Azt hiszem, jól sült el a tervem! Sokat gondolkoztam, hogy kellene összehozni a találkozót, mert abban biztos voltam, hogy találkozniuk kell!
Jose nagyon jól érti a szakmáját és tényleg van néhány olyan ismerőse, aki megtolhatná a szekerüket.
De ha csak egy számukat mutattam volna meg, nem hiszem, hogy tett volna nekik egy ilyen ajánlatot. Kellett a személyes találkozó, hogy lássa, hogy Jace milyen ember.
Kicsit remegett a kezem az izgalomtól, amikor megpróbáltam azt az átkozott kulcsot a zárba illeszteni. Hát nem ment elsőre... és azt is tudtam, hogy észrevette. De nem tette szóvá, szerencsére, mert különben a nap hátralévő részében csak bénáztam volna.
Amikor sikerült végre bejutni, ő csak csendben követett. Az előszobában levettük a cipőt és a kabátot, aztán a konyha felé mentünk.
-Kérsz valamit inni? - kérdeztem kicsit zavarban. - Van sör, kóla, kávé, víz, gyümölcslé...
-Látom készültél. - jegyezte meg vigyorogva. Piszok jól állt neki!
Ellenben éreztem, ahogy lángba borul az arcom.

Igen készültem. A délelőtt egy részét vásárlással, másik részét takarítással töltöttem, na meg azzal, hogy magamat valahogy rendbe hozzam.
-Jó lesz a kóla. - kegyelmezett meg.
Na, ezek után a következő jelenet is baromi ciki lesz, és nem azt fogja levenni, hogy milyen cuki, hogy mindenre gondoltam, hanem, hogy mennyire túl toltam a dolgot.
Szóval elővettem két üveg kólát és gondolom pipacsvörös arccal, kérdően néztem rá.
Erre megint elvigyorodott, de legalább látszott, hogy most próbálja némileg elfojtani, majd a bal kezemben lévő márkára mutatott.
Jó, ez egy sarkalatos kérdés, nem itt akartan bukni a napot, hogy egy pepsis srácnak coca kólát adok, vagy fordítva.
A szekrényből előszedtem nasit, és egy tálcára raktam. Jace közben közelebb jött hozzám és figyelte mit csinálok. A testem szinte remegett attól az átható nézéstől. Totál zavarban voltam.
Gyorsan elő vettem poharakat, és elkezdtem kiporciózni a kólát.
-Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem közben tőle, hátha túl lépek az iménti halál gáz szitun.
-Nem tudom... - mondta és közben a hátam mögé lépett, ujjával félre húzta, a hajamat. Ezután az ajkát éreztem, ahogy lágyan a bőrömhöz nyomódik, csókja után nedves hideg érzést hagyva. - Neked mihez lenne kedved? - kérdezte, lehelete meleg volt és bizsergető. Egy kicsit lejjebb csúsztatta az ajkát, úgy hogy közben érintse a bőröm, majd újabb csókot lehelt rá.
A köldököm tájéka összerándult.
Ekkor mást is megéreztem, történetesen, hogy túltöltöttem a poharat és a kóla most ott pezsgett a kezemen és a konyhapult lapján, egyre terjedő foltban.
-Basszus! Ne, már.. - bosszankodva a bénázásomon, ami úgy tűnik, csak össze jön, konyharuháért nyúltam, hogy felitassam, mielőtt lefolyna.
De Jace megelőzött, és a kifolyt kólára dobta, és feltörölte.
- Kösz. - mondtam csüggedten.
De nem válaszolt, hanem megfogta a derekam és a konyhapultra ültetett. Majd a két lábam mellett támaszkodva rám nézett.
- Miattam vagy ilyen feszült? - kérdezte simogatóan lágy hangon.
- Csak... zavarban vagyok, egy kicsit.
- Semmi olyan nem fog történni, amit nem akarsz! Ha akarod, csak filmezünk, vagy, amit szeretnél...
Nehéz lett volna neki elmagyarázni, hogy tulajdonképpen nem a szex az ami zavarba hoz, hanem ő. Kívántam, és akartam őt, és azt hiszem az volt a baj, hogy azt akartam, hogy neki is ugyanennyire kelljek.
De én már nem csak szexet akartam vele, de nem tudtam ő mit gondol a köztünk lévő dolgoról.
Az amit Katie mondott róla, amiket láttam a klubban és a véletlen elcsípett félmondatokból, a barátaitól, abból azt vettem le, hogy nem veszi komolyan a lányokat. Bármennyire is jól elvoltunk nem akartam hamis illúziókba ringatni magam. Egyáltalán semmilyenbe. Végre meg akartam bízni valakiben és szerettem volna ha ő lehet az.
De majdnem lehetetlen volt, tiszta fejjel gondolkodni, amikor olyan őszintének ható szemekkel nézett rám, és olyan közel volt hozzám.
Már a szeretkezés lehetőségének a gondolatára is elöntött a forróság.
- Oké. - mondtam és látszott, hogy más válaszra számított.
De bólintott, és egy lépéssel elhátrált.
Hát nem éppen ez volt a célom...
-Akkor mit szólnál, ha kezdetnek zenét hallgatnák?
Lecsúsztam a pultról és kicsit csalódottan, hogy még csak meg sem csókolt, gyorsan és ezúttal odafigyelve a tálcára pakoltam a kellékeket, azután elindultunk a szobám felé.

Laptopról kapcsoltam egy zenét, ami úgy gondoltam tetszeni fog neki. Jace az ágyamra feküdt úgy, hogy a háta mögött felpúpozta a párnákat és a kezét a tarkója mögött összekulcsolta.

Isteni látvány volt ahogy az izmos karján kirajzolódtak a minták. Látta, hogy őt nézem és azt is hogy tetszik amit látok, de nem tett semmit.

Kétségtelen, hogy rossz volt az indítás, és most nem is tudom mit gondolhatott rólam.

Hiszen, már lefeküdtünk egymással, nem is egyszer, ráadásul míg nem találkoztunk is szándékosan húztam az agyát. Most meg, hogy itt van, azt hiszi én nem akarom. Az ő helyében egy hülye tyúknak gondolnám magamat.

Nagyon frusztrált a félreértés, és nem maga a szex miatt, mert nyilvánvalóan mást is lehet csinálni. Hanem hogy nem az volt a helyzet, amit hitt.

De, hogy ezt megmagyarázzam az eredeti okot is el kellett volna mondanom, attól pedig féltem. Féltem, hogy ha megtudja, hogy én komolyan szeretném vele ezt, akkor kihátrál ebből, és még ez is jobb volt vele, mint a semmi.

- Ezt ismerem. - mondta majd fel kelt az ágyról, és kicsit maga felé fordította a gépet. - De, szerintem ez jobb. - és berakta a zenekar Where is everybody című számát.

- Egy fesztiválon voltam a koncertjükön, végig ezt a számot vártam, hogy játsszák, - meséltem - de egész végig nem adták le, aztán kialudtak a fények, eltelt vagy jó öt perc, addigra a közönség jó része elszállingózott. Én nem voltam hajlandó, csak álltam és vártam, mert nem tudtam elhinni, hogy úgy ér véget a koncert, hogy nem játsszák el a kedvenc számom. És akkor újra felkapcsolódtak a reflektorok és eljátszották!

Észrevettem, ahogy figyel, és elmosolyodik.

- Klassz lehetett. Melyik volt a legjobb koncert élményed?- kérdezte.



Nem kellett sokat gondolkodnom rajta, még egészen frissek voltak az élmények, erre akaratlanul is rámosolyogtam. Közben a lejátszó tovább lépett a következő számra, és most a Closer című szám ritmusára dobbant a szívem, ahogy néztem őt. Jace nem mozdult csak mereven nézett, de ő is egyértelműen felismerte a számot, a szemének élénk vibrálásából tudtam, hogy hezitál. A fülünkben meg csak szólt a zene, meglehetősen lázító szövege. Három másodperc múlva már az ölében ültem és csókolóztunk, vadul, szenvedélyesen, egészen addig, amíg az utolsó hangok is elhaltak. Aztán ő nevetve hátra dőlt.

- Ez nem tartott sokáig. - mondta nevetve. Én is elnevettem magam, majd fölé támaszkodtam és megcsókoltam. Egyik kezével a fülem mögé simította a hajamat.

- Nem is mondtam még, hogy mennyire szép vagy. - a hangja olyan volt, mint a méz.

Elmosolyodtam és újra megcsókoltam, aztán maga alá fordított,

- Ne gondold, hogy én, nem akarlak. - mondtam, mert tudnia kellett. - Nagyon akarlak téged Jace!- szerettem volna, ha megérti, hogy mit érzek. De azzal tisztában voltam, hogy ezt félre fogja érteni. Talán lehet, hogy ezért is fogalmaztam így, mert el kellett mondanom, könnyíteni a lelkemen, úgy, hogy közben velem maradjon.

- Én is akarlak téged. - súgta, és a szavai mögé, a saját érzelmeimet képzeltem. - Éppen ezért, nem kell sietnünk. - mondta sóhajtva és mellém fordult az ágyra.

- Mi? - eszméltem föl.

Ő hátra simította a haját aztán felém fordította a fejét.

- Hogy érted ez? -kérdeztem miután felé gördültem. Tudni akartam!

- Van időnk... Nem akarlak semmibe belehajszolni.

- Belehajszolni? Mégis mibe? - nem értettem, és megijedtem, hogy valami olyasmiről beszél, amit éppen el akartam kerülni.

Elmosolyodott, majd magához húzott úgy, hogy a mellkasára dőljek.

- El tudnád képzelni, hogy együtt járjunk? - kérdezte, és az arcából ítélve nem viccelt.

Hogy el tudnám-e, ha tudná, már hányszor elképzeltem!

- Te szeretnéd? - kérdeztem, csak hogy biztos legyek benne. Azt hittem álmodom...

- Igen Avery, én szeretném!

Válasz helyett megcsókoltam, hosszan és szerelmesen úgy, hogy minden kétséget kizáróan tudtára adjam, hogy mennyire nagyon szeretném, az első pillanattól fogva, ahogy megláttam.

Azt hiszem megértette, mert azután sokáig csak mosolyogva feküdtünk egymással szemben. Ő az arcomat cirógatta és a hajammal játszott, én pedig csak élveztem, a közelségét. A melegséget, ami a mozdulataiból, az őszinte tekintetéből áradt. Amit egyszerűen nem lehetett félreérteni. És azért nem mert rám még sohasem nézett így senki.

Már nem izgatott, mit fogok még bénázni aznap, mert ezt semmi nem ronthatja el. Itt van velem, és bármi is fog történni az jó lesz! Ha csak a karjaiban tart, vagy ha őrülten szeretkezünk. Mindegy csak együtt legyünk!