(Haha, DNF és Karlnap utalás :] )

Clay háza előtt álltak.

-Hát, megint itt vagyunk.-mondta Clay, miközben a kulcsait kezdte keresni a zsebében. George minden másodpercben izgatottabb lett. Ő be fog menni CLAY házába, és TANÍTANI fogja! Clay előre ment, és kinyitotta az ajtót. Beléptek a házba. George körülnézett. Jobbra volt a konyha és a nappali, balra pedig egy lépcső és az étkező. Előtte egy folyosó, aminek volt pár ajtaja, amik különböző szobákba vezettek. Levették a cipőjüket, és elindultak a folyosón. A falon pár kép volt. Családi fotóknak tűntek. George megállt egynél, amin Clay volt kiskorában, majd egy halk nevetést hallott maga mögül.

-Mi az?-kérdezte, le sem véve a szemét a képekről.

-Semmi, csak aranyos vagy, amikor fókuszálsz valamire.

George lefagyott.

-Fogd be.

Még jobban a fal felé fordult, így próbálva elrejteni a vörös fejét. 

-Menjünk fel a szobámba.-mondta még mindig kuncogva, a lépcső felé mutatva.

-Sosem mondtad, hogy van egy húgod.

George egy kép felé fordult, amin Clay volt, mellette pedig egy fiatalabb lány.

-Ja, van egy húgom. Én őt Dristának hívom, ő engem pedig Dreamnek. Ez ilyen családi dolog, azt hiszem. 

-Hívhatlak Dreamnek?-kérdezte mosolyogva George.

-Uhm, persze.-felelte Clay, majd felmentek a lépcsőn.

A második emeleten négy ajtó volt, Clay bement a másodikon, George pedig érdeklődve követte. Nagy, tiszta szobába érkezett. Úgy érezte, mintha otthon lenne. Ott, Clay szobájában, Clay-el. Beleszippantott a levegőbe, aminek virág illata volt.

-Szeretem a virágokat, ezért vannak olyan illatú gyertyáim. Ha lennének igaziak, biztos, hogy kidögleszteném mindet.

George elmosolyodott, majd körülnézett. Az ajtóval szemben lévő falon polcok voltak. Bal oldalt az ágya és az asztala, jobb oldalt pedig a szekrénye. A polcokon könyvek, és sulis cuccok voltak. A földön puha szürke szőnyeg, a hatalmas ablakok előtt hófehér függöny. Az asztalán egy nagy számítógép volt, az ágyra pedig egy laptop volt téve. A falon egy hatalmas, egész alakos tükör volt kifüggesztve, rajta pedig matricák és képek. Ekkor vette észre, hogy a laptop mellett egy macska fekszik. Odament hozzá, és megsimogatta.

-Patchesnek hívják.-mondta Clay, majd leült George mellé a hatalmas ágyon. Némán simogatták a békésen alvó macskát.

-Szép szobád van.

-Szeretem tisztán tartani.-válaszolta a szőke, és felemelte a tekintetét, hogy a szemébe nézhessen. Clay lassan felállt, elment az asztaláig, kinyitotta a fiókot, kivett belőle egy radírt, egy ceruzát, és felvett egy papírt az asztalról.-Akkor kezdünk?

-Igen, de jobb felszerelés kéne.

Elkezdett matatni a táskájában, majd előhúzta a tolltartóját, és Clay kezébe nyomta. Ahogy ezt a mozdulatsort végrehajtotta, a kezeik lágyan súrolták egymást.

Vajon milyen lehet megfogni a kezét, vagy megölelni úgy, mint ahogy legutóbb a mosdóban?

George elpirult.

Ne, ne most gondolj ilyeneket!

(Ugrás)

-Szóval igen, az árnyékolás nagyon fontos.-magyarázta George. Már 30 perce, hogy elkezdtek rajzolni.-Szerezhetnénk neked egy rendes készletet! Tudok egy írószerboltot a közelben. Mit gondolsz Dream?

Clay elmosolyodott a becenév hallatán.

-Jól hangzik!

Clay már megtanult egy pár alap dolgot, úgyhogy pont ideje volt egy kis pihenőnek.

Lementek, elkezdték felvenni a cipőjüket, azonban közben a testünk egymásénak nyomódott. George gyorsan elkapta a fiú tekintetét, aki mosolyogva bocsánatot kért. Az arca égni kezdett.

Ne, George, ne kezdd megint, meg fogja tudni!

De hát mit? Nem is kedvelem!

Kiléptek a házból, Clay pedig elkezdett dúdolni egy számot.

-Ez mi?-kérdezte.

-Heatwaves, Glass Animalstől.-válaszolta, miközben eltette a kulcsait, és elővette a fülhallgatóját. Az egyiket Georgenak adta, a másikat a saját fülébe dugta, majd elindította.

Sometimes all i think about is you, late nights in the middle of June...

Usually I put somethin' on TV so we never think about you and me but today I see our reflections clearly in Hollywood, layin' on the screen

A szöveg folytatódott, ők pedig csöndben hallgatták.

-Szóval... Te nagyon szeretsz rajzolni, igaz?-kérdezte George.

-Igen, amikor kicsi voltam rengeteget rajzoltam.-mondta Clay, elmosolyodva az emléken.

-Én sokáig gyűlöltem rajzolni, de nem rég újra elkezdtem.

-Miért gyűlölted?

George vett egy mély levegőt.

-Um... Az apám és én sokat rajzoltunk kisebb koromban, és mindig ráemlékeztetett, úgyhogy abbahagytam. Ő elment...

George kicsit elszomorodott. 

-Oh, bocsánat, nem kellett volna megkérdeznem.-mondta Clay, és George vállára tette a kezét.

-Semmi baj, nem tudtad.-felelte, miközben a gyomrában ezer pillangó csapkodott.-Itt vagyunk.-mondta gyorsan a boltra nézve. Minél hamarabb megakarta változtatni a témát, és ez egy jó alkalom volt. Clay kivette a fülhallgatót a fiú füléből, közben lágyan az arcához ért, amitől George azonnal elpirult.

Elég! Be kell fejeznie!

-Hülyén nézel ki ilyen vörös fejjel.-nevetett.

Remek, észre is vette...

-Nem is vörös a fejem!-próbálta védeni magát, miközben az arca egyre pirosodott.

-Mindegy.-mondta mosolyogva Clay.-Akkor is hülye vagy.-tette hozzá.

-Kösz, Dream.-felelte George játékosan.

Clay mosolya egyre nagyobb lett.

Beléptek a kis boltba. Festékszag ütötte meg az orrukat.

-Tudom hol vannak a ceruzák.-mondta George.

Elindult a polcokhoz, amik tele voltak pakolva ceruzákkal. Miközben válogatott meglátta, hogy Clay a falra kitett festményeket nézi.

Annyira aranyos... Oké, fókuszálj, meg kell találnod a jó készletet.

Meg is látta, a legfelső polcon. Lábujjhegyre állt, de úgy sem érte el.

-Alacsony.-hallott egy hangot maga mögül. Clay volt az, nyilván.

-Hé!-próbált sértődöttnek hallatszódni.

Clay nevetve felnyúlt, közben a pólója kicsit felcsúszott. George azonnal elkapta a fejét.

Ne nézz oda, ne nézz oda, ne nézz oda...

-Tessék Georgie.-mondta Clay, a kezébe nyomva a készletet.

-Köszönöm.

A kasszához indult.

-Hé, hé! Mit csinálsz?-szólt rá a szőke.

-Megveszem...?

-Nem, én fogok fizetni.

-Nem. Én mondtam, hogy jöjjünk, plusz még magamnak is veszek cuccokat.-válaszolta George, miközben elővette a zsebéből a pénztárcáját. Clay hirtelen kikapott mindent a kezéből, és a kassza felé kezdett rohanni.

-DREAM!-kiáltotta utána.-Oké, nyertél, de vissza fogom fizetni valahogy.

Clay mosolyogva bólintott, majd megtorpant. Felvett egy csomagnyi matricát, majd elindult.

-Clay-kezdte George, azonban a másik közbevágott.

-Nem, akarom ezeket.

George elmosolyodott.

Annyira aranyos...

-Lemehetnénk a tengerhez, és nézhetnénk naplementét.-javasolta Clay.

-Oké.

Annyira nincs messze a part, és még meleg van. Miért ne?

Csöndben mentek a víz felé, úgy téve, mintha nem vennék észre, hogy a kezük minden lépésnél összeér. Megérkeztek.

A naplemente szép, de nem annyira, mint Clay.

George megfordult, hogy a fiú szemébe nézhessen, helyette azonban a szőke egy matricát nyomott az orrára.

-Boop.

George úgy érezte, hogy az arca égni kezdett. 

-Te komolyan leboopoltad az orromat?

-Miattam pirultál el, nem igaz?-kérdezte nevetve.

-Mi? Nem! Gyere ide, hogy megölhesselek!-kiáltotta, Clay pedig nevetve elkezdett rohanni, George pedig utána. Clay észrevette, hogy George nem tudott gyorsan futni a homokon, ezért ő kezdte el kergetni. Majdnem megfogta, amikor mindketten elestek, George a hátára, Clay pedig rá, a két kezével támasztva magát. Clay abbahagyta a nevetést, és mélyen néztek egymás szemébe.

Most meg fog csókolni? Nem. Ő nem meleg, igaz?

Abban a pillanatban, ahogy George ezt gondolta, Clay közelebb hajolt, majd megszólalt a telefonja. Segített felállni a kisebbnek, majd felvette. 

-Szia anya! A parton vagyunk. Oh, oké. Szia, szeretlek!-visszacsúsztatta a zsebébe.-Haza kell mennem.

-Ja, valószínűleg nekem is...-mondta George, miközben levette a matricát, ami még mindig az orrára volt ragadva. Tudta, hogy az anyját nem érdekli, hogy nincs otthon...

-Hát, ez jó volt. Köszönöm, hogy megtanítottál. 

-Nincs mit. Köszönöm ezt a napot.

Elköszöntek, és elindultak haza. George túlterheltnek érezte magát az érzéseivel. Le kellett nyugodnia.

(Ugrás)

George a derekára csavart egy törölközőt, és bement a szobájába. Éppen végzett egy jó hideg zuhanyzással. Folyton az járt az eszében, ami a tengernél történt. Lefeküdt.

Mik ezek az érzések? Az elpirulás, a pillangók, a fura érzés? Ugh, a mosolya... Az az édes kis nevetés... Az erős, nagy kezei, puha haja, a hatalmas, gyönyörű szemei, rózsaszín ajkai... Szerelmes vagyok. Szerelmes lettem Claybe. 

George bevallotta, és elfogadta. Szerelmes volt. Szerelmes volt a legjobb barátjába, Claybe. Jobbnak érezte elfogadni, mint mélyen elnyomni magában.

És végre kész vagyok ezzel a fejezettel is! Vigyázzatok magatokra, igyatok, egyetek sokat <3