mind az állatok úgy tömtünk Chimmel az arcunkba.

- Szóval, mit kell tudnom a suliról? – kérdeztem, miközben elvettem még egy szeletet. Jimin egy pillanatra abba hagyta az evést és összehúzva szemöldökét gondolkodóba esett.

- Hát... kezdett bele, de még harapott egy utolsó falatot. – Azt hiszem nem tudok mondani semmi extrát. Szerintem tipikus gimnázium vagyunk. Nyilván itt is megvannak a klikkek, mint mindenhol.

- Fogadok a suli nagymenői közé tartozol – mondtam nevetve.

- Nem mondanám – húzta el a száját unokatestvérem, majd félretolta a tányérját. – Ami azt illeti, azt hiszem őket jobb is elkerülni.

- Piszkálnak? – Alapból egy nyugodt, béke párti személynek mondanám magamat, de éreztem ahogy felszökütt bennem a pumpa már csak a gondolatra is, hogy valaki Chimet bántja.

- Igazából csak az egyik, és az sem vészes – mondta, mire én csak kérdőn felvontam az egyik szemöldökömet. – Mármint úgy értem, hogy fizikailag nem bánt, tényleg soha nem ért hozzám egy ujjal sem, csak néha beszólogat, de tényleg semmi komoly. Ő csak szimplán egy igazi seggfej, nem nagy dolog.
Szerettem volna hinni a szőkének, de ahogy az arcára néztem azonnal láttam, hogy még ő sem gondolta komolyan az utolsó három szót. Egyszerűen utálom az erőszakot, nem bírom elviselni, nem véletlenül nem folyamodok hozzá szinte sosem. És nem véletlen az sem, hogy most nem vagyok Daeguban.

- Na, de mindegy – szólalt meg újra a velem szemben ülő. – Tényleg csak kerüld el őket, főleg Jungkookot, és akkor nem lesz semmi gond.

- Ez a Jungkook – ahogy kimondtam a nevét, Jimin egy pillanatra megborzongott. Még hogy nem érdekli a kutyát sem. – Ennek mégis mi a franc baja van veled?
Kérdésemre a fiú zavarba jött, pár másodpercen belül pedig a füléig vörösödött. Azt hiszem érzékeny pontra tapinthattam.

- Nem fontos, Tae.

- De én tudni akarom.

- Tényleg, csak hagyjuk annyiban, már bánom, hogy felhoztam.

- Chim... azt hittem nincsenek titkaink egymás előtt. Tudod, én mindig mindent elmondok neked, azt hittem ezzel te is így vagy – vetettem be az aduász kártyát, ami működni látszott, ugyanis unokatestvérem pár hosszú másodperc után megadóan sóhajtott egyet és csiripelni kezdett.

- Egy bulin egyszer összegabalyodtunk. Nem feküdtünk le, csak csókolóztunk, de ő tovább akart menni, én viszont nemet mondva otthagytam őt. Én vagyok az első, aki ezt megtette.

- Mármint mit? – kérdeztem értetlenkedve.

- Hogy nem feküdt alá azonnal. És később sem. – Ahogy unokatestvérem kinyögte az utolsó mondatot, azonnal felnevettem. Valakinek tényleg ennyire tudja sérteni a férfi egóját, hogy nem dugta meg az egyik csók partnerét? Elképesztő, hogy manapság mennyire beteg a világ.
Reakciómra Chim azonnal hebegni és csapkodni kezdett, de gyorsam leintettem.

- Már ne is haragudj – toltam el ezúttal én a tányért magam elől. Valahogy minden étvágyam elment. – De ez az egész röhejes. Mégis ki ez a suttyó?

- Mint mondtam a neve Jungkook, és...

- Jó, jó azt értem, meg igazából leszarom, de akkor máshogy kérdezem. Mégis kinek képzeli ezt magát? – kérdeztem még mindig nevetve. Jimin nem válaszolt azonnal, de egy újabb sóhaj hagyta el a száját.

- Ő a suli bikája, ha kinéz magának valakit, akkor nem nyugszik amíg azt nem kapja meg. Néha már azon gondolkodom, hogy megadom neki, amit akar, csak hagyjon már végre békén.

- Mi ez, valami elbaszott K-drama? Komolyan nem hiszem el.
Jimin hitetlenkedve nézett rám, és rövid időn belül le is esett, hogy miért. Szinte sosem káromkodom, maximum magamban bosszankodva anyázok egy sort. Hogy ezek a szavak ténylegesen elhagyják a számat, ahhoz tényleg idegesnek kell lennem. De örülök, hogy még én is tudok meglepetést okozni.

- Tae, ez komoly! – csattant rám egyből. – Egyszer az egyik évfolyamtársan elhívott randizni, de mielőtt odakerülhetett volna a sor, Jungkook megfenyegette, hogyha még egyszer a közelembe jön lenyúzza a bőrét és a beleit elküldi elsőbbségivel az anyjának.

- Na jó, ez tényleg beteg! – döbbentem le. Lelki szemeim előtt az előbbi K-drama jelenet hamar átment egy Fűrész részletbe.

- A srác utána átkérte magát másik iskolába. Istenem, nem is tudom mi lenne, ha megtudná, hogy veled élek, és...

- Ez az! – csaptam rá ordítva az asztalra, mire Chan kiszólt, hogy halkabban bontsuk le a lakást. – Van egy tervem! Majd én elszórakozok vele egy kicsit.

- Jézudom, Tae – sóhajtott fel immár sokadjára a szőke. – Ha ez azt jelenti, amire gondolok...

- Fúj, nem! – kezdtem el hadakozni egyből. – Holnaptól egésznap a seggedben leszek. Mármint nem szó szerint! Melletted fogok ülni, veled fogok ebédelni, sőt még a vécére is elfoglak kísérni. - És ez nekem azért lesz olyan kurva jó, mert...?

- Így ott leszek mindig, ha piszkálni akarna, és majd én elküldöm őt a búsba. Az már csak a bónusz, hogy majd egésznap baszni fogja az agyát, hogy van veled egy másik srác.

- Megemlíteném azt az aprócska részletet, hogy a rokonom vagy.

- Az most teljesen lényegtelen – legyintettem le. – Természetesen semmi olyat nem csinálunk, bőven elég lesz az, hogy folyamatosan a közeledben leszek.

- Nem is tudom, Tae – temette kicsi kezeibe az arcát a szőke. – Ha Jungkook rád is rád száll...

- Megtudom magamat védeni, Chim. És persze téged is – kacsintottam rá, mire ő csak hálásan elmosolyodott. Hirtelen izgulni kezdtem és vártam a holnapot. Kiváncsi voltam, hogy ki az a tag, aki folyton basztatja az unokatestvérem. Na, meg persze a többiekre is. Azt mondják ahol egy seggfej van, ott van körülötte több is.

Kezdeti lelkesedésem nagyon hamar elmúlt, amikor megszólalt reggel az ébresztőm. Újra a pokolra kívántam az egész szituációt, amibe beleragadtam még ki tudja meddig. Szerettem volna visszamenni Daeguba a régi életemhez, a régi iskolámba és a régi ágyamban akartam ébredni. Nem akartam új embereket megismerni, új barátokat szerezni, egyszerűen csak hiányzott minden, ami volt.

- Tae, ébren vagy? – dörömbölt be az ajtón Jimin. Na igen, miatta muszáj volt lelkesnek maradnom, nem szerettem volna, hogy azt higgye esetleg nem érzem itt jól magamat vagy elégedetlen vagyok. Amilyen kis lelkis, a végén még magára venné. És különben is; még egy hete sem vagyok itt, pozitívan kell hozzáállnom a dolgokhoz!
Mire elvégeztem reggeli teendőimet és lementem a konyhába, Chim már kávéval várt és egy széles vigyorral.

- Köszönöm – mosolyodtam el hálásan. – Chan?

- Ezen a héten reggeles. Szóval buszozunk.
Nem szóltam semmit, csak bólintottam. Régen mindig autóval hurcoltak az iskolába, azt hiszem összesen egy kezemen megtudtam számolni, hogy hányszor utaztam eddig busszal. Persze ez mind nem számít itt, én vagyok a vendég, nekem csak alkalmazkodnom kell.

A busz út meglepően nem volt sok idő, cserébe rengetek ember volt mindenhol. Mindenki a telefonját nyomkodta vagy még aludt. Chim végig beszélt az úton valami Jin nevű srácról, aki az évfolyamba jár és az egyik legjobb barátja. Már alig várta, hogy bemutassa nekem. Természetesen szóba került újra ez a Jungkook gyerek is, és én már alig vártam, hogy elkezdődjön a hadművelet, amit tegnap eszeltem ki.

- Szóval miről fogom megismerni ezt a csávót? – kérdeztem unokatestvéremet miután leszálltunk a buszról, ami a suli előtt rakott le.

- Magas, sötét hajú, az egyik karja fullon van tetkókkal és van egy szájkarikája is. De ne aggódj, leghamarabb valahol az első és negyedik óra között fogod látni – legyintett a szőke hajú, mire én kérdőn felhúztam a szemöldököm. – Mindig késnek Yoongival.

- Yoongi? – kérdeztem vissza. Biztos voltam benne, hogy ezt a nevet még nem hallottam, amióta idejöttem.

- Jungkook legjobb barátja. Egy új gazdag faszfej, de a békésebb típusból. Nem balhézik, ha nem muszáj, cserébe szinte hozzá sem lehet szólni és borzasztóan lenéző és arrogáns. Az első évben azt hittem, hogy néma, annyira keveset kommunikál.

- Akkor honnan tudod, hogy lenéző? – tettem fel az újabb kérdésem. Időközben beértünk az épületbe, ami úgy háromszor akkora volt, mint az előző iskolám. Már most biztosra vettem, hogy az etöltött időm javarészét az fogja kitenni, hogy folyamatosan eltévedek. Van valami térkép ehhez a szarhoz?

- Majd meglátod, elég ha csak ránézel. Igazi felsőbbrendű köcsög feje van. Egyszerűen, amikor rád néz és végigmér, szinte késztetést érzel majd, hogy elnézést kérj, amiért életben vagy. Borzalmas a csávó.

Nem firtattam tovább a témát, inkább csak emésztettem. Tehát van valami fuckboy kinézetű suttyó gyerek, aki azt hiszi, hogy ő itt a helyi basszájba, meg egy másik, aki azt képzeli magáról, hogy ő a koreai Chuck Bass a Pletykafészekből. Ígéretesnek tűnik, nem mondom.
Elmélkedésemből Chim rángatott ki, ahogy ráfogva csuklómra behúzott az egyik osztályterembe. Alig pár ember ült csak bent, javarészt lányok, akik vagy nagyban beszélgettek vagy (meglepő módon) a telefonjukat nyomogatták. A szőke időközben elkezdett a középső padsor első padjára lepakolni, mire én egy pillanatra sokkot kaptam. Ez komolyan legelöl ül? Mire kérdésemre választ kaphattam volna, a fiú kérdőn rám pillantott.

- Nem jössz ide? Azt mondtad mellettem akarsz ülni.

- De, persze! – reagáltam rá egy kicsit talán túl hangosan, ugyanis mindenki rám nézett. Fejemet lehajtva próbáltam a cuccaim kipakolására koncentrálni, de éreztem magamon a vizslató tekinteteket. Rohadt élet, de utálom ezt az érzést.

A maradék pár percben az órarendemet vizslattam, miközben még egyszer ellenőriztem, hogy tuti jó tankönyveket pakoltam-e be mára. Elméletileg irodalommal kezdünk ma, aminek örültem mivel rajongok a humán tantárgyakért. Úgy az első három percben ki is derült számomra, hogy nem más tartja az órát, mint az új osztályfőnököm. Nem hazudok, kissé lefőtt a kávé, amikor kihívott bemutatkozni.

- Kim Taehyung vagyok, Daeguból költöztem ide ideiglenesen a nagybátyámhoz. Remélem, hogy jól kijövünk majd – mondtam, majd magamra erőltettem egy mosolyt, miközben azon imádkoztam, hogy csapódjon belém egy aszteroida. Egyszerűen csak utáltam ilyen nyíltan a középpontban lenni. Megengedtem magamnak egy gyors pillantást az osztályra, és tekintetem hamar meg is állapodott a hátsó padsorban egy szürkés hajú, nagyon komoly arcú srácon. A Yugioh paklimat tenném rá, hogy vagy 220-as vagy 20-as IQ-ja van. Visszaballagva a padomhoz, azonnal rákérdeztem Chimnél, hogy ki az a tag.

- Oh, biztosan Namjoonra gondolsz – mondta olyan hangsúllyal, mintha tudnom kéne, hogy ki az a Namjoon.

- Ő valami tanár asszisztens vagy az igazgató fia?

- Ki, Nam? – kérdezett vissza Jimin, miközben majdnem elröhögte magát. - Dehogyis, ő az osztályelső. Még én sem tudom őt lekörözni.
Ezek szerint az első tippem volt a helyes.

- Egyszerűen félelmetes a srác. Hibátlan az összes tantárgyakból, miközben Jungkook és Yoongi haverja. Komolyan kár érte.

- Várj, ezt nem mondod komolyan? – suttogtam döbbenten és egy pillanatra hátra fordultam. Namjoon fehér inget és egy hozzáillő fekete zakót viselt ezzel férfias és érett kisugárzást adva neki. Arca pont nem látszik, ahogy hevesen írt valamit a füzetébe. Meg nem mondanám, hogy a seggfejek klubját erősíti. Éppen tettem volna fel a következő kérdésemet, amikor kivágódott a bejárati ajtó.

Egy magas sötét hajú srác jött be elsőként, agyontetovált kezében egy papírpoharat tartott, miközben feszengett fehér asszonyverő trikójában. Ahogy ránk nézett, a mellettem ülőre kacsintott, majd miután tekintete megállapodott rajtam hirtelen ökölbe szorult az arca.
Semmi kétség, ez egy faszkalap.

Ezután láttam meg a mögötte állót, aki kisebb volt tőle majdnem egy fejjel. Sima, fényes fekete haja az állát súrolta, arca makulátlan volt és hófehér, szemei akár egy macskának. Ellentétben a magasabbikkal ő egy pillantásra sem méltatta az osztályt, mintha csak degradált volna neki, egyszerűen hátra vonult Namjoon mellé. Még a léptei is olyanok voltak, mintha egy lassított filmjelenet néznék, ahol az emberek éppen elhiszik magukról, hogy ők most nagyon menők. Oké, azt hiszem kezdem érteni, hogy Jimin miről magyarázott eddig.

A hátralévő kevés időben nem sok minden történt, Jimin egyszer válaszolt egy elhangzott kérdésre, mire csak összemosolyogtunk. Azt hiszem nálam jobban csak unokatestvérem szereti jobban ezt a tantárgyat.

A csengő szinte megváltás volt, megakartam ismerni a büfét, hogy szerezzek magamnak egy kávét, de az ajtóba érve valaki belém jött. Hamar ért a felismerés, hogy ez az elit gyerek lesz, ezért jobbnak láttam, ha mosolyogva bocsánatot kérek tőle. Bár Jimin azt mondta, hogy a srác nem balhézik feleslegesen, mégsem szerettem volna, ha már az első napomon kinéznek engem. És bár próbáltam bevetni a legédesebb mosolyomat, a csávót egyszerűen hidegen hagyta. Végig mért, mint egy darab szart, és egy pillanatra tényleg úgy éreztem fagyos tekintetétől, hogy muszáj tőle még egyszer elnézést kérnem, csak ezúttal a létezésem miatt.
Mielőtt ez megtörténhetett volna, hogy leégessem magamat az egész osztály előtt már az első napomon, a fekete hajú egyszerűen csak sarkon fordult és kiment a teremből.
Brilliáns, ezek szerint te vagy Yoongi.

Sziasztok!
Igyekeztem a következő résszel, remélem elnyeri a tetszéseteket. Hibákért elnézést, sajnos még nem volt időm átnézni.
Legyen szép estétek! ;*