Yoongi pov

Komótosan nyitogattam szemeimet, ahogy a nap sugarai melegen érintették az arcomat. Szinte biztos voltam benne, hogy behúztam a sötétítőt, bár amilyen állapotban haza érkeztem az éjjel, könnyen lehet, hogy tévedtem. Arcomra húzva a takarót hangosan nyögtem egyet, ahogy belehasított a már jól ismert fájdalom a fejembe.

 Már megint másnapos vagyok.

Kezemmel vakon tapogatózni kezdtem ágyamba a telefonomat keresve, de helyette valami puhát találtam. Halk nyöszörgésre leszek figyelmes és oldalra pillantva megláttam az elmúlt éjszaka zsákmányát; szőke göndör haj, töltött száj, egyik műszempillája aminek a szemhéján kéne lennie a bal járomcsontján pihent. Sminkje teljesen elkenve ezzel Joker hatást kölcsönözve neki. Legalább a cicije formás.

Nagyot sóhajtva keltem ki az ágyból, miközben átkozta, magamat, hogy megint többet ittam a kelleténél. Nem az a baj, hogy megdugtam, az sosem baj, hanem hogy nem raktam ki utána. Egyszerűen csak utálok más mellett ébredni.

  - Hé! – szóltam rá a lányra, akinek fogalmam sincs a nevéről. – Ideje felkelni, királylány, csöcsödre süt a nap.

 A lány valamit halkan motyogott, de miután másodjára, immár erőteljesebben újra rászóltam, realizálva a helyzetet ébredezni kezdett.

  - Hagyj még aludni, Yoongi – mondta hisztisen, mire megforgattam a szemeimet. Tudja a nevemet, kurvára örülök neki.

 Hirtelen ötlettől vezérelve lehúztam róla a takarót ezzel felfedve meztelen testét. A lány hisztisen csattanva ült fel, míg én inkább elfordultam. Hiába kúrtam meg az este, azért anyám megtanított az illemre.

  - Hogy lehetsz ekkora görény? – sipította a szőke, míg én újra a fejemhez kaptam.

  - Megtennéd, hogy nem visítasz? Szétmegy a fejem.

  - Alig múlt 8 óra, mégis mi bajod van?

 8 óra? Kurva élet!

 Sebesen kezdtem el új ruhát keresni magamnak, miközben a lány tovább szólongatott, de nem figyeltem rá, amíg hirtelen a csuklómra nem fogott.

  - Van valami másik barátnőd vagy mi bajod van?

  - Nem ismerem ezt a kifejezést, Szivi – rántottam ki a karomat a markából. Egyszerűen utálom, ha józanon hozzám érnek. – Csak késésben vagyok a suliból.

 A lány egy pillanatra megdermedt, hatalmas szemekkel nézett rám, majd mély levegőt véve újabb sipítozásba kezdett.

  - Suliból?? Azt mondtad már végzős vagy az egyetemen!

 Döbbent arckifejezéssel néztem vissza rá, ahogy kezembe fogtam egy használható pólót. Ezt mondtam volna? Úgy látszik manapság tényleg mindent megteszek egy numeráért.

  - Igazából tényleg végzős vagyok – mondtam, miközben magamra erőszakoltam egy szaggatott farmert. – Csak éppen a gimibe.

 Úgy látszott ez végleg betette a szőkénél a kaput, mert csapot, papot otthagyva kiviharzott a szobámból, majd pár másodperc múlva hallottam a bejárati ajtó csapódását is.

 Na, ezzel is megvolnánk.

 Cipőmet felhúzva indultam volna el a helyre, ami hál istennek már csak pár hónapig keseríti tovább az életemet.

 Ettől függetlenül nem panaszkodom. A tanulmányaim egész jók, meg van a magam társasága, népszerű vagyok, és mondhatni bármikor bárki alám fekszik, ha úgy tartja kedvem.

 Telefonom csörgésére leszek figyelmes, ahogy beszállok fekete Bentleymbe. Apám nem egy kis pályás alak, valószínűleg pont ezért van az arcom kussban annak ellenére, hogy csak ritkán látom őt.

  - Csá, mondjad – nyomom meg a kis zöld ikont a képernyőmön.

  - Mi van Min, elaludtál? – hallom meg a rekedt hangot a túloldalról. Feltételezem ő sincsen jobb állapotban a tegnapiak után.

  - Ja baszdmeg, még az a picsa is feltartott, akit hazahoztam. Legközelebb ne engedd, hogy bárkit hazahozzak.

  - Inkább haladjál a picsogás helyett, mert kihűl a kávéd.

  - Vettél nekem kávét? – kiabáltam bele a telefonba, miközben már indítottam is be az autót. Nincs meggyőzőbb érv egy kávénál. Még a szexnél is többre tartom.

  - Vettem, mert tudom, hogy csöves vagy – hallatszott a nevetés a vonal túlsó végéről.

  - Apám gazdagabb, mint a te egész családod valaha lesz – mentem bele a játékba én is. Másnak talán ez túlzás vagy bántó lett volna, de mi így szívjuk egymás vérét.

  - Nem sokáig, ha a fia semmire sem viszi.

  - Szopd ki akkor. Suli előtt várj meg – mondtam, azzal bontottam is a vonalat.
Ránéztem a Rolexomra, ha jó vagyok a második órára még beérek.

JK ahogy ígérte, valóban a suli előtt várt egy Starbucksos pohárral a kezében, amire a nevem helyett azt írták, hogy a Világ Legnagyobb Buzija. Szúrós szemekkel néztem rá, míg ő csak rám villantotta nyuszi mosolyát, és ha nem lettem volna teljesen szar készen az arcába borítottam volna a fekete nedűt. Na de majd később ezt még visszakapja a kis köcsögje.

 Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak?

 Időérzékem rendben volt, a második órára valóban beértünk. A tanárnő rosszalló pillantást küldött felénk, de nem foglalkoztam vele. Ha hisztizik, akkor szerzek valahonnan igazolást, a többi pedig nem érdekel. Hozzá teszem a négy év alatt már igazán hozzászokhattak ehhez.

 A szokásos helyünk felé vettük az irányt a hátsó padba, ahol Namjoon már szúrós szemekkel vizslatott minket.

  - Kurva élet, mondtam, hogy ne késsetek. Legalább az utolsó évet vennétek komolyan – mormogta az orra alatt, amíg én előszedtem egy füzetet és egy tollat. A tankönyveket hanyagoltam tekintve, hogy fogalmam sem volt milyen órán ülök éppen.

 Így voltunk mi, a három jó madár.

 Bal szélemen Kim Namjoon, aki bár folyton velünk lógott, bulizott és piált, határozottan sokkal érettebben viselkedett, mint mi. Mondhatni ő volt a felnőtt a kiscsapatunkba. Sosem késett, kitűnő volt mindenből annak ellenére, hogy szinte alig tanult, ami miatt nem kicsit voltam rá irigy. Nagy álma volt, hogy bejusson az orvosira és teljesen biztos voltam benne, hogy egyszer még nagyon sokra fogja vinni. Természetesen a csajok is imádták mind ezek mellett, és ő ezt nem is félt kihasználni. Mindig is azt hajtogatta, hogy várja a nagy őt, de amíg az megérkezik, addig is szeretné magát jól érezni.

 Jobb oldalamon Jeon Jungkook feküdt a padon csukott szemekkel. Arcáról bárki leolvashatta, hogy szívesebben ugrálna Godzillának, minthogy itt legyen.

 Ő a legfiatalabb közölünk, és ezt kihasználva rendesen szívjuk is a vérét. Együtt jártuk ki az általánost, aztán úgy döntöttünk, hogy nem szakítjuk meg ezt a különleges köteléket. Mit ne mondjak, eléggé szívemhez van nőve a kölyök.

 Namjoonnal ellentétben ő borzalmas tanuló. Örökösen bukdácsol, és azt hiszem ha a nagybátyja nem lenne nálunk tesi tanár, már régen repült volna innen. Mindettől függetlenül ugyanúgy népszerű, mint mi. A lányok szerint ő a suli rossz fiúja, csak mert piercingjei és tetoválásai vannak, pedig azon kívül, hogy napi szinten váltogatja a partnereit és nem veti meg az alkoholt, teljesen rendben van a kölyök.

 Kivéve, ha Park Jiminről van szó.

 A kis szöszi hajú fiú a középső sor második padjában ül. Eminens tanuló, mindenre azonnal tudja a választ, a tanárok igazi kedvence és csőbuzi. JK előszeretettel ugratja, egy lehetőséget sem hagy ki, hogy megijessze a szőkét vagy beszóljon neki. Jimin persze hagyja magát tekintve, hogy másfél fejjel kisebb legjobb barátomtól és úgy 40 kilót nyomhat vasággyal együtt.
És hogy mi az indok? Azt hiszem az, hogy Jimin sosem engedett JK csábításának. A nyuszifiú többször is bepróbálkozott nála, de Jimin mindig elküldte a búsba mondván, hogy nem áll be a sorba a többi kétszáz lány és fiú mögé.

 Pedig, ha tudná, hogy van az több is...

 És persze jó magam. Mint a nevemet már tudjátok, Min Yoongi vagyok és mondhatni az apám építette fél Szöult. Építőcégje van úgy nagyjából amióta az eszemet tudom, és nem fogok hazudni kurvára bejött neki az élet.

 És ezáltal nekem is.

 Pár hónap múlva végzek ezzel a nevetséges csicska hellyel, amit mások iskolaként emlegetnek, aztán valami lesz. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy micsoda.

 Nincsenek terveim, álmaim, nem akarok egyetemre menni és hogy teljesen őszinte legyek azt sem bánom ha holnap meghalok.

 Nem nélkülöztem sosem, hatalmas házban élek, pia és fű mindig van nálam, a barátaim szeretnek és egy csettintésre bárki leszopna.

 Valami mégis hiányzik.

 Néha érzem, hogy valamim nincs meg és emiatt a valami miatt nem teljes az életem, de ha lenyúzzák a bőrömet és sóval bedörzsölik, sem tudnám megmondani, hogy mi az.

 Talán csak a magány.

 Kurva élet, de szentimentális lettem. Azt hiszem kell egy jó cigi.

 Gondolataimból a jobb oldali ébresztett fel, aki egyszer csak felkapta a fejét és mint egy Baziliszkusz sziszegni kezdett.

  - Az a kis köcsög... - többre nem futotta a dolog, de a legújabb Iphoneomat tettem volna rá, hogy megint a kis szöszke gyerekről van szó.

 JK csak meredten bámulta a fiú hátát, ahogy az jelentkezett és válaszolt egy kérdésre. Utána elnevette magát és odasúgott valamit a padtársa fülébe.

 Na, álljon meg a gyászmenet. Padtárs?

 Egy pillanatra balra dőltem, hogy jobban lássak, de nem csalt a szemem. Jimin mellett valóban ült valaki.

 Nem sok mindent láttam belőle, csak hogy sötét barna haja van és magasabb, mint a szöszi fiú, bár utóbbi nem nagy teljesítmény.

 Vissza néztem a jobb oldalamon ülőre, aki még mindig meredten bámulta őket. Nem csoda, hogy agyfaszt kapott, amióta létezik az Univerzum Jiminnek még sosem volt padtársa.

 És igazából nagyon barátai sem.
Volt pár lány az osztályból, akikkel néha beszélgetett, de ha engem kérdeztek csak kihasználták a szerencsétlent, hogy adja oda a háziját. Ezenkívül néha láttam egy magasabb, fekete hajú fiúval a szünetekben, aki az évfolyamba jár, de nem egy osztályba velünk. A srác folyton rózsaszínt hord és lefogadom, hogy meleg mint a radiátor.
- Nam! – hajolt át a padon JK ezzel teljesen belemászva az összes intimszférámba. – Az meg ki a faszom Jimin mellett?
- Valami Taehyung. Ma van az első napja, ideiglenesen ideköltözött Daeguból a nagybátyjáékhoz.
- És Jimin miért vigyorog rá úgy, mintha az élete múlna rajta? – sziszegte tovább a nyuszifiú, míg én próbáltam hátrább húzódni. Esélytelen volt.

- Gondolom ismerik egymást – mondta Namjoon, majd ennyiben hagyva a dolgot újra a tankönyvének szentelte minden figyelmét.

Tök jó, ő legalább tudja, hogy milyen órán vagyunk.

A hátralévő időben JK tovább puffogott, én meg már alig vártam, hogy mehessek hugyozni.

Amint megszólalt a csengő, majd kilöktem a nyuszifiút a padból, de az ajtóban összeütköztem valakivel.

- Bocsánat, nem figyeltem – nézett rám nagy barna szemeivel miközben elmosolyodott.

Érdekes téglalap alakú mosolya volt, szemei csak úgy csillogtak, sötétebb haja csak úgy fénylett, bőre pedig makulátlanabbnak tűnt, mint egy újszülöttnek. Mintha valami rohadt címlapfotózásról szabadult. Menta illatot árasztott magából és ez valahogy nyugtatóan hatott az érzékeimre.

 Nem szóltam semmit, csak felvont szemöldökkel végig mértem, majd folytattam utamat a mosdó felé. Szóval te lennél Taehyung.

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit, aki ellátogatott életem első sztorijához. Egy másik fiókkal régóta aktív olvasója vagyok a wattpadnak, de még sosem sikerült rávennem magamat, hogy én is publikáljak valamit.
Őszintén remélem, hogy elnyeri majd tetszéseteket ez a Taegi sztori és izgatottan várni fogjátok a következő részeket, amiket igyekszek minden héten hozni.
Mindenféle építő kritikát nagyon szívesen fogadok😊
Legyen csodás napotok! :*